Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-21 / 242. szám

(40) — A Przethnicsek? — Az, az! A Zsuzsika ugyancsak ráncba- szedte. Még feleségem életében áttérhette. Suttyomban történt, a jó aszony haláláig nem sejtette. Miklós nevetett. — A Przemilcsek református?... És az ádámcsutkája? — Az még megvan, de már sokkal méltósá- gosabban mozog. Különösen, mikor turós-bé- lest eszik. Jókedvűen nevettek, tréfáltak, beszéltek, szabadon. A kis leány nem hallhatta, mert elbámészkodott a gépek között. — Hja, megváltozott nagyon a világ! — mondta ki a szentenciát Asztalos uram. — A Zsuzsika olyan ám, mint egy sárkány. Úgy rendben tartja a PrzemiHcseket, hogy azt se tudja, melyik lábán álljon. És bizony, az a hoszu legény nagyon derék magyarrá válto­zott. Haragszik ám nagyon a németekre. — A tulajdon fajtájára? — Aszongya, hogy őneki ne mondja senki, hogy német, mert leüti a derekát egy fuszuj- kakaróval. A templomi kórusban ő fújja leg­szebben a zsoltáros énekeket. Téged peniglen tiszteltet. — Engem? — ügy ám. ‘Szén ő is figyelmeztetett, ami­kor ide Kolozsvárra indultam némely bévá- sárlás irányában, hogy keresselek fel. „Nincs olyan hires embere még Erdélynek, mint Tótfalusi Kis Miklós uram!“ — mondotta nagy tisztelettel. Zsuzsika ezért azon szem­percben meg is csókolta érte. Merthogy na­gyon meg lehet ám szeretni azt a langáléta, ádámcsutkás fiút. Jóféle matéria! Miklós egészen felvidult az öreigur be­szédjére. Lám, mindent valahogy csak rendbe­hoz az Isten bölcs akarata. Zsuzsika is bol­dog már. És ő? Vájjon boldog-e? Káromlás volna azt mondani, hogy nem. Igaz, a szivébe te­metkezett egy-két álom, szelid szerelmes vá­gyak és tüzes lángolások. De mégis most nagy nyugvás van benne, jó, hivséges asszony se­rénykedik az oldala mellett, már kis leánya is vagyon, útban a második. Invitálta Asztalos uramat a másik épület­szárnyba. — Már csak prezentálom én is az asszonyo­mat s a magam kis ölbeli lánykáját is. Ezen a napon béke szállt Miklós szivére. Minden jól van úgy, hotgy az Ur rendelé. Az ilyen napok azonban nem nagyon sű­rűn váltakoztak életében. Küzdelme nagy ál­maiért, az uj műveltségért, a nemzeti iroda­lom és nyelv megizmositásáért nemcsak sza­porodó ellenfeinek eléje vetett akadályaiba ütközött, hanem az egyre súlyosodé közállapo­tokba. Feje tetején állott minden az ország­ban és a politikában. A vallási harc újra erősebben lángolt fel, ahogy a császári uralom berendezkedett a fel­sőbb kormányzásba és a közigazgatásba. II. Apafi fejedelemségének érvényessége még nem volt tisztázva. A bécsi udvar nem törődött ve­le, hogy fejedelmi külsőségek vették köriül a daliás, szép, ifjú kiskorú fejedelmet, semmit ellene nem is tett, de annak idején, még az öreg Apafi életében történt fejedelemválasz­tás megerősítésével késlekedett. Maga sem volt teljesen tisztában ezirányu terveivel. Egy áramlat kerekedett felül Bécsben, amely a megerősítést ahhoz kötötte, ha az ifjú fejedelem katholizál. Az erdélyi főhadi pa­rancsnok, Veterani tábornok, titkos utasítást kapott az udvartól, hogy mihelyt II. Apafi nagykorú lesz, hozza fel Becsbe, ahol is egy osztrák hercegnőt adnak hozzá feleségül és áttéri tik a katholikus vallásra. Ugyanezt cse­lekedtek annakidején. Báthori Zsigmonddal is. Az ifjú fejedelem mellett az ország ügyei­nek vezetésére Leopold guberniumot létesített s az ügyek legfőbb irányitója, a politikai ha­talom birtokosa a gubernátor lett, akit a ki­végzett Bánfi Dénes fiának, a katholikus Bánfi Györgynek személyében nevezett ki a császár. A katholikus követelések közt szerepelt a régi katholikus püspökség visszaállitása, isko­lák, kollégiumok, akadémiák létesítése, protes­táns templomoknak átengedése, ■ hogy minden községben egyazon számú katholikus és protes­táns templom legyen, végül katholikus szerze­tesrendeknek, főképen a jezsuitáknak beenge­dése. Csupán az utolsó követelés támasztott el­lenzést. Szenvedélyes vallási harcok indultak meg e kérdés tkörül, egyebekben a protestán­sok kényszerültek több templomukat áten­gedni, igy Kolozsvárt az óvári templomot. Fe­hérvárt a Báthori Kristóf-féle puszta-templo­mot. Miklóst épugy, mint minden erdélyi pro­testánst, nagyon elkeserítették ezek az uj ál­lapotok. Féltették hitüket s rettegtek átlói, hogy erőszakos katholikus térités indul meg, aminek jelei már mutatkoztak is. A consistoviumokon Miklós figyelmeztette is a lelkészeket és teológiai professzorokat, hogy most csak erős, példaadó hitbeli élet le­het fegyver a katholikus uralkodó áramlattal szemben. Ezek a lelkes, őszinte szavak mindig bizo­nyos bántódást is keltettek az egyházi tanács többségében. — Mit prédikál ez a vasmives? — súgtak össze boszusau itt is, ott is. Mert Miklóst ellenségei a háta mögött vas- művesnek csúfolták. Csepregi Turkovics Mi­hály lelkész, aki azelőtt tanár volt, nevezte el igy s a nagytiszteletü urak és haragos profesz- szorok felkapták. Az ellenségek sorába mihelyt Kolozsvárra került, nagy düh vei állott be Csepregi. Ö kü­lön is, már az enyedi kollégiumi időkből, ellen­szenvvel viseltetett Miklós iránt. Együtt tanul­tak akkor s az irigység már a diákéletben fii­ébredt benne a népszerű praebiter, contra- scriba, majd senior iránt. Most aztán a consistoriumi üléseken fü­tötte a hangulatot Miklós ellen. Nem volt ne­héz. A lelkes ember örök nyugtalankodása, bí­ráló megjegyzései és önérzete amugyis örökös visszatetszést váltottak ki. — Az érdemes tanácsuraknak — mondóira a nyughatatlan ember egy újabb consistoriumi ülésen — már e helyütt egyszer pronunciáltam, hogy a Molnár Gergely-féle diák-nyelvtant, amely az oskolákban el vagyon terjedve, te­mérdek hibái miatt ki kell igazítani. Kértem a nagytiszteielü lelkész és professzor urakat, hogy egy bizottságot küldenének ki, amely tudományosan megjavítsa e könyvet. Indítvá­nyom resolutio oa ment. És immár esztendeje semmi sem történt. Én vevém tehát magamnak a fáradságom s a munkát elvégezém és az uj nyelvtant kinyomtattam. Ezek a feddő nyilatkozatok súlyosan sértet­ték a tanácstagok méltóságát. (Folytatjuk.) BBBHBBMnmni UK ni or Vasárnap, október 22. BUKAREST. 11.45: Egyházi zene. 12: Vegyes leme­zek. 14.15: Könnyű lemezek. 18: Marcu-zenekar. 19.15: ifp.rcu-zenekar. 20.20: Gramofon, 21: Ének. 22.15: Rá­diózenekar. BUDAPEST. 11: Ref. istentisztelet. 12: Egyházi népének és szentbeszéd, majd Budapesti Hang verseny Zenekar. 15: Gramofonlemezek. 16: A m. kir. Földmivelésügyl Minisztérium rádióelöadássorozata. 16.45: Krúdy Andor dr. cimbalmozik. 17.30: „Arany Já­nos“ Bodor Aladár előadása. 18: A m. kir. Mária Te­rézia 1. honvédgyalogezred zenekarának hangverse­nye. Szünetben „Liszt“. Thómán István előadása. 19.15: „Magyar humor Napoleon körében". Rexa Dezső elő­adása. 19.45: Magyar nóták, cSőadja Zsögön Lenke. 22.15: Hegyi Emánuel zongorázik. 23: Zágon István vi­dám csevegése. 23.30: Horváth Rezső és cigányzene- kara. BELGRAD. 12: Népdalok lemezeken. 12.30: Nép­zene. 12.57: Harangszó. 13.05: Rádiózenekar. 16: Gra­mofon. 16.30: Népdalok. 17: Orosz dalok. 18: Tánczene. 20.30: Rádiózenekar. 21.40: Reesini: A szevillai bor­bély. Hétfő, október 23. BUKAREST. 13 f Vegyes lemezek. 14.15: Gramo­fon. 18: RádiózBi'.ekar 20.20: Szimfonikus lemezek. BU­DAPEST. 11: 1. Az Ecsedi-láp életéről. 2. A gyermek és a gyümölcs. Közben gramofon. 13.05: Adorján Alice énekel, Sebestyén Sándor dr. gr rdonkázik. 14.30: Állás­talan Zenészek Szimfonikus Zenekara. 16.30: Diákfél­óra. 17: Asszonyok tanácsadója. 18: Szalonzene. 18.40: „Az Ő3magyar művelődés" Barkó Jenő előadása. 19.10: Magyar nóták két zongorán. 20 Móricz Zsigmond el­beszélése. 20.30: A Filharmóniai Társaság hangverse­nye. Majd Bodrics Béla cigányzenekara. 24.30: Mándits- jazz. VARSÓ. 16.55: Dalok. 17.10: Román dalok és tán­cok. 17.55: Baszusdaiok. 18.25: Baritondalok. 19.20: Könnyű zene. 21: Verdi: Traviata e. operája gramofo­non. 23.10: Kávéházi tánczene. PHILIPS Kedd, október 24. BUKAREST. 13: Vegyes gramofon. 14.15: Könnyű lemezek. 18: Motcoi-zenekar. 20.20: Dallemezek. 21.20: Rádiózenekar. BUDAPEST. 11: 1. Vas Gereben vidám Írásaiból. 2. Vörösmarthy-versek. (Felolvasás). Köz­ben gramofon. 13.05: Berend Endre szalonzenekara. 14.30: A ro. kir. Mária Terézia 1. honvédgyalogezred ze­nekarának hangversenye. 16: Testnevelési előadás. 17: Szondy György meséi. 18: „Nemzetközi művészi íény- kápkiállitUs.“ Dózsa Dezső előadása. 19.45: Gramofon. 20.25: Enekt-k. 21: Helyszíni közvetítés a Kamara Szín­házból. „Nem válók el“ c. vígjáték. 23.55: Melles ma­gyar vonósnégyes. BECS. 11.20: A bécsi fiuénekkar is­kolai dalokat énekel. 14.10: Müvészlemezek. 16.35: Zon­gorahangverseny. 19.50: Bécsi hangok. 22: Szerelmi ket­tősök Wagner operákból. 24.10: Gramofon. Szerda, október 25. BUKAREST. 13: Vegyes gramofon. 14.15: Könnyű lemezek. 18: Rádiózenekar. 20.20: Kamarazene. 20.40: Hegedű-hangverseny. 23: A rádió népzenekara. BU­DAPEST. 11: 1. A pestkörnyéki rácok élete. 2. Fáy András fabuláiból. (Felolvasás.) 13.05: Zongorahang­verseny. 14.30: Gramofonhangverseny. 16.30: A rádió diákfélóréja. 17: „Báthory István lengyel király ma­gyar katonái.“ Pilch Jenő előadása. 18: „Operaházunk hőskora“ Gergely István előadása. 18.30: A Budapesti Hangverseny Zenekar. 19 35. Olasz nyelv. 19.55: „Mi­lyennek látnák a lioldiakók r. földet?“ Cholnoky Jenő dr. előadása. 20.30: Az Operfház előadásának közve­títése. Puccini: Tosca c. operája. Majd Magyari Imre és cigányzenekara. MILANO. 21: Gramofon. 21.45: Offenbach: Szép Heléna, háromfelv. opera. Csütörtök, október 26. BUKAREST. 13: Vegyes lemezek. 18: Dinicu-zene- kar. 20.40: Puccini: Pillangókisasszony. Háromfeivo- násos opera. BUDAPEST. 11: 1. Tollagi Jónás kaland­jai. 2. A zene gyógyító szerepe. (Felolvasás), Közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom