Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-15 / 237. szám
Kriműmm Vasárnap, 3933. október 25. y—rytjr" -*■#* - Ä1I 4 mn ^1 nagy leszámolás Oswald Spengler hires könyvének, Ax Untergang des Abendesnek vetet« gondolatait még azok Is ismerik, akik a monumentális terjedelmű könyvet egyébként nem is olvasták. Spengler azt állitja, hogy az európai, vagy még helyesebben ® fehér emberiség civilizációjának pusztulása az emberiség történetében végbemenő morfológiai törvények alapján elkerülhetetlen. Tizi; a gondolatot varriálta későbbi müveiben is és ennek a gondolatnak szolgálatában Íródott uj, sokat vitatott könyve is, a Jahre der Entscheidung, amely pár héttel ezelőtt jelent meg. E könyv, amely különben kitörő örömmel üdvözli az uj német nemzeti forradalmat, ezúttal az optimizmus húrjait Is megpendíti. Spengler könyvével nehéz vitatkozni. Vagy elfogadjuk aiapoxiomáját és akkor helyesnek kell tartanunk a reá épitett következtetéseket is, vagy elvetjük kiinduló pontját és akkor el kell vetni a további gondolatsort is, bármennyire is csillogóak. Az előttünk fekvő könyv egyik főgondolata, hogy a „ragadozók értékesebbéit, mint magra az ember és ha mi, az embert vadállatnak nevezzük, nem tudjuk, hogy kit sértettünk meg tulajdonképpen, az embert-e vagy az állatot?" Spengler dicséri a nemzeti szocializmus mozgalmát, amelyben az inlellektualizmus egyik szerepét, az ösztönélet és erős akaratíevékenység váltja fel. Nem ért azonban egyet vele, átmenetnek tartja egy nyersebb, brutalisabb arisztokratizmus kifejlődése felé. A nemzeti szocializmus ugyanis ugyanazokban a hibákban talál tátik, mint a kommunizmus, a szocializmus, a liberalizmus, amely már több mint száz éve destruálja az európai gondolkozást. Minden, ami gazdasági harc, minden, ami a gazdaságot helyezi a szerinte egyedül üdvös politika primátussága felé, Így a kapitalizmus és imperializmus is, egy kalap alá kerül és egyetem- legesen elvetendő. A fehér emberiséget Spengler szerint két nagy veszedelem fenyegeti, amelyek esetleg együttesen léphetnek fel: az osztályharc és a faji harc. Az osztályharc okozta kinövésekről és az idevonatkozó spengleri megvilágításokról ezúttal nem beszélünk. Könyvének azt a részét ragadjuk ki, amelyet 6 maga is leginkább megszívlelendőnek vél. A fehér emberiség történelmében végbement egy revolnció — mondja — és ilyen revolnció ment végbe a színes emberiség történetében is. A színes emberiség közé ő, a tulajdonképpeni színes fajtákon kívül be lesorozza az oroszokat is, mint teljesen ázsiai hatalmat, sót lapjának egy helyén az ozmánt, déli olasz és latin népeket is. A szines emberfajták, mind erősebben közelednek a fehér emberiség civilizációjának megsemmisítésére. Sokan vannak, olcsóbban termelnek, a mait- huzlanuzmusnak éppen az ellenkezőjét csinálják. A fehér emberiséget a tönk szélére juttatták a magas munkabérek, szines emberfajták nem alkudjál: meg a munkabéreket, hanem .diktálják. E tünetektől eltekintve a fehér emberiség elveszítette a világháború óta a tekintélyét a szines fajták előtt. A világháborúban nem Németországot győzték le, hanem a hadviselő összes fehér nemzeteket, amelyek nem átallották felfegyverezni a színeseket. A készülő veszedelem nagyságát nem lehet tovább titokban tartani. Minden történelem legviharosabb korszakában élünk — irja Spengler — és senki® sem látja, senki sem érő meg. Egy példátlan kráter kitörésének vagyunk tanúi. Ej lett, remeg a föld, lávafolyamok hömpölyögnek egész népeken keresztül — és az emberek tűzoltóság után kiáltanak. A krátert nem lehet vízcsapokkal eloltani, egy hatalmasabb elemet keli ellene fegyverbe állítani. E fegyver: álljanak össze a fehér népek, építsék le belülről a „forradalmat", szüntessék meg a pártokat, a pártokat fel kell váltanlok a hadseregeknek. Ugyanakkor a fehér fajoknak rá kell eszmélniük faji öntudatukra is. A faji öntudat azonban nem olyan valami, amiről sokat kell beszélni, akik sokat emlegetik a fajukat, azok rendszerint faji gyengeségüket Igyekszenek eltussolni. Ahogyan manapság — Írja Spengler — Európa és Amerika antiszemitái a fajt értelmezik, az darvlnl, materialisztikus alászinezésii. Fajtisztaság, figyelembe véve a tényeket, groteszk szó. A faj öntudatlan valami. Az a ía.i, amely érzi ösztöneit, szaporodik, annak vérében van valami az ősidők barbárságából. He az erős tajboz nem csupán a kiapadhatatlan születési szám tartozik, hanem az élet nehézségei, szerencsétlenségek, betegség és háború következtében előálló kemény kiválasztódás is. A tizenkilencedik század orvoitadon ányp a racionalizmus hamisíthatatlan terméke éppen annyira elöregedési jelenség, mint sok minden. At orvostudomány a gyermekek számát az öregek számával helyettesíti és pótolja. Megakadályozza a természetes kiválasztás folyamatát és emeli a faji bűnbeesését. Az összes európai népek között a német a legalkalmasabb, hogy példát matasson az igazi faji ébredésre. Miért éppen a német? Mert politikai múltja eddig még nem adott nein alkalmat, hogy értékes vérét és képessegeit elpazarolja. 1300 óta nyomorúságos históriánknak az egyetlen áldása — állapítja meg Spengler. Takarékoskodtak velünk. A nagy politika dolgaiban álmodozóvá tettek bennünket, vakokká, civakodókká, (Szatmár, október 14.) Régi sérelme Szatmárnak és a megyének, hogy a sokszázezer lejt kitevő is- kolasegélyekből soha egy fillér sem jutott a kisebb ségi iskolák részére, holott a törvény világosan elő- irja, hogy erre a célra befolyt közjövedelem arányosan osztandó el az állami és 'a felekezeti iskolák között. A Magyar Párt és az egyházak sohasem szűntek meg ez ellen küzdeni, de ezidei® teljesen sikertelenül. Végre a vármegyei iskolaszék honorálta a megyei iskolák igényeit, csak a városi iskolákra nézve folyt továbbra is ez a huza-vona. Közben véget ért Szatmáron az interimár bizottság uralma és az újonnan megalakult városi tanácsban a magyarság megfelelő kép(Kolozsvár, október 14.) A panaszhullám hömpölyög a közélet minden terén. És a tél közeledése még jobban felerősíti, még kétségbeesettebbé teszi a segítségért kiáltást. A jegyzők, panaszaikat már többször memorandumba foglalták és az illetékesek tudomására hozták, ügy látszik segítség nem sok érkezhetett, mert a kolozsmegyoi jegyzők szövetségének népes küldöttsége most újra felkereste Haţieganu Emilit, Erdély miniszterét. Stoica loan elnök sorolta fel a jcg5rzői kar sérelmeit. Előadásából megdöbbentő kép rajzolódik ki: a jegyzők elkeseredésük és nyomoruk végső határához érkeztek! „Hihetetlen nyomorban élünk, — mondja a miniszternek átadott emlékirat. Igazságta- ían elbírálásban részesülünk: az impóriumvál- tozás óta Erdélyben cs Bánátban egy: tlen jegyzőt sem léptettek elő. az összes köztisztviselők közül a legmostohábban a jegyzőket kezelték. Ma az érettségizett, diplomás jegyzőket — tekintet nélkül a szolgálati évek számára — rosszabbul fizetik mint a vármegye portását. Hallatlanul kevés a jegyzői fizetés: még a ílegszerényebb megélhetést sem biztosítja. A jegyzők között nagy az elégedetlenség. Növeli elkeseredésünket, hogy a megyei és községi tlszviselők beosztásáról intézkedő Heg- ujabb belügyminiszteri rendelet ismét megfeledkezett rólunk, még mindig nem tekintik köztisztviselőnek a jegyzőt.“ Itt meg egyenesen vádirat — a panaszirat: „A jegyzők mai fizetési rendszerének semmi törvényes alapja nincs. Az elégtelen fizetés miatt gyermekeik éheznek és nem egy közülük súlyos beteg lett. A jegyzők küldöttsége elmondotta, hogy gyakran kényszerhelyzetben a jegyző tekintévldékiessó, de ezen mind lehet segíteni. Végre „poroszok"- nak keU lennünk Spengler a poroszságnak uj értelmezést ad, egy helyen barbárságnak nevezi, más helyen háborús szellemnek, amelynek át kell hatnia a többi civilizációját féltő fehér népeket is. De hogy példa mutassék a fehér emberiségnek a jövőre nézve, hogy a nagy leszámolásra a fehér népek erőt mutassanak, ez Németország történeti hivatása és ezért kell igényckiie a feladatot, hogy a fehér emberiség szabadságharca élére álljon. (L e.) viselethez jutott. Az uj tanácsosok első feladata ennek a súlyos törvéhysértésnek az ismertetése volt és az előterjesztett interpellációk reménnyel is biztattak. Különösen dr. Demian Titu polgármester volt az, akinek törvényes jogérzetóben és belátásában biztak. A pottgármester a legutóbbi közgyűlésen Ígéretet is tett,, hogy a segélyezés kérdésében jobb belátásra birja a városi iskolaszéket és újabb határozatot hozat ebben az ügyben. Össze is hivta ezt a testületet, mely azonban ismét elutasító határozatot hozott. Megdöbbentő az elutasítás indokának az a része, amely a segélyt azért tagadja meg, mert a város által nyújtott 900.000 lej hozzájárulás az iskolaszék tagjai szerint olyan csekély, hogy abból a kisebbségi iskoláknak már nem jut. A határozat érthető megdöbbenést keltett Szatmáron. lyének feláldozásával a falusiakhoz fordulnak segítségért. Sőt tudnak esetről, amikor az éhség előli ntoiisó menekvésként élelmiszert koldultak a parasztoktól. A miniszter megdöbbenve hallgatta a panaszok áradatát és megígérte azonnali közbenjárását. Kollektív szerződési kftloll a Hermata-bőrgyár munkásaival (Kolozsvár, október 14.) Annakidején beszámoltunk arról, hogy a kolozsvári Dermata- gyárban a munkásság bérmozgalom előtt áll. A közel 1400 főre tehető munkásság három éven keresztül dolgozott a Dermata-gyárban kollektív-szerződés nélkül. Néhány héttel ezelőtt a munkásság azzal a kéréssel fordítót a gyár igazgatóságához, hogy a munkaügyi ve- zérfeliigyelőség közbejötté mellett kössék meg a kollektív-szerződést, amely Írásban biztosítaná a munkásság és munkaadók jogait és kötelezettségeit. A munkásság és a Dermata-gyár igazgatósága között heteken keresztül tartó tárgyalásokat sikerült közös nevezőre hozni és a munkaügyi vezérfelügyelőség jelenlétében megkötötték a kollektív-szerződést. Az uj kol’lektiv- szerződés biztosítja a munkásság részére a napi nyolcórai munkaidőt. Azonkívül bizonyos fokú béremelést is nyújt a munkásságnak. A gyár a tanulóknak is fizetésjavitást adott. A kollektív-szerződésben szabályozták a munkás- elbocsátásokat és ujrafelvételeket is. Az uj kollektív-szerződést egy évre, illetve a jövő év októberének 15-éig kötötték meg mind a két fél megelégedésére. Szatmáron njabb Jogfosztás érte a kisebbségi iskolákat A városi iskolaszék elutasította a magyar iskolák törvényes segélyben való részesítését „Élelmiszert koldulnak már s falusiaktól a nyomorgó Jegyzők“ — mondja sok más súlyos panasz közöli a Jegyzöklildöfttság ■fi
