Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-11 / 233. szám

'Szerda, '&SS. <M6&er 22.

— Elkobozták Fortn professzor röpiratát.

Bukarestből jelentik: Tegnap a késő esti órákban több egyensapkás diák osztogatni kezdte a bukaresti uccákon Grigore Fortu professzornak Dm mul Nou cimü lapját, amelyben a professzor különösen az általa állítólag megsebesített hatósági egyénekkel foglalkozott, A rendőrség résen volt és előállította, letartóztatta, majd szabadlábra helyezte a röpiratot osztogató diákokat. A lapot ellenben elkobozták.

— Halálos szerencsétlenség a motorkerékpárversenyen. Brassóból jelentik: A brassói repülőgépgyár közelében levő és a gyár által épített IAR stadionban tegnap motorkerékpárversenyt rendezett a Motor Clnb Roman. A szerencsétlenség a Bukarest—Brassó verseny utolsó futamában történt. A gépek körülbelül 80 kilométeres gyorsasággal szaladtak a hepehupás pályán. Elől Rase bukaresti motoros száguldott, pár méterrel mögötte a szintén bukaresti Popescu. Hátrább a brassóiak. A város felé eső kanyar kifutója közelében volt Rase, gyorsítani akart, azonban elvesztette uralmát a gép fölött és nagyot bukott. Láthatóan nem történt komolyabb baja, már fel akar emelkedni, amikor a közvetlenül mellette haladó Popescu gépe rászaladt. Popescu gépe Raso fején haladt át, majd hatalmas Ívben ő is a pályára bukott. Mindkét versenyző vérző fejjel feküdt a földön. A mentők Raset eszméletlenül emelték kocsiba. A kórházban azonnal műtétet akartak végezni rajta, azonban a műtőasztalon meghalt.^ Popescu súlyos sérülésekkel fekszik a kórházban. Állapota súlyos, de nem életveszélyes.

— Menyasszonya jelenlétében lőtte agyon magát. Cetatea-Albaból jelentik: Megrendítő öngyilkosság történt tegnap a kora esti órákban. Emil Andrei bukaresti illetőségű fiatalember már huzamosabb idő óta udvarolt egy Nelly Danilache nevű, ugyancsak bukaresti milánynak. A lány szülei ellenezték a fiú széptevését és hogy a fiatalok között a találkozásokat megszüntessék, a leányt egy cetatea- albai ismerősükhöz küldték felejteni. Tegnap, a délelőtti órákban váratlanul megjelent a városban a fiatalember és találkozót kért a leánytól. Az esti órákban a város parkjában sétáltak, amikor a leány közölte vele, hogy hirtelen elutazására mi szolgáltatott okot és hogy a helyzet kettejük között reménytelen. A fiatalember előrántotta zsebéből revolverét és halántékon lőtte magát. Haldokolva szállították be a közkórbázba. Állapota reménytelen.

—A legénynevelő intézeti portás sötét bűne. Kisenevből jelentik: A kisenevi ügyészség rendkívül érdekes ügyben vezetett be vizsgálatot bizalmas feljelentés alapján. A feljelentés szerint az egyik kisenevi árvaleány- nGvelő intézet portása az intézet több tagja ellen erőszakot követett el. A vizsgálat folyamáé számos kihallgatást eszközöltek és több intézeti növendéket vettek orvosi vizsga alá. A vizsgálat folyik.

* Az adóvégrehajtási törvény magyar for«

ditásban kapható dr. Mandel Fordító Irodában Cluj, Memorandului 24. Ára 40, vidékre 50 lej, előre beküldve.

(31)

Miklós megmarkolta a tölgyfaasztalt, hogy rá ne rahonjon erre a káromló emberre. De azért nem tudta megállni, hogy fojtott indulattal meg ne jegyezze:

— Ml már Lengyelországnak is adtunk királyt!

— Régen volt!... — nevetett fel csufolódva a gróf. — Most már a tulajdon fejedelmetek is csak zsellér...

— Az Isten éltesse fejedelemurunkaí!... — fohászkodott fel Miklós.

— Jól ismerem, — kegyetlenkedett tovább a házigazda. — Voltam az udvarán követségben. Inkább kocsmárosnak való ember, mert mindig csak a borok érdekelték.

— Ivott kegyelmed Apafi uram asztalánál? — kérdezte Miklós komoron— Ittam. Hogyne ittam volna. Hiszen mást se lehetett ott tenni.

— Urféle ember nem ócsárolja azt, akinek a borát issza! — vágta oda Miklós vakmerőén.

A gróf szeme vészesen villámlott fel.

— Tömlöcre vettetlek, te kutya! — ordított fel dühösen.

Miklós megdöbbent. Nem maga miatt, hanem a bibliákért. És alázatosan mondta:

— Azért nem haragudhatik kegyelmed, hogy védem a fejedelemurunkat.

A gróf felkacagott.

— Inkább magad védnéd.

— Miért? Nem követtem el semmi vétket.

— Majd meglátjuk. Jaj neked, ha fegyvereket csempészel a ládáidban.

És intett az inasnak:

— Hozzátok fel azokat a ládákat!

Egy csomó szolga cipelte fel Miklós féltett kincseit.

— Nyisd fel! — parancsolt rá a gróf Miklósra.

Ez szivdobogva engedelmeskedett.

És sorra kitárult a sok ládafedél s a hatalmas ur kihányta az alattuk rejlő holmikat.

— Hát ezek micsodák? — mutatott rá az acélbetük tömegére és a különböző nyomtatószerszámokra.

— A mesterségemhez kellenek. Hollandiában szereztem őket.

— Lássuk hát tovább!

És kidobálta a könyveket is a kőpadlóra. Dühös volt. Ez a gazfickó igazat mondott.

Egy aranyszélü bibliát közben felnyitott.

— Mi ez? 4

— Szent bibliánk. Magyar nyelven magam szedtem ki és nyomtattam.

— Milyen vallásu vagy?

— Református.

— ügy? Csak egyetlen igaz hit van, a mi

szent crédónk: a katholikus!

— Mindenki a maga lelke szerint imádja Istenét! — felelte Miklós türelmesen. — mi is keresztyének vagyunk.

A nagyur vizsgálódva nézte a biblia címlapját. Egyszerre felhördült:

— Te istentagadó pogány! — bömbölt rá Miklósra. — A bibliád elárult most. Te arianus vagy!

— Én? — hült el Miklósban a vér.

— Igen, te! A bibliádból látom. Tagadod Jézus isteni voltát.

—- Ez nem igaz! — tiltakozott Miklós méltósággal. — Én azt vallom, hogy Jézusurunk consubstantialis az Atya-Istennel. Tudja meg hát kegyelmed, hogy én nemcsak könyvnyomtatómester vagyok, de teológus is, templomi szószékről prédikáltam már az Ur igéit.,,

A gróf esufoudárosan nevetett;

— Csak védd' magad, te eretnek! A bibliád cinné elárult. Olvasd csak fel magad. Én, bár nem tudok a te nyelveden, de a szavak hangzásából rájöttem. No, olvasd!-- Aranyos biblia... — olvasta Miklós. — Ezt a címet adám, mert hogy aranyos széle vagyon.

— Ohó! Félre nem vezetsz. Aranyos... arianus... Takarodj innen! Te elhordhatod az irhádat, de az istentagadó könyveid itt maradnak. Elégetném őket, de ehelyett beküldőm leghatalmasabb lelkiurunknak, Innoncentius pápának. Ö majd átkot vet rád és a könyvedre! Mehetsz!

Miklóssal forgott a világ. Az indulat már majd felvetette. Szeretett volna nekirontani e szörnyetegnek, aki most meg akarja fosztani élete minden eredményétől és haragosan tiltakozott:

— Nincs jogod rá, nagyur! Ez rablás!

A gróf csúnya arcán a forradás sötétpirosra gyűlt.

— Dobjátok ki! — kiáltott rá szolgáira.

A szolgák már megragadták Miklóst, amikor az oldalfalon nesztelenül kinyilt egy ajtó, amely alig volt látható és belépett azon egy nő. Hosszú, sötétkék köntös fedte magas, izmos alakját. Nyakát és a ruha szegélyét vékony szürke prém övezte. Dús kékfényü fekete haját csillogó, gyémántköves abroncs szorította össze.

— Casimir! — mondta a nő ezüstcsengésil hangon, — Miért késel? A reggeli már vár.

— Rögtön! — feledte a gróf. — Csak kidobatom még innen ezt a rühes kutyát.

A nő kíváncsian nézett Miklós felé, akit két karjánál fogott két szolga. Miklós rábámult a nőre, Mladoniczky gróf feleségére.

— Juliánná! — kiáltotta meglepetésében.

Az asszony gúnyosan Mnevetett.

— Az vagyok, Tótfalusi Kis Miklós uram! Eltalálta. Különös, hogy igy kell találkoznunk. .

Magyarul beszéltekA gróf intett szolgáinak', hogy engedjék szabadon Miklóst. És lengyelül kérdezte meg feleségétől:

— Hát ismeritek egymást?

— Hogyne! Hazámbeli. Sokat voltunk együtt Fogarason. Ott, ahol te is megismertél engem, amikor követségben jártál. De hogy került ide?

— Az embereim fogták el. Postakocsin jött, ezzel a sok ládával.

— És mi bajod vele?

— Istentelen könyveket vitt magával! Arianus.

Juliánná nevetett.

— Hát ezt kell hallanom kegyelmedről, — fordult gúnyosan Miklóshoz — már nem olyan istenes ember, mint volt?

— Ez nem igaz! — mondta Miklós haragosan. — És tekegyed igazságot tehet mellettem. Hollandiából jövék s a magam nyomtatott református bibliáimat viszem haza.

— Én már katholizáltam, Tótfalusi Kis Miklós uram! — jegyezte meg Juliánná hidegen. — Ezek a dolgok engem nem érdekelnek.

— Katholizáit? Ezt tette volna? — ször- nyedt el Miklós. — Juliánná, miért cselekedte ezt?

(Folytatjuk),

Erdélyi Tudósitó

októberi száma

a következő tartalommal jelent meg:

Veress Érnő: Az ifjú lelke.

Mael Ferenc: A k!s 1 betű (Vers). Torbnchner Adolf: Impressziók a bécsi

katk. nagygyűlésen.

Bitay Árpád: Báthori István lengyel király gondoskodása székely katonáiról. Veress Ernő: Don Bosco nevelési rendszere.

Mészáros Cirill: Hogyan értelmezte

Gbibu Csorbát?

Hirscbler József: Málta szigetén. (Vakációi emlék.)

Figyelő: Közeledés protestantizmus és katholicizmus között. A tömegember. Az automata. Bosnyák kath. főpapi kar harca Jugoszláviában. Folyóiratszemle. Könyvek. Krónika. Napló.

F.gyes szám ára 13 lel.

Kapható a Minerva könyvkereskedésben.