Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-27 / 221. szám
Szerda, 1933. szeptember 27, KUETlUjsm ■^müSBRH ü A költő utolsó szava Lope de Vega Carpio haldoklóit. Kct kon. Tár sebész eltályogositotta sebét s már senki se bizakodott fölépülésében. Ekkor a királp elküldte hozzá udvari orvosát. Ez megvizsgálta s azt tanácsolta, hogy vegye föl az utolsó kenetet. A költőfejemmm a hír hallatán nem riadt meg. Még egyszer megkérdezte az udvari orvost, hogy nem'kţbed-e. Miután pedig az biztosította, hogy legföljebb még néhány órája van hátra, körültekintett, mélyet sóhajtott s maradék-erejével, melyben hosszú életének minden tapasztalata, csömöre, dühe ott lappangott, majdnem harsány hangon ezt kiáltotta: — „Unom Dante-t.“ Aztán lehunyta szemét és meghalt. Ott, a halál küszöbén tehát semmi más közölnivalója nem akadt, mint ez a vallomása, melyet eladdig gondosan rejtegetett, hogy az Isteni Komédia skolasztilcus adatokkal terhelt szövegét nem bírta olvasni. Addig csak alakos- kodott. Hallgatólag dicsőítette azt, akit nem szeretett. Be amikor értesült, hogy végkép el kell mennie erről a földgolyóról, föllázadt, nem bánt semmit, odavetette az utókornak a kesztyűt. Bizony, van ebben sok megrázó, sok nevetséges és sok megindító is. Vegyük figyelembe, hogy ő népének és századának legbámultabb írója volt, erősen túlértékelve, fölt etilen tekintély és hatalom, a nép bálványa, akitől tiszta löi köntösének foszlányát térdenáUva kérték, mint ereklyét, a király barátja és VIII. Orbán pápa bizalmasa, aki világi volta ellenére is hittudományi doktornak nevezte ki őt, csodagyermek, aki már tizenkétéves korában kitanulta t> humanista tudományokat, aztán hetvenkét éves koráig szakadatlanul irt, viharos és tobzódó termékenységgel, remeket és smmefet vegyest, „Fcnix de Los Ingeniosa költők költője akit saját közlése szerint „a nap huszonnégy órájában százszor látogattak meg a, múzsák", „a természet szörnyeaki gyakran egy nap alatt sütött nyélbe egy verses színdarabot s" számtalan hőskölteményén, pásztor-id Híjén Elvül kerek 2Z00_ színdarabot hagyott hátra. Aztán dúsgazdag ember, aki hercegi kényelemben és pompában élt, emellett életmüvc.sz isi vkí izzó szerelmekben jetrcugeti, a magcK előítéletekkel teljes korában kétszer nősült, majd világi pap lett a „Szent. Inkvizíció Kémje“ és fenkölten önzetlen besúgója, aki az erei' nekeket már csak gyöngédségből és irgalomból is a tulvilági üdvösségük érdelvében, szitásén juttatta máglyára s péátekénkint egy készülő szonettje és egy készülő drámai jelenete között úgy megkorbácsolta bűnös testé', hogy vére kiserkedt és szobája mennyezetért* fröccsent: de ennyi vakbuzgóság, őrület, életerő, elvakultság, hév, tehetség, népszerűség, befolyás még mindig nem volt elegendő arra, hogy kortársaival szemben ki merje mondani különvéleményét, az olvasónak azt a szerény megállapítását, melyhez joga van akkor is, ha téved, hogy ő egyénileg unja Hantét,ezzel várt a haláláig s csak a megsemmisülés biztos tudatában merte közölni. ügy látszik az irodalmi zsarnokságok rémuralma mindenütt, minden időben egyforma. Ma is sok remekírót ununk, egyértelmiUeg, de ezt csak sötétben, bizalmasan, eskü pecsétje alatt, titkos telefonon merjük megsúgni egymásnak, ki nyíltan hirdet ilyesmit, nem a haldokló ágyán, hányni az élete derekán, azt hmint a közclmutban láttam — a gúny, a rö- hej oly vihara fogadja, azt úgy lehurrogják és összevisszarugdossák, hogy szegény feje azt képzeli, az élete utolsó pillanata következett el. Gyakran a szó szoros értelmében agyon is bunkózzák az ilyen vakmerőt a bálványimádók. Az irodalomnak is inkább van szüksége bálványokra, mint értékekre és igazságokra. Sovány vigasz, Jiggy azután a különvéleményt — többnyire mţnăen átmenet és magyarázat veikül — tavává hirdetik azok, akik annakidején fölháborodva utasították vissza. A spanyol aggastyán tudta ezt s bölcsen cselekedett, amikor csak haldokolva,, mintegy „az utolsó szó jogán“ vallott. Hogy gyávn volt-e? Azt hiszem, hogy még gyávaságában, is bátor volt. Megannyi könyvbiráló, akinek mestersége az, hogy igazat mondjon a költőkről, még a, halálos ágyéin is hallgat, akkor is átall szembeszállni a tömeg elfogultságával cs sírba viszi titkát hogyan gondolkozott a hivatalos vagy nem-hivatalos nagyságokról. Kosztolányi Dezső. Álmeneti elmezararoLai idézett elő Mócs vidékén a busa közé keveredett mérges növény magva Egész családok betegedtek meg az uj búzából sütött kenyértől — A kolozsvári mezőgazdasági hivatal Is analizálta a „bolond huzat’‘ (Mócs, szeptember 26.) Néhány nappal ezelőtt a Mécstől pár kilométerre elrejtett Botháza községből megdöbbentő hírek érkeztek. Hogy az emberek egymásután súlyosan megbetegednek még pedig különös . körülmények között. Ki két, ki három napra. Egyesek alusznak, gyomorgörcsökben fetrengenek, mások a legkülönbözőbb furcsaságokat viszik végbe. És mindez a kenyérért. A helyszínre siettem. A falu bírójánál ott voltak a csendőrök is, éppen inspekciós szolgálatukat végezték. Mikor a helységben előforduló eseteket megemlítettem, legnagyobb csodálkozásomra, semmit sem tudtak a dologról. Kivéve a falu bíróját. Hogyne, hiszen az ő fia is aludt vagy két napot. Mindenesetre jellemző, hogy a csendőrség ilyen súlyos esetről tudomást sem szerzett. Pedig már több mint két hete, hogy az első ember elvesztette öntudatát. A biró útmutatására sorra járom a falut. Fclbenmaradt cséplés. Az egyik falusi meséli: — Ezelőtt öt-hat héttel jómódú gazdáná csépeltek. Délben az első zsák búzából kenyeret sütöttek és abból adtak ebédre a dolgozók-; nak. A munka megkezdésénél, látják az embe-! rek, hogy a gépész hanyatvágódik. Majd fel ugrik és uborkát akar a tűzre rakni. Másik a cséplőbe búza helyett hagymát dobott... Utánuk a többiek. Voltak, kik egymásra zuhanva mélyen elaludtak, egymásnak rohantak. Egyik elszaladt. Kis idő múlva sikoltozó kislányt hurcolva tért vissza. Fojtogatni kezdte. Alig tudták az odarohanó „józanok“ a biztos haláltól megszabadítani. Kenyérszegés. Muresan J oan cs S a b ă-u J oan szom szádok. Rendesen megebédeltek. Uj búzából sütött kenyeret szegtek meg és mindkét család tagjai meglehetősen jóllaktak. Utána a két szomszéd férfi a kertben beszélgetni kezdett. Alig pár mondatot válthattak, mikor tehetetlenül zuhantak egymás mellé. Mozdulatlanul, olyanok voltak, mintha mélyen aludnának. Csak arcuk esett be és néha vibrált át rajtuk egy-egy rángás. Muresan kisfia közéjük botorkált és transz állapotában nyöszörögni, majd sikoltozni kezdett. Borzasztó volt hallani — mondják — amint különös zagyva hangon énekelt. Édesanyja a ház küszöbén el- kékiilt arccal, egész testében reszketett. Mintha idegsokkja volna. Meg sem tudott moc- cani... lábai összeverődtek. Testét kiverte a hideg verejték. így kínlódott, vergődött másnapig. Hideg kenyér, meleg étel Ciolbea Sándor okult az előbbiek esetén Hagyta kihűlni a kenyeret — úgy próbálta enni. És tényleg, könnyebb szédülésen kívül élig érzett valamit. Mintha a kenyérnek is jobb ize lett volna. Azonban, mihelyt meleg ételt is evett vele, rajta is teljes mértékben hatni kezdett a kenyérben levő ismeretlen méreg... Kutatni kezdték a még ki nem csépelt búzát. Eleinte alig vették észre, hogy a kévén tömve vannak a búzához, teljesen hasonló idegen növénnyel. Akkorára nő, mint a buza. Szalmáján azonban csak egy bőg van, mig kalászában a magvak csomósán helyezkednek el. Egy csomóban tiz-tizenkét szem. Csépléskor a gép kiszedi a magvakat — de nem hámozza meg. Szürke magháza megmarad, miáltal csak alaposabb megvizsgálással lehet a huzától megkülönböztetni. Ezt a trier is, csak ha elsőrangú, ejti el. Ebben a tekintetben azonban itt még a teljes primitívség uralkodik. Trierezés helyett mossák a búzát. A mag külső héja barnás fekete, félborsó nagyságú. Belseje krémsárga. Ize erősen savanykás. Egyik legény tamáskodott. Jó marókkal gyűjtött össze a „bolond búzából(így nevezték el a falusiak), amit a legény egyszerre megevett. Utána három napig aludt. Menyecske jön hozzám. Pár perce evett a „bolond búzás“ kenyérből és azóta nagyon fáj a szive, gyomorgörcsei vannak- és mintha be lenne rúgva, tántorog. Még beszélgetek vele, mikor kezd álmos lenni. Különben ez a fő jei- •lemvonása. Ahogy az emberi szervezetbe tel- szivódik, mély, halálszerü alvást idéz elő. A bolondbuza nedves talajban, vagy esős évben sűrűn lepi el a földeket. A már megcsépelt búzából nehéz, szinte lehetetlenség kiválasztani. És most — hacsak kenyérnélküi nem akarnak maradni, kénytelenek enni ezt a mérget. És eszik is. A hatóságoknak lenne elsőrangú érdekük valamilyen uton-módon a gazdákon segiteni, nehogy a méreg az állandó fogyasztástól a szervezetet annyira kikezdje, hogy súlyos tragédiák következzenek be. Lolium. Különben ezt alátámasztja a kolozsvári mezőgazdasági hivatal megállapítása is. Ugyanis a mócsi jegyzőség a „bolond búzát“ felküldte analízis véget, ahonnan hétfőn érkezett meg a válasz. A falusiaktól „bolond búzának“ keresztelt növény a lolium család egyik mérges tagja. Fogyasztása a szervezetre káros hatású és bizonyos ideig tartó elmezavarokat idéz elő. Lager Károly. A ROMÁNIAI KÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA KÖ^mES^VY FERENC világhírű 1000 angolfonttal díjazott regényének, a l OAPI Vn KALAND-nak olcsó propaganda kiadása. c/lz 500 oldalas díszes kiállítású könyv kapható a Keleti Újság kiádóhívatalában Cluj-Kolozsvár, strada Baron L, Rop (volt Brassai u.) 5. Ára 44 lej. ‘Vidékieknek 54 lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk
