Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-03 / 201. szám

2 KElETlUjSXG Vasárnap, 1933. szeptember 3, ladozó erejét és újból fényes hatalommá ková­csolta össze. Lengyelországot megmentette a lengyel nemzet számára, az orosz néptengei- felé kiépítette a kiszélesített határok vasfálait, visszaadta ennek az országnak európai jelentő­ségét s az újból összefogott nemzeti erő felett lett dicsőséges uralkodó. Ezalatt azonban Er­délyben bomladozni kezdett az a rend, amit itthon hagyott, hogy aztán az ő halála után a2 elfajult belső harcokat idegen uralmak egy­mást kergető hóditásai tiporják el s végül földretapossák az erdélyi életet is úgy, hogy majdnem az egymás húsának estek neki az ekeigájába befogott, éhező, nyomorult embe­rek. Erdély nagyon megszenvedte azt, hogy nélkülöznie kellett nagy fiát, kit a föld áldása­ként hozott életre a gondviselés s aki a porból emelte fel magasra a lengyel nemzeti dicsősé­gét. De az erdélyi magyar nép kiállotta azokat a szenvedéseket is, amelyek pedig a legmeg­rázóbb jajkiá'ltásokban törnek fel a tizenhato­dik század végéről irt krónikák lapjairól. Ez a szegény Erdély a kiállott viharok után is büszke lehet arra, hogy adhatott olyan magyar embert a világtörténelemnek, más népek bol- dogitására, amilyen Báthory István volt. Idő­vel támadtak utána itt uj nagyságok, akik fel­vették a porból ismét az erdélyi sorsot, kezükbe vitték ennek a földnek életet mentő kormány­zását. De ennek az erdélyi földnek múltbeli his­tóriai lelke nyilatkozott meg abban az elhatá­rozásban is, amivel Báthory Istvánt fejede­lemmé választották. A vallási viharok, forron­gások, lelki tusák idején nagyjában már pro­testáns volt ez az Erdély akkor, amikor János Zsigmond halála után fejedelem nélkül ma­(Kolozsvár, szeptember 2.) Nehéz bonyodalmak Után, amelyekben a legfontosabb szerepet az anyagiak játszották, végre úgy látszott, hogy helyes vágányra jutott a román főiskolás sportolók részvétele a torinói világbajnokságokon. Sikerült megszerezni a szükséges összeget, némi viták után kialakult a kiküldendök végleges névsora s ezek után nem volt más hátra, mint megállapítani az indulás időpontját. Ez is megtörtént. A bukaresti versenyzők indulását csütörtök estére tűz­ték ki, az erdélyieket pedig Temesvárra irányították, hogy’ pénteken reggel összetalálkozva a Regátból jö­vőkkel, együtt folytassák Útjukat Olaszország felé. Ezek után mindenki azt gondolná, hogy rendben van a dolog, nincs más hátra, mint kiállni Torinóban a versenypályára. Máskép történt azonban. A buka­resti rendezőség ugylátszik rendkívül lelkiismeretesen lát‘a el feladatát, legalább is erre vall, hogy a regáti kijelöltek, nem tudtak elindulni, mert a vezetők nem jelentkeztek. Csütörtökön este a bukaresti főiskolás versenyzők, futballisták, atléták és rugby-játékosok rendes időben megjelentek az állomáson. Kísérőjük D. Ilosculeţ lett volna, akit megbíztak azzal, hogy az útleveleket elin­tézze s az utón menedzselje a csoportot. A versenyzők az állomáson izgatottan várták Rosculeţi érkezését, aki azonban a vonat indulásáig nem jelent meg, úgy­hogy mlndannyiuknak le kellett szállniok a vonatról. Lemaradnak a bukarestiek. Rosculeţ jóval a vonat kifutása után jelent meg az állomáson és azt a magyarázatot adta, hogy nem tudta idejében megkapni a jugo­szláv követségen a vízumokat és ez okozta a késését. Ezután jött az újabb meglepetés. Buteanu Aurel képviselő telefonon beszélt a torinói világbajnokságok rendezőségével és azok tudomására hozták, hogy Románia nevezését a futballviadalra cs a has cet-ball bajnokságra, mint későn érkezettet nem fogadhatják el s ha Románia képviseltet­ni akarja magát, úgy csiak az atlétikában, az úszásban és a vívásban teheti ezt meg. Hogyan intézkedtek ennek az értesítésnek a vé­tele után a bukaresti rendezők, azt nem tudjuk, tény az, hogy a bukaresti lapok szerint a vezetőség az utolsó percben lefújta az egész részvételt s úgy határozott, radt. Megválasztották, maguk fölé emelték ha­talmat gyakorló uruknak ezek az erdél3Tiek a hitbuzgó katholikus Báthoryt. Nem nézték a vallását, hanem csak a hatalomra született ké­pességeit. A földnek, a rajta élőknek a védel­mét és rendjét. A hit kinek-kinek a maga dolga- Az ő fejedelemmé választásában is a lelkiismereti szabadságnak az őszinte tiszte­lete nyilatkozott meg, a belső békének az a vá­gya, ami ennek a földnek a parancsa azok szá­mára, akik boldogulni akarnak rajta­Amilyen barátságot jelentett és szükséges kapcsolatoknak a felismerését kinálta mindig a lengyel trón fénye, annyi sok keserűséget is hozott az erdélyiekre. Az a sok támadás, akna­munka, véres csatározás, amiben nyugat felől része volt Erdélynek a Báthory fejedelemsége előtt, jó részben abból indult ki, hogy lehetet­lenné akarták tenni a János Zsigmond lengyel királyságát. A lengyel trónra való vágyako­zás azelőtt és azután is, sokszor kedvezőtlen, rossz hatással volt a magyar politikai élet belső alakulásaira. A lengyel nemzetnek azon­ban sokszor adott erőt a magyar kapcsolat és a magyarság adta egyik leghatalmasabb ural­kodóját. Tragikuma talán ennek az erdélyi magyar­ságnak, hogy legnagyobb értékeit sokszor nem tudja itthon tartani. De dicsősége is ennek a szerény erdélyi magyarságnak, hogy kima­gasló nagyságok emelkednek ki messzi magas­ságba szűk határai közül- A Báthory István fényes lengyel koronája is innen nőtt ki a szi­lágysági bölcsőből s betöltötte azt a hivatást, melynek ragyogásából négyszáz év múlva is visszasugárzik valami ide e magyar nép felé. Zágoni István­hogy Románia egyáltalában nem vesz részt a torinói versenyeken. Kolozsváron nagy feltűnést keltett ez a hir, te­kintve, hogy az U telj ^3 futballcsapatán kívül, 4 ko­lozsvári vivo és egy úszó volt kijelölve a torinói útra, akik csütörtökön ests el is utaztak Temesvárra. Mi lett ezekkel? Felkerestük Dragomir Silviu dr. egyetemi tanárt, az Universitatea elnökei, hogy választ kérjünk erre a Kérdésié. Kevés volt a pénz. — l\em vagyok informálva arról, hogy mi történt a kolozsvári versenyzőkkel, — mondotta Dragomir pro­fesszor, — magam is meglepetéssel olvastam a buka­resti lapoknak azt a híradását, amely szerint meghiú­sult kománknak a diákvilág bajnokságokon való rész­vétele. Különben én eledtől fogva úgy láttam, hogy nincs a kellő gondossággal előkészítve a kikül­detés. 200.000 lejt kapott a rendezőség a költsé­gek fedezésére, amelyből azonban hetvenezer lejt Cámpincanu, a keresztény diákszövetség elnöke, akinek a pénzt átadták, arra fordított, hogy a Fekete-tenger partján leíoíyt diáktá­borozással kapcsolatban felmerült adósságokat fedezze. Maradt tehát 130000 lej, olyan összeg, amelyből a leg­nagyobb takarékosság mellett sem lehetett volna a kijelölt nagyszámú versenyzőt kiküldeni. — Talán Haticganu Simon rendörkvesztor tudna pontos választ adni, hogy mi történt a versenyzőkkel, Kiütések Meglepő megfigyelni azt a gyorsaságot, amellyel a Cadum kenőcs megszünteti és begyógyítja a bőr ingerlékenységét. Nem kell törődni a mar sikerte­lenül használt szerekkel és nincs helye a kétségbee­sésnek, mert a Cadum kenőcs teljesen külömbözik az összes többi gyógyszerektől. Tüstént megszünteti a viszketegséget és mindjárt eiső használatától kezd gyógyítani. A bőr legmakacsabb bettegségeit, a pattanásokat, kelevényeket, kiütéseket, ekcémát, csalánkiütéseket, pörsenéseket, csipésnyomokat, aranyereket, úgyszintén a vágásokat, stb. rögtön gyógyítja a Cadum kenőcs. — ajánlotta a professzor, — ugyanis ö szervezte meg a kolozsváriak kiutazását. Nem tudják mi van a kolozsváriakkal. Haţieganu Simon rendörkvesztor is értetlenül áll a dolog ilyen szomorú alakulásával szemben. — Nem tudom, hogy mi van a kolozsváriakkal — felelte munkatársunknak, — én tegnap telefonon be­széltem Sepi mérnökkel, akit azzal bíztunk meg, hogy Temesváron összehozza a játékosokat s ö úgy infor­mált, hogy nincs semmi baj. Azt ellenben nem tudom megmondani, hogy elutaztak-e Temesvárról a futballis­ták és vivők Torino felé, vagy nem? — Nekem az a benyomásom a dologról, hogy csak a bukarestiek maradtak le s a kolozsváriak elutaztak. Aa a helyzet, hogy a bukarestiek — nem tudni milyen okból — nagyon nehezen határozták el magukat a torinói útra. En a kolozsváriak kiküldetése érdekében mindent megtettem, pénzt is szereztem nekik s mindannak ellenére, hogy elég későn avatkozhattam csak bele az előkészületekbe, ugylátszott, hogy rendben van az ügy. Futballistáink, vivőink és Ziegler az úszónk már szerdán útra készen állottak, azonban csak csütörtökön este utazhattak el. Megemlitük Haţieganu kvesztornak, hogy a íut- baJltoma már pénteken megkezdődött, ha pénteken el is indultak a játékosok Torinóba, legjobb esetben csak szombaton este érkezhetnek meg, tehát már két játék­napot elmulasztottak. Ilyenformán nem sok értelme volt annak, ha valóban elmennének, — mondtuk, — hiszen nem valószínű, hogy utólag lejátszhassak kisor­solt mérkőzéseiket. — Igen, a legjobb eset az, — mondta Haţieganu kvesztor, — ha szombaton megérkeznek. Félek azon­ban, hogy még ekkorra sem futnak be. Mindenesetre rendkívül érdekel engem is, hogy mi történt Temesvá­ron a kolozsvári versenyző csoporttal. Talán egyesek mégis elmentek. Legújabb értesülésünk szerint a világbajnoksággal kapcsolatos dolgokat rendező keresztény diákszövetség táviratilag utasította a Temesváron össze­gyűlt versenyzőket, hogy térjenek vissza ott­honukba. Hogy ez a hir mennyire felel meg a valóságnak, azt nem tudjuk teljes hitelességgel ellenőrizni. Helyessé­gét igen kétségessé teszi az a körülmény, hogy egyet­len kolozsvári versenyző sem érkezett vissza, pedig ha a hír igaz, úgy szombaton délben már vissza kellett volna térniök. Meg kell állapítanunk, hogy a román sportnak egyik legszégyenteljesebb esetévé nőtte ki magát a Torinóban való részvétel ügye. Még abban az esetben is áll ez, ha a kolozsváriak, — amit nem lehet biztosan tudni, — Temesvárról elutaztak Olaszországba. Fe­jetlenség, kapkodás, össze-vissza intézkedések jellem­zik a kiküldetés ügyét. Mind olyan felelőtlen cseleke­detek, amelyekre nem lehet mentséget találni. (szb.) Ausztriában a jövő héten életbe lép a fasiszta*korporációs rendszer (Róma, szeptember 2.) A külpolitika hom­lokterében Starhemberg herceg utazása áll, aki Mussolinivel folytat tanácskozásokat. Beavatott helyen az osztrák kormány minden cáfolata ellenére is úgy tudják, hogy az osztrák kormány a jövő héten életbc- lépteti a fasiszta korporációs rendszert. Ez a rendszer hatályon kívül helyezi az eddigi pártok uralmát, két nagy tanácsot szervez, amelyben az egyes tervezési kategóriák megfelelő számaránnyal vennének részt. Olaszország álláspontja Höffer tiroli nem­zeti szocialista vezér kiadatása ügyében tisz­tázottnak látszik. Az olasz kormány nem adja ki Höffert, sőt jelentések vannak forgalomban ar­ról, hogj’ engedélyt ad neki Nürnbcrgbe való távozásra. Höffer egyébként százszámra kapja Ausztriá­ból az üdvözlő táviratokat és telefonon is fel­hívják, hogy üdvözöljék. Párisi jelentések szerint Ausztria és a nagyhatalmak között létre­jött az osztrák hadsereg létszámának emelésére vonatkozó egyezmény. A nagyhatalmak erősen hangsúlyozzák, hogy ez a létszámemelés kivételes átmeneti és rend­kívüli jellegű és semmiféle perecedens gyanánt nem szolgálhat. Feltiinéstkeltőnek tartják, hogy az uj osztrák hadsereget kizárólagosan Dollfus, illetve az általa megbízott hadtest- parancsnok rendelkezésére bocsátják. TorStio.«» Torino..» Botrányok Románia diákversenyzői torinói útja körül A bukaresti versenyzők nem indulhattak el, mert nem jelent­kezett kísérőjük — A kolozsváriakat állítólag visszarendelték Bukaresti htr szerint lefújták az egész résztvetelt - Dragomir professzor és Haţieganu rendörkvesztor nyilatkozatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom