Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-22 / 217. szám
Péntek, 1933. szeptember 22. KUETSUjStCG 9 (15) Még a mostani tulajdonosoknak, Blaeu Jánosnak és Péternek nagyhirü atyja, Blaeu Vilmos szervezte újjá a hatalmas nyomdát, amelyben a mindkét oldalon számtalan nagy ablakkal megvilágított nyomdai helyiségen kívül külön térképnyomda, betűöntő műhely, korrektori szobák, száritó termek voltak. E nagy nyomdapalota mellett egy másik, külsőre díszesebb palota állott: a Blaeu-család otthona. Blaeu János, a nyomtatóintézet idősebb főnöke, érdeklődve nézte a zömök, vállas, bunyik.- képű fiatalembert, aki rossz német nyelven, lázasan égő szemmel adta elő jövetelének célját: — Inasnak ajánlkozom, tudós Blaeu uram! Jó könyvnyomtató kívánnék lenni. Blaeu János ujjai közt morzsolgatta széles, fehércsipke-nyakgallérját és mosolyogva mondta: — Nem olyan egyszerű az, fiatal barátom. Mit tud? — A könyvnyomtatásból semmit. Azonfelül teológus volnék, prédikátor, nyelvész, versiró. Erdélyi magyar ember. — Ah, onnan Erdélyből sok bibliát rendelnek Hollandiában. Hát nincsen ott nyomda? — Van. De a betűket .idegenből szerzik be. Senki sem ért betűk metszéséhez. — Nagy tudomány az! — állapította meg Blaeu János. — És nehéz elsajátítani. Sok pénz kell hozzá. Akit én e tudományba bevezetek, annak meg kell azt fizetnie. — Én megfizetem! — jelentette ki Miklós öntelten. — Annyi pénze van egy ifjú teológusnak? — nevetett a cég főnöke. — Majd még szerzek hozzá. — Hm, — csóválta fejét a hollandus. — Kétszáz tallér egy fél esztendőre. Ez a tanítási dij. Minden egyéb szükségletéről sajátmaga gondoskodik. — Vállalom Isten dicsőségére! — Megegyeztünk! — felelte Blaeu János kalmárridegséggel, de a lelke mélyén már tetszett neki a lelkeslobogásu idegen ifjú. —■ Holnaptól kezdve beállhat. Inas a nagy Blaeu- cégnél. Miklós boldogan rohant ki a főnök nyomdai irodájából- Az első lépés megtörtént. A fejében Blaeu János utolsó, önérzetes mondása harangozott: — Inas a nagy Blaeu-cégnél... Mintha királyi dekrétummal várak, domíniumok urának nevezték volna ki. Inas a nagy Blaeu-cégnél... Lázas homlokát megfürdette a levegőben, amelyet a csatornák maszatos illata töltött be. Valahonnan tengerihalak sza gát érezte. E pillanatban az erdélyi völgyek friss, virágszagu levegője sem üdítette volna fel annyira, mint e fülledt város levegője. Inas a nagy Blaeu-cégnél... Igaz, hogy a háromszázötven tallérból már csak százötven vagyon s abból élni is kell, valahol lakást fo- gadni, tisztálkodni, enni, de majd ennek is sorát keríti. Aznap este a Blaeu-palotában a vacsoránál az idősebb cégfőnök mosolyogva újságolta: — Egy uj inast fogadtam ma fel. A messze Erdélyből való, ahova a sok biblia készül. Nagyon tetszik nekem ez a fiatalember. Az asztal végén egy fiatal leány emelte fel csodálkozva a fejét. Halavány, Madonna-arcú teremtés, nagy, merengő szemekkel. Blaeu Vilma volt, a cégfőnök leánya- Csodálkozva nézte az apját, aki szinte lelkesedve beszélt most egy idegen ifjúról. Még soha ilyesfélét nem tapasztalt szófukar, hidegtermészetü apjánál. Blaeu János észrevette leánya meglepett pillantását és magyarázólag mondta: — Ez nem afféle közönséges inas. Teológus és úgy látom, sokféle tudományu. Egy ilyen tanult ifjút élvezet lesz tanitani. öccse, a másodfőnök sem leplezhette csodálkozását: — Hát mégis, miért fogadtad fel? Ajánlót ták valahonnan? Talán valami nagy nr? — Senkitől sem hozott ajánlólevelet. Ép*- pen ezért vettem föl. Akiben ennyi önbizalom van, az valaki... Blaeu Vilma halavány arcát hirtelen rózsaszín pir öntötte el. Valami furcsa, sejtelem- szerü érzés kergette szivébe a vért. Nem tudta megmagyarázni, miért. És lesütötte a szemét.- Arra gondolt, hogy különös, félelmetes ifjfi lehet az, aki az ő rideg apját igy megbabonázta És este, a lefekvéskor buzgón imádkozott az Istenhez, hogy óvja őt meg minden vésze delemtől. Nagy ember ikSs padion Miklós a nyomtatómühelyben töltötte minden idejét. Olyan volt, mint az az ember, akinek szomjúsága, minél többet iszik, annál égetőbb. Minden nyomdai munkában részt vett, mindenbe belefogott, figyelt, tanult. A Blaeu-nyomdában kilenc sajtógép zaka tolt, amelyeket tulajdonosai a kilenc múzsáról neveztek el. Ezek a gépek hiresek voltuk mesz- szi földön, mert szerkezetük egészen uj volt s a Blaeu-testvérek, akik apjuktól, a tudós mechanikustól tanulták meg a géptechuikát és mechanikát, állandóan javítottak rajtuk. Miklós megfigyelte e javítómunkákat s minthogy Blaeu Jánost gyönyörködtette a nagytehetsegü idegen ifjú tudásszomja, szive sen magyarázgatott el neki mindent. Nemcsak könyvek készültek a Blaeu-cégnél, líanem a legmüvészibb illusztrációk és térképek is. Állandóan negyven-ötven munkás dolgozott, a legkitűnőbb szakmunkások, akik nagy fizetést húztak. Az idegen ifjú igyekezett e munkások bizalmát is megnyerni. Szolgálatukra volt, igazi inas-teendőket végzett mellettük s ezek mindinkább fokozódó nagyrabecsüléssel viseltettek iránta, amit növelt az is, hogy Miklós műveltsége, sokoldalú tudása még ez egyszerű technikai munkáknál is megnyilvánult. Maga Miklós sem vette észre, hogy rövid hónapok alatt milyen becsülete támadt a zakatoló nyomtatógépek világában. De nem is ért rá ilyen külső megfigyelésekkel foglalkozni. Egy nagy tűz lobogott benne s ez csak befelé világitott a leikébe. Ott izzott, hevitett, szikrázott és hajtotta őt tovább célja felé. A hollandus nyelvvel voltak nagy összeütközései. A nyelvismeret hiánya nehezitette előhaladását s ezen mindenáron segíteni kellett. S ő, a kollégiumot végzett és saját kutatásai alapján sokféle tudományt elsajátított ember, aki ekkor már harminc esztendős volt, elment az egyik amsterdami alsóbb iskolába, beült a kis gyermekek közé a padba és úgy tanult irni, olvasni hollandus nyelven. Erről és sok egyébről irt barátjának, Pápai Pariz Ferencnek Nagyenyedre és ezekben a levelekben feltárta lelke egész fanatizmusát. — Nem átallanám — Írja — szűrt venni magamra, ha azzal hasznot szerezhetnék nemzetemnek s ez okért nem átallottam úgy lebo csátkozni, hogy egy itteni iskolában a gyermekek közé üljek s azoktól tanuljak. A typo graphiában való perfeetióm miatt akadémiákra nem iratkozhattam be, de ez okok ab honesto et utili ductae s hiszem, hogy kegyelmed igazat tészen mellettem. A nagyenyedi tudós tanár meleghangú latin levélben válaszolt s szeretettel biztatta őt a további hősies küzdelemre. A Blaeu-családban naponta szóba került a különös idegen ifjú- Blaeu János dicsekedve beszélt róla, mint a saját felfedezettjéről. Blaeu Vilmának estéről-estére kellett hallania Miklós dicséretét s leányos képzeletében egyre színesebbé, mélyebbé és eszményibbé rajzolta ki a messzi idegenből jött embert, aki olyan, mint egy álruhás fejedelemfi, szolgai munkát végez, hogy aztán levesse rongyos köntösét és ragyogva, ékes, csillogó külsejét megmutatva, igy szóljon: —• íme, ez vagyok én! A kis Vilma anyátlan árva volt. Anyja, egy finomlelkü, művészi hajlandóságú, csöndes asszony, nagyon hamar meghalt kinzó mellbetegségben. Vilma örökölte anyja gyönge, törékeny külsejét és müvészlelkét is. Biaeu János a legkitűnőbb neveléssel igyekezett pótolni az anyát. Egyetlen gyermeke mellé külföldi, francia, angol, német nevelőnőket fogadott s Vilma mélyen elmerült az önművelésben. Különösen rajzolni szeretett, apró akva- relleket festeni, sőt olaj festéssel is megpróbálkozott. Amellett művészi módon hímzett, maga készitetto hozzá a csodálatos képzeletű mintákat. A zenét is kedvelte s kis háziorgonáján finom, Istenes énekeket játszott. «folytatjuk.). Könyvnapi kiadványokkal olcsó áron gazdagítsa könyvtárát! Révész: Móricz Zz:. Kemény Zs: Markovics: Körmendy: Szederkényi Móricz Zs: Babits: Bródy: Ady Endre élete, versei, Lei jelleme. Nagyalak, fűzve 60*Bor, szerelem------------— 30*Zord idők. Fűzve-------60*Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. 36*Kötve------ — — --60*Indul 715 via Bodenbach 30*: Felszabadultak-------— 30*Barbárok — — — — — 30*Gólyakalifa---------------57*Felesége tartja el — — 60*- Manci--------—-----60*Siessen megvenni mig a készlet tart. — Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a KELETI CJ9ÁO Kiadóhivatala Baron L. Pop Cluj —Kolozsvár, Str. (volt Brassai ucca) 5. í
