Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-03 / 201. szám
Képvisel őház BUDAPEST V. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Chij-Kolozsnegyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP vár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. szám. évre 50, féléivre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 VVT éVPOT V A Y! ont C7 í at Telefon: 508. — Eevélcim: Clnj, postafiók 101, szám. pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. „Wl. tVlUMAM -ül. SZÁM. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Vaâda ml aisz ter elnök ma audienciára megy a királyim* Elkoboztak egy röpiratot, ami miatt a Patria főszerkesztőjének le kellett mondania A 9Eaniu-c$of»ort és a $eletzky-ügy (Kolozsvár, szeptember 2.) A belpolitika bukaresti sajtószolgálatából szorubatqn kikapcsolódtunk, mert minden igyekezetünk, amivel a telefon- és távirati összeköttetést kerestük, eredménytelen maradt- A telefonvonal e zavarait nem sikerült eloszlatni. A belpolitikai legfőbb intézkedés székhelye azonban Kolozsvár volt még, mert Vaida Sándor miniszterelnök lábbadozóban itt tartózkodott s még vasárnap délelőtt is itt lesz. Bukarestben tehát nem történhetett semmilyen döntés, a miniszterelnök távollétében. A szinajai kihallgatásra nem kerülhet sor hétfő előtt s már csak ezért sepi lehet valami döntő eseménye a belpolitikának. Megjelent egy röpirat. Pénteken délután 5 órakor rikkancsok és mindenféle újságárusok jelentek meg a kolozsvári uccákon és egy röpiratot kezdettek árulni, illetve osztogatni, amelynek feltűnő volt a cime és a megjelenési formája is. Kolozsváron pénteken országos vásár volt s az uccákon a rendesnél jóval több járókelő mozgott. A röpirat tartalma szokatlan és meglepő volt. Bizonyos körök ellen intézett támadást s bizonyos akciók megindításának szükségességéről beszélt. Rendkívüli érdekessége ennek a röpiratnak az aláírása: dr■ Gheorghe Orhabeami. Álnév, de nem ismeretlen a kolozsvári román publicisztikában, a nemzeti-parasztpárt kolozsvári orgánumának, a Patria-nak sok vezércikke jelent meg ezzel az aláírással- Mindjárt köztudomásúvá vált, hogy a röpirat szerzője lioila Zakariás dr-, a Patria főszerkesztője, nemzetiparusztpárti képviselő, aki a Maniu Gyula legbizalmasabb körébe tartozik, közeli rokona is és legbensőbb híveinek egyike. A röpiratról term^zetesen tudomást szereztek a hatóságok és'megtettek yeimTésfeíket. Este 9 órára kiadták a rendelkezést mindenfelé a röpirat elkobzásáról s úgy Kolozsváron, mint az ország más részein az elkobozást foganatosították, a röpiratot hatósági közegek szedték össze és megakadályozták annak terjesztését. A röpirat szerzője, Boila Zakariás dr., a röpirat megjelenése után nyomban levelet küldött a Kolozsváron tartózkodó Vaida Sándor miniszterelnökhöz, mint a nemzeti-parasztpárt elnökéhez s e levélben bejelenti, hogy a Patria főszerkesztői tisztségéről lemond! mert összeférhetetlennek tartja magatartását a párt e hivatalos orgánumának álláspontjával. A miniszterelnök a levelet megkapta és a lemondást természetesen el is fogadta. Egyéb következmény Boilával szemben nem alakult ki. A Báthory koronája A krakói Wawel templomi magasságából ma idenéznek az erdélyi bércek közé s a megemlékezés ünnepi áhítatával keresik a helyét, az emlékeit egy szilágysomlyói magyar bölcsőnek. Az egész Lengyelország ünnepli ezt a magyar bölcsőt. Nagyhatalmi impériumok összeesett uralmai alól szabadult fel történelmi hivatására a lengyel nemzet s örök-megsemmisülésnek gondolt szétdaraboltságból elevenedett fel uj életre a lengyelek országának ismét eggyé olvadt teste. Azt a történelmi hivatást, amit ennek a sokat szenvedett nemzetnek e keleteurópai széles országban be kell töltenie ma és az idők további folyamán, egy magyar ember életének a dicsősége, nagysága mutatta meg egykoron. Egy erdélyi magyar férfiú, kinek születése napján, most négyszáz esztendővel ezelőtt, a szeptember végi szép erdélyi ősz csillagos estje borult a szilágysági udvarházak és kúriák fölé. Ki gondolta volna s gondolhatta-e akkor valaki, hogy az a csillag, amely a végtelen mennyei ür fénypontjainak mozgó milliárdjai között megállóit e bölcső fölött, a lengyel nemzetnek s a lengyelek országának a szercnosecsillaga? A Báthory István élete a magyar világnagyságok történelmébe fűzött ba ragyogó aranylapokat s bár ennek az életnek a nagyobbik fele Erdélyé volt, az igazi nagy szerencsét mégis Lengyelország nyerte benne. A lengyel történelmi öntudatnak, a lengyel dicsőségnek az ünnepe jóleső önérzettel tölt el minden mai magyar lelket s feleleveníti a két nép közötti rokonszeiiv szeretetének meleg tüzét is. Van azonban valami veszteségérzés az erdélyi magyar lélek ünnepi sóhajai között. Mert amikor ennek a földnek nagyságos fejedelme a fejére tette a lengyel királyi koronát, Erdély elveszítette azt a kimagasló emberét, akinek éppen azokra a rendkívüli képességeire lett volna nélkülözhetetlenül szüksége, amelyek olyan fényes eredményekben érvényesültek odaát a nagyobb hatalmat jelentő királyi, trónon. Báthory István születésének évfordulója nemcsak lengyel ünnep, hanem magyar ünnep és erdélyi is. Hiszen ötvenhárom életévéből mindössze csak tiz esik a határontulí királyságra s ez alatt az idő alatt is viselte az erdélyi fejedelemségnek nemcsak a címét, hanem a gondjaiból is a legnagyobbakat. S a két ország fölötti legfőbb hatalomnak az egy személyben történt összekapcsolódása adta az akkori időkben olyan értékes és olyan nehezen megszerezhető biztonságot a keleti és nyugati hatalmak állandósult, földet ráncigáló csatározásai között. Ez a nap azonban a lengyelek ünnepnapja. A véletlen hozta talán, hogy az évforduló megemlékezéseire külön nap adódott a lengyeleknek s külön az erdélyi magyaroknak. Hiszen tudni kell, hogy szeptember 27-én született Báthory István Szilágyspmlyón, ez évfordulót a lengyelek azonban most, három héttel előbb ünnepük, összekapcsolva a történetírók kongresszusával és a magyar-lengyel barátkozásnak programszerűen rendezett jelentős napjaival. A Báthory István életét azonban az utolsó évtized tetőzte be dicsőségesen s bár a lengyel király távollétében is vigyázott szülőhazájának sorsára, ez az évtized vitte az erdélyi történelmet olyan hegyhátra, amelynek egy pontján már nem tudott megállani s utána a meredek lejtőn véres fejjel csúszott lefelé. Ez a pont pedig a Báthory István halála volt. Ahogy a koronát a fejére tette, a hüségoskühöz illő odaadással és királyi becsületességgel vitte bele alkotó lelkét s rendkívüli egész erejét abba a munkába, amely megállította Lengyelországnak a dezorganizálódását, összeszedte széthulTCi hallgatáson — Szína jáhan Vaida miniszterelnök vasárnap utazik el Kolozsvárról, mindenek előtt Szinajába, ahol kihallgatáson jelenik meg az uralkodónál. E kihallgatáson természetesen a belpolitika legfontosabb kérdései kerülnek szóba s e kérdésekben kialakulnak a döntés irányai. Maniu hallgat — hívei zsonganak. Habár minden jelentés arról szól, hogy Maniu távoltartja magát minden akciótól, mégis minden figyelem Badacsony felé fordul. Badacsonyban teljes csend. Figyelmet fordítanak azonban arra, hogy kik járnak arrafelé, kik voltak kinn látogatóban az utóbbi időben s milyen látogatásokról lehet szó a közeli napokban. Hir szerint Maniu híveinek egy része azon fáradozik, hogy elégtételt szerezzenek vezérük nevének a Seletzky-ügybe történt belekeveréséért. Habár a parlament kapui be vannak zárva, mégis a parlamenti elnökségen keresztül intézték az interprellációt a hadügyminiszterhez, amelyben a hamis vádak hivatalos tisztázását kívánják. Tovább mennek azonban a gyanúsítások alaptalanságának a megállapításánál és azt kívánják felderíteni a nyilvános- .ság számára is, hogy milyen körülmények között és milyen politikai célok szolgálatában dobták be a Skoda-ügybe? Tény, hogy ez a kérdés a Maniu híveit Kolozsváron és Erdélyben igen nyugtalanítja s meglehetős lázasan beszélnek tanácskoznak az elégtételszerzésnek terveiről,- szándékairól. Pénteken még úgy tudták, hogy Maniu egy gyászeset miatt beérkezik Kolozsvárra, temetésre. Sokan várták is Maniut szombatra, de nem érkezett meg. Arról is beszélnek kormány- párti körökben, hogy pár héttel ezelőtt Dúcának is járt egy bizalmas embere Badacsonyban. Maniu azonban, aki a politikai módszereben igen ki szokta használni a hallgatás eszközét, most még mélyebben hallgat, mint ' ahogyan szokott, A transzfer hírei. Politikai körök általában tájékozatlanok a gazdasági vonatkozású politikai fejlemények felől. Nem tudják még azt sem, hogy a külföldi hitelezőkkel a tárgyalások megkezdőd- nek-e most, vagy nem ül össze még a párisi értekezlet. A kormány álláspontja határozott a transzfermoratórium mellett s a külföldi hitelezők a saját pénzügyi érdekeiket nézik, amikor a tárgyalások elhalasztásával szeretnének
