Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-17 / 213. szám

Ké pviseiőház BUDAPEST V. V sem—nn. Vasárnap 1933 r«iíem bér ír! yíra -4 lel Előfizetési árak belföldön: Ejţc^^ -e 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. i. agyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes Mám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM — 213. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Claj-Koloms- vár. Strada Baron L. Pop (volt Brassal ncca) 5. szám. Téléfon: 508. — Levélcím: ClnJ, postafiók 101. szám. Kéziratolcat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A szebeni döntés előtt A szászok körében vihar dúl egy ember körül s ebben az esetben nem tudunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy a szász népnek kizárólagosan belső ügyéről lenne szó. A tá­voli hallgatva néző semlegesség alól felment bennünket már az a védekezési mód is, amivel Brandsch Rudolf a vádakat igyekszik távol­tartani magától. Mert ebbe is belekever ben­nünket, magyarokat. A lapjában megjelent védőirat is úgy állitja be az ő politikai szere­pét, hogy ő a magyarok elleni küzdelemnek, a magyar elnyomás elleni harcnak a hőse, ez az ő múltjának és politikai egyéniségének az a nagy érdeme, amiért elnézésre tart igényt az úgynevezett „magánügye“-! miatt. Belső ügye a szász nép politikai szerveze­tének, hogy milyen becsületbirósági döntéssel ad talajt az ő további politikai vezérszerepé­hez. A kisebbségi politikának az ethikája és célszerűsége is azt diktálja, hogy a vezérség kérdését olyan belső ügynek tekintsük, ami­ről még véleményt sem illik a nyilvánosság előtt mondani. Az illendőség is, célszerűség is, de mindenek fölött a szükséges baráti rokon- szenv utalna bennünket az egymás támogatá­sára. De a Brandsch személyével szemben ilyen kötelezettséget nem tudnánk érezni még akkor sem, ha azok a vádak, amiket olyan ki­áltó tömegben és olyan sokatmondóan felsora­koztattak, mind alaptalanoknak és kitaláltak­nak bizonyulnának. Az ő hősi múltja és hősi jelene nem tud más érdemeket állítani a saját Ítélkező népforuma elé, mint azt, hogy har­céit és harcol a magyarok ollen. Jelzőket is farag annak a színezésére, hogy milyen félel­metes ellenfelekkel milyen kemény küzdelmet vett föl. Sőt: ő volt az egyetlen szász poli­tikus, az egyetlen szász ember a kortársai kö­zül, aki a háboruelőtti békeidőben állotta és vállalta ezt a küzdelmet. De, áld ma élő kor társai közül vissza tud emlékezni szivre tett kézzel a szász népnek akkori erdélyi életéve, méltóképpen és igazi megítéléssel tudja miuő- siteni ezeket az érdemeket. Úgy beszél erről a múltjáról, mint valami legendás lovag, aki mesebeli sárkányokkal viaskodott páncélvértek alatt. Pedig ebből a múltjából az a valóság csak, hogy ő a szász népközösséggel s annak akkori vezetőivel állott szemben, azokat akarta mint sárkányfejeket, nem lelcabaszabolni, ha­nem hátulról elgáncsolni. S akkori harcát ha szemére vetik, a magyarokról beszél, akik őt észre sem vették. Nem legendás kor volt az hanem az életnek olyan tényeiből állott, amik nek emlékeit még vissza lehet idézni, ő azt hiszi, hogy az erdélyi szászok már semmire sem emlékeznek. Ezért mondhatja azt is, hogy azért keresett kapcsolatokat az akkori román vezetőkkel, a szász politikai vezetőség ellen, mert a jövőbe látott. Jóstehetségével benézett a mások számára láthatatlan jövendőbe s előre tudta a háború jövetelét, annak eredmé­nyét, az impériumváltozást. Előre látta a bécsi és potsdami uralkodó családok tragédiá­ját. Vájjon most is az ő jóstehetségével néz a jövendőbe, amikor a mai Németországnak, a harmadik birodalomnak a hiveit igyekszik sárkányfejekként lekaszabolnij De hát ez a kérdés már nem a mi ügyünk, a felelet erre legyen a német kisebbségnek olyan belső ügye, amiről a véleményünket ezúttal tisztelettel el­hallgatjuk. Nem belső ügye azonban az erdélyi szász népnek az, hogy a Brandsch feladatai közé tartozott az utóbbi időben a kisebbségek bizo­nyos fokú együttműködésének az elgáncso- lása, lehetetlenné tétele. Az meg éppen csak reánk tartozik és senkire másra, hogy kisebb­A Skoda-botrány titkai a belpolitik hátterében Mirto és Tilea miniszterek leleplezéseket Ígérnek válaszul a szovátai vádakra — Mihalache nem tágít a restabilizációs programjától — Öt és Maniut tün­tetőleg mellőzték a szína jut meghívásoknál — Egy erdélyi nyilatkozat — Goga Hitler pártvezéreinél (Bukarest, szeptember 17.) A belpolitika frakció-viharai újból előtérbe dobták a Skoda- botrány ügyét. A kormánynak a szovátai ér­tekezleten megvádolt tagjai -nyilatkoznak, hogy ki ellen kutattak adatokat Prágában. Egyelőre azonban most sem mondanak neve­ket s így a Skoda-botrány titokzatossága to­vábbra is füti a belső viharokat. Két miniszter hozott kompro­mittáló adatokat Skodáéktól. A Maniu-esopoEí. ^zövatai gyűlésén tör­tént, hogy Socol Aurél dr. képviselő, a kamara alelnöke éles támadást intézett Mirto közleke­désügyi miniszter és Tilea alminiszter ellen, akiket azzal vádolt meg, hogy prágai • ütjük alkalmával kompromittáló adatokat akartak kiforszirozni Maniu ellen. A súlyos vádaknak most rendkívüli érdekes következményei támadtak. A Curentul leg­utóbbi száma szenzációs titkokat árul el a Ca- limanestiben lazajlott minisztertanácsról. A kormány egyik tagja kérdést intézett Mirtohoz és Tileához, magyarázzák meg a prágai ut hátsó rugóit. Először Mirto, majd Tilea emelkedett szó­lásra és elmondották, hogy a cseh fővárosban elsősorban Benes külügyminiszterrel és Hodzsa Milan földmivelésügyi miniszterrel tárgyal­tak, majd érintkezésbe léptek a Skoda-üzemek vezérigazgatójával, akinél aziránt érdeklődtek, hogy kik vettek fel pénzeket a fegyverszállitás közve­títéséért. Úgy Mirto, valamint Tilea azt állítják, hogy megszerezték azoknak az embereknek a névsorát, akik Skodáéktól nagyobb összegeket vettek fel. A két miniszter szerint majdnem mindenik volt kormányképes párt érdekelve van ez ügyben. A Curentul tudnivéli, hogy Mirto és Tilea rövid időn belül szenzációs nyilatkozatban fog­ják leleplezni a szóbanforgó embereket s ezzel viszont bizonyítani akarják, hogy nem Maniu ellen intrikáltak. Mirto bejelenti a leleplező beszéltet Mirto miniszter ma délelőtt nyilatkozott újságíróknak prágai útjáról- Kijelentette, hogy a miniszterelnök megbízásából Popovici miniszter és Brediceanu követ tudtával uta zott a cseh fővárosba, tehát nem titokban. Be­nes és Hodzsa miniszterekkel lépett érintke­zésbe. Az ő utazása azért vált szükségessé, mert a Seletzky könyveiben a titokzatos Paí- laedibus címen 35 millió cseh korona kiadásáról talál­tak feljegyzést s Seletzky nem akarta megmondani, hogy mit jelent ez a . titkos cim. Emiatt misztikus hirek keringtek s bizo nyos levelekből arra következtettek, hogy ezt a nagy összeget sápokban fizették ki. Prága ban magához hivatta a Skoda cég igazgatóját, Löwensteint, aki mindenekelőtt azt bizonyí­totta be, hogy nem 35 millió cseh koronáról van szó, hanem 28 millió lejről- Ezt az össze­get pedig ügyvédi honoráriumokra fizették ki Kijelentette a miniszter, hogy amint meg­nyílik a parlament, beszélni fog az ügyről a mindenki meg fogja tudni az ő beszédéből azt, ségi államtitkárságát felhasználta a magyar népegység megbontására. Azt a kevés hatalmi foszlányt, azt a kevés költségvetési morzsát, amivel őt, mint a kormánynak államtitkár- tagját, kielégítették, felhasználta magyar testvérharc szitására, kudarccal végződött kí­sérletezésekre. Ez is az ő vállalt feladatai közé tartozott. A választ mi, a magyarság, abban a kudarcban adtuk meg az ő számára, amivel a kisérletezése végződött. Mi, a magyar nép ha­ami érdekli. Mihalache Bukarestből vidékre utazott. Nyilatkozatot adott az Adeverulnak, amelyben kijelenti, hogy nem ellenfele a kormánynak. A sajtó, a közvélemény a szenzációkat keresi ismeretes beszédében, őt azonban nem érdekli most semmi, csak a lej, ami neki is, a kormánynak is és az or­szágnak is egyaránt érdeke. Kijelentette, hogy Calinescu államtitkár tény­leg meglátogatta őt, de e látogatás kizárólag személyi jellegű volt­Duca megérkezett Bukarestbe. Anghelescu- val és Tatarescuval folytatott tárgyalásokat Holnap tarja pártja állandó választmánya az érdeklődéssel várt gyűlést. A választmány megbízásából manifesztumot fognak kiadni. Az erdélyi erkölcs ereje. Moldovan Vaier nyilatkozik az Adeverul- ban a szovátai gyűlésről. Ő és barátai — mon­dotta — tragikus alternatíva elé kerültek, marosan átlátott azon a szerepen, amit ő mint kisebbségi államtitkár betöltött. A német nép­szervezet a maga részéről tisztázhatja ezt a szerepet úgy, ahogyan legjobbnak gondolja. A mi szavunk azt szögezi le, hogy sohasem volt a kisebbségek államtitkára és sohasem le­het a kisebbségek politikai vezetője. A sze- beni döntés előtt mi leszögezzük a mi itélet- mondásunkat abban a részben, amelyben ille­tékesek vagyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom