Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-06 / 178. szám
6 sea KUETlUjsm Vasárnap, 1933. augusztus 6. Pezsgővel ünnepelte az „Ölökké égő gázfáklyához“ vendéglőse az átmenetileg kialudt földgázkráter tani. Az oltási munkálatokat végző emberek pénzjutalmat kaptak és siettek az „örökké égő fáklyához“ mulatni. De az eddig szívesen látott vendégek hűvös fogadtatásban részesültek, A máskor mindig előzékeny, fürge vendéglős, komoran, kedvetlenül szolgálta ki vendégeit. Látszott, hogy bosszankodik az eseten, a tönkrement üzleten, mire csípős megjegyzéseket is tettek. A sötétség váratlanul borult a tájra és kellemetlenül érintette az embereket, akik már - hozzá voltak 170—180.000 látogató nézte meg eddig a földgéztüzet — A legdivatosabb erdélyi vikend-hely az eddig névte en Nagyekemezö (Medgyes, augusztus 5.) A Nagyekemezö község határában lángoló gázszonda a hetek múlásával sem vészit semmit érdekességéből, sőt talán a kudarcot vallott „elfojtás“ után, amely ellen rakoncátlanul tiltakozott, még több ember siet felkeresni, hogy közelről gyönyörködjék benne. Mert hiába a naponta milliókat elfüstölő láng nem a kárt juttatják eszébe a nézőnek, hanem a lebilincselő látvány szépségét és grandiózitá- sát. A gáztársaság vesztesége felett meg minek bánkódni, amikor úgy gondolja minden környéken lakó ember, hogy előre megfizette ennek is a diját azokon a számlákon, amelyeket a hihetetlenül nagy taxáju fogyasztásokért kiegyenlített. Az államot sajnálja talán? Hiszen milliók eddig is tűntek el és még gyönyörködni sem lehetett bennük... Nagyekemezö — vasúti gócpont. Egy hegyoldalról leereszkedve, levetett kabátunk magunk elé tartva, száz méternyire közelítettük meg a félelmetes gázlángot. Közelről még sokkal lenyügözőbb a látvány! Földalatti moraj kíséretében zúgva, sisteregve tör fel a láng £0 méter magasra. Itt már élő növény nincs, ami volt, porrá égett. A gázlángtól kisebb távolságra itt-ott kisebb gázlángocskák törnek elő a föld alól. Éjjeli lepkék ezrei repdesnek a levegőben s pusztulnak el a lángba belehullva. A ruháinkon keresztül már érezzük a nagy hőséget, sokat nem időzhettünk itt, távoznunk kell, mert könnyen lángot foghatna a ruhánk. A kellemetlen sötétség. Vidám epizód játszódott le a vendéglősök között azalatt a pár óra alatt, amíg sikerült a tüzet elfojszokva az éjjeli világításhoz. A vendéglődnek nem volt lámpája. A jókedvű emberek világosságot követeltek, mert sötétben nem lehet mulatni. Asztaldöngetés hangzott fel mindenfelől, végre a vendéglős a közeli faluba szalasztott egy fiút lámpákért. De mielőtt ez visszatérne, egyszer csak a föld alatt moraj hallatszik s a kráterből kezdenek kövek repülni. Majd egy nagy dörrenés és a kráterből az eddiginél is nagyobb és szélesebb lángoszlop, nappali fényt árasztva mindenfelé. — Úgy hiszem, most már felesleges a lámpa — szólott a vendéglős gúnyosan a munkásokhoz. — En ezt a fényt szeretem, emellett lehet csak igazán mulatni... Majd az egyik pincérhez fordult, őrömtől rekedtes hangon. — Zsiga, azonnal hozz ide 5 üveg pezsgőt, mert most én akarok mulatni. Huncut jókedvem kerekedett ... Agyagási Sándor. Kántor uram, mint bolti tolvaj Azért vállalt a jómódú gazdaember kántor! állást Magyarigenben, hogy gyanútlanul fosztogathassa a falusi szatócsüzletet Az ide zarándokolt érdeklődök zarándok csapata rendkívül vidám hangulatot teremtett a gázoszlop körül. A tőle másfél kilométerre levő nagyekemezöi vasútállomás forgalma a láng elötörése óta vetekedik a tövis! állomáséval, különösen szombat és vasárnap este nagy a forgalom, amikor vikendezök is a csodás természeti tünemény tövébe húzódnak. Este és egész éjszaka valósággal hemzseg a környéken a sok látogató. Szakértők véleménye szerint az utóbbi három hét alatt mintegy 1"0—180 ezer ember fordult meg a lángoszlop körül, az ország legtávolibb részéből is. A nagy forgalom azonban azzal a veszéllyel fenyegette a környéket, hogy az emberek le fogják taposni és tönkreteszik még azt a termést is, amit a láng épen hagyott a környéken. Ezért mindjárt az állomás mellett, az égő szonda felé vezető útnál az elöljáróság egy három nyelvű hirdetményt függesztett ki a forgalom szabályozására, mely szerint „A t. közönség kéretik, csak a jelzett utakon járni, nehogy a mezeti termés megkárosodjék. Áthágások megbüntettetnek. A községi hivatal, Nagyekemezö“. A községi polgárok ugylátszik, a „termést" még a nagy szenzációjuknál is előbbre tartják. Kisemberek szerencséje a nagy tűz árnyékában. (Gyulafehérvár, augusztus 5.) Szenzációs tolvajleleplezés történt Mágyarigcnben. Florea Florian boesárdi gazdag parasztembert tettenérték Popa Vasilie kereskedő üzletében, amint a pénzesszekrényt akarta megdézsmálni. Popa már hónapokkal ezelőtt észrevette, hogy nap-nap után többszáz, sőt többezer lej tüne- dezik el az üzletéből, de nem birt rájönni, hogy ki a tolvaj- Yégtil is a segédjét bizta meg zárva tartás alatt az üzlet belső őrzésével- A terv sikerrel járt, üzletzárás után kisvártatva belopózkodott az üzletbe a pincéből a boltba vezető csapóajtón keresztül Florea Florian magyarigeni kántoni igen jómódú boesárdi birtokos, Popáék házának rendes vendége. Flo- reát rögtön lefogták és átadták a csendőrségnek. Kiderült, hogy a furfangos gazda azért vállalt kántori állást Magyarigenben és azért látogatta rendszeresen Popa házát, hogy állandóan fosztogathassa annak jólberendezett üzletét. Nap-nap után sikerült besurrannia a pincébe, álkulccsal felnyitnia a pinceajtót és egy csapóajtón felemelkednie az üzletbe, ahonnan apránkint, mintegy 120-000 lej készpénzt emelt el. Megtalálták nála az álkulcsokat és a lakásán is találtak nála Popa üzletéből származó árut. Az élemedett korban levő póruljárt gazda ember most azzal az átlátszó mesével próbálja magát kimenteni a csávából, hogy viszonyt folytatott Popa feleségével és mindent az ő tudtával követett el. Floreát beszállították a gyulafehérvári ügyészséghez. Vagyonára most bűnügyi zárlat elrendelését kérte a súlyosan károsult kereskedő. »Átiratot kaptam a belényesi csendőrségtől« Popovici biharmegyei prefektus magyarázatát próbálja adni a dalosünnep betiltásának — Furcsa védekezés, amely alól kilátszik a lóláb Pedig a jövedelem így sem marad el. A nagyszámú közönség jó pénzforrásnak bizonyult az első pillanattól kezdve, de a falusiakat megelőzte egy pár szemfüles medgyesi vendéglős, akik a gázláng kitörése után, az első pillanattól fogva, gondoskodtak a „közönség kényelméről és ellátásáról“. Az ut mellett csinos deszkabódékat ütöttek fel és mosolygó arccal szolgálják ki a vendégeknek a jégbehütött italokat, a spriccert és hideg ételeket, amelyeknek itt a nagy melegben különös keletjük van. Ezek titkon — eltérően az oltási munkálatokat végző személyzettől — azon. imádkoznak, hogy bárcsak még két-három évig eltartana a fáklya lángolása, amely éjszaka még ingyenes világítással is szolgál az üzlethez. Bizonyos, hogy a jelenlegi üzletmenet, ha addig a gáz fel nem veti, a pénz fogja felvetni az alkalmi vendéglősöket. Még eddig egyik vendéglősnek sem jutott eszébe, vagy talán nem is volt rá ideje, hogy elmésen megirt cégtáblát függesszen ki, de valaki a látogatók között elvégezte ezt helyettük. A legelsőt, amely lánghoz vezető ut bejáratától jobbra van, igy nevezték el — valószínű, az oltási munkálatokat vezető mérnökök hosz- szantására: I vendéglő az erőkké égő gázfáklyához De a vendéglősök mellett a földmivelő nép is örül az örökké égő fáklyának. A nagy kánikulai melegben nappal elviselhetetlen volna a mezőn a lángoszlop által is felfokozott hőség, úgy segítenek tehát magukon, hogy nappal alszanak az árnyékban és éjszaka t- kellemes hűvösben, a Iángoszlop nappali fénye mellett végezik a mezei munkát. Az egyedüli baj csak az, hogy túl rövid a nyári éjszaka... Száz méterre a lángoló szondától. A tűz körül búzatáblák, kukoricaföldek és jól gondozott szőlők terülnek el. Az esti órákban a hegyek lankái oldalain levő növényzet zöld levele a gázlángtól megvilágítva szürke, ezüstös színűvé válik és ebben a kísértetiesnek tetsző fényben gyönyörűen vibrál. A gázlángot háromszáz méternél közelebb nem lehet megközelíteni. En azonban öcsémmel és ennek bátor leányával az egyik este a szőlők között észrevétlenül elkerültük azt a helyet, ahol a csendőr állott. (Nagyvárad, augusztus 5.) Hirt adtunk arról, hogy a belényesi magyarság az ottani református egyház fennállásának 150 éves jubileuma alkalmából dalostinnepélyt akart rendezni, melyre meg is kapták az engedélyt azonban ezt az előadás előtt Popovici prefektus visszavonta. Az engedély visszavonása nagy feltűnést keltett. A sajtó képviselői kérdést intéztek a prefektushoz ebben az ügyben, aki a következőket mondta: — Julius 13-án beadtak hozzám a belényesi magyar kórusok, Jakab Viktor ottani református lelkész aláírásával egy kérvényt, melyben engedélyt kértek egy koncert megtartására. A kérvényhez a koncert műsorát is mellékelték. Megadtam az engedélyt. Körülbelül tíz nap múlva, ugyancsak Jakab Viktor aláírásával ujahb kérvény érkezett a belényesi református egyház 150 éves jubileuma alkalmából rendezendő estély engedélyéért. Erre is megadtam az engedélyt, azonban pár napra rá a belényesi csendőrségtől átiratot kaptam, melyben mellékelték a jubileumi ünnepség műsorát s amelyből, azt átvizsgálva, megállapítottam, hogy a két kérvény míisor- számai között nagy eltérések vannak. Másnap, mivel éppen Belényesen jártam, találkoztam Jakab Viktor lelkésszel és információt kértem tőle. Jakab elismerte, hogy tévedés van a dologban, de saját bevallása szerint neki nem volt erről tudomása. Arra kért, intézzem el az ügyet, hogy az előadást megtarthassák. Engedélyt adtam tehát a jubileumi ünnepség megtartására s habár előzőleg nem kérték, annak ellenére megengedtem, hogy az estélyen az ösz- szes református kórusok és a belényesi dalárda is szerepeljen, ellenben visszavontam a belényesi magyar kórusoknak ugyanaz nap estére kitűzött koncertjének engedélyét. Ez a valóság. Én nem akartam egyáltalában megbántani ai belényesi magyarságot. Mondanunk sem kell, hogy Popovici prefektus nyilatkozata egyáltalában nem magyarázza meg, hogy miért is kellett betiltani a belényesi magyar kulturünnepet? Az eltérő műsorokra való hivatkozás annyira kezdetleges indok, hogy foglalkozni sem érdemes vele. Ellenben kiderül a. nyilatkozatból, hogy a belényesi csendőrség adta az első impulzust a dalosünnep elgáncsolására. Úgy látszik a belényesi csendőrök olyan magas kulturnivón állanak, hogy még a prefektusi engedélyt is kontrakarirozni tudják a maguk speciális érvelésével. Popovici prefektus ur nem lehet büszke — a saját nyilatkozatára. — Ellopott brilíiánsgyüriik. Vakmerő lopásról ett ma délelőtt jelentést a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztályán Déri Lajos kolozsvári szücsmester felesége. A feljelentés szerint eddig még ismeretlen egyének elemelték a sziiesmesterné Fürdő ucca 7. szám alatti lakásáról két értékes brilliáns kővel díszített arany gyűrűjét. Kára meghaladja a hétezer lejt. A rendőrség bevezette a vizsgálatot a tolvajok kézrekeritésére.
