Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-06 / 178. szám

KnmUjsXG Vasárnap, '1933. augusztus 6. a Potsdam és Weimav Két teljesen különböző fogalom az Aus­land Deutschtum és a Binnenvolk. A külföldi németség és az anyaország németsége. _ Milyen álláspontot kell elfoglalni egy ki­sebbségnek, amely egy többségi ország keretei­ben él, anyaország mindenkori politikájával szemben? Ez a kérdés, amely reánk, magyar kisebbségre, sőt elvileg az összes kisebségekre tanulságos, egyszerre két vezető szász lapot is foglalkoztat. Az egyik a kilencvenhét éve fennálló Kronstădter Zeitung, a másik a hat­van éve fennálló Sb. D. Tageblatt. . olöblíi újságban Wittstock professzor ir „A külföldi németek szellemi önállósága“ ói­mén. E cikkben a szerző a romániai németség viszonyát akarja megállapítani a mş.i Német­országgal szemben. A Binnendeutschtum-nak az a feladata, hogy megoldja az államvezető nép problémáit. A német kisebbségek feladata, ezzel szemben, hogy megőrizze ősei szellemi hagyatékát és egyesegyedül a maga erejére utalva megvívja gazdasági harcát. Amennyi­ben van feladata anyaországával szemben, az nem más, mint az anyaország kultúráját és műveltségét odahaza közvetíteni. Wittstock szerint a német nép gondolatvi­lága sajátságos szellemi Jánus-arcot mutat és ez ellentét Potsdam és Weimar szavakkal fejez­hető ki. A külföldi németség számára Potsdam csupán politikai értékű sajátosságok tanulsá­gát jelentheti: rend, megvesztegethetetlenség, tudatos, önkéntes szolgálata a közösségnek, igénytelenség, munkaszeretet. Weimar a kül­földi németségnek azokat az évtizedeket je­lenti, amelyek alatt a nagy német mesterek a költészet és a teremtő gondolkodás halhatatlan értékeit hozták létre. Weimar jelenti az embe­riség evangéliumát, amely fölötte áll a német napi politikának. A különböző népek intellek- tueljei inkább Weimart értik meg, mint Pots- damot. Egy nem német intellektuel mindig csodálkozni fog, amikor hallja, hogy a berlini egyetem egy újonnan kinevezett ordináriusa a pedagógiai tanszékben, ahol a humánista Pestalozzi örökségét kellene betöltenie, első előadását „a humánista illúziók“ ellen har­sogja el. Ma a német Jánus-arcnak potsdami-fele tör elő, a weimari-fele homályban marad. Ám Wittstock megállapítja, hogy az erdélyi szász- ságnak fontosabb küldetése, hogy erre a ho mályban maradt weimari tekintetre figyeljen. Megállapítja, hogy Európa újjászületése meg­követeli, hogy két államfelfogás álljon egyen- jogositottan egymás mellett. Azokban az orszá­gokban, amelyekben egy nyelvileg tökéletesen egységes népegység minden korlátozás nélkül körülhatárolt kulturakaratot teljesít, a tiszta, nemzeti államnak eszméje, amely abszolút- igényekkel lép fel, adott esetben megvalósít­ható. De egy egészen más válfaju állameszmé­nek kell érvényesülnie Európa keleti és délke­leti országaiban, ahol ai lakosság nem egysé­ges, a népesség harminc, negyven, sőt ötven százaléka kisebbségi. Ezekben az országokban egy olyan állameszmét kell keresni, amely az összlakósság államakaratát nemzeti különbsé­gek nélkül juttatja érvényre. Egy másik alapvető különbség a harmadik birodalom és a németséglakta országok között — fejtegeti Wittstock — hogy a harmadik biro­dalom törekvése elsősorban a „rend“ jelszavá­ra irányul, a külföldi németség jelszava azon­ban „a szellemi szabadság“ kell, hogy marad­jon. Az európai jogi tudatban a szabadság megszüntetése sohasem pótolhatja az igazsá­gosság elvét. A harmadik pszihológiai különb­ség, hogy a német birodalom érzésvilágában a heroikus életérzés lép előtérbe, a tett, a kül­földi németség érzelemvilágában a türelem, szívósság, ellenállás a nemzetiséget megbénitó törekvésekei szemben. Az erdélyi szászoknak rá kell jönni annak felismerésére, hogy más a németországi németségnek és más a külföldi németségnek a lelki alkata, de egyaránt szük­sége van mindkettőnek nagy szellemi önálló­ságra. Az Sb. D. Tageblatt „Was muss geschehen“ cimen állítja fel az erdélyi szász népközösség számára a tételt. E helyen nem említjük fel a közleménynek minden bizonnyal érdekes A feltámadt Lázár litániáiból I. Könyvek rohannak rám és kiabálnak: Lapozz, lapozz, Ezeroldalakat, Rohanjon szemed, mint a gyorsvonat, Pótold, pótold Napok alatt Az éveket, az évtizedeket, Az ó s az új világot: A mulasztottakat! Látások jönnek, édesen gyötörnek, Szüntelen kavarognak, És könyörögnek. És parancsolnak: Véss a kőbe minket, Minket, minket, Hamar, hamar, Megoldatlanul ne hagyd titkainkat, Elillanni ne hagyd a ritka kincset. Mit fogtál eddig? Csak cigányhalat, Most jönnek a mélytengeri halak, Aranyhalak. És jönnek élők, jönnek emberek S szólnak: szeress, szeress, Hisz nem szerettél eddig sohasem, Mindent szeress és mindenkit szeress, Olyan édes az emberszerelem, A minden-szer elem. Olyan nyirkos, hűvös a sír verem. Ott feküdtél te, ki tudja, mióta, Mit tudsz te róla Mit tesz égni, fájni, iUjjongani, örökkévaló társakra találni? Egy kicsi népről levenni az átkot, Vagy tartani, feltartani Erős karral a sülyedő világot? És jönnek a halottak, Az én halottaim. Mint nyirfalombja éjjel, úgy suttognak: Eljöttünk a könnyeid megkeresni, A könnyeiddel tartozol nekünk, Most, hogy már sírni tudsz. Holt szempillád alól Nem bírtak kibuggyanni. A halott nem tud halottat siratni. Könyvek, látások, lelkek, emberek, Elevenek, halottak: Az Istenért, mit tegyek veletek, Mit tegyek hamarabb, — Hogy álljak ellent, Vagy hogy engedjek ennek a rohamnak? Megálljotok, Ne rohamozzatok. Olyan gyenge vagyok. Ki tudja, meddig feküdtem a sírban? Csak most támadtam fel. A semmi és az üresség után Most pgrzsélőn a Minden rámlehel. Egy percre még megálljotok, ' Mert különben az élet küszöbén, A fényben és örömben A boldogságtól összeroskadok. S nem támaszt az Ur másodszor is fel, II. Uram, aki feltámasztottál, Te látod rajtam A síri gyolcsokat, lm, könyörögve kérlek, Ne engedd, hogy elbizzam magamat, S elkápráztasson nagy kerted, az élet. Nagyon mélyről jövök. Nagyon bűnös vagyok. Nagyon tied vagyok. Nagyon-nagyon hatalmadban vagyok. Kis fényes porszem a sötét világon, Kis gyertyaláng roppant karácsonyfádon •— Csak ez vagyok. Megtapasztaltalak. Tudom, ha akarod, A sorssal, vagy önnön bűnös kezemmel Kis lángomat, ahogy meggyujtottad —* Elolthatod. III. Nem. Ez még nem nyugalom. S nem a Te békességed ez a láz. Égig repit, és sárig lealáz, De még nem a tied, Nem a Te erősséged ez a láz. Én nem tudom, Csak Te tudod a jót. Az örökkévalót. Az egyesegyedül nekem-valót. Pihentess el magadban, S ha tulhangos vagyok: Tedd rám a hangfogót. REMÉNY1K SÁNDOR momentumait, amelyek az elmaradt Sachsen Tagra, a megvalósítandó népi programra, a Brandsch-kórdésre, a német párttusákban meg­mutatkozó belső töréseire vonatkoznak. E cikk­ben is az érdekel bennünket, ami az előbbiben: Minő magatartást kell felvennie az erdélyi szász népközösségnek, józanul és okosan, a né­metországi eseményekkel szemben? Szerinte a legfontosabb összeülni és megteremteni az egy­séget. Távolról se higyjük azt, hogy az említett szász lap kompromisszum létrehozásával le akarja szerelni a nemzeti szocializmus ideoló­giáját. Nincs egyetlen szász lap sem, amely ne került volna a nemzeti ujjáébredés gon­dolatkörének sodrába és ne állott volna oda a harmadik birodalom célkitűzései mellé. De felelősségteljes szász tényezők a nemzeti szo­cializmust Németországban óhajtják megvaló­sítani, nem pedig Romániában- Az Sb. D. Tage­blatt egy másik vezércikkében pontról pontra megvizsgálja az eddig elért nemzeti szocialista eredményeket és megállapítja, hogy a belpoli­tikában Németországnak sikerei voltak ugyan de a külpolitikai helyzet kedvezőtlen mérleget mutat. Németország elszigetelten áll és ennek oka a zsidó- és az osztrák kérdésben tanúsított magatartása. „Egy kiegyezésnek Németország és Ausztria között egyrészt, Németország és a zsidók között másrészt, sürgősen létre kell jönnie és talán éppen a külföldi németség a legalkalmasabb a közvetítésre."' Álljunk meg e mondatnál. íme, a szászság .ismét maigára talál akkor, amikor saját maga legbensőbb lényegét keresi és ráeszmél történeti küldeté­sére. A kisebbségek rendeltetéséhez tartozik, hogy szeretve mindig az anyaország ügyét, ha kell, vessék latba minden erejüket, hogy, ezt az ügyet megvédelmezzék. Az erdélyi né­met kisebbség sokkal több hasznot tud szár­maztatni anyaországának, ha természetes köz­vetítőként az ellentétek elsimítására törekszik, mint ha létrehoz egy talmi, leutánzott párt- rendszert, amelynek csak ott van gyökere, ahol a talaj megfelelő hozzá, meg az éghajlat is. Ha az erdélyi németek meg tudnák értetni Német­országgal az osztrák és a zsidókérdésben mind­azt, amit a nem német államok képtelenek és miután képtelenek, csak csöndesen elszigetelik ezt a „meg nem érthető“ országot, úgy a szá­szok, az európai kérdések rendezésében is tényezőkké válnak és igazolják, hogy a kisebb­ségeknek is meg van a maga nagy szerepe nemzetközi vonatkozásban is. (1. e.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom