Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-30 / 197. szám
Szerda, 1933, augusztus 30. Keietiüjs&g A szentgyörgyi nagy napok. Vasárnap Sepsiszent- györgyön jártam. A soka- daloinban egy rokonszenves kereskedelmi kamarai titkárral akadtam össze, aki mosolyogva jegyezte meg: Itt ma találkozunk mindenkivel, akinek van valami köze a magyar ügyhöz. Tökéletesen igaza volt. Szentgyörgyön a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákból annyi ember került össze, mint talán még soha. Az autóbusz tulajdonosnője, aki negyedóránként szállítja a piacról az állomásra az utasokat, elpanaszolja, hogy már két utasszállító autóbusz „kaput“ a rossz kavicson, a szakadatlan jövés-menésben teljesen tönkrementek és legalább is egyelőre használhatatlanná váltak. A mezőgazdasági kiállítás területén az ősi Mikó-kollégiumban vasárnap délelőtt legalább is tiz-tizenötezer ember fordult meg. Este félnyolc órakor ott kellett hagyni a közönségnek a kiállítás területét, mert a belépti jegyek csak a kiállítás megtekintésére, nem pedig a szabadtéri előadásra voltak érvényesek- Nyolc órakor azonban ismét vagy tízezer ember tolongott a nagyudvaron, az emeleti ablakokban. Autóbuszok, szekerek a szűk uccákon elállták a forgalmat. Még Désről is érkeztek autóbusz- ezal érdeklődök. ; Sepsiszentgyörgyön más napokon nincs különösebb látnivaló- Kisváros, ki is esik a forgalomból, az idegenforgalmat Brassó szivja magába a közelben. Szállodái, valljuk be őszintén, nem a legprimábbak- A vendéglősök is úgy megnyomják a krétát, mint egy előkelő fürdőhelyen. Szentgyörgynek egyetlen komoly látnivalója: a Székely Múzeuma. Gyönyörű épület, úgyszólván templom, Koós Károly eredeti építkezéseinek egyik remeke. Itt, ebben a múzeumban buzgólkodik dr. Csutak Vilmos, a múzeumi és gimnáziumi igazgató, oly gyönyörűséggel, amelyet a hivatás felismerésén és a munka szeretetén kivül valami másnak kell táplálni, annak, hogy érdemes dolgozni, mert van mit dolgozni. E muzeum olyan ősrégi festett kerámiai darabokkal ékeskedik, amelyeknek csodájára járnak az angolok- Szertárai mintaszerűek, ásatások révén, adományozás révén egyre gazdagodnak. Könyvtárában ritka értékességü ősnyomtatványok, többszázezer darabból álló oklevéltár, amely az újabb történetírásnak felbecsülhetetlen forráshalmaza. Mindezt fel kellene dolgozni, de tiz ember keze is kevés volna hozzá- Mondom, ez a muzeum önmagába véve is igen nagy magyar érték, de jelentősége csak úgy válik nyilvánvalóvá, ha perspektívára is gondolunk, amply kapcsolatosan vele megnyílik a jövőben. Igaz, Szentgyörgyről megközelíthető a Székelyföld számos természeti kincse is, de amig Szentgyörgyből idegenforgalmi góc lesz, nyugodtan (avagy nyugtalanul) alhatunk néhány esztendőt- Vasárnap virradóra azonban ez a kisváros csodára ébredt. Reggeltől estig jöhe- tctt-mehetett az érdeklődő, nem tudott betelni a látnivalóval. Műsorból, megnéznivalóból, meghallgatnivalóból pedig telik még egy egész hétre. Én legalább igy jártam- Reggel 9 órakor a múzeumban bandukoltam, vissza-visszaki- vánkozva hol a zseniális Gyárfás Jenő képei közé, hol az alkalmi Báthory-kiállitásra. A múzeumból elmentem az Erdélyi Gazdasági Egyesület kiállítására- Kiállítás — e szónak nincs meg eléggé a szemléltető ereje. Nem mintavásár ez a szokványos értelemben. A gyáriparosok, akik konjunktúra időben oly kedvvel za- katoltatják gépeiket kiállítási területeken, most nem jelentkeztek, mert úgy vélték, hogy nem találják meg számításaikat. Ez mindenesetre öreg hiba, magatartásuk nem dicséretes. A gyáripar helyét ezúttal dolgos kezek munkája töltötte be- A kézműipar. A háziipar. A székely nemzet életleirása ez a. kiállítás, kertészetben, gazdálkodásban, a napi élet ezer kis megnyilatkozásában. Egy messzevilágtól elzárt nép találékonyságát, erőfeszítését látom mindenütt. Mennyi csírázó uj dolog, csak legyen valaki, aki a nép találékonyságát szárba szökkentesse. Fájdalom, nem időzhettem eleget itt sem, mert tizenegy órakor már az Erdélyi Muzeum Egyesület vándorgyűlésének megnyitására kellett mennem. E helyen az erdélyi magyar tudományosság mutatta be önmagát. Helyesebben: mutatóba adta magát. Életjelt adott magáról, hogy van. Ebéd után kimehettem volna a gazdák lóversenyére is, amely amint hallom, megint igen nagyszámú érdeklődőt vonzott- Én azonban visszamentem a kiállításra, az idesereglő festők képeit, szobrászok, müasztalosok farag- ványait, az öntudatlanul alkotó nép furfangos játékiparát tanulmányoztam. így jött el azután az este, amikor a legkülönbözőbb vidékek ifjúsága táncot, éneket ragyogtatott szót óriási reflektorok fényei alattAmit az erdélyi magyar szellem az imperium óta fur-farag, Írásban, képben, tudományban, munkában, mind ide vannak összegyűjtve tetszető^ garmadákban. És ami mind mögötte áll e sokfajtáju felvonulásnak: maga az erdélyi magyar. Képviselők, szenátorok, egyházi-fl.-fr-Xc sütetei férfiak, a Muzeum Egyesület szakelőadásai révén kiváló orvosok, jogászok, természettudósok, a hangversenyek .révén irók, zongora- és hegedűművészek, énekesnők adtak itt találkozót, összekeveredve' azokkal az egyszerű emberekkel, akik egy-egy pulykát, faháncsból készült sótartót, megszólaló gyümölcsöt, szépen kitenyésztett krumplit hoztak el ide, mint munkájuk legjavát, olyan egyszerű emberekkel is, akik nem hoztak egyebet, cá*ak puszta érdeklődésüket. Az a tény, hogy annyi ember sodródott ide a Székelyföld négy sarkából, már egymagában impozáns valami. Ez a kiállítás voltaképpen magának az erdélyi magyar kisebbségnek a kiállítása. Van, létezik, keresi egymást, közös láthatatlan szálak egybegubancolják, tömegereje van és tömegdinamikája. Tulajdonképpen itt van a szentgyörgyi napoknak a nagy tanulsága. Efajta megmozdulásnak, amely nagy erőcsoportositással minden árnyalatában pódiumra állítja a dolgozó magyar népet, évről-évre Erdély valamelyik magyar pontján, formát kell, hogy találjon. Ez a tiszteletreméltó kísérlet, amelynek felem- litésénél Török Bálint nevét kellő respektussal ejtjük ki, mint a kiállítás egyik lelkesebb létrehozóját, kényszeríti a magyarságot, hogy újra és újra hasonló munkákat lásson. Magyar heteket kell tartanunk a jövőben, még nagyobb felkészültséggel, még erőteljesebb megmozdulással, a tudniakarásnak, a jobban való csiná- lásnak mé,g szivósabb erőfeszítésével. Glédába kell állítani ilyen magyar-hét alkalmával az irodalom és tudományosság elmaradt erőit is, hogy lássa a világ: nem értéktelen nép ostromolja itt a megélhetésnek, a jogok egyenlőségének kegyetlenül elreteszelt kapuit. (I) Mult évben raeţp fjeencjedielc néhány magyarországi színészt az erdélyi fársulatokKoz, ma mar nem lány „menteni“ akarja az erdélyi állásnélküli színészeket A kori (Kolozsvár, augusztus 29.) Már nem egy Ízben történtek a kormány részéről betiltó intézkedések és rendeletek, amelyek mindenkor odairányultak, hogy elhalkuljon a magyar szó a színpadokon. Néhány nappal ezelőtt ismét egy teljesen megmagyarázhatatlan rendelet érkezett a szinészszindikátushoz, amelyben határozott parancsot ad a vezetőségnek, hogy a jövő színházi évadban ne adjanak játszási engedélyt külföldi állampolgárságú színészeknek. Minthogy Románia területén az államnyelvén működő társulatokon kivül nagy számban vannak magyar nyelven működő társulatok, természetes, hogy a rendelet elsősorban is a Magyarországról bejövő színészeket és színészetet érinti a legsúlyosabban. A miniszteri rendelet egyben utasítja az összes színházakat is, hogy a viszautasitás elkerülése végett már ők eleve ne szerződtessenek külföldi állampolgársággal biró színészeket. A rendelet állítólag orvosolni próbálja a munkanélkül tengődő színészek sorsát is ezzel a rendelkezésével, arra hivatkozva, hogy a színházak addig, amíg Erdély területén szerződés nélkül lévő magyar színészek vannak, ne is kíséreljenek meg külföldi állampolgárt szerződtetni. A kormány mindenesetre ezzel az intézkedésével is még előbbre fogja segiteni tulajdon- képpeni célját és néhány éven belül teljesen el fog halni a magyar szó a szinpadokon. A kormány „jó“ indulata a magyar színészet iránt egyébként ott is súlyosan kiütközik, amikor egy valamire való magyar darabot visszadobat a szépművészeti inspektorátus által, hogy tekintettel tartalmára, nem tanácsolja elő- adhatónak. Ellenben a tartalmatlan semmit mondó jelentéktelen darabokat előadásra méltónak találja, azzal a határozott szándékkal, hogy a jóizlésü közönség csömör öljön meg a magyar irodalom eme alkotásaitól és ne kívánkozzon a jobbak után, úgy vélve, hogy azok nincsenek is. MEGJELENT ! A romániai könyvpiac szenzációja, Körmendi Ferenc világhirü 1000 angol fonttal díjazott regényének, UDAPESTI KALAND-NAK OLCSÓ PROPAGANDA KIADÁSA. Az 500 oldalas diszes kiállítású könyv már átvehető a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj-Kvár, Strada Baron L, Pap (volt Brassal ucca) 5. 44 lej MEGJELENT! lefizetése ellenében. Eddig A budapesti kaland ára 180 lej volt. Vidékiek küldjenek be 51 lejt. Minthogy A budapesti kaland olcsó kiadása csak korlátolt számban készült, mindenkinek érdeke, hogy mielőbb átvegye a regényt, melyből nem jelenik meg második kiadás.
