Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-24 / 192. szám
4 KumUjsm Csütörtök, 1933. augusztus 24. Koldusok % Hál’Istennek van belőlük élég. A nehezebb dolgok közé tartozik úgy végigmenni az weed n, hogy ne ütközzünk beléjük cs ne részesüljünk abban a szerencsében, hogy kitüntetnek megszólításukkal és életük azon szerencsétlen körülményét megemlítve, amely erre a különben nem rossz gályára kény szeritette őket, az- zql a némelykor szerény, de sokszor ennek hij- ján levő kéréssel fordulnak hozzánk, hogy valamivel járuljunk hozzá napi rezsijükhöz. A kolduláshoz éppen úgy, mint minden más tisztességes mesterséghez iparengedély szükséges s csak azok számára áll nyitva a kenyérkeresetnek ez a módja, akik szabályos okirattal a zsebükben állnak ki az uccasarokra, ülnek le a templom elé s mint az utóbbi időben gyakran megtörténik, futnak az ember után a legforgalmasabb helyeken azzal az erős elhatározással, hogy addig nem vonulnak vissza, amig céljukat el nem érik■ Szép megnyilvánulása ez a törhetetlen akaratnak, de nagyon emlékeztet azokra a keleti történtekre, amelyekben a baksis viszi a főszerepet. Dehát miért ne tanuljunk mi a Kelettől? Mindenesetre el kell ismerni, hogy a koldulás az a foglalkozás, amelyhez igen alcygtos felkészültség, intelligencia és különös, adottságok szülcségesek. Így például ki képzelné el azt, hogy a vak ember látni tudjon. Persze, feltéve, hogy nem koldus. Mert a Vak koldusoknak meg van az a sajátságuk, hogy szükség eseten látókká válnak és sok jó szemű embernél jobban tudják hasznúim legfontosabb érzékszervüket. Igen .'sokszor észre lehet venni, hogy némely vak koldusok a kala,púkba dobott pénzt azonnal kezükbe ragadják s kilesve .azt a pil- lajvatot, mikor látszólag senki sem figyel rájuk, tüzetesen megvizsgálják, hogy egy, vagy ötlejcs a nekik juttatott pénzdarab■ Természetesen arra is különös gondot fordítanak, hogy nem-e hamis a: pénz■ Mindezt a vak szemükkel csinálják. Az orvostudománynak fel kellene figyelni a vakságnak erre a speciálisan irányítható esetére s tanulmányoznia mi a titka ennek a furcsa működésnek. Bár az sem lenne utolsó dolog, ha a rendőrség tudakozódna a hasonló kedves dolgok iránt. Az is meglepő, hogy a koldusok sohasem úgy értik, amit mondanék, mint amit szavaik értelme elárul. Így például megtörtént velem, hogy egy apró koldus meghatóhangu könyörgését: „Kérek egy kis kenyérre valót!“ kész pénznek vettem: és a legközelebbi üzletben egy jókora darab kenyeret vásároltam neki. A gyerkőc megsértődve utasította vissza a kenyeret s kiderült, hibásan vettem készpénznek kérését, illetőleg a szó szoros értelmében annak kellett volna vegyem, ami azt jelenti, hogy vem volt hajlandó a természetbeni adományt elfogadni s ragaszkodott a valutáris segélyezéshez■ Adjam csak oda a pénzt, majd ö megveszi magának a kenyeret■ Nem tűri ezt a bizalmatlanságot. Utóvégre egy kis önérzete csak van az embernek. Igaz ezzel szemben az is, hogy az ebből a kategóriából kikerülő kolduscsemetéket igen sokszor látom elhagyatok tabb utcasarkokon azzal szórakozni, hogy a fal mellé dobálják az 1 Tejeseket. Enyhe formája a nyerészkedésnek. De hát ki irigyli tőlük ezt a mulatságot, különösen mikor biztosan tudjuk, hogy nem azok a lejek szolgáltatják az alapot játékukhoz, amelyeket becsületes igyekezetükkel kiszorítanak a járókelők sovány tárcáiból. Eléggé nem is lehet azután dicsérni a koldusoknak azt a szép szokását, amellyel a leg- hálateltebb szavakkal kívánnak minden jót azoknak, akik megszánják őket s adakoznak. Ha csak egy kis része teljesedne ezeknek a kivánalmaknak, mindjárt felvirágzana az ország s minden ember makkegészségesen töltené le életének hátralevő részét. Vannak olyan héregetők is, akik abban az esetben sem, fukarkodnak a jókívánságokkal, ha netalán az előttük elmenő nem honorálja alázatos kérésüket. Így jelenlétemben mondta egy féllábu koldus egy figyelmetlenül elhaladó ember után: — Vágják le a jobbkezét. Nem egy szép kívánság?. Hogy mennyire átérezte ezt az illető rokkant, mutatja az, hogy nem is csak egyszer hangoztatta, hanem többször egymásután. Azt hiszem azonban, hogy egyelőre s egy- ádagban elég ennyi a koldusokról. Ezt minden. esetre a kalapjukba tehetik. (szb.) A Keleti Ujsăg szovătai hete mindenki számára elérhetővé teszi Erdély legcsodásabh, legmozgalmasabb fürdőhelyét. Meglepően olcsón, hi fog ást ulan kényelemben, elsőrangú ellátás mellett y-' nagyszerűen sz és üdülhet egy 1250 lejért, ha Kolozsvárt, 1100 lejért5 ha Marosvásárhelyen, 950 lejért9 ha Szovátán csatlakozik Ebben az összegben ben foglaltatik: útiköltség Szovátdra és vissza Kolozsvártól, illetve Marosvásárhelytől, — lakás kizárólag elsőrendű villákban (ké személy egy kétágyas szobában), naponta háromszori, minden igényt kielégítő étkezés, — mindennapos fürdőjegy, az összes adók és gyógydijak. Nem kell 8—10 óra hosszat utaznia vonaton, kétszeri átszállással, — mert abszolút üzembiztos, luxuskivitelü autóbuszainkon 5 óra alatt teljes kényelemben teszi meg az utat. Indulás (úgy Kolozsvárról, mint Maros vásárhelyről): augusztus 26.-án (szombaton) déli 1 órakor. Visszaindulds Szovátáról: szeptember 2.-án (szombaton) d. u. 2 órakor• Ha ezt az egyetlen és talán soha mégegyszer vissza nem térő alkalmat elmulasztani nem akarja, azonnal kell jelentkeznie, mert augusztus 24 én este 6 óra után további jelentkezéseket már nem fogadhatunk el (Jelentkezéskor 500 lejt kell befizetni, a többit legkésőbb augusztus 25.-én délig.) Bármily hihetetlenül hangzik, mégis úgy van: luxus ellátást és kifogástalan kényelmet nyújtunk ezért a pén
