Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-24 / 192. szám
Csütörtök, 1933. augusztus 21. KELETIÜJSJÍO 5 A királyi udvar fogadótermében dőlt el a kolozsvári Tornavivóda sorsa mum 11 ■ ■——MB-———« Érdekes beszélgetés arról, hogyan ajándékozták el a Tornavivodát és Mihali Tivadart hogy előzte meg a királyi udvarnál az etnográfiai muzeum igazgatója (Kolozsvár, auguszt. 23.) Néhány nappal ezelőtt irtuk meg, hogy Utalea, volt polgármester, egy mámoros éjszaka könnyelmű han gulatában a kolozsvári tornavivóda épületét és a hatalmas városi telket az állam, illetve az etnográfiai muzeum részére ajándékozta- A könnyelmű ajándékozás ellen azóta nagyon sok tiltakozás hangzott el, többféle akció indult meg, nemcsak a kormányokhoz, hanem még az udvarhoz is befolyásos politikusok memorandumokat nyújtottak be, de az ajándékozási szerződés nemcsak szóban, hanem írásban, illetve telekkönyvi utón is megtörtént, tehát azon már változtatni nem lehetett. Az utolsó években erről az ajándékozásról, amely most a tornavivódánák a sétatéri kioszkkal való elcserélése kapcsán lett aktuális, nagyon sokféle verzió kering. Sokan vannak olyanok is, akik a cserét is helytelenítik s az a felfogásuk, hogy a kolozsvári sétatérét egyik jellegzetességétől, illetve speciálitásától fosztják meg azok, akik a kioszk helyébe a csendes etnográfiai múzeumot helyezik cl. Az egyik este négyen gyönyörködtünk a kolozsvári sétatér szépségében, amely estéli megvilágításban, különösen a kioszk és a tó körül színes, eleven és mozgalmas. Midőn a kioszk cseréjéről esett szó, újságíró barátaim, akik egész életükben közügyekkel foglalkoztak, kijelentették, hogy a sétatér szépsége elleni merényletnek tartják az építészetileg is gyönyörű kioszkot elvonni eredeti rendeltetésétől. Ha az épület este nem lesz kivilágítva, akkor JWiétatér legszebb részlete minden varázsát' ef fogja veszíteni. Kétségtelen, hogy az utolsó években a sétatér nagyon elhanyagolt állapotba került. Onnan a legszebb fákat vágták ki, gyönge a világítása s általában megfeledkeztek arról, hogy a természeti fekvésénél fogva gyönyörű sétatér a modern fejlődés utjain haladjon. Mindezt csak mellesleg mondjuk el, mert a közérdeklődés előterében az etnográfiai múzeumnak a sétatérre való kitelepítése s különösen a tornavivódának a könnyelmű elajándékozása áll. Hogyan történt az ajándékozás? Erre a kérdésre Vuia ur, az etnográfiai muzeum igazgatója adja meg a feleletet: — Már régóta izgatnak az újságokban megjelent híradások a tornavivóda elajándékozásáról s az etnográfiai muzeum felépítéséről. Kötelességemnek tartom elmondani az igazat, mert bizonyos körökben bármennyire népszerűtlen a dolog, mégsem akarok titkot csinálni abból, hogy az etnográfiai muzeum akcióját én indítottam meg s én voltam az, al>i először Kolozsvár városától alkalmas helyiseget kértem a muzeum felállítására. Az akciónak azonban hosszú ideig nem volt eredménye; Utalea polgármestersége idején Kolozsváron járt 11. Károly király, akkor még trónörökös és érdeklődött nálam néprajzi dolgok iránt s nagy csodálkozással állapította meg, hogy Kolozsváron, Erdély fővárosában nincs etnográfiai muzeum. Ugyanis a trónörökös abban az időben beutazta Erdély különböző vidékeit és a legnagyobb elragadtatással látta' a népviseletet, népművészeti dolgokat, tehát érthető volt, hogy sürgette egy etnográfiai muzeum felállítását. — Természetes és érthető, — mondotta tovább Vuia igazgató, — hogy a ritka alkalmat felhasználtam. Elmondottam, addigi gyűjtéseimnek az eredményeit, meddő kísérletezéseimet és akkor a trónörökös kijelentette, hogy az állam megfelelő támogatást és anyagi segítséget nyújt nekem az etnográfiai muzeum megvalósításához, ha Kolozsvár városa a muzeum létesítésére hajlékot ad. — A trónörökös ezt olyan helyen és olyan «nódon mondotta, hogy Kolozsvár város akkori polgármestere, Utelea Octavian nem térhetett ki a kérés teljesítése elől és ott mindjárt Ígéretet tett arra, hogy a város valóban hajlékot ad a muzeum részére. Ez akkor még — mondotta tovább Vuia igazgató, — csak elvi Ígéret volt. Szó sem esett a tornavivódáról, csak később indultak meg köztem és a város vezetősége között a tanácskozások. Több telket ajánlottak, de én nem fogadtam cl, mert kiderült, hogy az akkori város-vezetőség még azt sem tudta, hogy mi a város tulajdona és mi nem. — Négy vagy öt olyan telket ajánlottak fel, amely nem volt a városé, s mikor én azokat visszautasítottam, akkor jött szóba a tornavivóda épülete és telke. Már akkor éreztem, hogy bármennyire értékes a tornavivóda, nem való etnográfiai muzeum céljaira, de éreztem azt is, hogy a városnak később a hatalmas értéket reprezentáló épületre és telekre szüksége lesz. Tehát az ajándékozás is csak provizórikusán történt meg. Az etnográfiai muzeum részére ajándékozták a tornavivodát, de csak átmeneti időre, amig egy alkalmasabb hely akad, ahol a múzeumot felállíthatjuk, illetve felépíthetjük — Mihali Tivadar polgármevster többször meg is kísérelte, hogy a tornavivódát elvegye tőlem. Meg is mondotta nekem nyiltan, hogy a városnak szüksége van a tornavivódára és a vásárcsarnok céljaira alkalmas telekre, de az a modor, ahogy az épület és a telek visszaadá(Kolozsvár, augusztus 23.) Lapunk tegnapi számában röviden jeleztük, hogy a kolozsvári ügyészség egy rendkívül érdekes és rejtélyes haláleset ügyében vezetett be vizsgálatot. Bochis Viktor 31 éves, Pata ucca 119. szám alatt lakó lakatossegéd már mintegy négy év óta él boldog családi életet feleségével, született Kis Erzsébettel. Az utóbbi időben a férjet Bochis Viktort minthogy a vasúti műhelyben dolgozott, az állambiztonsági hivatal emberei több ízben állították elő, de a rendőrség minden esetben szabadlábra helyezte. Abban az időben viszont, amig a férj bezárva ült a rendőrség fogdájában, felesége minden követ megmozgatott, hogy férjét kiszabadítsa a rendőrség fogságából és igy került Kis Erzsébet ösz- szeköttetésbe a Kolozsváron székelő kommunista sejttel. Mint ismeretes a temesvári rendőrség néhány héttel ezelőtt az Enghel Mór letartóztatása alkalmával reá jött arra, hogy a temesvári kommunisták rendkívül élénk ösz- szeköttetést tartottak fent a kolozsvári társaikkal. Emlékezetes, hogy annak idején maga Gritta Ovidius Temesvár rendőrprefektusá jött Kolozsvárra és a tömeges letartóztatások során letartóztatásba került Bochis Viktor felesége is. A letartóztatott nő ellen az volt a vád, hogy állítólag ő volt az, aki a kommunista gyanús egyének között széthordta a leveleket és a különböző utasításokat. Ellenőrizhetetlen hírforrások szerint talán éppen maga Bochis Viktor lett- volna az, aki a legutóbbi kihallgatása alkalmával elszólta volna magát a rendőrség politikai osztályán, hogy felesége tevékeny részt vett a kommunista propaganda kolozsvári terjeszkedésében. A férj vallomásában ugyanis beismerte, hogy felesége valóban hozott haza bizonyos tartalmú leveleket kézbesát követelt©, nekem sehogysem tetszett. Sőt, egyizben az ajándékozás megsemmisítése érdekében még az udvarnál is kihallgatásra je- letkezett, de kihallgatásra jelentkeztem én is s megtörtént az a csoda, hogy engem fogadtak előbb s Mihali akkori polgármester az udvari váróteremben szenvedte végig, hogy engem hallgattak ki előbb, s az ő akciója megbukott. — Ha akkor Mihali Tivadar udvariasabb formában akart volna a tornavivóda épületére velem megállapodást csinálni, már régóta visszakapta volna a város az épületet és a telket. Később a város élére Deleu Viktor, az időközi bizottság elnöke került, aki már más hangnemben kezdte meg a tanácskozásokat és magam is beláttam, hogy Kolozsvár városnak valóban szüksége van a tornavivódára, viszont az etnográfiai múzeumot, mint a világ többi nagy városaiban, alkalmasabb módon el lehet helyezni a sétatéren vagy bármely más városi parkban, ő vele már leültem a tárgyaló asztalhoz, amely eredménnyel is végződött s befejezett ténynek látszik, hogy a tornavivóda épületéből az etnográfiai muzeum áthurcol- kodik a sétatéri kioszkba, amelyet két- és félmillió lej költséggel alakítunk át. Ebből az állam másfélmillió és a város egymillió lejes hozzájárulást ad. Mindezt el kellett mondanom, mert a tornavivóda könnyelmű elajándékozása körül olyan verziók keringtek, amelyek nem fedik a valóságot. Ezeket mondotta Vuia igazgató. Mindenesetre érdekes, hogy a város egyik legértékesebb ingatlanának az elajándékozása milyen körülmények között történt. Most már csak arról van szó, hogy a sétatéri kioszk muzeunjá való átalakítása után a város vezetőségének nemcsak az egymillió lejes költséget kell kiizzadnia, hanem arról is gondoskodnia kell, hogy a kioszk előtti teret, amely a sétatérnek egyik legszebb része, az etnográfiai muzeum berendezése után kellőképpen átalakítsa és éjszakára megvilágítsa. Mert ellenkező esetben a sötétben tartott kioszk-épület olyan lesz, mint egy éjszakai temető, ahol csendesen pihenhet nyári éjszakákon az újonnan berendezett muzeum. sités végett, de miután megmutatta azokat férjének és együtt elolvasták őket, a tüzbe dobták valamennyit. A rendőrség nem adott teljes egészében hitelt a férj vallomásának és nem fogadta el valószínűnek azt az állítását, hogy a leveleket nem továbbították. Bochis Viktornét a súlyos gyanuokok alapján szintén átszállították Temesvárra, ahol_ néhány napon belül az összes többi társaival együtt birái elé fog kerülni. Bochis Viktor ezelőtt néhány nappal látogatta meg feleségét Temesváron, ahol azonban minden igyekezete fiaskóval végződött, mert letartóztatásban lévő feleségével nem beszélhetett. Elkeseredett állapotban érkezett vissza Kolozsvárra, ahol már várta egy levél, amely feleségétől érkezett Temesvárról. A levélben Bochis Viktorné kéri férjét, hogy feltétlenül küldje el fekete ruháját, mert nagy szüksége van rá. Úgy ezek, mint a többi körülmények rendkívül hatottak az üres lakásban egyedül maradt férjre, aki napok óta valóságos búskomorságba esett. A legutóbbi este alkalmával is meglehetősen levert hangulatban feküdt le és reggel a vele egy lakásban lakó gondozója arra ébredt fel, hogy Bochis végigvágódott a földön.’Amire a mentőket kihivták, Bochis Viktor már halott VOlt. A kolozsvári klinika bonctani intézetében dr. Popovici orvosprofesszor ma délelőtt ejtette meg Bochis Viktor boncolását. A kiadott hivatalos orvosi jelentés szerint a boncolás alkalmával nem sikerült megállapítani a halál tulajdonképpeni okát és minden valószínűség szerint, a rejtélyes haláleset oka a gyomorban keresendő. Elrendelték tehát, hogy belsőrészeit a kémiai laboratóriumban vizsgálják felül, hátha a szerencsétlen ember megmérgezte magátEgyre nő a rejtély Bochis Viktor halála körül A feltevés szerint öngyilkos lett, mert feleségét kommunista üzelmek vádja miatt Temesvárra szállították
