Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-24 / 192. szám
2 Keleti UjsXG Csütörtök, 1933. mgusztus 2i9 Beszélgetés a világ legkisebb szerkesztőjével, aki politizál, rikkancsolfa a lapját és az olvasót palira veszi (Kolozsvár, augusztus 23.) Tegnap a főtéri kávéház terraszán elémbe áll egy pöttöm emberke. Alig éri el a márványasztalt, de az arca és a fellépése öntudatos. Megmondja a nevét, Lacikának hívják. Most végezte a második gimnáziumot. így mutatkozik be: — Lacika vagyok, az „Ifjúság“ szerkesztője. — Tessék? Micsoda vagy fiacskám? Válasz helyett a márványasztalra nyújt fel egy gépirásos, összeenyvezett füzetecskét. — Itt van a lapom, ára Romániában 5 lei, Magyarországon 1 pengő. Ez az első szám, de a másodikra is elő lehet már fizetni. Ha a közönség pártolni fog, akkor nem hat oldalon, hanem nyolc oldalon fogunk megjelenni. Megnézem a legújabb nyomdai terméket, amely ugyan egyelőre csak Írógép alól került ki. Első évfolyam, első szám, a címe Ifjúság, de a címlapon csak a szerkesztők neve: László és Ernő vannak rajta és a kiadóhivatal. Mindjárt az első lapon a legnagyobb meglepetéssel látom, hogy a második gimnáziumot végzett főszerkesztő és laptulajdonos politikai hitvallást tesz. Még pedig nem is prózában, hanem versben. A vezércikkversnek a cime „A nácik“ ime az első strófa: vetkezik. És végül egy hirdetés, amelynek érdekes története van. Lacikának az apja, aki fakereskedő Kolozsváron, nem engedte meg, hogy az uj lap nála és az ő írógépén jelenjék meg. — Sokkal okosabban teszed, — mondotta, — hogyha jó könyveket olvasol, vagy átveszed a jövő évi tananyagot. Lacika azonban nem hagyta magát. Addig kért, könyörgött, amig az aj>ja megengedte a lap-csinálást, különösen pedig az az ajánlat puhította meg, hogy az első lapszámban egy ingyen hirdetést ajánlottak fel. A hirdetés valóban meg is jelent. Mialatt a lapot átnéztem, csaknem megfeledkeztem a jelenlevő szerkesztőről. Vissza akartam adni a lapot, de ő kihivóan mondotta: — Ha már rjzerkesztő-bácsi elolvasta a la pót, fizesse is ki! Átadom az S> lejt. — Nem fizet elő a jövő számra? Sokkal érdekesebb lesz. A lapnak fele már el is készült. i És itt előveszi a félig kész példányt, de midőn olvasni akarom, azt mondja: — Csak akkor engedem olvasni, ha most előfizet rá. Midőn erre nem vagyok hajlandó, akkor újabb üzleti ajánlattal áll elő: — Ha a Keleti Újságban ir rólam egy cikket, akkor az Ifjúság jövő számában meg fogom irni, hogy a legjobb lap a Keleti XJjság. Ebben meg is állapodtunk. Most kíváncsian és izgalommal várom, hogy mit fog irni Lacika a jövő számban rólam és a Keleti Újságról. Olajos Domokos. Mandzsúriába indul első erdélyi református misszionárius TexsapSoraii ünnep Étereiében bocsátja útra Maklcai püspök — A távofkelet fontos pontját jelöltéle lei a* erdélyi kálvinistái munkája számára Hitler Adolf most nagy ur. Ez a zsidóknak szemet szúr. ő őket sohasem szerette, És gyakran el verette. Elolvasom a verset és megkérdem Lacikát: — Mondjad Lacika, miért haragszol te Hitlerre? — Én? Nem haragszom én a Hitler bácsira, nem is ismerem. Csak azt hallom, hogy őt most mindenki szidja. Megbeszéltük tehát Ernővel, hogy Hitler ellen Írunk egy verset- Az lehet, hogy a vers nem igaz, de azt merem állítani, hogy szép. Mi üzletemberek vágyunk, — mondotta ajkbigyesztve a gyerek — és azért irtunk Hitler ellen verset, hogy a közönség horogra akadjon és vegye az Ifjúságot. — Brávó Laci, nagy ember lesz belőled. Az a fő, hogy a közönség horogra akadjon, — mondom neki meggyőződéssel. — Olvassa el csak szerkesztő-bácsi a harmadik strófát. Az sikerült a legjobban. íme a harmadik strófa: Göring is most kancellár És csipked, mint a gunár. Pedig hiába hősködik oly nagyon Neki is zsidó apja vagyon. A hat versszakból álló politikai mamifesz- táció nem feledkezik meg Papén volt kancellárról sem, akiről konstatálja, hogy „a fejében viz vagyon“. Mindezekből az olvasó megállapíthatja, hogy a szerzők, Lacika és Ernőké, mert együtt Írták a verset, mindketten destruktivek. Előttük nincs tekintély, fő, hogy a közönség lépre menjen. A vers után adomák jönnek, amelyeket már mintha olvastam volna valahol. Mondom is a szerkesztőnek, hogy az adomákat ollózta. Kissé elvörösödik és dühös lesz. — Mondottam Ernőnek, annak a vízfejűnek, hogy ne ollózzunk, hanem Írjunk eredeti dolgokat, mert csak arra pali a közönség. El is fogom csapni, most ismerkedtem meg a Bélával, aki már a harmadikat végezte, az sokkal tehetségesebb és a jövő számot vele fogom csinálni. A hat oldalas újságban „Otthon“ rovat is van, ahol megtudjuk, hogy hogyan kell kezelni az óránkat. Azután egy novella következik, amelynek a cime: „A tréfacsináló arab.“ Ez egy egész oldalt tölt be és a végére azt írták a szerkesztők: Kérjük hibáink elnézését, mivel a lapot Írógéppel irtuk. A negyedik oldalon keresztrejtvény, azután betürejtvények. Mindez azonban az egész oldalt nem töltötte be, tehát az ötletes szerkesztők nagy betűkkel írták az alábbi felhívásokat: Kérjük lapunk terjesztését mindenütt! Hirdessen az Ifjúságban! Aztán újabb anekdoták, versek és a végén közgazdasági rovat, ahol a vezető cikk: A különös meggazdagodás. Ennek a folytatása kö(Kolozsvár, augusztus 23.) Csütörtökön délután ritka templomi ünnepélye lesz a reformátusoknak. Annyira ritka, hogy nem is volt még ilyen. Erdélyben. Ünnepi istentisztelet keretében bocsátja ki az egyházkerület püspök® az első erdélyi magyar református misszionáriust, aki a távolkeleti sötét pogányvilágba indul a keresztyénség hitének terjesztésére. A világháború utáni idők, tömegeket mozgató áramlatai között különös jelentőséget kapott a keresztyéni misszió munkája, amelynek nagy előkészületek adtak lendületet. A távolkeleti pogányság világában éppen ezek a mai idők adják meg a nagy jelentőségéi ennek a munkának. A református missziónak előhar- cosai és szervezői a skót reformátusok s ebből a munkából kötelesség érzéssel kérte a maga részét az erdélyi magyar református egyház is, amelynek nem voltak eddig misszionáriusai. Általában a magyar kálvinisták jó idő óta nem vettek részt a missziós munkában. Az erdélyi magyar reformátusok munkája számára igen fontos területet jelöltek ki Kínában, a zűrzavaros Mandzsúriát, ahol a benszülött nagy tömegek lelki egyensúly nélkül szenvedik az állandósult háborúskodásnak, egyfelől a japán befolyásnak, másfelől a kommunista propagandának összeütközéseit. A távolkelet e fontos történelmi sötét területét kaptaaz erdélyi egyházkerület, missziós hivatás teljesítése végett s az első missziós lelkész, akit most bocsát útra az egyház, az erdélyi kálvinista fiatalságnak egy rendkivül értékes egyénisége, Babos Sándor fiatal lelkész. Évek óta folynak az előkészületek, mert harmincmillió kinai pogány közé nem olyan könnyű bevonulni. Maga Babos Sándor, az erdélyi úttörő, fiatal lelkésze az egyházkerületnek, akinek neve néhány évvel ezelőtt vált ismeretessé a nagyközönség előtt. Akkor a lupényi bányásznépnek volt papja s az emlékezetes lupényi vérfürdő tömegsírjánál teljesítette papi köteleségét. A sortlizekkel kioltott emberi életek sírja fölött mondott búcsúbeszédért súlyos vádat emeltek ellene s a kolozsvári Ítélőtáblánál mondott védekezésében keresztyéni hittel vállalta a hivatás kötelességét, Az ő életpályáján azonban Az Ekcéma A Cadum kenőcs nagyhatású gyógyszerként állta ki a próbát az emberek ezreinél,akik éveken át szenvedtek kellemetlen és bántó kinézésű bőrbetegségekben, A bőr- ingerlékenység, kiütések és más kínos báni álmák tüstént engndnek rendkivül figyelemreméltógyégyité tulajdonságainak. Nem téveszthető össze semmilyen más gyógyszerrel s teües bizalommal használható. Azonnali megszünséét idézi elő a viszketegségnek és ezután begyógyítja az ekcémát, sömört, pattanásokat, furunkulusokat. kelevényeket, kiütéseket, csalánkiütéseket, foltokat, aranyereket, izgulékonyságot, rühöt, vágásokat, karcolásokat, sebeket, Jjáj y o g okát, ^égéseket é s kér g e s e d é ş e k ejk. csak szükséges kitérő volt a lupényi lelkészkedés, mert kora ifjúságától kezdve a külmissziói munkára készült fel. Kolozsvári fin, édes apja, a néhány évvel ezelőtt elhalt Babos Károly, a kolozsvári Iparosok közéletében volt vezetőember. A kolozsvári theológia elvégzése után két esztendőn át volt a bázeli egyetem hallgatója és Bázelben a missziós háznak volt növendéke. Majd egy évet töltött Angliában, edinburghi egyetemen és a skót missziós tevékenységnek lett a növendéke. ■ A keleti missziós lelkésznek öt esztendőt kell megszakítás nélkül a számára kijelölt területen tölteni s csak az öt év leteltével kap pár hónapi szabadságot. Nem könnyű feladat az, amire a harmincéves Babos Sándor vállalkozott. Mandzsúriában a legnagyobb bizonytalanság dúlja állandóan az életet, Bizik azonban hivatásának erejében és hisz az eredményekben. Az ünnepélyes kibocsátás után útnak indul Budapesten át Génuába, ahol a Douan nevű hajón utazik a mandzsuriai Daizenigbe. Október 14-én köt ki hajója a mandzsuriai parton, honnan a mandzsu fővárosba kell utaznia, Mukdenbe. Itt mindössze csak két napot tölthet, ini alatt elintézi a letelepedési ügyek első lépéseit s aztán Pekingbe utazik, ahol a skót missziói egyetemen kell kiegészítenie tanulmányait. A kolozsvári kibocsátástól kezdve minden napja programszerűen be van már jó előre osztva s hat hónap alatt kell megtanulnia a pekingi egyetemen a kinai nyelvet, aminek ennyi idő alatt az elsajátításában tökéletesen bízik s ez valószínű is, mert már igen nagy nyelvtudással rendelkezik. Aki, mint szegény fiú, a küzködő nevelkedése mellett el tudta rendkívüli szorgalmával sajátítani az európai nagy nemzetek nyelveit és megtanult még több más nyelvet is, az mérhetett vállalkozni arra, hogy hat hónap alatt kínaiul is megtanul, úgy, hogy a benszülött nép nyelvén prédikálhat. A csütörtök délutáni kibocsátó ünnepélyen Babos Sándor prédikációt mond, Makkay Sándor püspök végzi az ünnepélyes kibocsátást. Az ünnepélyen megjelenik az egyházkerület egész vezetősége, a kolozsvári egyházközség presbitériuma és képviselőtestülete. A szerény kolozsvári ifjú nagy lelki odaadással indul el a rendkívüli hivatás teljesítésére. Szerény viszonyok között nőtt fel a kolozsvári iparosok egyik legrokonszenvesebb családjának házában s maga küzdötte fel magát a külföldi egyetemekre, ahol példásan állotta meg helyét és megszerezte magának az angliai skót egyház kitüntető megbecsüléséti Ö az első erdélyi magyar református misszionárius, aki a tdvolkeletre indul s a csütörtöki istentisztelet az első kibocsátó ünnepély Erdélyben,
