Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-02 / 174. szám
4 KUETÍ'UJS&G 'Szerda, 1933. augusztus 2. KÜLÖNVÉLEMÉNY A külföld gyűlölete A külföldet járó ember mindig találkozik az utazó angollal és mondhatni, mindenütt talál amerikait, aki nyakába vette a világot és járja, pusztán csak azért, hogy megismerje. Sem Angliának, sem Amerikának nem jutott soha eszébe, hogy állampolgáraiknak ezt az utazási vágyát letörni igyekezzenek. Még ebben a mostani vámvédő és valutaliáborus időben sem. Nálunk az egész állami adminisztráció a legellenségesebb indulattal nézi azt a román állampolgárt, aki megteremti magának a lehetőséget és külföldre akar indulni. Az ügyészség mindem elkövet, hogy ne adhasson ki útleveléhez szükséges bizonyitványt, az adó, a katonaság, az útlevelet kiállító rendőrhatóság, a Banca Naţionala devizaszigoritó rendelkezései, a határállomások rettenetes tortúrái, a vámosok utasgyülölő vegzálásai, mind azt az ismeretes célt szolgálják, hogy leszoktassák az embereket azokról az utazásokról, amelyekkel a határokon túleső civilizációval igyekeznek a kortársi érintkezést fenntartani. Újabban a jegybank körirattal lepte meg az uilevélkiállitó hatóságokat,_ amelyben elégedetlenségét fejezi ki az eddigi szigor és eddigi vegzaturák felett és az utazási kedv drákóibb hatású letörését kivánja. Ugyanakkor a miniszterelnökségen eszébe jutott valakinek, hogy a romániai idegenforgalom érdekében mégis kellene valamit tenni. Es éppen ez az, gmit nem lehet csinálni: gyűlölni a külföldit fe, azután azt várni, hogy ennek dacára el fogja riozni ide a pénzét. A kutyáról szokták mondani, hogy megérzi, ki szereti és ki nem. A járni tanuló kis |fyermekröl is mondják, hogy ösztönösen észre- eszi a hozzá közeledő felnőttről, barátja-e az rtatlan apróságnak, vagy nem. S kétségtelef tül van alapja ennek a tapasztalatnak- A civi- izált világban kialakult, kiszövődött közgazdasági módszerek a legnagyobb mértékben veszik igénybe és használják fel az emberi értelemnek azokat a képességeit, amelyekkel az érdekösszeköttetés utjain végzik állandóan a felderitö szolgálatot. Naivitás arra gondolni, hogy a román jegybank kiadhat olyan rendelkezést, vagy utasítást, ami a külfölddel való érintkezés szálait tapossa le és ezt nem veszik észre a határokon túl, hanem majd onnan túlról erre terelik az érdeklődést, az utazási kedvet, az összeköttetések hajlandóságait. De különben is, egészen téves az a gazdasági elgondolás, amely a pénzügyi feszültség enyhülését a szigorú határzártól várja. A régi közgazdaságtani tankönyvekben iskolai példaként állott a besszarábiai paraszt élete, aki az úgynevezett zárt magángazdaság _ kereteiből nem tudott kinőni. Mindent, amire szüksége van, maga Aliit elő, nincsen ráutalva forgalmi eszközök igénybe vételére, mert nincsen olyan szükséglete, aminek kielégítéséért^ másokhoz, vagy a piachoz kellene fordulnia. S nem vesz, de nem is ad el semmit. Az ősi primitívség határai közé visszavonult életmód nélkülözni tudja a külvilágot, de az elszaporodott emberiség mai munkamegosztásos világában ez az életmód már a Kaukázusban sem tartható fenn semmiféle erőszakkal. Momentán haszna sem várható az érintkezést elzáró intézkedéseknek, mert tévedés arra gondolni, hogy ha nem utaznak át a határon a polgárok, nem visznek ki pénzt és itthon dobják a piám ra. Az utazó amerikaival és angollal találkozni lehet lenn a Balkán legdélibb elhagyatott pontjain is és nem lesz ebből semmi hátránya Amerikának, vagy Angliának. Ellenkezőleg: ezeknek az utasoknak mindenütt felébred az a gondolatuk, hogyan lehetne otthon értékesiteni a látottakat és a tapasztalatokat. Ezek között a gondolatok között szövődnek a gazdasági ösz- szeköttetések szálai s merülnek fel ötletek, melyek akkor sem veszítik el értéküket, ha nem valósulnak meg. Nálunk ellenben sokszorosan szükség van arra, hogy az emberek látóköre szélesedjék. Itt van a természetadta rengeteg kincs és érték, aminek hasznosítására nem lehet csak úgy magunktól rájönni. Látni kell, hogy másutt hogyan értékesítik s tudni kell, hol milyen piacot lehetne szerezni olyan termékeinknek, amelyekben egyebütt szükséglet mutatkozik. Az iparnak, az iparosnak látnia kell a fejlődésnek a menetét ott, ahol nagyobb az előrehaladás, mert csak igy tudja előállita- ni azt, amihez ha nem foghat hozzá azért, mert nem érti és nem ismeri, másoktól kell behozni. A fürdők és nyaralók primitívségét sem lehet másképpen levetkőzni, mint külföldi tapasztalatok alapján s ott lehet megtanulni azt, hogyan lehet elviselhetően olcsóvá tenni a modern nyaralóhelyeket; A kereskedőnek, vállalkozónak pedig hozzátartozik az életegzisztenciájához, hogy járja a világnak minél nagyobb területeit s itthon e járás-keléséből hozott tudását, ismereteit értékesítheti a maga és a köz- gazdasági érdekek számára. Ha mindenkit elzárnak a zárt élet határai közé, akkor ezzel nem segítettek senkin, hanem a munkakilátásokat dorongolják le és az életmódot penészesitik el. Talán nem szükséges arról beszólni, hogy a kulturnivó tartásához a szellemi érintkezés minél nagyobb kiszélesítése elengedhetetlen. Az a közszellem, amely körülvesz bennünket, tele van ferdeségekkel, elfogultságokkal, gyűlölettel és olyan ártalmas tévelygésekkel, amelyeken belső meggyőződéssel nem lehet eny(Fáris, augusztus 1.) Mikor hosszú elkeseredett harc után Amerikában a „nedvesek“ győzedelmeskedtek, sokakat érdekelt: vájjon mit csinálnak majd ezentúl a bandavezérek? Félretett tőkéikből fognak-e, mint csendes nyárspolgárok élni, avagy valami más foglalkozás után néznek? Hetek múltak el, de a bandák vezető embereiről még az amerikai rendőrség sem tudott semmit, pedig ez jónak tartotta őket lehetőleg szemmel tartani. Kiderült azután, hogy miért csendesedtek el any- nyira Amerikában a gangsterek. Az cgyil; leghirhedtebb alak, Jack Bilbo, ugyanis váratlanul feltűnt Párisban. Egyáltalán nem bujkált, sőt, kereste a nagy nyilvánosságot. Mindenütt látható volt. Előkelő éttermekben, mulatókban, ahol szívesen beszélgetett, nagyokat mulatott és készségesen osztogatta az autogrammokat. Az újságíróknak is szívesen adott nyilatkozatot: — Egy kicsit pihenni jöttem Parisba. Elvégre eleget dolgoztam. Bilbo azután egyszerre eltűnt Párisból. Nyoma veszett. Ugyanekkor hatalmas szállítmányok, kitűnő francia borokkal megtelt hajórakományok hosszú sora Indult Amerika felé. Bilbo és társai vásárolták össze a borokat. Nagyon siettek, hogy mire a szenátus kimondja a szesztilalom A SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT kiadásában megjelent az első, teljes latin-magyar Misszăle a Római Misekönyv szerint. Terjedelme 1488 lap. Tartalmazza az összes szentmise szövegeket, amelyeket az egyetemes Egyház ; használ és mindazokat a szentmiséket, amelyeket Romániában általában mondanak, minden nap, ünnep- és vasárnap jelentőségének méltatását, minden szentnek rövid életrajzát, az ösz- szes körmeneteket, a nagyheti szertartásokat és a szentmisével kapcsolatos liturgikus imádságokat. A legfinomabb bibliapapiron készült, igy bő terjedelme mellett is zsebben könnyen hordozható. Árait a Jciadó Szent István-Társulat úgy szabta meg, hogy mindenkiszámárahózzáférhetö legyen Egészvászonkötéshen, vörösmetszéssel L. 210*— Egészvászonkötésben, aranymetszéssel „ 235*— Finom bőrkötésben, vörösmetszéssel.. „ 400*— Finom bőrkötésben, aranymetszéssel.. „ 459*— Megrendelhető a „Minerva66 könyvesboltban Cluj-Kvúr, stv.Reg.Muvia /. hiteni s amelyek miatt nem tisztul a légkör. Ezt a beteges elfogultságot éppen az erősitette meg, hogy nem ismerik az emberek a határokon tuli világot. A békének, az emberek egymásközti megértőbb magatartásának az egymásrautaltság felismerésének sokkal nagyobb kilátása volna az országban, ha világismeret szélesitené ki a látókört. Az idegenforgalom pedig csak akkor irányul befelé, ha kifelé nem zárják le a kapukat s ha az ideutazók számára nem igyekeznek kellemetlenné tenni a látogatást. Súlyos gazdasági tévedés, ha azt hiszik, hogy a kulturális érintkezés vonalainak az elzárásából valakire haszon származik. Ellenkezőleg: a kapukat nem becsukni, hanem kitárni kell s minél több ablakot vágni, hadd lássák az emberek, mi van a határon túl. Aki nem ezt teszi, az a civilizáció fejlődésétől zárja el az itt élőket. felfüggesztését, mielőtt az amerikai borkereskedők észbe kapnak, ők már a piacon lehessenek és learassák a túláradó boldogság első mámoros napjainak gyümölcsét. Ez az „üzlet“ még sikerült. De folytatni már nem volt érdemes. Mit keresnek a gangsterek mégis Franciaországban? Erre a kérdésre akarta a rendőrség megtalálni a feleletet, annál is inkább, mert tudomást szerzett arról, hogy az „állásnélkül“ maradt bandavezérek közül többen tartózkodnak Páris falai között Is. A „nem kívánatos“ elem állandóan izgatta a rendőrséget éppen azért, mert semmit sem hallatott magáról. Nevyorkból is figyelmeztetés érkezett a Quai des Orfévres-en levő szép palotába, ahol a rendörfönökség székel. Sőt Newyork annyira előzékeny volt, hogy egyik legkitűnőbb títkosrendörét, az alvilág embereinek, ezek „módtáereinek“ egyik legjobb ismerőjét: Thomas Diamandot is Parisba küldte, hogy segítsen a banditák leleplezésében. A titokban nagy gonddal végzett nyomozás azután kiderítette, hogy az Amerikából beszivárgott „munkanélküliek" miféle uj keresetforrást akartak megteremteni Párisban. A lecsúszott bandafőnökök számítottak az idegen- forgalomra. Tudták, hogy Franciaországban nagyon szívesen mulatnak az angolok és az amerikaiak, akiknek szokásait legjobban ismerik. A „hazai" látogatók — ezt is tudták — sok pénzzel, tömött tárcákkal jönnek át az óceánon és ezeket nagyon is érdemes „megvágni“. Csak a módját kell tudni. Hogy a célt legkönnyebben elérjék, a bondavezerek a munkanélkülieket szervezetekbe, különféle alakulatokba tömöritették. Es irányításuk mellett elkezdődött a „munka". Csi- kágói kipróbált recept szerint: kezdtek eltünedezni gazdag amerikaiaknak Európába jött családtagjai, akikért azután busás váltságdíjat kellett fizetniök, A volt gangsterek és „confidencemen"-jei, bizalmi emberei buzgón dolgoztak. Am a rendőrség sem volt tétlen. Thomas Diamond vezetése és irányítása mellett csakhamar hurokra került Stew Donelly, Amerikában jól ismert bandita. — Franciák úgyse boldogultak volna velem: az ilyesmihez csak amerikai rendőr ért, — udvariasko- dott. — Kik vagytok még Párisban? — kérdezte Diamond. — Jó néhányan, csak nemigen fognak jelentkezni, — nevetett a gangster. Néhány nap múlva azonban érdekes vallomást csikartak ki a banditából. Kiderült, hogy 6 is „munkatársa“ volt Charlie MacCordnak, a gazfickónak, aki I.indbergh ezredestől tudvalevőleg ötvenezer dollárt csalt ki, azzal az ürüggyel, hogy elárulja elrabolt kis gyermekének rejtekhelyét. Az is kiderült, hogy Charlie Mac- Cord is Párisban lappang, valami jó fogás után szimatol. Párisban nagy eröfeszitéssel dolgozik a rendőrség, mert minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy a „hontalanná vált" gangsterek feltámasszák a nehezen elnyomott apacsvilágot és a fővárosban az amerikai, a csikágói banditák garázdálkodjanak, az ö kipróbált rendszereik szerint. A „munka nélkül" maradt gangsterek Párisban garázdálkodnak Előbb szeszüzleteket bonyolítottak le, újabban pedig gazdag amerikaiak hozzátartozóit rabolják el — A párisi rendőrség összefogott a banditák ellen
