Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-02 / 174. szám

Szerda, 1933. augusztus 2 Kuetiüjskg 3 Augusztus 1.-én távozniok kellett Erdélyből a munkáspénztárak magyar tisztviselőinek éppen Brandsch Rudolfot kellett a kormány­nak Berlinbe küldenie, hogy a német-román gazdasági tárgyalásokra alkalmas talajt ké­szítsen elő? Nagy a gyanúnk, hogy nem Vaida miniszterelnöknek, hanem Brandsch Rudolf­nak az ötlete volt ez és az egykori alminiszter, akit Vaida elfelejtett hatáskör nélküli pozí­ciójába visszahelyezni, igy akarta készségét és unalomig ismételt lojalitását bebizonyítani. Brandsch valahogy úgy képzelte a dolgot, hogy a romániai németség helyzetjobbulását igyekszik plauzibilissé tenni Berlinben arra az esetre, ha Németország gazdasági előnyöket biztosit az ö közvetítésével Romániának. Naiv elképzelés! És tegyük hozzá, nem is valami er­kölcsös■ A kisebbségi jogok mértékét nem le­het épp úgy mázsa, vagy vagonszámra merni, mint a gabonát■ És ezt az elméletet legkevésbé szabad kisebbségi politikusnak képviselni. Egyebekben is a Hitler-kormány, amely a gaz­dasági önellátás jelszavait hangoztatja unos- untálan, nem valószínű, hogy éppen a Brandsch Rudolf szép szemeiért akasztja szögre az elveit. A németországi kirándulás ezek után semmi másnak nem tekinthető, mint egy erkölcsi bizonyítványnak Brandsch Ru­dolf számára. Erre pedig Brandschnak nincs már szüksége. Ezt Vaida elhiszi neki a berlini tárgyalások nélkül is. Más kérdés, hogy ele­gendő-e ez az erkölcsi bizonyítvány arra, hogy egy, a gyakorlatban annyi kudarcot aratott kisebbségi, de többségi szerepre vágyó poli­tikust újra kormányképessé tegyen.1 A belényesi hidverés is meghiúsult tehát. A jóhiszemű belényesi magyarok, akik már békében is jó viszonyt igyekeztek fenntartani román polgártársaikkal, tudva azt, hogy Belé­nyes az ottani régi gimnázium révén román kulturcenlrum, azt gondolták? -hogy a-békevi- lágban elkezdett jó munkát sikemsén folytat­hatják most is. Dalosünnepet terveztek, amely­re ünnepélyessegget hívták meg a belényesi román intelligenciát is, jóelöre gondoskodtak az engedély megszerzéséről és teljesgţjggal bi- zakodtaksábban, hogy a városka románjai ép- olyan szeretettel fognak áldozni a dalkusztusz- vak, mint amilyen lelkességgel ők álltak az ügy szolgálatába. Az utolsó pillanatban a da losünnepet betiltották s érdeklődésükre meg­tudták, hogy néhány belényesi romáin ur volt az, aki az engedély visszavonását tanácsolta a prefektusnak. Nem beszélünk most arról, hogy az engedélyek kiadása és visszavonása milyen rossz vért szül és semmiesetre sem szolgál u hatóságok tekintélyének emelésére. Veszedel mes tünetnek tartjuk azonban, hogy az ilyen dolgokban mindig a névtelen, felelőtlen szemé­lyek akarata érvényesül s a prefektus, ahe lyctt, hogy megmagyarázta volna aggodalmas­kodó belényesi párthiveinek, hogy a nemzeti­ségi béke ápolása az ország és a város első­rendű érdeke s lebeszélte volna, őket a dalos­ünnep elgáncsolásáról, egyszerűen magáévá telte álláspontjukat saját prefektusi presztizsé- nejk feláldozása árán. A prefektus talán még sem kizárólag arra való, hogy a kétes szem­pontokból táplálkozó intervencióknak habozás nélkül alávesse magát, hanem a helytelen, a kéresztutak közül neki kellene megmutatnia a helyes utat. Most pedig az történt, hogy ahe­lyett, hogy eltávolította volna az illetéktele­nek által felállított „tilos" táblát, még ő volt az,, aki hangsúlyozottan alátámasztotta. Paleologue : Három DIPLOMATA (Chateaubriand, Talleyrand, Metternich) a legélvezetesebb és legérde­kesebb olvasmány 57 — lejért kaphatö a Minerva könyvkereskedésben Cluj—Kolozsvár, Strada Regina Maria (Deák Ferenc ucca) 1. sz. A súlyos sérelem orvoslását helyezték kilátásba - A sepsiszent­györgyi pénztárt likvidálják (Bukarest, augusztus 1.) Ismeretes a kor­mánynak az a rendelkezése, amely a társada­lombiztosító pénztár magyarszármazásu tiszt­viselőinek egyrészét kivétel nélkül az ó-király­ságba helyezte át, onnan viszont román tiszt­viselőket nevezett ki helyükbe. Ez a rendelke­zés magának az intézetnek is sérti érdekeit, mert elképzelhető, hogy az a magyarul sem­mit sem tudó hivatalnok, hogyan fog a ma­gyar munkásokkal és munkaadókkal tárgyalni az intézet érdekében. A rendelkezés országos jellegű és körülbelül húszezer munkaadót és 250 ezer munkást érint Erdély területén. Furcsa, hogy egy intézet, melynek szociális céljai vaunak, éppen maga jár elől antiszo­ciális rendeletek kiadásával. Ez a rendelkezés számtalan békés otthont dúlt fel. Ezek az áthelyezett tisztviselők, éve­ken keresztül, nélkülözések között, garast ga­rasra téve, igyekeztek otthont teremteni ma­guknak. A legtöbb kis házat vett, vagy épített adósságra, amelyet havonta törleszt. Most a nehezen megszerzett gazdaságukat ott kell liagyniok, idegen kezekre hizva. Ha az áthe­lyezett tisztviselő cs.ak egymaga megy és csa­ládját hátrahagyja, a kettős háztartás költsé­geit nem képes elviselni az amugyis csekély fizetésből. A rendelkezés azonban nem elégszik meg az egyszerű áthelyezésekkel, hanem számos tisztviselői egyszerűen kidob állásából. Ezen igazságtalan és jogtalan elbánás okozta sérelmek orvoslása céljából az Országos Ma­gyar Párt.azonnali intervencióra határozta ei magát. A háromszéki magyarpárti tagozat el­nöke, báró Szentkereszthy Béla memorandu­mot készített, a miniszterelnökhöz, Ioanitescu munkaügyi miniszterhez és a társadalombia- tositó hivatal elnökéhez. Szentkereszthy bárót betegsége megakadályozta abban, hogy a to­vábbiakban személyesen járjon el s igy he­lyette a megye másik képviselője, dr. Abrud- bányai Ede, még a mult hét folyamán meg­kezdte a tárgyalásokat. Pénteken beszélt a munkaügyi miniszterrel, ki a sepsiszentgyör­gyi inunkásbiztositó intézetnek Brassóba való áthelyezése ügyében Pantazopol kormánybiz­tost bízta meg az intézkedéssel. Pantazopol kormánybiztossal Abrudbányai Ede csak teg­nap délután tudott érintkezésbe lépni. Panta­zopol Ígéretet tett Abrudbányai képviselőnek, hogy az ügyben két-három héten belül okvet­len intézkedni fog. Kijelentette azonban, hogy az áthelyezése­ket pillanatnyilag érvényteleníteni már nem lehet, tekintettel arra, hogy a tisztviselőknek augusztus 1-én jelent­kezniük kellett uj hivatalhelyeiken. Pantazopol ígéri, hogy ha nem is az egészet, de néhányat visszahelyez két-három hét múlva. Hogy kik lesznek azok, akiket visszalielyeztet, erre vonatkozólag a döntést a Magyar Pártra bizta. Abrudbányai képviselő ez alkalommal szót emelt a kormánybiztos előtt azon tisztviselők érdekében is, kiknek öt évnél hosszabb szolgá­lati idejük van, s kiket ennek dacára egysze­rűen elbocsátottak. Pantazopol megígérte, hogy ezeket az elbocsátásokat is kivizsgálja és a Magyar Párt kérésének eleget tesz. Gyárfás László. Nagy rendőri és csendőrségi készültség a kolozsvári uccákon az augusztus elsejei »vörös nap«-on Az egész országban csendben telt e! a kommunista nap Tizenegy körútra induló vasgárdistái letartóztattak Kolozsváron (Kolozsvár, augusztus 1.) Annak ellenére, hogy felsőbb intézkedésből kifolyólag a kolozs­vári rendőrség teljes személyzete és a csend­Őrparancsnokság egész legénysége teljes fel- készültséggel vártak a kommunisták által má­ra tervezett „vörös nap“ kilengéseire, a legtel­jesebb csend és nyugalom közepette mult el a nap. A rendőrség emberei * a csendőrséggel együtt a város különböző pontjain cirkáltak és ugyancsak fegyveres katonák vették őrizetbe a postát, a vasúti állomást, igazságügyi palotát, a viz és viilamosmüvek épüle­teit és üzemeit. A nap unalmas egyhangúságban telt el, a leg­csekélyebb rendzavarás nélkül. Itt Írjuk meg, hogy ma délben Kolozsvárra érkezett a Mnrosmegyében letartóztatott dr. Kp h n Iíilíel kolozsvári ügyvéd is 10 éves kis­leányával, akiket egyelőre a kolozsvári ügyész­ség fogházába helyeztek el, hogy onnan Te: mes várra száll itsák. Rend volt Bukarestben is. (Bukarest, augusztus 1.) A bukaresti rend­őrség egész nap permanenciában állott és min­den pillanatban készen volt bármely kitörő kommunista tüntetés, zavargás elfojtására- Tegnap éjszaka számos letartóztatást eszközöl­tek a fővárosban, a leţartoztatottakat azonban holnap szabadon bocsátják, mivel a kommu­nista-nap a legnagyobb csendben telt el, sehol semmi incidens nem zavarta meg a rendet. Előállítottak tizenegy vasgárdistát. A mai nap krónikájához tartozik, hogy az éjszaka a rendőrség feltűnő letartóztatást esz­közölt. Tegnap este a Monostori ut csöndjét hangos 'énekzaj verte föl, ami az egyik, vászon­nal fedett teherautóból hallatszott ki az uccá- ra. A vármegyeház előtt szolgálatot teljesítő őrszemes rendőr csendre intette a hazafias da­lokat éneklő társaságot, amire az autó utasai szidalmazni kezdték a rendőrt és rossz hazafi­nak titulálták. A rendőr igazolásra szólította fel őket, ezt azonban megtagadták. Erre a rendőr beült a soffőr mellé és előállí­totta az egész társaságot, mintegy tizenegy személyt. Jelentése alapján maga Clonta inspektor ej­tette meg a kihallgatásokat. Kidérült, hogy valamennyien vasgárdisták és Naszódmegyébe indultak körútra. Köztük volt dr. Lupu, ismert cuzis+a vezér, (aki nem tévesztendő össze a hi­res politikussal), dr. Ilié Colhon nagykiikül- lőmeg/ei ügyvéd, továbbá Buzoianu és Aldea iasii és csernovici vasgárdista vezetők. A tizen­egy vasgárdistát a rendőrség letartóztatta és addig fogja őrizetben tartani őket, amig az au­gusztus elsejei kommunista „vörös nap“ ve­szélye elmúlik, nem mintha közük volna a kommunizmushoz, hanem nehogy az ő szakállukon kövessenek el kilengéseket a kommunisták. Valószínűleg még az éjszaka folyaméi szabadon engedik őket, megigértetve velük, hogy tervezett propaganda kőrútjukról lemondanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom