Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-30 / 172. szám

2 KiiiTiQjsm Vasárnap, 1933. Julius 30. B Pop Ghiţa most már nyíltan megmondja, hogy politikai okokból tartja sürgősnek a szatmármegyei katholikusok elsvábositását ■———OtggBgBBm— ..... .. Követeli Fiedler püspök eltávolítását és elmondja, hogfy Maniu hiva­talosan is megintette a püspököt — Már román részről is felemelik szavukat a szentéletü püspököt ért méltatlan támadások ellen (Kolozsvár, julius 29.) Azt hittük, hogy a Fiedler-ügy egyelőre lekerült a napirendről, azok után, hogy a magyar lapok rámutattak Pop Ghiţa akciójának inditó okaira és bebizo- nyitották, hogy semmiféle erkölcsi, vagy egy­házi okai nem lehetnek annak, hogy a kor­mány akciót indíthasson egy katholikus, püs­pök ellen, aki nem hajlandó egyházmegyéjé- íiak békéjét hajánál fogva előráncigált kultúr­harccal felforgatni. Pop Ghiţa azonban ismét, megszólalt, újra felsorakoztatja szegényes ér­veit, ugyanakkor pedig teljes nyíltsággal megmondja, hogy a Fiedler püspök eltávolítá­sát elsősorban politikai szempontok követelik. A cél az, hogy Szatmármegye sváb származású ötvenezer magyarját galopp tempóban elné- metesitsék, nehogy magyarságuk kényes poli­tikai konzekvenciákkal járjon. Mindenesetre Csak jókívánságaimat fejezhetem ki a román kor­mánnyal szemben elhatározása miatt, hogy Fiedler István rom. kath. püspök ügyében Rómában lépéseket tesz a szentszéknél. A minisztertanács energikus, gyors határozata egészen biztos, hogy a románság szemében mindenhol a legjobb hatást váltotta ki. A szatmár—nagyváradi egyházmegye helyzete régóta gyenge pont Románia nemzeti politikájában. Napról-napra rosszabbodott a helyzet és egyenes ve­szélyt jelentett' a román állam biztonsága és integri­tása ellen. Ha a többi katholikus egyházmegyékben, jól, rosz- szul, de valamiképpen normalizálódott a helyzet, ebben az egyházmegyében ahelyett, hogy az agitációk a dol­gok uj rendje ellen megszűntek volna, folytonos nö­vekedést mutattak. Természetesen tartózkodtak attól, hogy ez nyilvános formákat öltsön. De a tűz csak szunnyadt a hamu alatt és újra fel­élesztette e vidék sváb. lakosságának problémáját. Ez a német töredék mintegy kétszáz évvel ezelőtt idetele- pitve — a gyarmatosítás mindjárt a szatmári béke után megkezdődött ■— minden vezetés, nemzeti szervezkedés, kultúrpolitikai öntudat nélkül néhány évtized múlva elindult a magyarosítás lejtőjén. Az elnemzetietlenités fö tényezője a római katholikus egyház volt. Az a rendkívüli befolyás, amelyet itt a katholikus papság gyakorolt, (akárcsak Bajorországban, a svábok eredeti hazájában) megkönnyítette a magyarosítás munkáját.- A katholikus pap határtalan tekintélye a sváb parasz­tok között — egyébként dicséretreméltó vonása e nép jellemének — itt végzetessé vált az etnikai kifejlő­désre. Mintegy félszázaddal ezelőtt a papság bevezette e vidék sváb falvaiba a magyar prédikációt és lassan­ként a felekezeti iskolákba is a magyar tanítást. A svábok minden aktiv politikai öntudat hiányában a változást szinte panasz nélkül fogadták el, de minden­esetre a legkisebb ellenállást sem fejtették ki. így indult meg ez a magyarositási folyamat, amelyet itt— ott elősegített a magyar környezet is (pl. Nagykároly, Tasnád), de amelyben legnagyobb szerepe a katholikus egyház tevékenykedésének volt. De ami a legfurcsább, az. ötven évvel ezelőtt meg­kezdett magyarositási folyamat tovább folytatódott változatlanul 1918, a határok megváltozása után is. Ellenkezőleg, éppen az utóbbi időben a katholikus pap­ság magyar asszimilációt siettette tevékenysége meg­kétszereződött. Ennek a kis német töredéknek — mintegy 50.000 léleknek a magyarosítása nagy nem­zeti problémává lett a magyarság részére. Mivel a ma­gyar elem Nagykároly környékén nem alkot többsé­get, a revíziós tevékenység a legnagyobb erőfeszítése­ket teszi a svábok teljes asszimilálása érdekében, hogy ezek segítségével a magyar kisebbség többséggé ala­kuljon át. Komoly emberek ma. egészen biztos, még Buda­pesten sem gondolnak olyan revízióra, amely az egész Erdélyt visszaadja és abban is kételkedünk, hogy maga Rothermere lord meg lenne győződve annak a lehetőségében, hogy Kolozsvárt Magyarország vissza­nyerje. Amiről Budapesten nagy meggyőződéssel be­szélnek, az nem egyéb, mint a határok kiszélesítése különös, hogy Pop Ghiţa revíziós kérdést ke­ver a kizárólap egyházi és kulturális vonatko­zású ügybe. Azért, mert Pop Ghiţa. rémeket lát és a revíziót emlegeti, nem lehet egy szent­életü főpapot csak ngy máról holnapra el­csapni. A mi álláspontunk ebben a kérdésben, sokkal reálisabb és világosabb, mint Pop Ghiţa fantazmagóriája. Ez pedig nem más, mint­hogy minden ember olyan nemzetiségű, ami­lyennek érzi és mondja magát. Ha a szatmár- környéki katholikusok magyarul éreznek és akarnak beszélni, ettől a jogtól megfosztani őket erőszakosan, állami szempontból sem ész­szerű, mert a békétlenség felszitása minden csak nem konszolidációs eszköz. Lássuk azonban, mit mond uj cikkében Pop Ghiţa: 20—30 vagy 50 kilométerre, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia felé, nem háborúval, hanem népszavazás­sal, amelyet a nagyhatalmak rendelnének el. A szatmár-nagyváradi püspökségnek az a missziója, hogy előkészítse a népszavazást ezen a zónán, a svá­bok elmagyarositása és így magyar többség megterem­tése által ott, ahol ma ez még nem létezik. íme a problema lényege, íme Fiedler püspök ügyé­nek jelentősége. A kinevezésekor, I930Tban, a kormány azt gon­dolta, hogy joga van ettől a prelátustöi a. sváb problé­ma kifejlődésének uj irányba terelését várni. Senki sem kérte âş nem kéri Fiedler püspöktől, hogy egy néme- tesítö, még kevésbé, hogy románositó akciót indítson meg a megyéjében levő magyarok között. Amit vártak, az volt, hogy ez a sváb származású püspök megértse kötelességét, ami abban állott, hogy véget vessen nemzettestvérei között a magyarosításnak és hogy közreműködjön annak az akciónak eltávolításánál és megsemmisítésénél, amely egyenesen a román állam területi integritására tört. A király abban a különös tiszteletben részesítette, hogy a szokásoktól eltérően személyesen fogadta az uj - szatmár-nagyváradi püspököt hüségeskiijének letéte­lénél és jelentőségteljes beszédet intézett hozzá, amit akkor a sajtó eléggé kommentált. Ma meg kell álla­pítanunk. hogy Fiedler püspök elárulta a sváb ügyet, megcsalta az ország kormányát a hozzá fűzött remé­nyekben és súlyosan visszaélt a királyi bizalommal. A svábok magyarosítása tovább foly, mint azelőtt. A legtöbb templomban magyarul prédikálnak, a leg­több iskolában magyarul tanítanak. Az igen kevésszá­mú kivételt a sváb mozgalom nyerte meg hosszú és ne­héz harcok után, ami nem a püspökiek, hanem a nép felébredt nemzeti öntudatának köszönhető. Mert még ma is a svábok többsége svábul beszél és érez a papság erőlködéseinek kudarcára. A papság azonban folytatja magyarositő akcióját az iskolákban, templomokban és a minden egyházköz­ségben megszervezett katholikus szövetségek által, amelyek valóságos fókuszai a szubverziv propagandá­nak. Kajaba, Bojáki, Körösi, Tempfll és más papok irredenta kirohanásainak friss esetei a szlpmtomái en- J nek a román állam ellen irányuló felforgató szellem- ' nek, amelyet újra felkeltettek szunnyadó állapotából, a szatmári és szilágymegyei svábok ügyének sző­nyegre hozatala által. Fiedler püspök, aki megtűri őket, felelős értük és azért a politikáért, amelyet jó- hlszemüleg szolgálnak. 7—8 hónappal ezelőtt Manlu Oyula, akkor még miniszterelnök e sorok Írója által informálva, a szigorú és kategorikus hivatalból! dorgálásban részesítette Fiedler püspököt. Az utolsó hét friaa eseményei be­töltötték a mértéket. Nem várhatok egyebet, minthogy a kormány olyan energiával hajtsa végre akcióját, amilyennel a napok­ban elhatározták. De a szatmár-nagyváradi egyház­megye problémáját nem lehet félintézkedésekkel meg­oldani. Csak teljen és radikális megoldást látunk le­hetségesnek: Fiedler püspök helyettesítését egy Igazi német érzelmű prelátus által. Eddig szól Pop Ghiţa cikke. Amint láthat­juk belőle, a „kisebbségbarát“ képviselő nem veszi azt a fáradságot magának, hogy a ma­gyar sajtó érveire érvekkel válaszoljon, ha­nem cinikusan bevallja: az elnemzetlenitést pusztán csak a politika indokolja s örömmel újságolja, hogy a kormány már meg is fette a maga lépéseit Rómában Fiedler püspök el­távolítására. Remélhető azonban, hogy a tény­állás teljes ismeretében a kormány nem fogja magáévá tenni Pop Ghiţa álláspontját annál is inkább, mert már román részről is akadnak, akik elitélik Top Ghiţa akcióját. Pop Josif hódolatát fejezte ki Fiedler püspök iránt. Szatmári tudósítónk jelenti: Pop Josif, szentjobbi apát, aki tudvalevőleg román em­ber, értesülésünk szerint erőteljes hangon fe­jezte ki tiltakozását a Fiedler püspököt ért tá­madások ellen és a püspök ^személyével szem­ben hódolatát fejezte ki. Fiedler püspök egyébként ezidőszerint a püspökség szatmármegyei szőlőjében nyaral teljes visszávonultságban és nem hajlandó re­flektálni az őt ért méltatlan támadásokra. Hogy is áll az a bizonyos „elmagyarositás“? Kaptuk a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Olvasva a Keleti Újság „A sváb püspök bűne“ cimü vezércikkét, feltűnt nekem, hogy a cikkíró a legsúlyosabb érvre nem hivatkozik. Kérem a cikkíró figyelmét felhívni arra, hogy a Magyar Kisebbség évek­kel ezelőtt 1500 olyan házasságot közölt katho­likus anyakönyvek alapján, amelyeknél a Szatmár vidéken élő sváb vőlegény magyar menyasszonyt vett feleségül. Ha meggondol­juk, hogy a református anyakönyvekben is szép számmal vannak ilyen, vegyes házassá­gok, amelyeknek leszármazottjai az apa né­met nevét viselik, holott vér szerint fele rész­ben anyjuk után tiszta magyarok és hogy ezek a házasságok természetesen megismétlődtek, senki sem csodálkozhatik rajta, ha a szatmár- vidéki katholikusok tényleg vérbeli magya­rokká váltak és nem nevezhetők elmagyaroso- dott sváboknak. Tisztelettel: Cs. Lázár László. Erről az érvről mi nem feledkeztünk meg, csakhogy, mint a fenntiek is bizonyítják, a Pop Ghiţa-féle politikusoknál nem az érv, hanem a politika a fontos. — A román írók kultúrpalotát építenek. Bukarestből jelentik: Károly király tegnap vendégül látta a román irók nagyszámú kül­döttségét, akik Victor Eftimiu vezetésével je­lentek meg az uralkodó előtt. A király hossza­san elbeszélgetett a román irodalom reprezen­tánsaival és nagy jártasságot árul el úgy a román, mint a külföldi irodalom ismeretében. Az irók feltárták az uralkodó előtt súlyos gaz­dasági helyzetüket, mire a király személyes hozzájárulását Ígérte meg a román irók kul­túrpalotájának felépítéséhez. Szúmos női bajnál a természetes „Ferenc József“ keserüviz használata végtelen nagy megkönnyebbülést szerez. A nöorvosi klinikák bizonyítványai tanúsítják, a rendkívüli enyhe hatású Ferenc József vizet külö­nösen a szülészeti osztályon a legjobb sikerre! alkal­mazzák. CLUJ.C.RfCEl£ PfPDIHANIX^ 21 na 'mava&éÚvmsúv I RÍŐI DSVÄTÄRIHÄZBM Pop Ghiţa újabb kirohanása Fiedler püspök ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom