Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-30 / 172. szám
KeletiUj$&g Fogakat pénzért kaphat-de soha a sajátjait! Fogka — fogaink gyilkosai De bármennyire veszd* lyes is a fogkö, könnyen és örökre eltávolítható. Kafodont a Dr. Bräunlich féle tudományosán elismert sulfurizinoleatot tartalmazza, mely fokozatosan és biztosan eltávolítja a fogkövet. Ezért: tisztítsák fogaikat reggel és este Kalo- dont-ai! KAlODOJVT" fogkő ellen Károly király és Mihály trónörökös nagybányára érkeztek, hogy megtekintsék a Felsőbányán táborozó cserkészeket Vasárnap, 1933. július 30. Vasárnapi hróniha Drágaság Magánügy/ de közügy is. Újságnak azonban nem mondható- Ha visszaforgatjuk a békeidők ujságfolyamait, mindegyre cikkeket találunk bennük, amelyek a drágaságról panaszolnak. A drágaság már akkor is a legelcsé- peltebb téma volt, amikor négy-öt krajcárért mérték a bus kilóját, de a szegény ember még úgy sem tudta megtalálni a maga kalkulációját, a bevétel és kiadás váltakozó és mindig aránytalan tételei között. A mi felfordult világunkban azonban, ahol majdnem minden szavunk más hangsúlyt és értelmet kapott, mint ahogy valamikor megtanultuk, a drágaságot sem úgy értelmezzük, mint annak idején- Mikor volt a saját magunktól is irigyelt békében drágaság? Hogyha rossz volt a termés, megdrágult a kenyér. Hogyha szárazság apasztotta el a mezőt, ha állatbetegségek léptek fel, az állatállomány megapadása husdrá- gaságot idézett elő. A kereslet és kinálat törvénye szabta meg tehát az olcsó, vagy drága árakat. Évek óta abból áll az állam és a magánvállalatok költségvetési munkája, hogy lefaragják a tisztviselői létszámot, az állásukban maradt alkalmazottak fizetését, de ugyanakkor a bevétel előirányzatát a régi keretek között szeretnék megtartani. Mintha a leépítettek ezentúl is tudnának adót fizetni — a semmiből, a „kegyelemből“ helyükön maradtak pedig a fél akkora fizetést éppúgy be tudnák osztani, éppúgy tudnának luxusra, szórakozásra költeni, tehát divatkereskedőnek, szabónak, a színháznak, a bárnak, a kávébáznak ugyanannyi maradna a bevétele, tehát ugyanannyit juttathatna az adóhivatalnak, mint a konjunktúrában. Nem volna semmi baj. ha a kisebb fizetéshez, a fél, vagy negyed annyihoz az árak is engedelmesen alkalmazkodnának. Ahogy meg tudtuk szokni a nagy számokat, a kétlejes gyufát, ép olyan könnyedén tudnánk visszatérni a kétfilléres^ illetve kétbanis gyufaárra. Csakhogy a gyakorlatban hire-hamva sincs a jövedelem és a legszükségesebb kiadások egyensúlyának- Tessék akárkit megkérdezni, tessék akárkitől mérleget kérni magánháztartásának néhány utóbbi hónapjáról- Az fog kiderülni belőle, hogy a fizetések folyton lejjebb szállnak, vagy legjobb esetben alacsony ponton stabilizálódtak, az árak pedig lassú, de következetes tempóban szakadatlanul emelkednek. És ez a folyamat semmiféle pénzügyminiszteri előírásra nem hajlandó megállani. Azt mondják, hogy drágaság. Pedig ez már nem drágaság, hanem a gazdasági anarchia veszedelmes tünete. Ahol az állam beleszólhatna az árak alakulásába, homokba dugja a fejét, mélyen hallgat s nem hajlandó egy fillért sem engedni. Sem az adóból, sem a monopolcikkek, a vasút, a posta áraiból. De igy van ez az egész vonalon. A gabona olcsó, de a kenyerünk, az méregdrága. A kenyér békében — pedig akkor még nem kellett erőszakos kormányintézkedésekkel a búzaárak esését megakadályozni — számba sem jövő tétele volt a háztartásoknak, ma pedig körülbelül egyötödét teszi ki az ösz- szes élelmiszerek árának. Ugyanakkor pedig a gazda tönkremegy, nyomorog, a' pékek gazdagsága is csak álom. Az adó veszi el a többit, eszi el a nyomorult munkanélküli fekete kenyerét is. De a kolozsvári polgárnak még ezeken felül is külön sérelme, hogy az egész országban itt a legmagasabb a lakásbér, körülbelül öt ven százalékkal haladja meg más erdélyi városok, Arad, Nagyvárad, Temesvár lakbéreit Aradon egy híromszobás lakás 1500 lej Ugyanez a lakás Kolozsvárt 3500—4000 lej. Pedig Kolozsvárt a fizetések semmivel sem nagyobbak, mint Aradon, vagy Nagyváradon. Ez természetesen csak fokozza az aránytalanságot a bevétel és kiadás tételei között és növeli a máris fantasztikus összeg felé tartó lakbérhátralékokat. Aki elbírná és kifizetné az 1500 lejes házbért, az nem úgy oldja meg a dolgot, hogy a 4000 lejes lakásnak kifizeti a felét, hanem semmit sem fizet. Jobb ez a háziuraknak? Persze ezek csak panaszok és hol van a panasztól a megoldás? De a megoldáson nemcsak a kispolgárnak kell töprengenie, elvégre minket nem azért fizetnek. Azok azonban, akik divatba hozták a romboló leépítést, hozzák divatba a két ellenség: a kiadás és bevétel arányosítását is. Ez lenne a legreálisabb kormány feladat. Sz. E. (Nagybánya, julius 29.) Károly király, Mihály nagyvajda és trónörökös nyolc pajtása kíséretében tegnap este 9 órakor kiüönvonat- tal Nagybányára érkezett. A király és a trónörökös inkognitóban tett látogatása tulajdonképpen a felsőbányái cserkésztábornak szólott és miután megtekintették, azonnal visszautaznak Szinajába. A király ma délelőtt kikocsi(Kolozsvár, juh 29.) A Keleti ZJjság tegnapi számában közöltük Moldován Viktor szenátusi alelnök nyilatkozatát, amely megdöbbentő adatokat tárt fel a besztercenaszódi régi határ- őrvidéki hatalmas birtokállományának és értékeinek elpusztításáról. A nyilatkozat súlyos vádakat emelt Buta prefektus ellen is. Moldovan szenátusi alelnök szerint a prefektus a feldühödött parasztok elől meg kellett szöknie. Szombaton a. cikk megjelenése után Besztercéről telefonon felhívott bennünket Buta prefektus és a következőket jelentette ki: — A legnagyobb meglepetéssel olvastam a Keleti Újságban Moldován szenátusi alelnök nyilatkozatát, amely nemcsak tendenciózus, hanem egyes kitételeiben és erőteljesnek látszó állításaiban szemenszedett valótlanság is. Az ügy meritumára egyelőre nem akarok kitérni, de felháborítónak tartom az alelnök urnák azt a kijelentését, mintha a gyűlésen több ezer ember vett volna részt s a gyűlésnek paraszt- forradalom jellege lett volna. A besztercei hatóságok megállapítása szerint ezen a gyűlésen 60—70 ember vett részt és azok sem jószántukból jöttek Besztercére, hanem Moldován Viktor szenátusi alelnök földalatti akciójának az eredményeképpen. Moldován, habár Vaida mí- .niszterelnök betiltó rendelkezése után kifelé azt hangoztatta, hogy nem szabad megtartani zott a felsőbányái cserkésztáborba és elbeszélgetett a szabad ég alatt táborozó cserkészekkel. Ma délután a cserkésztáborban elő fogják adni Manyák Ernő és Szőke Lajos „Liliom“ cimü cserkész-operettjét is. Minden valószinügég szerint a király is kíséretével együtt végig fogja nézni az előadást és csak azután az esti vonattal utazik vissza Szinajába. a nagygyűlést, titokban mégis előkészítette azt. Én elhittem Moldován alelnök urnák azt a kijelentését, hogy nem engedi a gyűlést megtartani, nyugodtan mentem szabadságra Dor- navatrára, tehát valótlanságnak és rágalomnak minősítem az alelnök urnák azt a kijelentését, mintha megszöktem volna. — Ami pedig a Moldován ur által hangoztatott nagy visszaéléseket illeti — mondotta Vasile Buta prefektus —, arra csak annyit jegyzek meg, hogy az ügyet két vezérinspektor, akiket a kormány küldött ki a helyszínére, megvizsgálta és semmi olyan szabálytalanságot nem talált, amiért engem az állásomból el kellett volna mozdítani, sőt még a fegyelmi vizsgálatot sem indították meg ellenem. Tény ellenben az, hogy Moldován szenátusi alelnök ur és köztem politikai nézeltérések vannak és ő minden eszközt felhasznál ellenem, még „parasztforradalmat“ is inszcenált, hogy engem felelősségteljes állásomból kimozdítson. Eövi- desen el fog dőlni, hogy kinek van igaza ebben az áldatlan politikai küzdelemben. * Az uj konverziós törvény végrehajtási uíusitása magyar fordításban kapható dr. vlandel Fordító Irodában, Cluj, Memorandului 24. Ára 30, vidékre 40 lej. Ä bes%5erces prefelclns éles nyilalIcoMla fffoldovan szenátusi alelroolc ellen ■' —Vmrnmm———MBB— „Sem sxöSttem meg Besztercéről, szabadságra mentem, mert elfíilfenn ft'loldovan alelnölsnelc, bogy a fjyállési nem engedi megtartani“ — PoIiliSca’i ellentétele a lsét neaníeeSi-parasastpárti vezér között
