Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-04 / 149. szám
£ KJEIETJ'ÜJSKG Kedd, 1933. Julius 4. rendkívül tetszetős kiállításiban jelentek meg: Krúdy Gyula: Boldogult urfikoromban Heltai Jenő: Álmokháza Bibó Lajos: Kétlelkű szerelem Szitnyai Zoltán: Aranykarika Móricz Zsig mond: Forró mezők Móricz Zsig mond: Kerek Ferkó Ezek a könyvek egészen olcsh díszes kiállítású magya*1 regények, az író arcképével diezi.ett átkötósza aggal ellátva. A Kitűnő papírra nyomot", rendkívül kelendő magyar regények könyvnaó? ára va'ódi angol egészváezonkötésben kötelmenként Siessen sasig; a készlet tart. Vidékieknek Is a pénz és 10'— lej portó előzetes beküldése esetén azonnal 6zállitja a „KELETI (JJSAG“ Bethlen György gróf nagy beszéde Az elnök ezután mondotta el azt a nagy- beszédet, amelyben a magyar kisebbségi helyzetről beszámolót mondva, leszögezte a párt álláspontját. A következőket mondotta: — 1932. év december 28-án volt tíz éve annak, hogy miután a Magyar Szövetséget feloszlatták, megalakítottuk a Magyar Pártot. Visszatekintve erre az időszakra, az vigasztal, hogy sok szomorú emlékünk mellett számos felemelő jelenséget is láthatunk. Valóban lesújtó, hogy még a mai napig is csak papiroson, de nem az életben szerepelnek ama minimális jogaink, amelyeknek biztosítását még a trianoni béke megalkotói sem mellőzhették. — Hasonlóképpen állunk — ismételt ünnepélyes Ígéretek és annak ellenére, hogy a nemzeti parasztpárt többször és huzamosabb ideig kormányon volt és kormányoz jelenleg is, — a gyulafehérvári határozatokkal, amelyeknek végrehajtása e pártnak becsületbeli kötelessége . A nép a közigazgatásban. — Az önkormányzat elvének torzképét szemlélhetjük a közigazgatás fennálló rendszerében. Nemrégen egy egész város és védtelen, békés polgárságának nyugalmát, a közbiztonságot és közrendet felkavaró erőszakoskodás helyettesitette a szabad választást és mindez azért és azután történt meg, hogy a magyarság az engedékenység egyáltalában lehetséges legvégsőbb határáig hajlandó lett volna elmenni. • — A megalakult tanácsok működésének szándékos akadályozása, azoknak tetszés szerint, politikai okokból való ismételt feloszlatása, általános és megszokott jelenségekké lettek már. A kinevezett időközi bizottságok gyakorolják nagyon sok helyen az önkormányzat szervei helyett a közigazgatást és rakják a lakosságra a legsúlyosabb újabb és újabb terheket. Anyanyelvűnk csak kivételesen és eltürten jut érvényre. A magyar iskola sorsa. — A bezárások és átvételek után megmaradt felekezeti iskoláink helyzete napról-napra súlyosabbá válik. Közben ugyan rövid ideig elenyésző csekély összegű államsegélyt kaptak egyházaink, de úgy mint azelőtt, most ismét nélkülözzük a minket törvényesen megillető köztámogatást, amely csupán a mi adófillé- reink részbeni visszatérítése lenne. — Az állam, illetőleg a községeink által fenntartott ér- megtévesztésképpen magyar tannyelvüeknek feltüntetett intézetek közül legtöbben oly tanerők vannak, kik már azért is képtelenek magyar nyelven tanítani a gyermekeket, mivel nyelvünket egyáltalában nem bírják. Előfordul, hogy ily tanintézetekben ártatlan gyermekeink büntetést kell elszenvedjenek azért, mert anyanyelvűket használni merészkednek. A tankönyvek részben a magyar fajt becsmérlő és nemzeti érzésünket bántó tartalmúak. — Ugyanakkor a Bánságban a Romániában elenyésző számban élő szerbek számára összehasonlíthatatlanul kedvezőbb iskolarendszer biztosíttatott. — Ilyen tanrendszer eredménye nem lehet más, mint népünk kulturszinvonalának lesü- lyesztése és az, hogy a felnövő nemzedék úgy anyanyelvén, mint az állam nyelvén csak hiányosan tud írni, de gyakori az az eset is, hogy amellett, hogy az állam nyelvét sem sajátítja el, eliszonyodva hallhatunk az ifjúság ajkáról megrontott, kevert nem magyar szavakat hangzani. — Eme nemzetünk nyelvét kiölni alkalmas tanrendszernek láttára, minthogy sok tekintetben elmondhatjuk, hogy a további késedelemből veszély származik, közös erővel és nyomatékosan kell követeljük a becikkelyezett, tehát állami törvénnyé is vált kisebbségi szerződésben biztosított tanügyi önkormányzat megvalósitásat. És pedig tekintettel arra, hogy kimutathatólag csak tévedés folytán kerülhetett a nemzetközi egyezmény szövegébe az au* tonómiának csupán a székelység javára való biztosítása, mi a magyar és székely faji, nyelvi és kulturegység alapján követeljük a kulSELECT MOZGÓ Vöröslámpás ház mélyen megindító film, főszerepekben: Ita Rina (EROTIKON film ismert művésznője) J. Rovensky turautonómiát az összmagyarság mára. sza— Szomorú és gyászos emlékeink vannak gazdasági téren. A kulturális nyomás karöltve haladt és céltudatossággal párosult a gazdaságival, amelyeknek következményei is kölcsönhatásokat eredményeznek. Gazdasági háború — ellenünk. — ügy gondolom, hogy felesleges itt az agrárreform, a pénzintézetek és vállalatok na- cionalizálása cime alatt, valamint az adórendszer terén ellenünk folytatott gazdasági háború részleteit felsorolnom. Hiszen nemcsak hogy élénk emlékezetünkben vannak még mindezek, hanem még ma is e rendszer alatt nyögünk. A még napjainkban is történő erőszakos földfoglalások ellen a hatóságok nem nyújtanak kellő védelmet. — Eme igazságtalan, kizsákmányoló, elvakult és esztelen politika az okozója annak, hogy az állampénzügyi és magángazdasági válság nálunk sokkal súlyosabban jelentkezik, mint ahogy azt egyébként a kétségtelenül világszerte különböző fokban, mérvben ható tényezők indokolttá teszik. Hal van a kisebbségi jogi — A nemzeti-parasztpárt midőn ellenzékben volt, maga is elismerte, hogy szükség van a kisebbségi kérdés gyökeres rendezésére. A többi pártok is többnyire ezt vallották. — Azután huzamosabb ideig azzal biztatott a nemzeti-parasztpárt, hogy a kisebbségi törvény megalkotása utján kivánja rendezni és biztosítani jogainkat. Most már mind kevesebbet hallunk erről. — Újabban pedig mindinkább hangoztatják azt, hogy minden törvényes jogunk élvezetében vagyunk, hogy sehol jobb helyzetben nincsenek a kisebbségek, mint nálunk, hogy a magyar nép meg van elégedve sorsával Romániában, sőt jobb dolga van, mint volt a magyar uralom alatt. Az árulókkal operálnak. — De a kormányok még tovább mennek. Ahelyett, hogy intézményesen változtatnának politikájukon, a megoldásnak kényelmesebb módját választják. Elősegítik, sőt aktive támogatják a magyarság sorait megbontó törekvéseket, az árulókat. Jelentéktelen személyük nem is érdemesítené őket arra, hogy itt megemlékezzem róluk, hogyha káros ténykedésük nem tenné azt indokolttá. A történelemben több példáját találjuk annak, hogy az elnyomó rendszerek felhasználva a gazdasági leromlást és az azzal járó erkölcsi sülyedésf, s demokráciát szintéivé a nép alacsonyabb indulatait igyekeztek kiváltani és felhasználni céljaik elérésére. Most is azt látjuk, hogy nem képzelhető el a demagógia semmilyen túlzása, amelyet felhasználni ne lenne megengedve a Magyar Párt ellen. így jelennek meg a Közélet színpadján azok, kik kiadják magukat a szegényebb néposztály, a kisgazdák, a kisemberek kizárólagos védőinek és ezzel szemben a Magyar Pártot azok elnyomójának és ellenségének tüntetik fel. Az erőszak müve. — Ugyanakkor az őket támogató kormány tömegesen bocsát el hosszú, érdemes szolgálati idővel biró nagycsaládu tisztviselőket, kiknek egyedüli bűnük az, hogy magyarok. Ki védte volna meg őket részben sikerrel, ha nem a Magyar Párt? Avagy ki harcolt a csikmegyei székelyek közvagyonáért és a magyar telepes kisgazdákért? — Amidőn megtörténik például az, hogy messziről, idegen országból hozott telepeseknek minden további nélkül megadják az állampolgárságot, viszont törzsökös őslakók, itt született magyarok százai és ezrei hiába fáradnak, költenek évekig, hogy bárcsak a puszta állam- polgárság jogának birtokába juthassanakfkér- dem, hogy lehet-e itt jogegyenlőségről beszélni? És ugyanakkor ahelyett, hogy megadják nekünk azt, ami törvényesen jár, elvakult nemzeti türelmetlenségből és a rossz lelkiismeret érzetétől hajtva, még védtelen, ái’tatlan, békés polgárok ellen elkövetett életveszélyes fenyegeíések- kel, erőszakoskodásokkal, vagyonuk elleni rombolásokkal, — amelyeket a hatóságok nem akadályoznak és nem torolnak meg — akarnak megfélemlíteni, akarják tőlünk még a panasz jogát is elvenni és azt felénk fojtani. Sőt ennél még tovább menve, keresnek és ami a legszomorubb, hogy kapnak, találnak egyes magyarokat, akik odáig 3Üiyednck, arra a szerepre vállalkoznak, hogy külföldi használatra elmondják azt, milyen boldogok a magyarok, kik Romániá ban laknak- A lealjasodásnak legutolsó loka az. midőn valaki azt a szerepet vállalja, hogy tulajdon anyja ellen tegyen vallomást és szerepeljen, mint' koronatanúi
