Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-04 / 149. szám
Kedd, 1933. Julius 4. KntnUjsXG A Népszövetség előtt. — Pártunk vezetősége többizben kénytelen volt a Nemzetek Szövetségéhez panasszal fordulni. Kimutatható, hogy ezt mindég csak azután tette meg, hogy előbb ismételten és sikertelenül kísérelte meg jogaink érvényesítését a kormánynál. Nem minket érhet tehát a szemrehányás ezért. Nem mondhatunk le kiszolgáltatottságunkban arról, hogy végszükség esetében ne forduljunk azokhoz védelemért, akik védelmükről biztosítottak bennünket, amidőn meghallgattatásunk nélkül ítéletet mondottak felettünk. Erdély egymásra utalt népei. — Akiknek nem esett jól hallani az imént elmondott súlyos igazságokat, az még talán azt is mondhatná, hogy azokat a mások iránti engesztelhetetlen gyűlölet sugallta. Ezt határozottan tagadom és visszautasítom. Vallom, hogy a történelem kényszere minden netalán ellentétes látszat mellett is azt rendeli, hogy a két nemzet: a magyar és román egymással békésen férjenek meg, keressék és találják meg kölcsönösen érdekeiknek igazságos kiegyenlítési módját. — Különösen Erdélynek sorsa, jóléte, jobb jövője függ attól, hogy végre megoldassanak mindezen kérdések, ami lehetővé tenné az itt létező nemzetek békés együttélését. — De ezt a magasztos célt sohasem fogjuk megvalósíthatni addig, ameddig a világhatalmak leszerelési tanácskozásainak analógiájára — akik a biztonság és leszerelés kérdései sorrendjének circulus vitiosusába bonyolódtak bele — nálunk az állammal szemben való lojalitás és az irredentizmus kérdéseinek emlegetése helyett, az állam oly helyzetet nem teremt, amelyben a minden polgárának kijáró és egyenlő .jogok biztosíttatnak az egyenlően viselendő súlyos terhekkel szemben. — A mai szomorú helyzeten való változtatás attól keil kiinduljon, aki teljesíthet, az pedig nem mi vagyunk. Mi csak szenvedő alanyok vagyunk jelenleg. — A világ erkölcsi rendjének alapját az államok között is, úgy mint a magánjogban, az erősebb joga helyett az igazság' kell hogy képezze. A kis és nagy nemzetek, a gyengék és erősek között egyenlőség uralkodjék. Ma még sajnos, a kis nemzetek csak sodortatnak a nagy nemzetek küzdelmében. A történelmet világokok döntik el, amelyek kialakulására amazoknak vajmi kevés befolyásuk.lehet. Mégis egy súlyos kötelezettség hárul reánk nemzetünkkel, annak dicső múltjával és reméljük, még szép jövőjével szemben. — Megmaradt, még meglevő anyagi és erkölcsi javainkat megőrizzük, konzerváljuk, azokkal hűségesen sáfárkodjunk, nehogy az utánunk jövő nemzedék átkozva emlegesse nevünket, ha kishitű gyávaságból, megalkuvásból, gyengeségből veszni, pusztulni hagynék az ősi nemzeti örökséget. Küszöböljük ki az ellentéteket! — A folyton súlyosbodó gazdasági helyzettel, a napról-napra szaporodó feladatokkal, a ’ tornyosuló akadályokkal csak a végsőkig meg- feszitett erőkifejtéssel tudunk megbirkózni. — Magyar népünk nagy többségben .állandóan követett eddig bennünket az érette folytatott küzdelmünkben, mert megérezte és tudja, hogy becsületesen képviseljük az ő mindennemű vallási, kulturális, gazdasági és szociális érdekeit. Ragaszkodásának tanúbizonyságai a gyakori választások. Ellenállott csábításnak, fenyegetésnek, erőszaknak és hűen kitartott mellettünk. Midőn ezért őszinte köszönetét mondok, ugyanakkor szabad legyen a tisztességgel teljesített munka érzésétől áthatva hozzátennem azt, hogy ha csodákat nem is URÁNIA NOIOÓ Általános közkívánatra vetiti még nehány napig Vonósnégyes szenzációs SAI,AM!)1V BÉLA vig.átéküt. — Főszerepben: Szőke Szakáll. művelhettünk, ha sok esetben csak enyhíteni tudtuk a bajokat, mivel erőnk nem volt elegendő azok megszüntetéséhez, azért nyugodt Ielkiismerettel teszem fel a kérdést, hogy mi lett volna, ha a Magyar Párt nem létezett volna, vagy pedig ha más, megalkuvó harcmodort követett volna? Mennyivel melyebbre zuhantunk volna ebben az esetbenf A részünkről kifejtett kevesebb ellenállás okvetlenül ezt eredményezte volna, nem pedig azt, hogy ennek fejében jobb sorsunk legyen. Tehát tömörüljünk, fogjunk össze! Küszöböljük ki a közöttünk netalán létező ellen- , téteket! — Vigyázzunk nagyon a felekezeti és a társadalmi osztályok közötti béke ápolására, óvakodjunk különösen attól, hogy e téren mások érzékenységét a legcsekélyebb mértékben se sértsük. — Oly számosak és oly döntő fontosságúak közös összefogó érdekeink és ezekkel szemben annyira eltörpülnek az érdekellentétek, hogy megbocsáthatatlan blin terhelne mindenkit, aki mégis a visszavonás üszkét dobná soraink közé. Az ifjúsághoz. — A fiatalabb nemzedék részben eltérő eszméktől van áthatva, mint az idősebbek. A természet rendje az, hogy idővel, az élettapasztalatok hatása alatt sok minden lehiggad az ifjúi hévből. Súlyosan vétene az, aki a mai kavargó állapotok között anélkül, hogy jobbat tudna helyébe tenni, a meglevőből még azt is lerombolni segítene, ami áll. Érthető az ifjúság afeletti aggodalma, keserűsége, hogy tanuítság- gal, felkészülten és oklevéllel kezében, hiába vár az elhelyezkedésre, vagy az legfeljebb nagy nehézségek árán sikerül neki és talán ak kor sem vágyai szerint és ambíciójának meg- felelőleg. Divat most az idősebbeket okolni mindeme bajokért, sőt a fiatalokat és az idősebbeket, mint két ellenséges tábort egymással szembe állítani. Ha bárhol indokolt lehetne is ez, de nálunk nem. Közöttünk az idősebbek nagy többségükben elvesztették a közhivatali állásokat politikai okokból, a magánalkalmazásokat gazdasági okokból, igy ők alig foglalnak el oly állást, amelyet esetleg átengedhetnének az utánuk jövő fiatalságnak. Tehát ne a mi kapuinkat döngesse az ifjúság, mert helytelen nyomon jár. Ehelyett inkább fogjon össze velünk, hogy együtt döngessük azt a kaput, amely mindnyájunk előtt, legyünk idősebbek, vagy ifjabbak — egyaránt zárva van. Szívesen fogadjuk ehhez társakul az ifjakat nemcsak azért, mert a természet örök rendjének is ez felel meg, de mert nagy szükségünk is van a friss erőkre, amelyek segítsége nélkül talán már ki is fáradnánk. Mindenki megtalálja sorainkban az őt illető helyet, tehát álljon is közibénk, ahol nyitva van számára a képességének megfelelő érvényesülés útja. A lelkészek, tanítók. — Külön ki kell emeljem azt a hősies kitartást, amellyel lelkészeink és tanítóink nemzeti küzdelmünkből kiveszik részüket. Ok azért méltók elismerésünkre, mivel szándékos, tervszerű leszegényittetésiink folytán, továbbá az állam szükkebiüsége miatt, ma már odajutottak, hogy valóban a hiányzó mindennapi legszükségesebb létfenntartási feltételekért és eszközökért kell hogy küzdjenek, számosán pedig igy is, még ezekben is szükséget szenvedni kénytelenek. Küzdelmünkben róluk sohasem feledkeztünk meg és biztosíthatom őket, hogy ezután is számíthatnak arra, hogy ügyüket teljes erőnkből fel fogjuk karolni. Bízom benne, hogy ennek tudata további kitartásra fogja serkenteni a Közülük netalán csüggedőket. Köszönő szavak. — Ez alkalommal és e helyről mondok köszönetét összes számtalan, névtelen közkatonánknak, továbbá vidéki szervezeteink, valamint központi szerveink derék és buzgó munkásainak, e’őijáróinak azért a lelkes, önfeláldozó és önzetlen fáradozásért, melyet napról- napra kifejtenek. Engedtessék meg, hogy ezenkívül köszönetemet nyilvánítsam mindnyájuknak azért a bizalomért és hathatós támogatásért, amellyel súlyos feladataim teljesítésében segítettek. semmi sem izlgtesebb. / és egészségesebb, mint hogy szódíjunkat egy / alkalikus itallal oltsuk, / áirnely a szájat igen kel-' lemesen hüsiti. *■... Dr. Gnsíin felfedezése óta elegendő egy liter rendes, avagy felforrt í vízben egy csomagocska LITHINÉS D’ GUSTIN feloldani, hogy egy ásványos, emészthető, kellemes, nagyon hűsítő italt nyerjünk, amely mindennemű itallal jól vegyül, különösen a borra], a melynek kiválóan jó zamatot ad. Vezérképviselet: A. G. F. R. Bucureşti I. Str. Vasile Lăscar 33. # A nemzet egyetemét képviseljük. — Nem egy párt gyülekezetét alkotjuk, nem hozott ide körünkbe senkit érdek, vagy a kormányraj utas kilátása. Mi büszkén, bátran és határozottan valljuk, állítjuk és hirdetjük, hogy a Romániában élő magyar nemzet egyetemét képviseljük. Programunk is eltér a politikai pártok programjától, mivel az nem emberi spekuláció mesterkélt szüleménye, nem emberi gyarló kívánság, hanem Isteni természeti törvényből fakad, amely mint ilyen, következményeivel együtt mindenkire egyaránt kötelező, akit magyar anya szült és amely az itt élő más nemzetektől is tiszteletet követel a maga számára. — Jelszavunk a szorongattatott magyar nemzetünk, nemzeti mivoltunk megőrzéséért való védekező harc, amelyet a létfenntartás ösztöne tett nemzedékünk történelmi feladatává és kötelességévé. — Itt most nem lehet helye a semlegességnek, mivel végeredményben már ez is bűn a küzdők táborával szemben, akiknek erejét gyengiti és az ellenfelet erősiti. Az egység és összetartás nálunk nem a harcmód, nem taktika kérdése, hanem egyben lényeg is. — Kívánom, hogy ne fogyatkozzunk meg soha jó magyar érzelmünkben, amelyet még a jelen rettenetes társadalmi és gazdasági csapásai közepette is épen megőriztünk. Őrizzük meg nemzeti küzdelmünkben idealizmusunkat, azt az erőt, amely a csüggedéstől és az összeroskadástól megóvott eddig is, bízva-bizzunk az Isteni gondviselésben, amely nem tagadja meg kegyelmét azoktól, akik egy nemes eszméért tűrnek, szenvednek, küzdenek és áldoznak! Bethlen György gróf beszédének utolsó szavait hosszas éljenzés és taps követte, a nagygyűlés egész közönsége hatalmas és méltó ünneplésben részesítette a Magyar Párt vezérét. Az ováció után az elnök bejelentette, hogy a nagygyűlésen tisztikar választására is sor kerül és indítványozta, hogy jelölőbizottságot küldjenek ki Ugrón István volt pártelnök elnöklete alatt a következő tagokkal: György József, Jodál Gábor,. Markovits Manó, Sebes Jenő, Szabó Béni, Szász Pál és Szoboszlay László. Az indítványt egyhangú helyesléssel fogadták el. Évtizedes vevőink régen tudják mér, kedvükre szépen fest, tisztit a CZINfi §pr
