Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-08 / 153. szám

KutnUjsm » 'eJtieiZ* iele/... /ehieiti treia f Szombat, '1933. 'julius 8. tmmmmmmmmmzmmzmmmmmmmmmmmmmmmmmmz Szimfonikus hangverseny. 23.40: Tánczene. 24.05: A brit nehézsúlyú ökölvívó-bajnokság helyszíni közvetítése. TJtána tánczene. LIP­CSE. 7.20: Reggeli zene. 19.25: George költő emlékestje. 22.20: Harmonika-, mandolin- és gitárzenekar. Kettős éneknégyes. Citeratrió, majd tánczene. Csütörtök, julius 13. BUKAREST. 13: Hangszeres zene és da­lok lemezeken. 13.40: Könnyű lemezek. 18: Rá­diózenekar. 19.15: Rádiózenekar. 20.45: Felol­vasás gramofonon. BUDAPEST. 11: 1. Ma­gyar városok. 2. Tréfás magyarok. (Anekdo­ták.) (Felolvasás.) Közben gramofonlemezek. 13.05: Budapesti Hangversenyzenekar. 14.30: Simenszky Valéria zongorázik, Vermes Jenő énekel. 17: Gramofonlemezek. 18: „Ellensé­geink és barátaink a növényvilágban.“ Ra- paich Raj mund előadása. 19-40: „Első vizi.“ Nadányi Zoltán vidám csevegése. 20.20: Zon­gora—gordonka szonáták. 21: A rádió külügyi negyedórája. 21.15: Andersen Felicia előadó­estje. 21-45: Veres Lajos és cigányzenekara. 23-30: Másfélóra szórakoztatózene. MILANO. 20: Gramofon. 21.15: Kívánság-hangverseny. 21.30: Opera-ismertetés. 21.40: Puccini: Turan- dot c. operája. Péntek, julius 14. BUKAREST. 13: Szórakoztatózene. 13-40: Könnyűzene. 18: Jazz-zene. 20.20: Könnyüleme- zek. 21: Francia-est- 22: Francia dalok. 22.20: Franck-szimfónia. BUDAPEST. 11: 1. Időszerű » anyag. 2. Júliusi gyümölcsbefőzés. Közben gra­mofonlemezek. 13.05 Dombóvári Horváth Jani és cigányzenekara. * 14.30: Gramofon. 16.30: Diákfélóra „Kínai színházban“. 17: „Unoka­öcsém és unokahugom.“ P. Ábrahám Ernő no­vellája. Felolvassa: Dózsa István. 18: Bertha István szalonzenekara. 19: „Ácsorgások a régi Pest-Budán.“ 19.30: Sebők Stefi énekel. 20.10: „Rénszarvasvadászat a pilisi hegyek alján“ Kormos Tivadar dr. előadása. 20.40: Zilzer Ibolyka hegedül. 21.20: Szinmüelőadás a Stú­dióból. „A kis idegen“, majd a Budapesti Hang­verseny Zenekar. BÉCS- 12.30: Paraszttáncok lemezeken. 13: Rádiózenekar. 16-55: Gramofon. 18.30: Hangverseny. 2(7.20: Operarészletek. 22.55: Szórakoztatózene. ■ u; Szombat, julius 15. BUKAREST. 13: Szórakoztatózene lemeze­ken. 13.40: Gramofon. 18: Sibiceanu-zenekar. 19.15: Sibiceanu-zenekar. 20.20: Hangszerzene lemezeken. 22: Fanica Luca zenekara román dalokat játszik- BUDAPEST. 11: 1. Tompa: Virágregék. 2. Mi újság a rádió körül. (Felol­vasás.) Közben gramofonlemezek. 13.05: Vi- rány László szalonzenekara. 14.30: A m. kir. államrendőrség zenekara. 17: A rádióélet me­seórája. 18: Népszerű lemezek. 19: Rádióama­tőr-posta. 1930: Székely MihSly magyar nótá­kat énekel. 20.30: „Betegszabadságot kértem-“ Bodor Aladár vidám elbeszélése. 21: Strauss János: „Denevér“ c. operettje. Majd Len Ba­ker jazz-zenekara Horváth Ernő énekszámai­val. BÉCS. 12.30: Müvészlemezek. 16.55: Man­dolin-zene. 17.35: Himnuszok és románcok- BARI. 21.30: Puccini: Pillangókisasszony c. operája gramofonon. RÓMA. 18.30: Könnyű­zene. 21: Gramofon. 21.30: Puccini: Turandot c. operája. KEMÉNY ZSIGMOND: ZORD IDŐK PROPAGANDÁBAN! Az erdélyi regények legnagyobbja már évek óta nem volt kapható a könyvpiacon. Most a magyar könyv­nap alkalmából a Franklin Társulat páratlanul olcsó kiadásban mindenki számára hozzáférhetővé tette ett a hatalmas miivet. Kifogástalan kiál­lításban 448 oldalon ára 60»— lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivata­lában CSuj-Kvár, strada Baron fi.. Pop (v. Brassai u.) 5. VidékieknekZO lej be­küldése ellenében azonnal szállítjuk. 6 — Csak nem szerettél te is bele, bolond­jába? — nevetett Gerenday. — És csak nem kezded el egy színésznőnek a jóhírét félteni? Ne légy naiv! — Nem vagyok naiv, — felelte Pirnitzer nyakig kivörösödve, — de nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy Esztike olyan közönséges szí­nésznő, mint a többi. Éppen olyan tisztességes leány, mint akármelyik úri kisasszony. Csak maga keresi szegény a kenyerét. Ezt vegyétek kérlek tudomásul! Egypár másodperces kínos szünet állt be a társalgásban. Akkor Markbreit azt mondta egy csepp sóhajtással és kissé zavartan: — Hiszen ezt nem is vonja kétségbe senki! Nekem is az volt róla a benyomásom, hogy fel­tétlenül tisztességes teremtés! — Nahát! — bólintott Pirnitzer és az újság után nyúlt, ezzel jelezve, hogy nem akar töb­bet beszélni erről a témáról. Gerenday azonban szelíden rátette kezét a főhadnagy karjára és azt mondta: — Nézd Géza! Tudod, hogy barátod va­gyok! Ezt az Esztit én csak a színpadról isme­rem, nem is hallottam róla soha semmit. Le­hetségesnek tartom, hogy minden úgy van, ahogy hiszed!... De azért mégis azt mondom, vi­gyázz, mielőtt beleszaladsz ebbe a dologba! Ne veszitsd el a fejedet! És gondolj arra, hogy végre is micsoda körülmények között ismer­kedtél meg ezzel a leánnyal! A Piki lakásán... pezsgő mellett! — Igen, mert Piki nem hagy neki békét hetek óta! És... — Hetek óta? Hiszen tíz napja mindössze, hogy a társulat itt játszik! — Hát szóval, azóta!... Azóta folyton ostro­molja, hogy menjen oda vacsorázni! És mert már nem térhetett ki, azt mondta, jó, elmegy, de csak akkor, ha Piki másokat is hív. Még két barátnéját és minket. Majd meglátod kü­lönben, milyen finom kis teremtés, mert meg foglak vele ismertetni. Muki is megmondhatja különben, hogy viselkedett Pikinél? — Remekül, — felelte a báró. — Az első pillanattól kezdve nem állt szóba mással, csak Gézával. Pikit a guta kerülgette. Mérgében a kis Szentimrey Mártának kezdett kurizálni, tudod, annak a kis girhesnek, mert Bertalan Sári meg rámragaszkodott. Négyesben ittunk meg énekelgettünk egész éjjel, Géza ezalatt Esztivel diskurált egy szegletben. Hajnalra Piki szokás szerint elázott, mi meg kocsira rak­tuk a három nőt és hazavittük őket a szállá­sukra. Akkor aztán visszamentünk Pikihez. Az már akkorára olyan részeg volt, hogy alig le­hetett belé lelket verni. Egy félliter citromos feketét kellett megitatni vele, amig annyira kijózanodott, hogy meg birt állni a lábán. Pirnitzer közben fizetett. — Szervusztok! — mondta. — Estére a színházban találkozunk. , — És utána? Hol lesztek? — kérdezte abáró. — Bejöttök ide? •.. Azért kérdem, hogy hol keresselek, ha későn találok szabadulni. — Én a Bárányban leszek, — felelte Pir­nitzer. — Oda akarom vinni Esztit. Van neki egy öreg nénje. Azzal együtt. Szeretném, ha ü is odajönnétek. 'Markbreit a kapitányra nézett, de hogy ez egy szót sem szólt, szabadkozva felelte: — Nem Ígérem biztosra, öregem. Attól (Minden jog fenntartva.) függ, nem lesz-e késő. Mert néha aludni is kell egy cseppet. A konflisstandról már jóval előbb látták, hogy valaki fizetett a tiszturak asztalánál. Ennélfogva az első ló fejéről lekerült az ab­rakostarisznya, hogy helyet adjon a kantárnak. Mire Pirnitzer kilépett a kávéház ajtaján, a fogat már ott várta és a kocsis szolgálatkészen kérdezte: t — Haza tetszik? Vagy a kaszárnyába? A főhadnagy elhelyezkedett az ülésen: — Előbb a Rákóczi-utcába, — mondta. — A virágkereskedéshez. Mehetünk. — A fenét? — mondta benn az asztalnál Markbreit, látva, hogy a konflis megfordul. Hát arra megy? Pedig fogadni mertem volna, hogy Esztikéhez fog menni a Hidegser-utcába.. — Alibi! — dörmögte a kapitány a fejét csóválva. — Hidd el, hogy csak alibi... Ez a szamár Géza, úgy látszik, komolyan belészere- tett ebbe a kis izébe!... — Hát szemtelenül csinos perszóna! — mondta Markbreit. És kedves is! — Persze, hogy az! — hagyta rá Gerenday. — De ez még nem ok arra, hogy én a nagynén­iével vacsorázzam!... O. m ^^ólyom szerkesztő úr majdnem egy fél- óráig beszélt telefonon a főispánnal, aki a déli vonattal érkezett haza Pestről. Ömél­tósága nagyon jó hangulatban volt, mert úgy látszik, sikerült magát megérttetnie a minisz­terével és már nyoma sem volt szavaiban an­nak a melankóliának, ami az utóbbi időben a kedélyére nehezedett. Friss energiával adta ki az utasítást, hogy a habozás ideje lejárt, kímé­letlenül támadni kell a városi ellenzék Péterfy- frakcióját, mert fúzióról szó sincs és közölte vele, hogy a hét végén ki fogja utalni neki azt a szubvenció-pótlékot is, amit már olyan régóta hasztalan próbált belőle kivasalni. Mindez méltán hangolta jókedvre a szer­kesztő urat és nem lehet csodálni, ha azt a kel­lemetlen kis incidenst, ami az imént történt vele, már el is felejtette a beszélgetés hatása alatt. Csak akkor jutott megint eszébe, mikor meglátta a két tisztet. — Hát ti még itt vagytok? — gondolta. — És vájjon meddig lesztek még itt? Ebben a pillanatban olyan erősnek érezte a pozícióját, a befolyását és a hatalmát olyan nagynak, hogy nem is került fáradságába, hogy elintézze önmagával, hogy, ha csak egy kicsit erőlteti a dolgot, hát ennek a kút hencegő fráternek kitekerheti a nyakát, vagy legalább is úgy befüthet nekik, hogy kénytelenek lesz­nek az áthelyezésüket kérni. — Nem is nagy kunszt! — gondolta. — Nem hiszem, hogy őfelsége például jó néven veszi tisztjeitől, ha éjszakánkint a piac köze­pén rendeznek karusszelt a konflislovakon... kétes hölgyek részvételével... Amire már volt eset... Akkor nem bántottam őket, de ha még egyszer ilyesmi történik, hát megírom!... Körülbelül idáig jutott a tervezgetésben, mikor Kovács ügyvéd úr állt meg az asztala előtt: — Jó napot, szerkesztő úr! — Nini! Klein doktor úr! Hát magát mi szél fújja erre? Foglaljon helyet! (Folytatjuk.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom