Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-20 / 163. szám

BUDAPEST V ha postal» ln Immen« No. 24.253—192?. CsUtöríöH *!5afSSSrSS. Ara 3 lel ietiUjsäg Előfizetési árak belföldön: Egész évre S00, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 163. SZÁM . Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Koloza- vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassal ucea) 6. szám. Telefon: 608. — Levélcím: Clnj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Vaiszlovich EffY péi®2:ía£BS¥iBSsfiisi Isii®* tlejy egy®! Itapcsolafipain IHafyysifcelioralaeii let art ózt at f ált fik ifiksii rasgárJisták vezérét Házkulafásl larlolinlc efţy csomó szebeni vasgárdíSslánál is, akik színién ossz eköf le lésben álEialc a pénzliainisilókkal Nem világraszóló eset, nem lesz belőle di­plomáciai affér, de még csak belpolitikai há­borúság sem. De mégis érdemes ide jegyezni, mert ennél jobban nem is lehetne jellemezni azt a rendszert, amely exisztenciák sorsa fö­lött itél könnyű szívvel, arra azonban nem gondol, hogy egyének élete és halála szoros összefüggésben van az állam életével és kon­szolidációjával. A nagyváradi Park-szállóról van szó és immár országoshirii gazdájáról, Vaiszlovich Emilről, aki szemben ezer és ezer, millió és millió opportunus polgárral, elhatá­rozta, hogy makacs elszántsággal kitart a maga igaza mellett, kerüljön akármennyi pén­zébe. Vaiszlovichnál tudniillik az volt a hely­zet, hogy ő Teáért várni akár húsz évig is, ráért zárva tartani pompás, luxuriózus hoteljét évek hosszú során át és azzal sem törődött, ha csak. halála után nyitják ki a hires Rákóczi úti szál­loda perzsaszőnyegekkel kipárnázott szobáit, amelyek hiába várták az utóbbi időben a ven­dégeket. Mert csak Vaiszlovich engedhette meg magának azt a luxust, hogy tüntetésül év­számra lehúzza a hotelszobák uccára néző zöld rollóit és még hírmondót se engedjen be a Park-hotel gondosan lezárt kapuján. Vaiszlovich azonban nemcsak gazdag, ha­nem makacs ember is, aki annyi idő után dia­dalmasan mondhatja el, hogy győzőin Anél­kül, hogy kérte volna, előkelő közéleti férfiak­ból álló delegáció jelent meg a hoteljében a törvényszéki elnök és a pénzügyigazgató veze­tése alatt, megvizsgálták visszamenőleg a számadásait megállapították, hogy Vaiszlo­vich teljes joggal tiltakozott a hoteljére kirótt húszszoros adó ellen, megsemmisitették évekre visszamenőleg az adókivetést és megígérték, hogy a jövőben a tényleges jövedelemnek meg­felelően állapítják meg a szálló adóját. Mi­után pedig a lovagias affér lojális jegyző­könyve ilyenformán elkészült, Vaiszlovich Emil hasonló lojalitással bátran kijelenthette, hogy a szállodát megnyitja és a közönség ren­delkezésére bocsátja. A nagyváradi pénzügyi hatóságokat bizo­nyára az a meggondolás vezette ennél az ak­tusnál, hogy kár volna az államot továbbra is elütni attól az adójövedelemtől, amelyet a szál­loda nyitvatartása esetén évről-évre elköny­velhetne és ezért tartották meg azt a meglepe- tésszerü vizsgálatot, amely ilyen megnyugtató módon fejeződött be. Csakhogy akármennyire is helyeseljük és méltányoljuk ezt a nobilis gesztust, önkéntelenül is fel kell vetnünk a kérdést: miért csak évek múlva és miért csak ebben az egyetlen esetben? Miért nem járnak el a hatóságok Nagyváradon, de máshol is min­den esetben hasonlóan koneiliáns módon? Mert ha ezt tennék, hogyha az adómegállapitásnál mindig ilyen méltányos álláspont érvénye­sülne, akkor sokkal kevesebb csőd volna Ro­mániában és sokkal kevesebb adófizető menne tönkre, megmentve a saját exisztenciáját és az állam adójövedelmét. Nem lehet cél az állam érdekeinek egyoldalú figyelembevételével két­ségbeesésbe, öngyilkosságba, szegényházba ker­getni az adóalanyokat, mert egyesek pusztu­lása, ha tömegestől következik be, az államot is lejtőre viszi. Az adóbehajtás szigorúsága csak akkor indokolt, hogyha a kivetett és kö­vetelt adó arányban is áll az iparos, a keres­kedő, a szállodás és általában a sokrétű társa­dalom minden egyes dolgozó polgárának jöve­delmével. Vaiszlovich Emil kiböjtölte ennek az elvnek a győzelmét, de — ismételjük, — nem minden adófizetőnek a háta mögött áll ott a Vaiszlovich-vagyon, tehát nagyon kevés ember tudja elérni azt, hogy passzív rezisztenciájá­val egy ilyen objektiv bizottság kiküldését ki­kényszer itse. Nem a polgároknak kell tehát megváltozniok, hanem a rendszernek! (Bukarest, július 19.) Néhány nappal ez­előtt a szebenmegyei Resinariban egy pénz­hamisító bandának jöttek a nyomára. A nyo­mozás messzeágazó szálai olyan eredményekre vezettek, hogy a bukaresti nyomozó hatóságok­nak is szerep jutott az ügy felderítésében. Stanescu bukaresti vizsgálóbíró a fővárosi fő­ügyészség egyik vezetőjével együtt tegnap Nagyszebenbe utazott, ahol szenzációs házku­tatásokat tartott. Elsősorban Bicheanu ügy­védnél, a szebeni vasgárdisták vezetőjénél, aki­nél lázitó röpiratoket és a vasgárdára rendkí­vül kompromittál' velezést találtak. Többek között Ba,nea, a iaşii vasgárdisták elnökének egyik levele is a hatóságok kezei közé került (Bukarest, julius 19.) A kormány buka­resti lapjai Madgearu londoni tárgyalásait igen eredményeseknek mondják s a pénzügy- miniszter jelentős sikereiről számolnak be. Ez a siker abban állana, hogy Románia számára negyvenezer vagonban állapították meg azt a búzamennyiséget, amit exportálhat. A másik eredmény pedig az volna, hogy a külföldi tar­tozások törlesztésére nézve elismerték Lon­donban, hogy a búzatermő államoknak köny- nyitéseket kell nyújtani. Kétségtelen, hogy Madgearu miniszter erős tevékenységet fejtett ki Londonban és az ag­rártermelő államok tárgyalásain nagy oda­adással vett részt. A fizetési kötelezettségek enyhítésére nézve azonban nincsen még szám- beU pozitiv eredmény s az a várakozás, hogy a júliusi esedékességeket a londoni konferencia fogja lemérsékelni, vagy későbbre kitolni, nem bizonyult alapos reménységnek, amint erről hivatalos kommüniké is szól. A gabonaexport kontingentálását pedig a dunai államok szá­mára együttesen, egy mennyiségben állapítot­ták meg, a jövő évre húszmillió métermázsá­ban, az 1935. évre 18 millióban. Ez a mennyiség rendezést jelent, de nem kielégítő egyik du­nai állam számára sem s a végeredmény a világpiacokon sokban függ attól, hogy az oro­szokkal sikerül-e megkötni a megállapodást. Az export kontingens jó hatásához itthon az is szükséges, hogy ne termeljenek többet, mint amennyi ennek a kontingensnek és a belföldi fogyasztásnak megfelel. Hogyan tudják ezt itthon igazságosan rendezni? Kifizették a júliusi törlesztéseket. Madgearu pénzügyminiszter Londonból Parisba utazott, hogy az adósságtörlesztésekre és a levél ,alapján táviratilag elrendelték Banea letartóztatását. Banea időközben eluta­zott Nagyszebenbe, ahol azonnal őrizetbe vet­ték és megkezdték kihallgatását. Házkutatást tartottak egy Kopper nevű szebeni lakosnál és kedvesénél, Morariu Annánál, akiknél nagy- mennyiségű hamis pénzt, nyersanyagot és ki­terjedt levelezést találtak. Resinariban letar­tóztatták Sas Jakab fürészgyárost és Mun- ieanu tanitót, akiknek szintén kapcsolataik vol­tak a vasgárdával, valamint a pénzhamisítás­sal gyanítsitott egyénekkel. Az összes letartóz­tatottakat Brassóba szállították és ott folytat­ják kihallgatásukat. vonatkozó tárgyalásokat megkezdje. A pénz­ügyminisztérium határozóit cáfolatban alap­talannak mondja egyik lapnak ama tegnapi hirét, hogy a kormány beszünteti a külföldi adósságok fizetését. A hivatalos cáfolat a kö­vetkezőket mondja: Egyik bukaresti reggeli lap olyan párisi jelentést közölt, hogy Románia az augusztus elsején esedékes kuponokhoz szükséges devizá­kat, amelyeket julius elsején kellett volna egyik külföldi banknál deponálni, nem helyez/ te letétbe, ami azt jelentené, hogy a román kor­mány nem akarja többé adósságait idegen de­vizában fizetni. Fel vagyunk hatalmazva an­nak közlésére, hogy ez a hir nem felel meg a tényállásnak. A román kormány a júliusi és augusztusi esedékes küladóssági részleteket teljes egészükben átutalta a külföldi pénzin­tézetekhez, úgyhogy azok az esedékességek nap jón pontosan kifizethetők lesznek. Sajnálatos, hogy ilyen, az állam hitelének ártó hir román lapban napvilágot láthatott, amikor a pénz­ügyminisztérium mindig hajlandó megfejelő felvilágosítással szolgálni azoknak, akik infor­mációt kérnek. ş Rosszul járt Románia a kliringgel. A Tempó cimü lap statisztikája szerint Románia külkereskedelmi mérlege a kliring- egyezmények életbeléptetése óta 2 milliárddal passzív. Különösen Németországgal szemben áll ez, amelyből egyedül egymilliárdon felül több az import, mint a kivitel- A kormány gazdasági bizottsága ma foglalkozik ezzel a kérdéssel. A lap azt kivánja, hogy a kormány vegye revizió alá a kliring-szerződéseket, te­gyen lépéseket a külföldi kormányoknál a szerződések módosítása érdekében. Külföldi devizákban lefizette Románia a jnlinsi törlesztéseket BE*—1 ■ ■ 1 MBBR—1 ............. Madgearu pénzügyminiszter megkezdette Párásban a tárgyalásokat — A clcaring-szerződések miatt súlyos terheket Tisei Románia

Next

/
Oldalképek
Tartalom