Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-19 / 162. szám

KElETlUjSJEO O 'Szerda, '1933. 'julius 19. ■ 5 (Minden jog fenntartva.) Már kezdte megbánni, hogy ideült a Kovács asztalához, amit. azonban kénytelen volt megtenni, mert más ismerőse nem volt a kávéházban, mikor bejött és ha egyedül ül le, az nyilt bevallása lett volna annak, hogy az ügyvédet nem tartja magához való társaság­nak. Még jó, gondolta, hogy Mike még nem volt itt akkor, mert ha ő akkor más asztalhoz telepszik, aminthogy feltétlenül azt tette volna, ez a Klein, azaz Kovács, bizonyosan félreér­tette volna a dolgot és azt hitte volna, hogy ő antiszemita. Holott erről szó sincs. Hiszen ime itt ül ezzel a zsidó fiskálissal, aki pertu ba­rátja. — Ügy? — mondta. — Egy rokonodat akarja elvenni?... És van neki mire háza­sodni? — Ha megnősül, önállósítja magát... En­gedd meg kérlek, hogy idehívjam ... Bontha kelletlenül nézett végig a kávéhá­zon. Nem volt ott ugyan már jóformán senki, de mégse volt kellemes a gondolat, hogy Miké­vel lássák. Nem mindenki tudja, hogy roko­nok és nem fogja megérteni, hogy ő ilyen tár­saságban ül, viszont közölni azokkal, akik nem tudják, hogy ezzel a pudlitámasztóval rokon­ságban van, szintén nem látszott előtte túl­ságosan kívánatosnak. Kovács előtt azonban restellte volna, hogy az azt gondolja, hogy ő ilyen kicsinyesen gőgös. — Kérlek! — szólott. — Ha neked örömet okoz... HíVd ide!... Én úgyis megyek mind­járt haza!... — De kérlek, — mondta az ügyvéd. — Csak ha neked nem kellemetlen. Azt igazán nem akarnám, hogy emiatt elmenj... — Ó! Dehogy azért!... Különben is elmen­nék.. . Hívjuk csak ide! — És ő maga kiáltott oda: — Imre! Gyere ide! Mit vonulsz úgy el? Ne félj! Nem eszünk meg! — Magában hozzá­gondolta: — Bár megehetnélek! Akkor leg­alább nem látnálak többet! Mike elpirulva lépett oda. Jól esett neki, hogy Bontha Kovács előtt ilyen jól bánik vele, mert úgy érezte, ez a Steinerék szemében is emelheti a presztizsét, viszont nem akarta mu­tatni, hogy olyan nagyon megtisztelve érzi magát. Mert egyébként is utálta ezt a hencegő frátert, aki soha sem áll vele szóba még Lujza néniéknél, meg Péter bácsiéknál sem. — Azt hittem, valami megbeszélni valótok van. Azért nem akartalak zavarni... — Nincs semmi, — szólt Kovács. — Hol voltál? — A színházban, — felelte Mike. — Látta­lak ott téged is! — fordult Bonthához. — A huszártisztek páholyában. A kis Andornaky ugyancsak kacsintgatott rátok. Bontha nevetett: — Helyes fruska! Pirnitzer Géza van bele­őrülve ... Meg Piki gróf is .. • Elvitték vacso­rázni a Báránykába. Én nem mentem. Rám már úgyse jutna egyéb, mint a pezsgőszámla egy része... Hát inkább ide jöttem! — Gon­dolta: — Legalább, ha fecseg, ezt is elmond­hatja Lujza néniéknél. Úgyis mindig azzal öl­nek, hogy költekezem és lumpolok. Most leg­alább meghallhatják! — Mike élénken helyeselt: — Jól tetted!... Legalább nem vagy benne a dologban!... Ott valaki rettenetesen lármá­zott, hogy milyen disznóság, hogy a prima­donna csak nektek játszik. El is ment a szín­házból, mindjárt az első felvonás után. Valami szerkesztő. Sólyomnak hívják. Azt mondta, meg fogja írni. Kovács kicsinylően legyintett: — Az a szamár mindig okvetetlenkedik! Utálatos, nagyképű fráter. Bizonyosan azért törte a nyavalya, hogy a művésznő nem őrá mosolygott, a hatalmas kritikusra! Bontha elkomolyodott. — Sólyom iir felőlem fel is kötheti magát! — szólt arrogánsán. — De ha valamit írni mer, hát kitekerem a nyakát! —■ Megérdemelné! — mondta Kovács. — Éppen ideje volna, hogy valaki tisztességre tanítsa!... Bontha Mikéhez fordult: — Neked mondta? — kérdezte szigorúan­— De hogy? Én nem is ismerem. Ott mondta valakinek, mialatt kiment. Többen hallották. Azt mondta, majd befütyül nektek!... Azzal elment. Bontha nyugtalankodni kezdett: — De csak nem őrült meg a marha? Nem mintha sokat törődném vele, de azért mégse kellemes, hogy az emberről ilyeneket firkálja­nak. Egyéb se kell nekem, csak az, hogy az apám eféléket olvasson rólam!... Kovács legyintett: — Á persze!... Sólyo'mnak a szája jár! Kétszer is meggondolja, mielőtt veletek ki mer kötni!... Alapjában véve a leggyávább alak, csak addig szemtelen, amíg biztonságban érzi magát. Velem is próbált ma délután ko- miszkodni, de tőlem aztán megkapta a magáét! El is hallgatott! — Nagyot koppant és elhallgatott! — ne­vetett Mike, mert eszébe jutott ez a mondás, amit valaki a múltkor nagy hatással alkalma­zott s most ő is megpróbált alkalmazni, a nél­kül, hogy tudta volna, kiből idéz. Bontha közben megette a rántottáját, fize­tett és elbúcsúzott: — Szervusztok! Nekem holnap korán kell kelni!... Szervusz Jenő! Elment. Mike csak ezt várta, hogy végre kirobbanthassa Kovács előtt a nagy újságot: — Tudod, kivel voltam a színházban?... Steinerékkel! Magdussal meg a szüleivel! Iga­zán kedves, finom emberek! Kovács bólintott: — Mondtam, úgy-e? Nagyon jóravaló né­pek! Különösen, ha majd megismered őket kö­zelebbről. Nagyon meg fogod őket szeretni... — Kérlek, én mondhatom neked, hogy máris... Az öreg asszony... az az pardon, nem is öreg!... Igazi tiri dáma. És a papa is! Kedves, kedélyes bácsi! Végtelenül szim­patikus! .. • Kovácsnak nagyon jól esett ez i dicséret. Neki ugyan meg volt a maga véleménye titok­ban Steinerékről. Róza nénit kékharisnyának tartotta és sznobnak. Mundi bácsit pedig pa­rasztnak, de most, hogy ez a keresztény dicsé­ret elhangzott róluk, csodálatos melegség tá­madt a szíve körül. Egészen ellágyult a ro­koni szeretettől, amit most egyszerre érezni kezdett irántuk, sőt nem csak irántuk, hanem Mike iránt is. Mérhetetlenül lenézte ugyan ezt a csacsi, de kedves és jó fiút, legalább is azt hitte mindig, hogy lenézi, de szereti. Pedig az igazság az volt, hogy Mikének a származása kiskora óta imponált neki. Igaz, hogy sajnálta érte, hogy az semmi előnyét sem érzi ennek a származásnak, hogy ez csak haszontalan disz rajta, ami sehogysem illik hozzá, sem szürke kis életéhez, és amit csak céltalanul cipel magán, mint nehéz és groteszk terhet, amelytől nem tud szabadulni. A Kovács szemében fényes bizonyítéka volt ez a keresz­tény élhetetlenségnek és tehetségtelenségnek, s a lelke mélyén akárhányszor gondolt olyas­mit, hogy egy goj meg sem érdemli valójában, hogy kereszténynek szülessék, mert ennek a hibátlan származásnak az előnyeit csak egy zsidó tudná igazán kihasználni. Késő éjjelig maradtak együtt, tervezgetve, filozofálva és az életről meg a nőkről beszél­getve meghitten, barátilag és őszintén, ahogy csak harminc éven innen és zárórán túl lehet, csudálatos nyári éjszakákon, mikor a csendes kis városon keresztül hatszor kíséri haza egy­mást az ember, s végül a híd karfájára könyö­kölve mereng belé a közeledő hajnalba, amely éppen úgy tele van ilyenkor sejtelmes remény­séggel, akárcsak a jövendő. (Folytatjuk). Vérszegény, sápadt, étvágytalan, legyengült, gyakori fejfájásban szenvedőknek biztos gyógyulást nynjt í OR, FÖLDES-FÉLE „FERROL" VASÚKOR. V« literes üreg ára 110 lej gyógyszertárakban. Postán utánvóttel szállítja Dr. Földen laboratórium, Arad Kőngvnapi kiud olcsó gr á/ronm gazdagítsa Uönyvtávát ff Petőfi: összes költeményei----------­Lei 120*— Babits: Versek —-----------— — — Lei 120*—­Mikszáth: Noszti íiu esete Tóth Marival Lei 90*— Móricz: Forr a bor------­-------------— Lei 69*— Móricz-. Rokonok----------------------­Lei 6ÍI*— Földi: Isten országa felé--------------­Lei 60*— Földi: Meztelen ember-------------­Lei 60*— Szitnyai: Nincs feltámadás.-----------— g?­Lei 60*— Szomory: Gyuri — — —--------------­P Lei 60*— Zilahy: A lélek kialszik — — — — 1 Lei 60*— Földi: Szahara (3 kötet) —----------­Lei 180*— Vándor: Andrea a nap — —----------­Fi Lei 90*— Katona: Bánk bán —------—-------­p Lei 42*— Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes be­küldése esetén azonnal szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, mig a készlet tant!

Next

/
Oldalképek
Tartalom