Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-14 / 158. szám
Péntek, 1933. Julius 14. KuetiUjsxg 9 (Minden jog fenntartva.) 11 Steinerné ugyanis éppen olyan szőke és kékszemű volt, mint a leánya, és még egyáltalán nem volt öregasszonynak mondható, bár az öltözködésében volt valami szándékosan mamás, ez azonban csak annál inkább kiemelte az arca üdeségét- Kellemes, úri benyomást keltett, amint kissé andalgó járással lépkedett siető férje és leánya mögött, láthatólag szórakozottan, mintha csak céltalanul tévedt volna ide. — Nem zsidós egy cseppet sem! — ujjongott fel magában Mike és ezzel, úgy érezte, eltűnt szívéből a Magdussal tervezett házassággal szemben az ellenkezés utolsó szikrája is. , Felugrott, hogy utánuk siessen, mert az volt a terve, hogy a pénztárnál Steiner mellé furakodik, meglesi, hogy az milyen helyet kap és ott vált magának jegyet ő is, a közelükben. Ezt lehetőleg észrevétlenül szerette volna lebonyolítani, hogy véletlennek hasson, ha melléjük, vagy mögéjük kerül, de nem számított arra, hogy Steinerné meg fog állni a rács elé kirakott leanderek mellett. — Nézd csak, Magda! — szólott. — Müyen szép azaleák! — És megszagolt egy virágot, de csalódva tette hozzá: — Kár, hogy nincs illata! Magdus sürgetve és kissé türelmetlenül felelte: — Jaj, mamuskám! Lekésünk! Steiner visszafordult. Egészen odament a feleségéhez, a leander mellé és azt mondta: — Ennek az azaleának két okból nincs jó szaga!... Először, mert item azalea, hanem leander, másodszor pedig, mert ha azalea volna, akkor se lenne! Remélem, most már nyugodt vagy, hogy ezt is tudod? Ránevetett a leányára, aki hahotára fakadt, mire az anyja kicsit sértődötten szól rá: — Na! Hála Istennek! Megint van min mulatni!... De nagy dolog!... összetévesztettem a két nevet!... Csak tudom, hogy mi a leander? Nálunk is tele volt vele az udvar, otthon... De úgy emlékeztem, annak illata volt!... — összetévesztetted fiam, a liliommal! — évődött az ura- — Mert akkoriban még az is volt az apád házában. De nem baj! Most már csak gyertek, mert mindjárt kezdődik! Mike széles ívben megkerülte őket, hogy ne kelljen köszönnie, és meglapult a pénztár mellett, majd mikor Steiner odalépett, udvariasan maga elé bocsátotta. — Három helyet kérek a tizedik sorba! — szólt a leendő após gyanútlanul, nem is sejtve, hogy egy keresztény vőjelölt ólálkodik a sarkában. Mikor a jegyekkel odábbállt, Mike lehajolt a kis kasszaablakig és diszkrét hangon mondta: — Ha van közvetlenül ezek mellett... Egy darabot. Az igazgatónő, aki a pénztárban ült, sokkal kevésbé volt meglepve ezen a kívánságon, mint Mike gondolta volna. Közömbösen nyújtotta a jegyet és beseperte az érte járó pénztMike boldogan sietett be a nézőtérre, megelőzve Steineréket, mert a hölgyek még a kalapjukat rakták le előbb a ruhatárban. Már éppen húzták is a függönyt, mikor beléptek. Mike mellé azonban nagy keserűségére nem Magdus került, hanem Steiner. Túl rajta ült az asszony, Magdus pedig csak harmadiknak, így aztán m slső felvonás egyáltalán nem nyerte meg a Mike tetszését, hiába énekelte Andornaky Eszti akármilyen huncutul, hogy „tekints ide, tekints oda“, és hiába libegtette a szoknyácskáját akármilyen sikkesen, mialatt kacér pillantásokat lövelt a jobb proszcéniumpáholyba, ahol egypár huszártiszt ült: Piki gróf, Pirnitzer főhadnagy és Gerenday kapitány. Meg egy civil úr is, akit Mike szintén jól ismert, mert az is vele járt iskolába és távoli atyafia is volt: Bontha Laci szolgabíró. Mike mindezt csak félszemmel figyelte, mert egész idő alatt azon mesterkedett, hogy Magdust megláthassa és hogy vele észrevétesse magát, a nélkül persze, hogy ezt az igyekezetét elárulja Steinerék előtt. E miatt aztán nem is sikerült a leány figyelmét magára vonni, pedig boldogan állapította meg, hogy az is keresi őt, mert ide-oda tekintget a nézőtéren, csakhogy mindig távolabbra, mert eszébe sem jut, hogy Mike közvetlenül az apja mellett ül. Még hátra is nézett néhányszor, amiért az anyja halkan rá is szólt egyszer: — Magdus, ne forgolódj annyit! Viselkedj komolyan és figyelj a darabra! Olyan szép és érdekes! Magdus erre nem nézett hátra többet, de magában azt gondolta, hogy mennyire nem ismerik az öregek az életet, ha azt sem tudják, hogy a Színházban az a legkevésbé fontos, ami a színpadon történik. Vagy érdekelhet valakit az a kigondolt, ostoba, sablonos história, amiről előre tudhatja mindenki, hogy jól fog-e végződni, vagy rosszul, csak azt kell megnézni, mi van a színlapra írva: vígjáték, bohózat, operett, vagy tragédia? Az előbbiekben elveszik egymást, az utóbbiban nem. Ez olyan bizonyos, hogy nem is lehet rajta izgulni, azon viszont annál inkább, hogy vájjon egy Mike Imre nevű fiatalember, még hozzá űri családból való, keresztény fiatalember eljött-e ide ma este az ő kedvéért, vagy nem jött? Ezt csak komolyabban lehet venni, mint ezt a hülye Andornakyt, aki egyebet se tud, mint a lábát mutogatni! Ebben a pillanatban végétért az ének, mire tomboló tapsorkán tört ki a nézőtéren. Steiner maga is úgy tapsolt, mint az eszeveszett, a felesége azonban rosszalólag fonta össze a karját és nem tapsolt, Magdus sem. Mike minden lelkesedés nélkül, kötelességszerűleg verte ösz- sze a tenyerét, mert mások is ezt tették. A zenekarból egy óriási virágkosarat nyújtogattak felfelé, Andornaky Eszti odament, átvette, mély bókot vágott a jobb proszcénium-páholynak, aztán újra meghajolt a közönség előtt. Majd mikor a taps végre elcsendesedett, a karmester intésére élőiről kezdte a híres dalt, aminek az a röfrénje: „Tekints ide, tekints oda: Egy sincs köztünk ostoba- Tekintsed ezt, tekintsed azt: Egy sincs köztünk sült paraszt/“ Kurta szoknyácskája most még merészebbeket libbent, selyemharisnyás lábával még bátrabbakat rúgott és végül csaknem beleug- rott a proszcénium-páholyba, de egy ügyes pirouettel hirtelen messze perdült és kacéran belekacagott a kipirult arcú katonák szemébe. Pirnitzer diszkréten pödörgette a bajúszát, a többiek őrjöngve tapsoltak és bravóztak, és velük az egész színház, főleg a diákok az állóhelyen és egy szakasz huszár a karzaton, akiket Pirnitzer vezényelt ki az előadásraA második sor belső szélén ekkor egy úr felállt a helyéről és nagy garral, tüntetőén megindult a nézőtér közepén a kijárat felé. Körülbelül a Steinerék vonalába ért, mikor valaki rászólt: — Mi az, szerkesztő úr? Már elmegy? Sólyom szerkesztő úr,_ mert ő volt, hangosan felelt, hogy a tapsot túlkiabálja: — Csak nem is fogok itt asszisztálni ennek a szeparéba való privátmulatságnak? Ha őnagysága a huszártisztek ölébe akar ülni, ahhoz igazán felesleges ennyi közönséget ösz- szecsődíteni!... De majd befütyülök én neki! ... Holnap elolvashatja! Ilyen disznóságot nem fogunk itt eltűrni! . Büszkén biccentett a fejével és hatalma tudatában cézári léptekkel hagyta el a színházat. (Folytatjuk). Vérszegény, sápadt, étvágytalan, legyengült, gyakori fejfájásban szenvedőknek biztos gyógyulást ny«)t A OR, FÖLDES-FÉLE „FERROL" VASÚKOR. i/s literes üveg ára 110 lej gyógyszertárakban. Postán utánvéttel szállítja Dr. Földes laboratórium. Arad Könyv- és papirkereskedők, könyvnyomdák 1934. ÉVI NAPTÁR- SZÜKSÉGLETÜKET legolcsóbb árban szerezhetik be a 1 Heti- és havi asztali- és fali elöjegyzőnaptárak _________ agendák, zsebnaptárak faliabroszok, kosaras- és szakmanaptárak dús választékban Minerva Irodalmi és Nyomdai M űintézet Részvénytársaság re ki ám naptárosztályában Cluj—Kolozsvár, i
