Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-11 / 130. szám
Vasárnap, iS33. ’jamAus it KnmUtsiBi «t inja Nyíró József Cséplés a szászok között Három napig l$fsvdít veszve Uz Bence. Hir i nélkül ment el, íné?! már nem birt a férfiúi természetével s az efféle sohasem végződik jól. Alig vánszorgott, mikor végre hazakerült s lefogyott a tűz melle. Egy kaszás embertől affélét hallottam, hogy asszony miatt verték meg, de ö hallatlanná tette, mikor kérdeztem, s ravaszul azt mondta: — No én se megyek többet csépelni a szászok közé! Az istentelen hazugságtól leesett az állam. — Hogy? Te csépelni voltál májusban a szászok között? — Olyan marha voltam! — erősítette az előbbi hazugságot álnokul. — Birta Istványék húztak be, hogy sehol jobban nem lehet keresni, miht a csépléssel a szászok között. Hagytam, hogy hazudja ki magát. „Mikor Mirkvásúrra beértünk tegnap estefelé, -t- mesélgette — hát látom, hogy az ut melletti kert teli van szép piros almával. Kacagott a fán a szebbnél szebb gyümölcs...“ „Tü csak haladjatok — mondom Lsváayék- nak, inig bélépek s nehányat szakasztok...“ „Javában rakom a kebelembe az almát, mikor érzem, hogy valaki keményen a nyakamot megfogja... Hát egy nagy, erős szász nyuvászt- gat. Akkora, mint egy lajtorja. Úgy vitt, mint egy macskakölyköt... Bé egyenesen az istállóba, amelyikben egy nagy fehér kanca volt. Ott se szó, se beszéd, a pókhálós ablakból levesz egy .rozsdás béklyót, s a kezem nyelit hozzábéklyózza a ló hátulsó lábához... Azzal ott is hagyott.“ „... A ló előbb barátságosan reám nyeritett, de mindjárt úgy kirúgott, hogy felragadtam a falra, mint egy kecskebéka.“ „Ez igy nem jól van — gondolkoztam =— de semmiletteképpen el nem tudtam szabadulni a kancától“... „Szerencsére eszembejutott, hogy egy két krajcárós fanyelű bicska van a lájbizsebem- ben... Elé én hirtelen, s nyúzni kezdem vele a ló lábát. A ló nyeritett, s rúgott; de én a far- csukömmai nekiszoritottam az istálló oldalának s vágtam tovább csuklóban a lábát. Szegény kínjában mind ki is adta, ami zöld lucerna benne volt...“ „Valahogy megszabadultam.“ „Igende a lóláb ott fityegett a kezem nye- lin! Hogy tudjak tőle megszabadulni!... No, az se volt nehéz. Leültem az ut martjára, s két kővel addig vertem, mig lepattant a béklyó.“ „Akkor már szép holdvilágos este volt." „Merre menjek? A társaim ki tudja hol jártak azóta!“ „A ló miatt nem igen mertem emberek előtt mutatkozni. Bevettem magam azért az erdőbe. Mentem, mendegéltem, de a szemem már szikrázott áz éhségtől'..“ .Hirtelen nagy tüzet látok az erdő mélyében. Biza féltem, de az éhség hajtott, s már távolról láttam, hogy tizenkét hegyi tolvaj ül a nagy tűz mellett s éppen sütik a lopott ökröt... A nyálam csordult el, úgy kívántam az ételt... Lesz, ami lesz! — gondoltam, s előléptem : — Jóestét adjon az Isten! Abban a pillanatban tizenkét puskacső mered reám: — Ki vagy! — Szegén vándorember — makogtam — s ha felvennének, maguk közi állanék. Erre megcsendesedtek. A vezér int, hogy üljek le, kissé távolabb- Ettek tovább. Egy-egy koncot hozzám vágtak. Volt azon hús elég. Bl edel niesen rúgogattam...“ „Mikor jóllaktak, előhongeritnek egy jó hajas boroshordót, s ittak amennyi kellett... Ebből «ajn<w, nrjSr mm wwg, Sanem a maradékot eleresztették-,. Sokat nem teketóriáztak, hanem az egyik tolvaj kádárszerszámot vett elé, s pillanat alatt kivette a hordó fenekét. Két másik tolvaj engem ragadott fel, belenyomtak a hordóba, s a fenekit visszacsinálták. Azt se mondták: „félkalap“, csak ellettek az erdőben... Én pedig szomorúan kuporogtam a bordóban... Még magára es gondoltam urfi, hogy maga hogy aggódhatik miattam.-.“ „... De sok üdöm nem volt gondolkodni, mert egyszercsak valami zajt hallok...“ „Óvatosan a hordó csaplikján kikukucskálok, s hát — szentisten! — egy csorda farkas sürög, forog, rágódik az ökörcsontokon. Magainban még. hálálkodtam is, hogy a tolvajok befenekeltek a hordóba... De itt se maradhatok, inig a világ! Ki kéne belőle szabadulni, de hogyan?... Szerencsémre eszembejutott a két kraj- eáros fanyelű bicskám. Addig faragom a hordót, amíg csak valahogy ki tudok bújni belőle. Egészen felvidultam a jó gondolattól, s mindjárt munkához is kezdtem. Vágtam, vágtam a liördó likját, amig vérhólyagot kapott a kezem, de az aciníos cserefa nem igen engedett... Végre mégis sikerült akkora lyukat kerekítenem, hogy a fél kezem kifért rajta. Most még nagyobb öröm vett erőt rajtam. Vágtam, vágtam keservesen a likat. Már mindekét kezemet ki tudtam dugni rajta, de ekkor egy kemény bogban a bicskám kettétört...“ „... Szinte sírva fakadtam a buszuságtól. Most itt kuporoghatok hóttig a hordóban.“ „... Az Isten azonban nem hagyott el- Szentfelsége megvilágította véges értelmemet. Szomorúan kidugtam az orromat, hogy lássam még egyszer a világot, de nem sokat láttam belőle, mert a tűz le volt hamvadva, s a hold is lement az égről... De ekkor valami büdöset éreztem, ami a kétségbeesésből magamhoz térített. Igen. A farkasok voltak- Éppen az orrom előtt az utolsó csontdarabon marakodtak. Ez volt a megmentőm. Óvatosan kidugtam a két kezemet a likon, s mikor egyik farkas oda fartolt kézügybe, jól megmarkoltam a lombos farkát, s nagyot kiáltottam... De megijednek a farkasok, s mint a veszedelem, úgy elfutnak!... Nekiszökik az én farkasom is, de én fogtam a farkát. Hanyatt is esett az iilepire. Mardosott vissza, de engem elérni nem tudott, mert benn voltam a hordóban. Újra nagyot kiáltok, s még Epekövétől megszabadulhat! EpeknbántalmakbBn szenvedők ezrei kínlódnak e gyötrő fájdalomban, mert Prof. dr, Páter epekő elleni teáját nem ismerik. Viszont -sok ezer ember köszönheti ezen kiváló gyógyteának teljes gyógyulását, mert bizalommal volt an._ak használata iránt Prof. Dr. Páter epekő elleni teájának meg van az a tüneményes hatása, hogy az epekövet feloldja, gyötrő és nyomasztó fájdalom nélkül válik ki az epekő és uz epehólyag tisztulását idézi elő. Ezen tea használata nem nehéz és nem körülményes. Minden epeköbánta- lomban szenvedőnek használni kell ezt a természetes gyógyszert, de legalább is kísérletet kell tennie, hogy áldásos hatását megismerje. Prof. Dr. Páter epekő elleni teája a megyeszékhelyek legtöbb gyógyszertárában és drogériájában azonnal kapható, ahol nem lenne, ott a gyógyszerész kifejezett kívánságra az eredeti csomagolású teát néhány napon belül beszerzi. Minden eredeti csomagon a feltaláló törvényileg védett fényképe és aláírása látható. Levelezőlap utján a tea „Csillag“ gyógyszertár, Braşov. Hosszu-utca 5, sz. a. lerakattál rendelhető. egyet haraptam is a farka végin, hogy annál jobban fusson. Vitt is az osztán engem béfelé úgy az oldalon, hogy a két szemem világa veszett el. Hol ehhez a fához vágott hozzá, hol a másik fához. Egyszer aztán úgy hozzáütött egy bogos cserefához, hogy szétesett ä hordó, mire eleresztettem a farkas farkát, s egy kicsit megpotyolva, de egészségesen hazajöttem...“ „Meg is fogadtam, hogy én soha többet ez ántivilngban csépelni a szászok közi nem megyek...“ 3S— Szegény Bence! — mondóttam álnokul. — Te ugyan megszenvedtél! A — Jól mondja urfi! Egy hétig hányódtam köztük! — hazudott irtózatosan. Szerencsére jól tudok szászul... — Te tudsz szászul? — lepődöm meg. — Én hogyne! — pillantott i*ám szelíden csak aszóntam nekik: „Ezer Vé'áb'r háj*, s mindjárt tudták, hogy hozik tarto&őm... Közben gyógyitgattam is őket. Különösen a fehérnépit... — Te gyógyitgattad! — Mit csenáljak — felelt ájtatosan Bence — ha megesett a lelkem rajtuk.?.-Olyan az én szivem, mint a vaj. — Minden szavadnak kcnköi&aga van, úgy hazudsz! — Hazudik az ojtozi fene! — Szerénykedett. Hát e mi a temerdek tűz, ha érfliazudok? Nagy meglepetésemre egyeÍizőrös, vörös bőrdarabot hajit oda nekem. 13 ’ — Ez mi az te? — szököm’hátra tőle, de Bence kedvesen megnyugtatott. — Ez ugyanaz a farkasfark'dárab, amit kínomban a hordóban a farkasról leharaptam volt, Azért hoztam haza, hogy líráskor a tisztességes, becsületes ember beszéffiben ne kételkedjék. % Csak mikor a csendőrök másnap firtatták í iencét, akkor tudtam meg, hogf a „farkas farka“, amit nekem mutatott az Emri Julis urának a nagy, bozontos, veres félbajusza volt, ami a verekedésnél az Uz Bence markában fe- lejtődött. stea a’JJ.C,RfGE!.EFfhOI?iadf)9 Rendkívüli áraink e hétre: ÁRAINK: Mintás voile ............. 15 — Mintás száda ............. 24 — MoíódAén, divatszi- nekben ................ . 25 — Zefir, ingre és ruhára 13 — Cérna zefir ................ 21 — Panama, ingre és ruhára ..................... 29 Mosóselyem, mintás.. 35’ Crepe de Chine ......... 85Crepe de Chine, mintás............................ 98 — Paplan, gloth, fehér háttal ..................... 280 Mosott vászon .........' ............ ■ ...................... 13-
