Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-30 / 146. szám
‘Péntek, 1993. 30. 4 KlLETIÜJsm A 80 éves newyorki milliomos rejtélyes élete és titokzatos halála r i Ki ölte meg a vén Ridley-t és titkárát? — „Waxey“ másfél- milliós évi jövedelme és egyéb gangszter-szenzációk (Newyork, junius hó.) Egész Newyorkban futótűzként rohant végig a hir: „Waxey“-t elfogták! „Waxey“ egyike volt mostanáig a leg- rovottabb múltú és legfényesebb jelenü egyéneknek, foglalkozására nézve dúsgazdag sörgyáros. Zsebtolvajból sörgyáros. A most elfogott „Waxey“, akinek becsületes neve lrving Gordon W erdei, sörgyáros volt az utóbbi időkben igen nagy stílusban. De volt zsebtolvaj és kis gonosztevő is kezdetben, de később egy nagyobb rablás miatt is ült pár évet. Egy gyilkosság és egy fegyveres támadás ügyében felmentették, de egy évvel később a Sing-Singbe került, mert megint kirabolt valakit. Szesztilalom megszegése miatt számtalanszor ült rövidebb-hosszabb ideig és mint nagy mintaképe, Madden, az ügyének terhelő tanúi, az egyikben mindjárt három darab, rejtélyes módon meggyilkoltattak a per után. Mindez nem akadályozta meg abban, hogij- egész Newyork államra terjedő óriási sör-szindikátus feje legyen, amely „racketeer“ szisztémával dolgozott: idegen tulajdonosokat halálos fenyegetésekkel kényszeritett arra, hogy jogaikat és tulajdonukat átadják neki, még jó volt, ha néhány percentet megtarthattak a bevételből! Múlt tavasszal két „üzlettársával“ tárgyalt egy szállodai szobában és miután elment, a két embert egy ismeretlen megölte. Vannak, akik azt hiszik, hogy Waxey is hajszálnyira állott akkor a meggyilkolástól, vannak, akik biztosra veszik, hogy ő ölette meg! a két pajtását. Waxeyt és két testőrét egy White Lake melletti vadászházban találta meg végre a rendőrség, besúgók értesítései alapján, ahol békésen áldozott a nemes sportnak és édesdeden aludt utána, mikor rajtaütöttek. A szekrények tele voltak 225 dolláros öltönyökkel és 10 dolláros selyemingekkel, a zsebei zsúfolva óriási bank jegy tömeggel! És a legjobb a dologban az, hogy — adóeltitkolás miatt fogták el őt is! A vád ellene az, hogy elhallgatta másfélmillió dolláros jövedelmét 1930-ban, a következő évben pedig százkilencvenezer dollárnyi bevételét. Szóval: a gangsztereknek sem megy jól, az ő üzletük is megfogyott a depresszió alatt, amint láthatjuk. Gyilkosság a földalatti irodában A második ügy olyan szenzációsan gazdag fordulatokban, mintha ifjúságunk barátja, Sherlock Holmes találta volna ki. Két héttel ezelőtt egy garázs álatt fekvő rejtélyes iroda- helyiségében meggyilkolva találták a nyolcvannyolcéves dúsgazdag Mr. Ridleyt és titkárát, Lee Weinsteinit, aki tizenöt éve dolgozott mellétté. Az öregur valamikor Newyork legnagyobb áruházát bírta, de később, mikor a város észak felé fejlődött, üzlete kívül esett a közönség vásárlási kerületén és igy idővel kénytelen volt rá, hogy bezárja. Hogy mennyi pénzé maradt, azt senki sem sejtette, mert negyven év óta lakott egy távoli külváros egyik kis penziójában, ahol még fürdőszobája sémi volt, ami Amerikában szinte elképzelhetetlen nyomorúság jele... Különösképpen ugyanebben a levegőtlen és sötét „irodahelyiségben“, ahova az öreg Ridley minden reggel bejárt és a közhit szerint megmaradt bérházainak »ügyeit intézte titkára kíséretében, ezelőtt két évvel ugyancsak ismeret- I len tettesek agyonlőtték Ridley másik „titká | rái“. Hermann Moenchet! A mostani esetben nagyobb változatossággal intézték a gyilkolást, mert az öregurat agyonütötték a forgó irodaszékkel, huszonkét sebet ejtve rajta, Weistent pedig öt golyóval terítették le. És itt jön a nagy meglepetés: a fegyverszakértők szerint ugyanazzal a pisztollyal, mely Moenchet megölte annak idején. Egyébként semmit nem raboltak el, Ridley elválaszthatatlanná vált öreg esernyőjét is otthagyták az íróasztal bt® támasztva, rendes helyén.... A második meglepetés, amely a házkutatás során a hatóságokat érte, az volt, hogy a* iroda mellett egy rejtett — szeszraklárat találtak, amelyből emberi szemtől elrejtve szállíthatta fel a lift az italokat a fenti garázsba, ahonnan azt széjjel hordták. Az öreg Kidlev tehát, a régimódi becsületes kereskedelmi stílus ismert hive, öreg korára szintén versenyzett a gangszterekkel. Holott erre semmi szüksége nem volt, mert — mint most kiderül — igen nagy vagyont hagyott hátra. A bank, mely pénzét kezelte, az ügyészség felhívására tízezer dollárt tűzött ki a gyilkosok kézrekeri- tőjének, — de eddig nyomuk sincsen. Ameny- nyiben a szeszcsempészek között kellene keresni, aligha is fogják megtalálni őket, mert, mint régebbi esetekből tudjuk, igen jó összeköttetéseik illetékes körökkel megóvják azokat kellemetlen incidensektől... Egyelőre a rendőrség lecsukta Weinstein fivérét, aki a gyilkosságot felfedezte volt: ő telefonált az irodába és minthogy onnan nem kapott választ, felhívta a fölötte lévő garáxst és megkérte a válaszolót, hogy nézze meg, miért nem jelentkezik fivére? De őt sem a gyilkossággal kapcsolatba^ fogták el, legalább hivatalosan nem, hanem első felesége feljelentésére, amiért niem fizetett gyermektartást... Hare 260.000 dollár körül. Ridley végrendeletében úgy intézkedett, hogy ha Weinstein tul élné őt, kétszázezer dollárt örököljön. Ha előbb halna meg nála, ez az összeg hozzáteendő nyolcszázezer dollárnyi hagyatékához és szétosztandó unokaöccsei és húgai között. Úgy ezek az örökösök, mint Weinstein rokonai, azonnal akcióba léptek, hogy megállapíthassák, melyiket ölték meg előbb, mert ettől függ a kétszázezer dollár sorsa. A rendőrségi orvos ugyan Ridley hulláját melegebbnek találta a titkárénál, de hozzátette, hogy ez sok egyéb októl függhet, mim a későbbi haláltól, például melegebb ruházko- dástpl, kimelegiedéstől a halál előtt, stb. Most tehát ezen a fronton is dúl a harc. De mindez még nem eléggé bonyolult: hozzá jön még, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy Weinstein, egy Hoffman és egy Goodman nevű társaival együtt, több mint kétszázezer dollár erejéig becsapta Ridleyt az utóbbi években, még pedig felesbe. Az ötlet a meggyilkolt titkártól származott: három nemlétei4q vállalatba ugratták be az öregurati mint finanszírozót és nyakra-főre írattak vele alá kiutalásokat saját vagyonából a Hóiban, lévő vasépitkezési és fütőkészülékgyárak számára! Weinstenről az is kiderült, hogy mindén szállító és kereskedő számlájához, amit az öreg- be’nyujtott, nagy összegeket csapott hozzá a maga számára; hogy mennyit, az nincs is még felderítve. A legnagyobb titok marad mégis: kiíaek volt érdeke, hogy az első titkárt megölje és egyúttal: hogy a gazdát és a második bizalmi emberét is eltegye láb alól. Még csak feltevéseket sem olvasni egyelőre arra nézve, hagy- kik lehettek a gyilkosok, annyira bonyolult aa ügy. S igy lehet, hogy elalszik rövidesen aa egész, — úgy mint Madden, Wexley és a többi gangszter annyi emberölésével történt az utóbbi években. Ka eddig még nem tette, most már okvetlen elő kell fizetnie a Keleti Újságra, mert julius másodikétól folytatólagosan mindennap közti Csathó Kálmán eredeti, könyvalakbarr még sehol meg nem jelent, szenzációs érdekességü, legújabb regényét. A „Tekints ide!... Tekints oda!“ olyan regény, melyet nem lehet félbehagyni. Aki egyszer belekezdett: végig is olvassa. Számoljon ezzel és julius l-től legyen előfizetőnk, mert igy jobban jár! /
