Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-30 / 146. szám

Péntek, 1933. 'junius 30. KeletiUjsäg . lg Ot 1872-ben érettségizett vén diăU... Ritka érettségi találkozó a kolozsvári unitárius kollé­giumban — Kiss Mór egyetemi tanár, az ünnepség ren­dezője beszél a régi jó időkről s arról, miért nem szán­dékszik megírni a memoárjait (Kolozsvár, junius 29.) Ez a hónap az érettségi találkozók hónapja. Tizenötéves, húsz, huszonötéves találkozó — ezekkel vannak tele a lapok. De hatvan, sőt hatvanegyéves találkozót már régóta nem pipált az érettségi- találkozó irodalom... Most azonban, vasárnap napján hatvanegy éves érettségi találkozó zajlik le a kolozsvári unitárius kollégiumban. Tulajdonképpen e ta­lálkozónak mult esztendőben kellett volna megtörténnie, amikor az évszám kikerekedett hatvanná- Közbejött akadályok miatt azonban egy évvel kitolódott. Szerencsére azok, akik tavaly életben voltak, az idén is mind meg­vannak. Reméljük, hogy a hatvanötös találko­zónál is viszontlátjuk őket. 1872-ben... Hatvanegy évvel ezelőtt, azaz 1872-ben harmincegy diák maturált le az unitárius kol­légium ősi falai között. Az akkori érettségi­zett if jakból hatan élnek- ötön meg is jelen­nek/ hogy egy hosszú élet alkonyán barátsá­gosan kezetszoritsanak egymással. Ez az öt férfin: Dombi János, Fiilöp Mózes, Sándor Gergely unitárius lelkészek, Árkost Mózes, nyugalmazott bányatanácsos és dr. Kiss Mór, nyugalmazott egyetemi tanár. Közülük csak egyedül Kiss Mór él Kolozsváron, a többiek mind vidéken. Dr. Kiss Mór tölti be a talál­kozó megrendezésének, sőt a vendéglátásnak tisztségét is. Őt kerestük meg, hogy mondjon el egyetmást erről a különös érettségi talál­kozóról. Interjú a strandon. Kiss Mórt, aki szellemi és testi erejének teljes frisseségében fordult be a hetvenötödül életévből a hetvenhatodikba, hol is találhat­tuk volna meg másutt, mint, ahol nyári hóna­pokban lenni szokott, a kolozsvári strandon. Éppen kibújt a 15 fokos vizből és fiatalos lép­tekkel vágtatott keresztül a strand homok- sivatagán. Csodálatos ember, csodálatos élet- eHxir van a kezében- Járása olyan egyenes, mint egy katonakötelesé. Izmai frissek, ruga­nyosak. Csak napbarnitotta arca árulja el, hogy már néhány generáció van mögötte. Úgyszólván ő nyitja meg a strandfürdő sze­zonját, akár süt odakünt a nap, akár nem. Kiss Mórt mindig meg lehet találni és ő csodálko­zik á legjobban, ha valaki május végén, vagy junius elején azt meri állítani, hogy íu a szél, vagy hideg a viz- Két zuhanyozás között szí­vesen áll a rendelkezésünkre és elmondja a kö­vetkezőket: — Bizony ez nagy dolog és nem tagadom, emlékezetes évforduló az én életemben. Hiszen életben lévő osztálytársaim között akad olyan is, akit már hatvanegy év óta, nem láttam- Barátaim szombaton reggel érkeznek, délelőtt fél 11 órakor találkozót adtunk egymásnak az unitárius kollégium előcsarnokában. Nyom-* ban innen felkeressük az alma-mater régi épü­letét és agnoszkálni próbáljuk azokat a helyi­ségeket. amelyekhez a hat évtizedet is megha­ladó idők drága emlékei kötnek. Különös fi­gyelemmel óhajtunk lenni az akkor egymással szomszédos viszonyban volt „Abrudbánya“, „London“, „Torda“ városokra, ahogyan an­nakidején e szobákat egymás között elnevez­tük. E szobákban hajdanán a különböző ille­tőségű diákok helyezkedtek el és úgy, ahogy, az illetőséget mén ma is tartjuk. Fájdalom, elfelejtettük megkérdezni dr. Kiss Mórtól, hogy ötiik közül tulajdonképpen ki a „londoni“ illetőségű, mert egy más kérdés tolult ajkunkra, amelyre dr Kiss Mór azzal a pedáns katonai biztonsággal, mondatainak az­zal a kerek rajzával, amelyet annyira isme­rünk, katedrájáról és közéleti munkásságának más területeiről, azonnal felelt: Feltámad a Berde cipó. — Vándorutunkon a régi kollégiumban dr- Boros György püspök ur is elkísér, ki e ta­lálkozó kedvéért kitolta karlsbadi üdülő útját. Amikpr bejártuk ifjú éveinknek e felejthetet­len helyeit, annak rendje és módja szerint le- fényképeztetjük magunkat és már szólottám is a Fotofilmnek. Fél 2-re szerény ceremónia­mentes baráti ebédre ül nálam össze a kis tár­saság, amelyen nem fog hiányozni a hagyo­mányos Berde-cipó- Délután háromtól fél 6-ig pihenés engedélyeztetik, fél 6-kor megkeressük a házsongárdi temetőben régi tanáraink sír­helyét, 7 órakor kirándulunk a sétatérre és a kioszkban megvacsorázunk. A program másik részét vasárnapra tarto­gatjuk. Tiz órakor istentisztelet, utána tisztel­gés a püspök ur, a tiszteletbeli és tényleges is­kolaigazgató és gondnok ur előtt. Délben egy órakor diákebéd a kollégium internálasának éttermében. Remélem, jól fogjuk magunkat érezni. Nekem ugyan könnyű, mert tn csak hetven-kedek, de a többi barátok már nyolc­van felé baktatnak. Vasárnap délután o óra­kor mozielőadásra megyünk a Magyar Szín­házba. Este közös vacsora, a vacsora helyisé­gét már együttesen fogjuk majd megbeszélni. Kiss Mór egyébként mindezt gondosan le­gépelt papírlapon is átadja nekem kérésemre. A „programot“ a jubiláns véndiákok máir mind kézhez vették. » ' ‘ Miért nem írja meg Kiss Mór a memoárjait? Szóba kerül e sok viszontagságokban, sok élményben gazdag mult néhány epizódja is és ahogyan dr. Kiss Mór beszél róluk, megismél- teti velem a régi kérelmet, amelyet már nem egyizben hangoztattam először: — Professzor ur, oly bámulatos frisseség­gel emlékszik élete minden eseményére, hogy valóságos bűn, ha nem iil le és nem irja meg ennek az izgalmas kornak a memoárját. Egy egész korszak megy majd feledésbe, amelyet mi, késői nemzedék nem fogunk tudni életre- kelteni, mert lapok, könyvek, sohasem adják vissza a kor történetét azzal az aprólékosság­gal és intimitással, amelyet egy olyan kortárs tudna papírra vetni, mint a professzor ur. Végtére is a professzor ur aktiv szereplője volt nemcsak a magyar egyetemi életnek, de e város közéletének, nemcsak tudományos em­ber volt, de politikával is foglalkozott. Minden képessége meg van hozzá, hogy egy olyan emlékirattal ajándékozzon meg bennün­ket, amelyre nekünk éppen szükségünk van Kiss Mór befelé mosolyog és nem vagyunk tisztában, hogy felkeltettük-e benne az érdek­lődést, vagy még inkább megerősítettük benne az elhatározást, eddigi álláspontja mel­lett. Kisvártatva azt mondja: — Oh, én nekem nincs időm erre... Ne felejtse el, hogy közben figyelemmel kell kí­sérnem a jogi élet eseményeit is. Sokat olva­sok és amig életben vagyok, tudni akarom, miként áll a világ. Megkérdeztük tőle, hogy miként viseli el a mai életnek terhét, amely még magunkfajta „ifjabb“ nemzedék számára is súlyos. — Hát bizony nehéz. Az imént említette a 70 éves találkozó tervét. Isten őrizzen _ attól. Sok borzalmat láttam, megviselték az idegei­met. A fény és a nap, összefüggésem a család­dal tartják bennem a lelhet. Lássa, nem irok emlékiratot, de azt esetleg majd elmondom egyszer magának, hogy miként jöttem rá arra az életmódra, amely viszonylagosan leginkább alkalmas frissen tartani az embert. Kiss Mór végül elmondotta, hogy a nyár derekán Budapestre megy két unokája eskü­vőjére. Leányának, Bíró Balázs budapesti közigazgatási biró feleségének két leánya egyszerre megy férjhez. Hiába, elmúlik az idő fölöttünk. (I.) Töltőtoü javításokat gyorsan és pontosan készítünk. Rossz töltőtollakat újakkal be- r cserélünk. FEHER IRÓGÉPVÁLLAL\r Cluj, Sir. Reg. Maria 2. Telefon: 11-03 FOR VIL PUDER LEG­FINO­MABB A szamosmegyei Magyar Párt tiltakozik az ellen, hogy Desbordes Ernőt a nagygyűlésre beengedjék (Dés, junius 29.) A Magyar Párt megyei tagozatának vezetősége sürgős értekezletet hi­vott össze, amelyen érdekes bejelentések hang­zottak el Desbordes Ernő volt tagozati elnök­nek arról a kísérletezéséről, amellyel kikül- dötti megbízólevelet igyekezett magának sze­rezni a marosvásárhelyi nagygyűlésre. Biró József dr. elnök nyitotta meg az ülést. Bejelentette, hogy felkereste őt Desbor- des Ernő s kérte, állítsanak ki az ő részére nagygyűlés! megbízólevelet, mert ő még min­dig tagozati elnöknek tartja magát. A kérés teljesítését megtagadta, kijelentve, hogy a ta­gozat nem tekinti őt elnöknek. Desbordes Ernő ezután Bene Ferenc dr.-t kereste fel, mint a tagozati elnökség másik tagját, ugyanazzal a kérésével. Bene Ferenc dr. éles határozottság­gal közölte vele, hogy a tagozattól semmit se kérjen. Amikor elnöknek választották, nem sejtették, hogy pártbontó akcióra képes. Ha ilyen terveit elárulta volna, nemcsak nem vá­lasztották volna meg, de kizárták volna. _ A szamosmegyei tagozatnak semmiféle megbízó­levelével nem mehet a marosvásárhelyi nagy­gyűlésre. Desbordes Ernő erre azzal távozott, hogy mégis olt lesz Vásárhelyen. A megyei vezetőség e bejelentésre elhatá­rozta, hogy a tagozat nagygyülési kiküldöttei­nek, Bene Ferenc dr.-nak és Bethlen Béla gróf­nak a megbízóleveleken kívül átadják azoknak a határozatoknak jegyzőkönyvi kivonatait, amelyekkel Desbordes Ernőt megfosztották tisztségétől. A nagygyűlés igazoló bizottságá­nak elnökéhez írásban jelentik be, hogy Sza- mosmegye Magyar Pártja részéről Desbordes a nagygyűlésen részt nem vehet. P a r á d i Ferenc dr. főorvos felszólalásá­ban külön felhívta a nagygyülési kiküldöttek figyelmét arra, ne engedjék meg, hogy Desbor- des a szamosmegyei pártra hivatkozzon, mert ehhez semmi joga nincsen. A határozatot egyhangúlag, a legteljesebb egyetértéssel hozták. A párt szervezeti szabá­lyai értelmében a közgyűlésnek azok a tagjai, akiket a megyei és nagyvárosi tagozatok lei- küldöttek, megbízólevéllel elláttak, továbbá a központi pártvezetőség tagjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom