Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-26 / 95. szám
V « T5 fC! m H r 1.0 i Tim postai* piat Ha in numerar No. 24.286—1927 Sseráa Ctuf-Koloa-svár. 1933 április 26 Ara 3 lei negyedévre 200, egy hóra 70 l<vt Magyarországon: Egy évre 60, félévre 28, negyedévre xSÄU_egy hónapra 6.30 pengő. — ügyes szám ára Magyarországon 20 fillér. XVI. ÉVFOLYAM - 95- SZÁM. és nyomda: Clnj-Kotozs- vai, au.u. u«.v,u L. Pop (volt Brassal ucca) 5. szám, Telefon: 308. — Levélcím: Cluj, postafiók 101, szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Két órai® lk®r@srtül szabadon tombolhatott Tordán a fel&Eţtatoift tömeg soviitiHiiiisa Szemtanúié állítása szenint nemzeti nullába öltözött tanául blolehistále vezették a 99felelötlen elemele66-nek mondott csopontot — A hatóságok teljes közönnyel asszisztáltak a nombolásoknál A Magyar Párt ünnepélyes tiltakozása (Torda, ápr. 25.) Zimankós időben, havas- esőben érkezünk meg Tordára, amely még mindig a vasárnapi véres választás hatása alatt áll. Hétfőn országos vásár van Tordán a naptár szerint. Az autóbusz utasai beszélik, hogy ez a leghíresebb vásár az egész környéken. Tiz- tizenötezer ember, jóformán az egész Aranyosvidék szokott ilyenkor összegyűlni Tordán. A néptelen piacon most öt tordai pecsenyét árulón kívül senkit sem találok. A riadt ijedelem atmoszférája ül az egész városon. Vasárnap, a vásár előtti napon felépítették a sátrakat, ezek azonban részben romokban hevernek, részben szétszórták, elhordták a tüntetők. A megriadt emberek alig mernek az uccára menni, rémhírek kelnek szárnyra, hogy még nincs vége a zavargásoknak, a tulburens elemek bejelentették, hogy hétfőn este megismétlik a rombolást. Az újságíró nehéz helyzetben van, mert sem a hatóságok, sem a vezető emberek, jóformán senki sem tud tiszta képet nyújtani, hogy voltaképpen mi is történt Tordán vasárnap este fólkilenc órától 11 óráig? Egy dolog bizonyos: a magyar választók megfélemlítése, a Már szombaton az estéli órákban folyt a bor a román iparosegyletben és megtörténtek az előkészületek a tüntető felvonulásokra. Vasárnap reggel kilenc óra előtt 150—200 főből álló tömeg, — amelyet a tordaiak vasgárdistáknak neveznek, holott nem vasgárdisták, hanem erre az alkalomra összeverbuvált csőcselék, •t— hangos kiáltozással a Vigadó elé vonult, ahol abban a pillanatban a magyar szavazók százai álltak a havas-esőben, hogy szavazni tudjanak. Mikor a tüntető tömeg a Vigadó elé ért, pillanatokig a két tábor farkasszemet nézett egymással. Közben kiáltozták: — Le a magyarsággal! Menjenek Budapestre! Le a Magyar Párttal! Ebben a felizgatott hangulatban a tordai román templomokban megszólaltak a harangok. Ijedt borzalom futott végig a magyar tömegen, mert mindenki azt hitte, hogy valahol tűz van, esetleg az ő portája borult lángokba. Hogy mindez tervszerű kiszámitottsággal történt, az kitűnik abból is, hogy a szavazóhelyiségben az egyik román bizalmiférfi a haranmagyar választótömegek szétverése, az uccai tüntetés, az Iparosegylét szétrombolása, a református iskola megtámadása két és félórán át szakadatlanul tartott. Ekkor lépett közbe a karhatalom, oszlatta szét a tüntető tömeget. A hatóságok felelőssége. Tegnapi tudósításunkban vázlatosan beszámoltunk a vasárnapi izgalmas, sőt véres eseményekről. A hatóságok mossák a kezeiket és az egész rombolást a felelőtlen elemek nyakába akarják varrni, habár lehetetlen felmenteni a tordai hatosa* gok vezetőit a felelősség terhe alól. A választás előestéjén, szombaton már lezajlott a tüntetések előjátéka, ablakokat vertek be, izgattak a magyarság ellen, tehát a történtek bő alkalmat nyújthattak volna a hatósági intézkedések megtételére. Az egyik nemzeti-parasztpárti hangadó már a választások előtt néhány nappal dicsekedett azzal, hogy a magyarságot a választásoknál valósággal le fogják hengerelni és megmutatják a románok, hogy ők az urak Tordán. gok megszólalásának pillanatában felugrott a helyéről, kirohant az uccára és torkaszakadtá- ból orditni kezdett: — Uj-Tordában a magyarok megtámadták a románokat, halljátok testvéreim, védjétek meg családtagjaitokat! A bizalmiférfi jeladására aztán a botokkal, dorongokkal felszerelt tömeg nekirontott a magyar szavazóknak, akiket már a félrevert harangok is megzavartak és negyedóra alatt valósággal véresre verték őket. Mindenki fejvesztetten menekült. A tüntetők mind a két; szavazóhelyiség előtt „megtisztították“ a teret,-utána hangos énekszóval a főtérre vonultak, a megmaradt sátrakat is szétszedték és három csoportra oszolva, bejárták a kis város főbb uceáit ős útközben mindenütt beverték az uccai ablakokat. Itt il rendszer volt. Az exponáltabb magyar emberek házai előtt huzamosabb időt töltöttek, alaposabb-munkát végeztek és több kilós sulyn köveket dobáltak be az ablakon, csak vólotlen, hogy életveszélyes sebesülések nem történtek. A csendőrök, rendőrök posztjukon álltak, de az uccai tüntetést és rombolást flegmatikusán végignézték. Az uccán mindenkit megtámadtak, véresre vertek, s a magyar szavazók kénytelenek voltak lakásaikba visszavonulni, hogy legalább az otthon maradt családtagokat védjék meg. Pontosan összeállítottuk a sebesültek névsorát is. íme, a lista: Dési Olivér, Zábolai Ferenc, Fekete Mihály, Méhes Sándor, Bardus z Ferenc, Szebeni József, Hub aszok Károly, Hatfaludi Miklós, végiül pedig Missis Taff et amerikai állampolgárnő és nyolcéves kisleánya. Rombolás az iparos-egyletben. A vérszemet kapott tömeg látva, hogy ellenállásra nem talál és a kirendelt karhatalom nem avatkozik bele a tüntetésbe, a magyar iparos-egyletbe vénült, Az épületet valóságos ostrom alá vette, negyedóráig csattogtak a botok, zuhogtak a hatalmas kődarabok, nemcsak az ablakokat törték be, hanem pozdorjává zúzták az ablakfákat is. Ezzel sem elégedtek azonban. meigfc hanem a betört ajtókon keresztül berohantak és izzé-porrá zúztak mindent. Még a hilliárd-asztalokat is elmozdították, hatalmas kődarabokkal betörték a kályhát, valamelyik „felelőtlen élem“ elemelte az egylet kasszáját. De elvitték az egyletben tartózkodó 7—8 iparos kabátját is. A tüntetők eltávozása után öt kabátot az ucca sarában eldobva találtak meg. A rombolás után megnéztük az iparosegylet helyiségeit. Ennél alaposabb és vadabb pusztítást sokaséin láttunk. Szétrombolták a székeket, asztalokat, letépték a falakon függő képeket, földhöz csapták az üvegféléket. A falon csüngött H a r m a t h Domokosnak, a tordai Iparosegylet diszelnökének az arcképe is. Ezt nem tudták leszakítani, tehát egy szódás üveget dobtak az olajképbe. Az iparosegylétben egyetlen egy ablaküveg sem maradt épen. A tüntetők azt a néhány iparost, aki akkor még a helyiségben volt, megverték és amidőn már semmi épen nem maradt, akkor vonultak csak tovább. Félneventék a hanangokat: ez volt a jeladás
