Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-26 / 95. szám

KElETlUjsm

Szerda, 1933. április 26.

Missis Taffet amerikai állampolgárnőt9 a sógornőjét és a kisleányát az uccán

véresre verik

Mikor a tüntető tömeg az iparosegyletből kivonult, az útban eső összes ablakokat beverte. Éppen ebben az időben ment haza a moziból Missis Taffet, más néven Matild Perl Taffet amerikai állampolgárnő a sógornőjével és nyolc éves kisleányával. Már csaknem hazaérkeztek a Kastély ucca 7. sz. alá, mikor egy tüntető csoport az uccán megtámadta őket. De ezt a rettenetes jelenetet mondja el maga Missis Taffet, akivel másnap a lakásán beszélgettünk.

Megjegyezzük, hogy mielőtt az amerikai hölgyet felkerestük volna, beszéltünk Hense 1 Simon rendőrfőnökkel, aki a leghatározottabban kijelentette, hogy

egy szó sem igaz az amerikai állam- polgárnő bántalmazásából.

Aü amerikai hölgyet és leányát senki sem bántotta, Taffet né nálam járt és kijelentette, hogy csak összetalálkoztak a tüntető menettel, de a rendőrközegek megvédtek őket. A rendőrfőnök szavait természetesen nem hallgattam el Mrs- Taffet előtt sem, aki azonban kategorikusan kijelentette, hogy

egy szó sem igaz a főkapitány ur állításából, mert őt valóban intzultálták és véresre verték.

— Összetörtek, véresre vertek, valósággal leütöttek az uccán, eszméletlenül rogytam ösz- sze, — ez az igazság. De hogy sorrendet tartsak, elmondom az egészet, úgy, ahogy történt.

Mielőtt az elbeszélésbe kezdett volna, megkértem, hogy mutassa meg az útlevelét. Meg akartam állapítani, hogy valóban amerikai állampolgár-e? Taffet asszony készséggel megmutatta amerikai útlevelét. Elmondotta, hogy már egy év óta tartózkodik Tordáu és éppen most akart visszamenni Amerikába. Édesanyját és rokonait látogatta meg, pihenni jött haza és...

— Most- megkaptam a magamét. Valóságos idegrázkódtatáson mentem át. A moziból jöttünk haza hárman, Perl Mózesáé, én és a kisleányom...

Éppen ekkor lép be a szobába egy szőke, nevetőarcu gyönyörű kisleány, kecses pukked- lit vág, bemutatkozik.

— Üjságiró á-bácsi?- Már volt ma nálunk egy újságíró. Tessék megnézni az arcomat.

Es itt bal arcát mutatja a kisleány, amely

meg van dagadva és nagy kék foltok bizonyítják, hogy

az önmagákból kivetkőzött emberek, ezt az ártatlan nyolcéves kisleánykát sem kímélték. 1

Ismét az édesanyja veszi át a szót:

— A református iskola előtt haladtunk el, mikor szembetalálkoztunk egy kiabáló csoporttal. A sógornőm még mondotta, hogy meneküljünk el, de én, mint amerikai állam- pólgárnő, nem akartam elfutni. Pillanatok alatt azonban azon veítem magam észre, hogy

egy ember megfogott és ütlegelni kezdett.

De nemcsak engem ütöttek, hanem megverték a velem levő Perl Mózesnét is, akinek elvették a rediküljét, amelyben 500 lej volt. Mindez pillanatok alatt történt, még csak arra emlékszem, hogy

többen rohantak rám s azután összeestem és az eszméletemet elvesztettem.

— Később, midőn magamhoz tértem, ott láttam Marca rendőrkapitányt, aki végignézte az egész jelenetet, de egyetlen szót sem szólt.

A tüntető tömeg elvonulása után is ott állt és csak azt láttam, hogy szól két rendőrnek, akik az ucca sarából felemeltek. Marcu ur még csak bocsánatot sem kért a történtekért. Azóta négy, vagy öt orvosnál jártam, min- denik megvizsgált, de látleletet senki sem mert felvenni sérüléseimről.

— Hol sérült meg asszonyom?

— Ekkor Mrs. Taffet félrevonja balhalántékáról szőke fürtjeit és előtűnnek a véres zu- zódás nyomai. Végigtapogatta a baloldalát és a lábát is, jelezve, hogy ott is súlyos zuzódásokat szenvedett.

Egy idősebb hölgy, aki éppen látogatóban van Taffetnéuél, most közbeszól:

— Mutassa me& drága a lábát is, ne szé- gyelje magát!

Mrs- Taffet kissé ' szégyenkezik, de aztán térdig felemeli a ruháját és megmutatja az alsó lábszárán ékeskedő hatalmas daganatokat és kék foltokat.

— A legelső dolgom az lesz, — mondotta Mrs. Taffet, — hogy bejelentem az amerikai

konzulátusnál az esetet és elégtételt követelek a súlyos bántalmazásért.

Két vallomás arról9 hogy a tömeg vezetői ismert toráai román polgárok voltak

nemzeti ruhában

Az iparosegyleten kívül megrongálták a református iskolát is e a főbb uccukban majdnem minden magyar ember ablakait beverték. A legsúlyosabb kár dr. Baróti István ügyvédet érte, akinek a lakását már szombat este megrohamozták. Közben pedig azt kiabálták, hogy menjen Magyarországra. Dr. G á 1 Miklós magyarpárti képviselő, a tordai Magyar Párt elnöke már vasárnap délelőtt interveniált a hatóságoknál és védelmet kért a további rombolásokkal semben. Hogy milyen óvóintézkedések történtek azt a vasárnapi események mutatják. Vasárnap este féltiz órakor százötven emberbői álló tömeg ismét dr. Baróti István lakása elé vonult és húsz percig ostrom alatt tartotta a házát.

Baróti István betegen fekszik Egyház- falvi ucca 10. szám alatti lakásán. A felesége fogad- Mindenekelőtt megmutatja a lakást. Mindenütt hatalmas kődarabok, össze-vissza- tört porcellán-edények.

— Borzasztó éjszakánk volt, — mondja kezeit tördelve Barótiné. — Már szombaton éjszaka sem tudtunk aludni, a vasárnap estét is úliaodó rettegésben töltöttük. Kilenc óra után a szomszédok futottak hozzánk és jelentették, hogy közeledik a tüntető tömeg. Lehúztuk a rollőkat, bezártuk a kapukat. Száz-százötven ember állt meg az ablak előtt és egy idegizgató, borzalmas ostrom kezdődött meg. Férjem engem a fürdőszobába tuszkolt be. teám zárta az ajtót, ő pedig a szobába zúduló hatalmas kődarabok elöl a hálószoba egyik ágya alá fe- küqt be s ennek köszönheti, hogy életveszélyesen nem sebesült meg. Tessék megnézni ezeket a kődarabokat, — bármelyik életveszélyes, sőt halálos sérüléseket okozhatott volna- Férjem

Gömbös magyar miniszterelnökkel annakidején együtt szolgált, ezt mindenki tudja Tordán. Valószinüleg erre vezethető vissza, hogy a tüntető tömegből többen bekiáltották az ablakba:

— Menjen Gömböshöz!

A szomszédok mondják, hogy a közelben posztoló rendőrök az egész jelenetet végignéznék, sőt

azt is állítják, hogy a tüntető tömegben nemzeti ruhába öltözött közismert tordai román emberek vettek részt.

Éppen ekkor lép a szobába a szobalány, aki megerősíti Barótinénak ezt az állítását. A rombolás ideje alatt az uccán volt és onnan látta, hogy a tüntető tömegben volt 01 z é 1 iskolaigazgató, Kis Alexandru temetkezési vállalkozó, Deac gimnáziumi tanár, Catarig László kereskedő, Moldovan Eugen szabó,

és mások. A szobaleány arra is emlékszik, hogy a rombolás után a helyszínén megjelent egy csendőrkapitány 12 emberrel és egyszeri felszólítására a tömeg elvonult. Ejfél után 3 órakor újból egy kisebb csoport vonult a ház elé és néhány kődobás érte ismét a házat.

— Egész éjjel virrasztottunk, de most hálát adunk az Istennek, hogy legalább az életünket meg tudtuk menteni. Ma a lakásunkon járt egy bizottság, felvették a károkat, de nem tüntették ki, hogy milyen összeggel károsodtunk meg.

Bűnvádi feljelentés magán- laksértés9 ingatlanrongálás és minősített lopás miatt

Itt írjuk meg, hogy az iparosegyletben történt excesszusok miatt a tordai magyar iparosság dr. Bogdán Jenő ügyvéd utján bűnvádi följelentést adott be

ismeretlen tettesek ellen magánlaksértés, ingatlanrongálás és minősített lopás cimén az ügyészségre.

A bűnvádi feljelentésben a kárt százezer lejben jelölték meg, de a feljelentésben kifejezést adtak annak is, hogy utóbb részletezni fogják a károkat. Ugyancsak itt írjuk meg, hogy a magyar iparosegyletben vasárnap este békés iparosok römiztek, mikor a megvadult tömeg betört a helyiségekbe és az ott lévő iparosok közül többeket megsebesített. A megsebesült iparosok dr. Borbély Samu orvoshoz fordultak, hogy sebeiket kötözze be. Borbély dr. a legnagyobb készséggel állt a sebesültek rendelkezésére. Amikor arról a tüjn- tetők értesültek, megrohanták az orvos lakását és beverték az ablakait azért, amiért orvosi kötelességét teljesítette,

A römiző rendőrfőnök nyilatkozata.

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a legvadabb rombolás idején, Hefyisel Simon rendőrfőnök, a főtér egyik kávéházában kollégáival zavartalanul römizett. Egy román ember, akit véletlenül vertek meg, a kávéházba menekült és látva, hogy a rendőrkapitány semmivel sem törődik, irtózatos patáliát csapott!

— ön römizik és odakint az embereket agyonverik! — kiáltotta.

Kávéházi szemtanuk állítása szerint a rendőrfőnök flegmatikusán jelentette ki, hogy a rend fenntartása kent reá tartozik■

Különben beszéltünk Hensel rendőrfőnökkel, aki ötölt-liatolt, tussolni akarja a dolgokat és olyanokat mond, hogy a régi világban is voltak a választások alkalmával ablak- beverések, nem érdemes ebből olyan nagy lármát csapni.

— A város hatóságai már régóta kérik az illetékeseket, hogy a csendőrséget és a rendőrséget egészítsék ki és Tordának adjanak katonaságot. Minden eddigi kísérlet hiábavaló volt. A nagy tömeggel szemben a karhatalom és a rendőrség valóba|n tehetetlenül állott. (Azt elhisszük, ha a rendőrfőnök ur a legveszélyesebb percekben a főtéri kávéházban römizik.)

Azután elmondja, hogy a választások estéjén két tiszt és negyven katona teljesített szolgálatot. Ezek azonbafci nem hagyhatták el a választói helyiségeket, mindössze 32 rendőr volt, 10 csendőr és 6 katona.

A megéljenzett rendőrség.

Meg kell állapítanunk azt is. hogy mikor a város főterén szétrombolták a sátrakat, szétszedték a sátrak faalkatrészeit és azzal fegyverezték fel magukat, a főtéren posztoló rendőrök nyugodtan és békéséül nézték a rendbontó elemek munkáját, sőt a sátrak szétrom- bolása után, a tömegből a rendőrök félé kiáltották: Éljen a tordai rendőrség!

Dr. Gát Miklós képviselő elmondja a választások előzményeit

Felkerestük dr. Gál Miklós képviselőt is, aki a következőkben ^ objektív képét adta a választás előzményeinek, melyek szerves ösz- szefüggésbdn állanak a vasárnapi sajnálatos eseményekkel:

—- A tordai Magyar Párt vezetőségének minden igyekezete az volt már a mult év őszétől kezdve, hogy megtalálva a kormányon lévő nemzeti-parasztpárttal az együtt- működés lehetőségét, biztosítsa részvételét a városi igazgatásban. Tekintettel arra, bogy a uemzeti-parasztpárt tordai organimüelső

zációja a megválasztott várost tanács ködésében nem akart résztvenni, az megalakuláson meg sem jelent, a megalakulás ellen beadott kontesztációk és más jogorvoslatok folytán továbbműködött az inte- rimárbizottság és az első megalakulás megsemmisítése következtében történt második megalakulás alkalmából a nemzeti-paraszt- párt a primări állás betöltésénél kisebbségben maradt és mivel a kormány az egész ország területén még nem működő, de törvényesen megválasztott tanácsoknak híva-