Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-22 / 92. szám

6 KUETíUjSXG Szombat, 193S. április 22, Lehullott az álarc a tordai magyarság leg­nagyobb ellenségéről Kijátszásokkal, félrevezetésekkel, fenyegetésekkel akarják legydngiteni a magyarság önálló választási mozgalmát (Torda, április 21.) Vasárnap nagy válasz­tási napja lesz Tordának. A Magyar Párt kü­lön listával indult a választási küzdelembe, biztosítván egy biztos helyet a zsidó párt dele­gáltjának is s ezzel megnyerték a tordai zsidó­ság 99 százalékos támogatását, mert a szociál­demokrata párt listájának vezetője dr. Vár­falvi Mór, a tordai zsidóság körében igazán már csak a saját személyét képviseli. Listá­jára igyekezett magyar neveket is szerezni, akiket megnyerhetett félrevezetéssel, azok már megbánták tettüket. De kizártnak tartják Tor­dán, hogy ez a lista elérhesse a 20 százalékot. Nyilvánvaló és mindenki tudja Tordán, hogy a Várfalvi vállalkozása a megalakult román blokk célját szolgálja, s arra nyert megbízást, hogiy vállalkozásával ö is gyengítse a magyarságot. A munkásság szintén külön listával indul a választási küz­delembe, vegyesen román-magyar munkás je­löltekkel. A magyarságnak ismét fájdalmas kiábrán­dulást okozott az úgynevezett román blokk megalakítása, melynek eclja, hogy az összes tordai románokat összefogásra birja a ma­gyarság ellen és a célból, hogy a magyarságot, mely 65—70 százalékát jelenti a város lakossá­gának, teljesen kizárja a város közigazgatá­sából. S ki alakította meg Tordán a román biok-, kot? Dr. Genţiu Iuliu, a liberális párt városi exponense, Torda városának éveken át pri- márja, ki mindig nagy magyar barátnak adta ki magát. A román blokk megalakítása jó arra, hogy a dr. Gentiu magyar támogatói, kik vakon bíztak az ő jószándékában, tisztán lássanak. Dr. Genfiu végre levetkőzte ál­arcát s ő a magyarságnak Tordán egyik leg­nagyobb ellensége, kinek csak akkor van szüksége a magyarokra, mikor az ő szekerét akarja velük tolatni, egyébként pedig felrúgja a barátságot. A mpgelőző nemzeti-parasztpárti rezsim alatt a Magyar Pártnak választási egyezésge volt a kormánypárttal. Az egyezség egyik kikötése volt, hogy az alpolgármesteri áldásra a Magyar Párt jelöltjét fogják megválasz­tani. Dr. Genfiu, kinek, mint liberálisnak nem lehetett reménye az alpolgármesterségre sem, felkereste a nemzetipárti tanácstagokat és ro­mán nemzeti szempontoknak és a románok blokkba való tönöritése szükségességének han­goztatásával rávette őket, hogy tagadják meg az egyezséget s válasszák meg őt alpolgármesternek. Ami meg is történt. A Iorga-kormány alatt egy évet meghala­dókig volt interimárbizottsági elnök. Amikor a mostani nemzeti-parasztpárti rezsim vissza­állította a régi választott tanácsot, olyan szimpátiát váltott ki magyarpárti és szociál­demokrata tanácstagoknál, hogy a nemzeti­párti primár jelölttel szemben kétszer válasz­tották meg primároak. Fellebbezés folytán az első megválasztását megsemmisítették, a má­sodik megválasztása következtében az egész tanácsot feloszlatta a kormány. Most, amikor a magyarság már úgy gondolta, hogy tud az Ő érdekeit mindenekben kielégítő választási és együttműködési egyezséget kötni a kormá­nyon levő nemzeti-párttal, melyre minden le­hetőség ténylegesen fenn is állott, Gentiu aka­dályozta ezt meg. Mikor azt látta, hogy ő ki­esik a játékból — felhasználva nemzeti-párti összeköttetéseit is, megalakította a román blokkot, mely neki alpotgármestersóget s re- zsimváltozás esetén polgármesterséget, bizto­sított. Most már nincs neki szüksége magyar segiteógre, ő vezeti a blokk választási hadjára­tát s személyesen mindent elkövet a városnál, hogy a ma­gyarok ne jussanak választói igazolvá­nyaikhoz. Mig a város hivatalnokaival szedette össze a román szavazók személyazonossági igazolvá­nyait a választási jogosultság igazolása vé­gett, a magyarságnak elő akarja Írni, hogy csak személyes jelentkezésre igazolják a vá­lasztói jogosultságot. Dacára annak, hogy semminemű hivatalos minősége nin­csen, mégis mint hatósági közeg diri­gál a városnál t igyekszik mindent elkövetni, hogy a magya­rokat a szavazati jogok gyakorlásában elgán­csolja. Még fenyeget is, hogy a magyarok szavazását meg fogja tudni akadályozni. Ez az a Gentiu és ilyen az ö „magyar ba­rátsága“. A tordai magyarság azonban mint egység tart össze. Szavazatát a Magyar Pártra adja le, annál inkább, mert a román blokk megala­kulását ellenséges cselekedetnek tekinti s égi figyelmeztetésnek, hogy magára van ha­gyatva, nincs senki, kire számíthasson, s csak akkor élhet és csak akkor képvisel erőt, ha összetart, soraiba rést nem enged ütni. A légtornász megmaradt ötszáz teje Néhány napja az esti órákban ezrekre menő tö­meg verődik össze Nagy­váradon a Szent László té­ren, a városháza e\ött. A városháza és* Szent László templomának tornya kö­zött egy drótkötél van kife- szitve. A drótkötél arra szolgál, hogy egy bizonyos Strohschnei­der ur, aki professzornak nevezi magát, napi sétáját ejtse meg rajta. A professzor ur nem is várat magára s mikor már megfelelő szám­ban összejöttek az emberek, kilép a városháza tornyának eblakán s elegáns léptekkel elkezd masírozni a harmincméteres magasságban, miközben a nézők úgy érzik, hogy nem is a drótkötélen, hanem az idegeiken gyakorlato­zik. Miközben Strohschneider ur a magasság­ban végzi egészségügyi sétáját, megbízottja szorgalmasan tányéroz a bámulok között s a lány ér ozás meglepően kedvező eredménnyel folyik, mert azóta, amióta: Nagyvárad atmosz­férájában dolgozik a professzor, állítólag negyvenezer lejt gyűjtött össze. Nem elég azonban Strohschneider profesz- şzornak az, hogy ő maga lebegjen a dróton. A magasból kihirdette, hogy ötszáz lejt ad an­nak az elszánt embernek, aki hajlandó arra, hogy egy talicskába ülve az ö szakavatott ve­zetése mellett végigkocsikázzon a drótszálon. Eddig nem igen akadt jelentkező. Tegnap azonban Vasas Péter, aki annyiban kollégája a professzornak, hogy tizennégy évig család­jával együtt minden kereset és jövedelem nél­kül tornászta keresztül magát az életen s aki a kötél alatt reszketett a magasságban libegő embert nézve, egyszerre arra gondolt, hogy mi­lyen jó volna az ötszáz lej némi élelemre és ruhára vályogkunyhójában nyomorgó kilenc gyermekének. Elindult, hogy elvállalja a „munkát“, ösezeszoritott fogakkal és sápadt arccal. Velőtrázó sikoly 's egy tizenhateves leány veti rá magát Vasas Péterre. — Apám, nem engedlek! — könnyezett a leány. Az emberek elfordították tekintetüket a professzortól s az apa és leánya felé irányítot­ták. A leány után mások is megragadták Vasas Péter karját. Néhány perc alatt hetszáznyegyven lej gyűlt össze. Nem a légtorvász, hanem az élet akrobatája, számára. Mondanunk sem kell, hogy az ötszáz lej továbbra is a jeles „professzor“ zsebében marad. Az uj nyugdíjtörvény leginkább a nyugdjas taní­tókat érinti fájdalmasan A nyugdijügyosztály már elkészült a munkájával s a kifizetések 24-én meg­kezdődnek (Kolozsvár, április 21.) Az uj nyugdíjtör­vény még mindig izgalomban tartja az ország nyugdíjasait. Még senki sincs tisztában azzal, hogy a nyugdijak milyen arányban csökken­nek. A nyugdíjasok hiába tanulmányozzák az uj nyugdíjtörvényt és a végrehajtási utasítást, senki sem tud rajta eligazodni. Tény az, hogy a nyugdijak legnagyobb része husz-huszonöt, sőt harmincszázalékos redukción megy át s vannak olyan esetek is, amikor a havi három­ezer lejen aluli nyugdijak is csökkenést szen­vednek. Különösen nagyfokú a leszállítás a volt tanítóknál, ahol a nyugdijilletmények- nek kivétel nélkül huszonöt-harminc- százalékát vesztik el. Igaz, hogy különösen a tanítói karban vol­tak olyan esetek, amikor a nyugdíjazott tani tó nagyobb nyugdíjban részesült, mint amekkora a végső fizetése volt. A nyugdíjtörvény célja itt az, hogy a nyugdijakat arányosítsa, viszont azonban nagyon sok eset van olyan is, amikor a tanítók nyugdiját olyan arányban redukál­ták, ami megélhetésüket a múltban is megne­hezítette. Általában azokat a nyugdijakat nem csökkentették, amelyek az elmúlt év julius 1-től kezdődőleg nem emelkedtek, ahol emelés történt, ott a nyugdijak mind redukción men­nek keresztül. Az uj nyugdíjtörvény megjele­nése után olyan hirek kerültek forgalomba, hogy általában a kis- és középnyugdijakat re­dukálják, a nagy nyugdijakat pedig érintetle­nül hagyják. A nyugdijosztályban, ahol az uj nyugdijakat most számítják ki, meggyőződ­tünk arról, hogy ezek a hirek nem felelnek meg a valóságnak, mert a nyugdijak a magasabb Státusokban is redukción mentek át s csak a kétezer, ezerötszáz és ezer lejen aluli nyugdi­jak azok, amelyek változáson nem mennek ke- I esz iül. A nyugdíjtörvény megjelenése után az volt a hír, hogy mindenkinek bizonyitványt kell benyújtania arról, hogy a nyugdíjazás al­kalmával mekkora volt az alapfizetése. Utóbb azonban kiderült, hogy erre nincs szükség, mert ezek a bizonyítványok a nyugdijosztály- ban vannak és az uj nyugdijak kiszámitásá-' nál használhatók. A végrehajtási utasitás meg érkezése óta a nyugdijügyosztály lázasan dol­gozik. A nyugdij-átszámitások, illetve arányo­sítások már elkészültek, a nyugdijkönyvecs- kék nagyrésze már számfejtve is van, tehát nem lehet attól félni, hogy az akredi- tivek megérkezése után az április havi nyugdijak kifizetése nem fog megtör­ténni rendes időben. Mindazok, akik még nem tudják, hogy a nyugdijukat leszállították, vagy megmaradt a régi nyugdijösszeg, forduljanak a nyugdij- ügyosztályhoz, ahol a tisztviselők felvilágosí­tással szolgálnak és pontosan megmondják, hogy az uj nyugdíjtörvény megjelenése után mekkora nyugdijat élveznek. Amint értesülünk, az erdélyi és bánáti nyugdíjas szövetség vezetősége rövidesen kül­döttséget meneszt V a i d a miniszterelnökhöz, Madgearu pénzügyminiszterhez és a kor­mány többi tagjaihoz. Memorandumot fognak átnyújtani, amelyben tiltakoznak az újabb nyugdijredukció ellen és a nyugdíjtörvény módosítását fogják kérni. «s Lapzártakor érkezett bukaresti jelentés szerint, az e havi nyugdijak fizetése április 24-én kezdődik, a tisztviselői és tiszti illetmé­nyeké pedig április 27-én. Tordai Magyarok Mindenki tartsa faja iránti kötelességének az április 23.-i köz­ségi választáson a listára leszavazni! jetii önálló magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom