Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-22 / 92. szám
Szombat, 1933. április 22. KeuTiutsaa ? Vilmos császár, vagy Hitler kormányzó ? A restauráció kilátásai egyre csökkennek — Az excsászárt doorni magányában csak a múlt foglalkoztatja, de arról is beszélnek, bogy Hindenburg dolgozószobájából telefonvonal vezet Vilmoshoz Doom, ápri'is hó. „A császár senkit sem fogad és csak nagyon kevés emberrel érintkezik“, — hangzik ellentmondást nem türően a válasz II. Vilmos főudvarmestere ajkán, akit hiába ostromlók bebocsáttatásért. Meg kell elégednem személyes doorni tapasztalataimmal és azzal, hogy csak messziről láthatom a császárt, hajdan milliók korlátlan urát, aki botra támaszkodva rójja a doorni kastély parkjának útjait. Meg-megáll egy—egy pillanatra, azután tovább megy, gondolkozik, vájjon mi foglalkoztatja manapság, mi az, amiben olyan nagyon el tud merülni, ami annyira igénybe veszi, hogy senkit nem fogad szükebb környezetén kívül? Az excsászár emlékiratait Írja. II. Vilmos a valóságban nagyon megöregedett s noha teljes testi és lelki egészségének örvend, tulajdonképpen megszűnt aktiv embernek lenni és most kizárólag csak emlékiratain dolgozik, amelyekből évekkel ezelőtt már kiadott egy kötetnyit. A restauráció iránt való érzelmeit is inkább csak tradícióból tartja fenn és mindenképpen igyekezete arra irányul, hogy emlékiratain és családja javára folytatott diplomáciai tárgyalásain keresztül igazolja magát az elmúltakért. A mai Németország és Berlin magas társaságának legelőkelőbb asszonya a császárné, aki évenkint sűrűn fordul meg Berlinben, fenntartja az összeköttetést a száműzött német uralkodóházakkal és az arisztokráciával. A császár fiai. Külön fejezetet érdemel azonban a Hohen- zollern-ház tevékenysége körül Vilmos trónörökös, amióta Hitler lett a kancellár, csaknem minden demonstráción megjelenik, jelen volt a potsdami templomban a császári páholyban, ott van a Stahlhelm-szövetség minden gyűlésén s amikor három nappal ezelőtt Horst Wessel sírjára koszorút helyezett, megmutatta, hogy milyen nagy szimpátiát érez a nemzeti szocialista mozgalom iránt. Vilmos fiai egyébként a. nemzeti mozgalom szempontjából két táborra oszlanak. Mig Vilmos trónörököst a nemzeti szocialisták, addig Eitel Frigyes főherceget és Oszkár porcsa herceget a Stahlhelm-szövetség vallják magukénak. Eitel Frigyes is ott van a Stahlhelm-szövetség minden felvonulásán, de mindig szürke ruhában a menetelők között. Hitler hercegi alvezére. Oszkár herceg állandóan Potsdamban lakik, ő a feje a Johannita-lovagrendnek, kitűnő katonai talentumnak mondják, a világháborúban ő volt a német hadsereg kiképzési főnökeA legtöbb szó Ágost Vilmosról esik, ő is a Hitler-párt tagja, a rohamosztagoknál kapitányi rangot visel, tagja a porosz országgyűlésnek, külön reszortja van a mozgalmak irányításában, az országgyűlésen és a népgyülése- ken barna ingben szokott megjelenni, szónokol, Hitler hűséges alvezére, aki teljesen alávetette magát Hitlernek. A négy Hohenzollern főherceg végzi tehát a restauráció diplomáciai munkáját s nekik tulajdonítható, hogy a Holienzollern-ház befolyását és jelentőségét a mai Németországban valóban nem lehet lebecsülni és ennek a befolyásnak a legpregnánsabb jelei mutatkoztak akkor, amikor nyolc esztendővel ezelőtt a német népet megszavaztatták, hogy az uralkodó- házak vagyonát elkobozzák-e, vagy sem? Akkor a társadalom nagy többsége az elkobzás ellen szavazott. Ilyenformán az excsászár ma is Németország leggazdagabb embere, akinek vagyonát mai pénzértékben felmilliávd márkára becsülik. Ehhez mérten a trónörökös vagyona egészen jelentéktelen összegnek mondható. Egység összedőlt trónokon keresztül. II. Vilmos azt az álláspontot foglalja él, hogy külső kényszer hatása alatt hagyta el 1918-ban Németországot. Soha le nem mondott trónjáról s umig 6 él, addig ö a németek császára. A német restaurációnak legnagyobb komplikációja azonban a nem kevesebb, mint tizenhárom többi dinasztia, amelyek közül egyik sem tett le á restaurációról. Bismarck annak idején a német egységet úgy hozta létre, hogy meghagyta az összes királyi udvarokat, nem akarta a német történe- lem tradícióit megbolygatni. Most azonban a politikai fejlődés azt mutatja, hogy a Hitler- uralom teljesen meg akarja változtatni ezt a bismarcki német egységet s egyszer s mindenkorra végezni akar a szeparatizmussal. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy mi a célja Hitlernek? Nemrégiben a kancellár kijelentette, hogy restaurációról szó sem lehet. — A nemzeti szocialista hadseregben három porosz főherceg masíroz bajtársaival —- mondotta Göring miniszter — és nem a baj- társak mennek a főhercegek után, hanem a főhercegek mennek bajtársaikkal együtt az uj harmadik birodalom felé. .T . Hitler a kormányzó. Tény, hogy a. hatalmas nemzeti szocialista tömegek szemében a restauráció másodrendű kérdés, ezek egyesegyedül Hitlert tisztelik vezérüknek, s ha az államfői szék Németországban meg fog ürülni, Hitler akarva sem fog tudni ellentFétix-fürdőn Szovátán Buziáson Gyilkostón Kolozsvárt Budapesten szórakozhatik 3 napig a Keleti Újság költségén, elsőrangú szállodákban, pompás ellátással, ha évre előfizet a Keleti Újságra és adijakot május 1-ig be is küldi. állni, hogy a milliók őt kiáltsák ki a r német birodalom kormányzójává. Természetesen azonban a Hohenzollern dinasztia befolyása a német magánéletben továbbra is igen erős s nem lehet tagadni, hogy Berlinben ma is olyan pletykák forognak közszájon, hogy Hindenburg dolgozószobájából telefon- vonal vezet a császár doorni kastélyáig. Ami Németországban ma történik, az nem egyszerű politikai változás, hanem a német nép történelmének legnagyobb fordulata és biztosra vehető, hogy ez a fordulat, mint a világtörténelem minden nagy mozgalma egészen uj nagyságoknak, hatalmasságoknak, uj arisztokráciának, sőt nem lehet tudni talán egészen uj, — dinasztiáknak fog életet adni. A császár megöregedett, magába merülve sétál a doorni kastély parkjában, gondolkodik, tépelödik, emlékeivel foglalkozik. Hogy a jövő mit hoz, azt ő époly kevésbé tudja, mint a legegyszerűbb berlini polgár. „A vászon előtt mindenki egyenlői“ Meg kell adni, dicsérendő dolog, hogy a fiskus mennyire a szivén viseli polgárainak mindenféle vonatkozású érdekeit. Legújabb példa érré a mozirendelet, amelyben meg van szabva, hogy az illető filmkedvelő, kerüljön ki az bár a bankigazgatók, vagy uccaseprők közül, egyforma árat kell fizessen s hiába akar páholyba ülni, lia közben az előbbjövök már elfoglalták a bársonyszékeket, mehet az első sorba. Van ugyan egy másik vélemény is.erről, amely szerint az egész csak azért történt, hogy nagyobb legyen a fiskus jövedelme, ugyanis amíg többféle jegytipus volt forgalomban, a mozílátogatók legnagyobb része inkább az olcsóbb jegyeket vásárolta s ha voltak ÎS' drágább helyek, azokból nem jött be a. különbség■. S ezért találták ki ezt a szenzációs megoldást: a jegyegységesitést. Aki jó filmet akar látni, az. fizet 2é lejt, na és természetesen a repülőbélyeget, akinek nincsenek ilyen nagy igényei, az megúszhatja 15 lejből is a dolgot, nem feledkezve meg most sem az obiigát repülőbélyegről, Mindenesetre sok rosszakarat kell ahhoz, hogy hasonló rágalmakat terjesszenek a fis- kusról. Hiszen, ha egy kissé a dolog mögé nézünk, mindjárt kitűnik, hogy az egész nem más, mint a demokrácia vívmánya. A törvény előtt mindenki egyenlő — áll az alkotmányban. Mostantól kezdve a fehér vászon előtt is mindenki egyenlő. Lehet ennél szebb alkalmazását elképzelni az egyenlőség elvének. Tehát valóságos forradalmi újításnak lehet tekinteni a mozilátogató közönség egy- színvonalba való helyezését, A közönségnek juttatott előnyök mellett nem feledkezett meg a rendelet arról sem, hogy a mozi igazgatóságok helyzetéi megkönnyítse. Eddig az állott a jegyeken, hogy a jegyszedők esetleges kíváncsisága kedvéért kell azokat megőrizni. Ezt a terhet most levették a személyzet válláról. Ezután a fiskus emberei azok, akiknek hatalmában áll felülvizsgálni a bilétákat. A pénzügyi ellenőr, ha úgy tetszik neki, akár előadás közben is tarthat egy revíziót s miközben Greta Garbo leg- igézőbb pillantása forralja a nézők vérét, megállapíthatja, hogy a jegy az előirt sarokban van-e perforálva■ Azt le kell szegezni, hogy az újítás tetszik az embereknek. Akt eddig 35, vagy 40 tejes legjobb jegyet vádivá, feszített a hátsó régiókban, az most 25 lejért is megteheti ugyanezt, feltéve, hogy igyekszik s jókor elmegy a moziba. Az előkelő késésnek tehát befellegzett, amit bizonyára sokan sajnálnak, de még többen örülnek neki, Igaz ezzel szemben az. hogy aki eddig 15 lejért tekintette meg a legújabb slágerfilmeket, annál többletkiadások válnak szükségessé, ha Mi marad a mozihoz. Na, de mit számit az a pár lej ahhoz az esélyhez képest, hogy az a kis munkás, aki egy héten egyszer váltja meg n jegyét, véletlenül abban a szerencsében részesülhet, hogy a mindenható Vezér mellé kerül a nézőtéren. Hát lehet nagyobb boldogság számára ennél■ És minderre az uj moziŢcndelet adja meg az alkalmat ezzel az eléggé nem dicsérhető uniformizálással, amely késő évszázadok múlva is hirdetni fogja a nagy agyból kipattant alapelvet: „A vászon előtt mindenki egyenlői1 (sz b.)
