Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-25 / 70. szám
XVI. ÉVF. 70. szm Kzletiüjs&g 3 Pénz *■ Valamikor régen, pénzről beszélve, valaki következő, igen helyes megjegyzést tette: _ — Istenem! Miért is van? De ha már van, miért nincs több? Ez az. Ez itt a bajnak kutforrása. Valahogyan, érthetetlen módd[n elapadt, elszivárgón, eltűnt, mit tudom én, hová lett, de annyi bizonyos, hogy ott, ahol kéne, ott nincsen. Pedig utóvégre, ha józanul meggondoljuk a dolgot, ugyanannyi pénznek kell most is lennie a világon, mint azelőtt, amikor aranyban für- dött és úszott a félvilág. A pénzt sem nem eszik, sem nem isszák, még csak ágyat, dunyhát, vagy más használati tárgyat sem készítenek belőle, a,mi idővel elkopik, elvásik, használhatatlanná válik. Egyszóval, annyi vafn belőle, amennyi van, sem több, sem kevesebb, az egész különbség az lehet, hogy néha Üt, máskor meg amott tartózkodik, vagyis hol emennél, hol amannál. Most azáfiban az az érthetetlen helyzet állott elő, hogy, amennyire legalább megfigyelhető, a pénz... sehol sincs. A középállamok a tönk szélén, Anglia, Olaszország, nehezen küzdenek, Franciaország, akinél Európa majdnem összes aranya van, jajgat, hogy nem tud megélni, Amerika pedig a „depression“ vaskarmai. között vonaglik annál kétségbeesettebben, hogy ez számára tökéletesen uj „experience“. Mi is önmagában véve a pénz? Talán úgy 'ehetne legjobban meghatározni, hogy fokmérője az egyén, vagy állam, avagy akármilyen más alakulat anyagi jólétének. A buza, élő állat, épületek, vasutak, ékszerek, gyárak, ércek, műtrágyák, munka és ezer és egy másnak egy nevezőre való hozatala. Mentöl több van valakinek ebből, vagy amabból, annyival több a pdjíze. Ez logikus, világos, magától értetődő. Vagyis, magától értetődő volt ^ddigelé. Most azonban megváltozott a tétel. Azt mondják, azért nincsen pénz, mert túlsók van mindenből. A búzának nincsen ára, mart igen sokat termelnek belőle, a kávét a tengerbe dobálják és fűtőanyagnak használják, a teheneket akár ajándékba lehet kapni. És mindezek dacára nincsen ország, ahol éhes arcú, vánnyadt emberek ne koldulnának az uc- cán, ahol tömegesen ne hallatszanék a kiáltás: „Elvesek vagyunk!“ Az ember a fejéhez kap. Ez valami furcsa, torz álom lehet csíipán, ahol azért nincs, mert igen sok van mindenből. Fel kell ébredni, visz- szaébredni a rendes, normális világba, ahol mindennek megvolt a rendes ára, megszabott helye és rendje, az árunak, a munkának, a vagyonnak, ahol az ember tudta, hogy mi mit ér, mire lehet számítani, mitől kell félni, mibein bízni, mitől óvni magát. Itt, most, minden a levegőben lóg, soha sem tudni, hogy ami ma még érték, holnap nem lesz-e már értéktelen, vagy legalább is fele, tized, vagy huszad értékű limlom? És miért? Ezt különben \nemcsak én kérdem, hanem vélem együtt az összes országok összlakossága is és bár szaktudósaik és államfér fiaik vállvetve igyekeznek nekik ezt a fogas kérdést megmagyarázni, kielégítő feleletet még egyik sem adott. Olyat tudniillik, amelyből okulhattak volna és látva a hibát, segíthettek volna rajta. Szerintem az egyedüli magyarázat az, hogy itt valami vérkeringési zavar forog fönn, hogy a pénz valami értheietléfi módon megszűnt keringeni és abban a pillanatban nem hogy éltetöleg hatna c. szervezetre, hapem ellenkezőleg, vér- mérgezést okoz, innen az aggasztó szimpto- mák. El kellene venni azt, ami körforgásában akadályozza, gondolom néha, hanem persze erre operativ beavatkozás lenne szükséges, amire az ember... és a népek is, retidesen csak _ végső szükségben szokták magukat elhatározni. Reméljük, hogy lesz erre lelkierejök, mielőtt a baj teljesen végezetessé és egyben reménytelenné válik. M. .Negyedszázad a Ruitura szolgálatában. Április ho 2-án, vasárnap este a kath. gimnáziumban fényes külsőségek közt ünnepük Kováts Zoltán műkedvelő főrendező 25 éves magyar kisebbségi kutlurmunkájának évfordulóját. Bapp László mond ünnepi beszédet, majd Kezlk Károly vezényletével a szimfonikus zenekar adja elő Erkel Hunyadi László c. operájának gyönyörű nyitányát. Ezt követi ünnepi díszelőadás keretében Földes Imre Jiuruzsló-janak előadása, melynek címszerepét a jubiláns játssza. Főpartnere legjobb tanítványa, a műkedvelők sztárja: Kogya Ibolya lesz. szépségéi, ragyogó színeit... de a művirág sohasem éri el a rózsa pompáját. így van ez az ELI DA Lanolin-szappannal is. Utánozzák, másolják, igyekeznek ugyanolyant előállítani. De nem minden Lanolinszappan ELIDA Lanol in-szappan. A különbség a használatnál de rül ki. Rendkívüli minősége csak egynek van. Ez a valódi ELIDA A rózsát is másolják LANOLIN SZAPPAN A kormány éjféli viharos illésen hárította el magáról a Skoda-ilgy vádjait Foganatosították lele§zkí letartóztatását A miniszterelnök az ötmilliárdos megrendelés provízióiról (Bukarest, március 24.) A Skoda-ügy inter- pellációi a legnagyobb izgalmakat kavarták fel a belpolitikában. A román ellenzéki pártok együttes rohamot intéztek a kamarában, a vádakat a kormány ellen fordítva. Elhangzottak a miniszteri válaszok, közöttük Vaida miniszterelnöknek a parlamenti nyilatkozata is és e hivatalos álláspont ennek a ritka leleplezésnek a vádjait nem cáfolja, hanem elhárítja a kormánytól. A miniszterelnök is kijelentette, hogy az államszervezetben a rothadtság tüneteit vetette fel ez az ügy, ami takarítást, tisztítási tesz szükségessé. A kormány vállalja e feladatot és az ellenzékiektől segítséget kér e munkához. A kormány válaszaival a parlamenti összecsapás még nem fejeződött be, mert most következnek az interpellálok viszontválaszai. Letartóztatták Zeleszkit. Mialatt a parlamentben a Skoda-ügy leleplezései viharaottak, azalatt a Skoda-gyár bukaresti képviselőjének, Zeleszkinek a sorsa megpecsételődött. A bukaresti reggeli lapok közük röviden a hirt, hogy a,z éj folyamán letartóztatták Zeleszkit. Nem hagyják tehát futni. Neki számolnia kell azért, hogy a hatósági zárlat pecsétjeit feltörte s titkos iratait eltüntette. Ezzel a letartóztatással kapcsolatban most a vesztegetési vádakról is számolnia kell, igy a tulajdonképpeni leleplezés, amelynek neveket kell feldobnia, most kellene, hogy kezdődjék. Madgearu összecsapott luniannal. A kamara csütörtök esti ülésén az éjfél- utáni órákba nyúlt a Skoda-ügy viharos vitája. Brntianu Gheorghe mondotta e!l a maga interpellációját, azután Cuza, utána pedig a nemzeti-; parasztpártból kivált Iunian. Iuni-an a beszédében azt mondotta, hogy Madgearu pénzügyminiszter fogadta Zeleszkit és bocsánatot kért tőle. — A legnagyobb aljasság, ámít mond — kiáltotta ingerülten Madgearu és óriási zaj keletkezett. A pénzügyminiszter majd utána tette még: — Szavaimat ahhoz intézem, aki a szószéken áll és aki ma életének legnagyobb aljasságát követte el. E szavakra hatalmas zaj tör fel, kavarodás indul a teremben. Az elnök nem tud csendet teremteni s hirtelen felfüggeszti az ülést. Szünet után Pop Cicio elnök felkéri Madgearu minisztert, magyarázza ki szavait. — Majd, ha Iunian befejezi beszédét — mondja a miniszter.' Iunian szintén élesen kifogásolja és elitéli a kormány magatartását a Skcda-ügyben s csatlakozik az elhangzott többi interpellációhoz. Tizennégyéves barátság után harc. Madgearu pénzügyminiszter mindjárt szólásra jelen tóközeit. — Figyelmeztettek — mondotta —, hogy ma meg fog támadni 14 éves politikai fegyver- társam, Iunian. Mégsem hittem volna, hogy ilyesmire képes legyen. Nem is tudtam a Zeleszkl-ügyről, addig. amíg Mironescu belügyminiszter telefonon nem közölte velem, mi történt. Csak azután kértem felvilágosítást a pénzügyigazgatóságtól, amelynek1 közegei a vizsgálatot lefolytatták volt. Zeleszki urat négyszer elutasítottam, végül fogadnom kellett, hogy a Skoda-szerződési’0 vonatkozólag felvilágosításokat kapjak. Ez alkalommal szemrehányásokat tettem, miért törte le a pecséteket, mire azt felelte, hogy véletlenül hozzáért a pecséthez, amely letört. Ne keverjenek politikát ebbe az ügybe. Nyilatkozik a miniszterelnök. Végül Vaida Sándor miniszterelnök szólalt fel. Sorra válaszolt az interpellálóknak, hangsúlyozva, hogy több tárgyilagosságot kér. Ha a kormány a legkisebb mértékben is érdekelve
