Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-17 / 63. szám
XVI. ÉVF. 63. SZÁM. KeletiUjskg 3 Revízió alá kell venni a választói névjegyzékeket és meg keli szüntetni a „plurális“ választójogot (Kolozsvár, március 16.) A legutóbbi kolozsvári községi választások meglepő eredménnyel végződtek, de egyben tanulságul és intő például szolgáltak a magyarság részére. A revíziós bizottsághoz benyújtott választási petició is feltárja, amit már régóta tudtunk, hogy a kolozsvári választói névjegyzékek rosszak, megbízhatatlanok. Hivatalosan megállapítást nyert, hogy nagyon sok név a választói névjegyzékekben nem egyszer, hanem kétszer, sőt többször is fel van véve. Sót kiderült az is, hogy sok román választónak a neve alatt a legutóbbi választáson mások is leszavaztak. Bizonyára nem csak a mostani választáson történt ez meg, hanem a régebbi választásoknál is. A napnál világosabban kiderült, hogy Kolozsváron, de bizonyára Erdély és Bánát többi városaiban is hallgatólagosan nyék a polgári élet minden megnyilatkozásában éreztetik kártékony hatásukat. Ha a magyarság távoltartja magát a választásoktól, akkor az adókivetéseknél, adóbehajtásoknál, közhivatalokban való alkalmaztatásánál és a gyakorlati élet minden megnyilatkozásának területén fájdalmasan kell éreznie a szomorú kisebbségi sorsot. Követelni kell, hogy ne csak politikai színes frazeológia, hanem a gyakorlati életben megvalósuló igazság legyen a jogegyenlőség. SzíSllooitvásiyokatj, gyümölcsfákat és egyéb faiskolai cikkeket szállit a legjobb minőségben az Ambrosi, Fischer & Co. R.-T. Átad (Nagyenyed) Kérjenek árjegyzéket. Valahonnan el kellene indulnia a kampánynak, hogy a választói névjegyzékeket a kolozsvári botrányos felfedezés után ne csak nálunk, hanem a többi erdélyi és bánsági városokban is revízió alá vegyék, töröljék a plurális választójogot, s ne lehessen kirivó és brutális módon meghamisítani a választók akaratát. Hírek megerősítésére! Ausztria veszélyeztetett helyzete miatt megvalósították a plurális választójogot, mert, amig a magyarok és általában a kisebbségek nagy tömegei hiányzanak a választói névjegyzékekből, addig a románok többször szerepelnek azokban, Mi tudjuk, hogyan, miért vau ez így. Nem volna elég öntudata és bátorsága a magyarságnak, ha a hivatalosan megállapított tényt nem venné tudomásul, sőt nem indítaná a legélesebb kampányt a titokban, gyakorlati módon megvalósított plurális választójog ellen. Az egyik választási elnök hivatalosan szögezte le, hogy itt nem szórványos visszaélésekről, hanem rendszeres megismétlődésekről var szó, s valószinüleg ez fog kiderülni a helyi revíziós bizottságnál is. Kétségtelen, hogy a kolozsvári magyarság számára rendkívül nagyjelentőségű, hogy a legutóbbi községi választást megsemmisítsék. De ennél sokkal fontosabbnak és jeientőségesebbnek látszik, hogy a választói névjegyzékeknek egyebütt is utána nézzenek, mert az évvégi kiigazítások csak az uj felvételekről döntenek, de nem adnak módot a névjegyzék régi hibáinak, visszásságainak a kiküszöbölésére. .Radikálisabb eljárásra lenne szükség. A kormányzó férfiaknak és politikusoknak még ma is állandó vesszőparipája, amelyen nyargalnak miniszteri székekben, parlamentben és választási dobogón, hogy az országnak minden állampolgára egyenlő jogokat élvez és egyenlően járul hozzá a közteherviseléshez. Íme, most újból bebizonyosodott, hogy ez az egyenlőség a gyakorlati valóságban csak illúzió. Még a választói névjegyzékekben sem valósul meg ez az egyenlőség, nem is szólva arról, hogy a régebbi választásoknál a magyarlakta területeken még a leadott szavazatok eredményét is megváltoztatták és urnalopások is szerepeitek a régi választások fegyvertáraiban. De a magyarság számára a mostani választásnál tapasztalt visszaélések és leleplezések intő példát szolgáltatnak, hogy a jövőben mindenki vétesse fel magát a választói névjegyzékekbe, az illetőségi lajstromba s a választásoknál ne tanúsítson közönyösséget, indolenciát, a politikai jogok gyakorlásától való visszavonulást, mert a meghamisított választási eredmé(Bécs. március 16.) Hivatalosan cáfolják a külföldi lapoknak ausztriai forradalmi jelenségekről, zavargásokról, küszöbön álló általános sztrájkról terjesztett híradásait. Sem Bécsben. sem a szövetségi állam területén másutt nem olyan a helyzet, hogy bármiféle aggodalomra okot adna. A miníavásár teljes zavartalansága is biztosítva van s naponta többezer külföldi (Bukarest, műre. 16.) A természeti műemlékek jelzőtáblával való ellátásáról szóló törvényjavaslat vitája során a Magyar Bárt nevében felszólalt Laár Ferenc képviselő is, ki kérte a törvényjavaslat olyan megváltoztatását, hogy a feliratokon a hivatalos román nyelvű feliratok mellett tüntessék fel a kisebbségek és igy elsősorban Románia számarányában legnagyobb népkisebbségének, a magyarságnak a nyelvén is az elnevezéseket. Laár Ferenc a következő beszédet mondta: — Nagyon sajnálatos, — mondotta, — hogy a parlament szószékéről állandó vita tárgyává teszik az „idegenek“ kérdésétValahányszor kisebbségekről van szó, őket mindig „idegenekének nyilvánítják. Kérdem, idegenek-e a magyar nyelvű tisztviselők, polgárok és idegen-e az a nyelv, amelyen én beszélek. Véget kell már egyszer vetni ennek, mert a végén azt sem fogjuk tudni, hogy Romániában idegenek, vagy román állampolgárok vagvunk-e. Serdici lupista: Laár képviselő ur. a kisebbségeknek tudniok kell az állam nyelvét. érkezik a vásár alkalmából Ausztriába. Pozsonyból jelentik, hogy Pozsonyt állitó- lag a csehek katonailag megerősítették. E megerősítések hírére nagy nyugtalanság vett erőt a városban. Prágában hivatalosan közlik, hogy Csehszlovákia területén sem csapatelto- íások, sem csapat összevonások nem történtek. Laár Ferenc: Mi nem vagyunk idegenek és nagyon sajnálatos, hogy Serdici ur nem ismeri az erdélyi helyzetet. Jöjjön el velem egyszer a Székelyföldre, meglátja, hogy léteznek egész községek... Ghiulea többségi: Amelyekben elmagyaro- sitott románok laknak. Laár Ferenc: Ha van elmag.yarosi.tott román, éppen úgy van elrománositott magyar is, mert ez állandó folyamat, mely mindaddig nem szűnik meg, amig két ember él a földön. yoicu Miescu: Hála a román etemek erényének, akiknek sikerült a magyar telepeseket elromanizálni. Laár Ferenc: Engedje megállapítanom, hogy fordítva is történt és amint mondtam, ez állandó folyamat, mely addig nem fog megszűnni, amig a földön két ember él. De hogy állításomról meggyőződjenek, jöjjenek el velem a Székelyföldre és megláthatják, hogy vannak egész falvak, ahol az emberek egyáltalában nem is ismerik az állam nyelvét és nem is ismerhetik, mert nincs alkalmuk elsajátítani, mivel a legjobb esetben is csak a jegyző, vagy az állami tanító tud románul. Es mi történik ilyen esetekben! A jegyző és a ta- nitó megtanulnak magyarul, ellenben a fain lakossága nem tanulhat meg románul, mert nincsen senki, akitől tanulhatna. Lazar Ilie: Ön mégis megtanulta. Laár Fereinc: Megtanultam, mert nekem talán több nyelvérzékem van. És megtanulták mindazok, akiknek alkalmuk volt erre. Kérem a képviselőházat, hogy a törvényjavaslat vonatkozó szakaszát úgy módosítsa, hogy május elsejére kiadó lakása van, lakást keres, áilásnélkUlí, bármit eiadnl-vennl akar, leggyorsabban és legjobb eredményhez ft Legyen vége annak, hogy idegeneknek nézzék a kisebbségeket A nyelvhasználat vitája a természeti műemlékek törvényjavaslatának tárgyalásán Laár Ferenc szóváltásai a kamarában Keleti Oiság a kisebbségektől lakott vidékeken a természeti emlékek felirati táblája a kisebbségek nyelvét is feltüntesse, hogy ők meg is érthessék a felírást. rendkívül olcsó apróhirdetései utján juthat! különben is a román nyelvet is könnyebben tanulná a nép. ha a hivatalos kiadványokban az államnyelv mellett az ő nyelvé* is hozná. luca: Kérem, legyen szives mondja meg. hogy a háború előtt a román-lakia részeken a hivatalos feliratok román nve!ver szerepeltek? Laár Ferenc: Igenis, voltak. Önök nagyon jól tudják, hogy az ország számos helyén, ahol akkor kisebbségek éltek, több nyelvűek voltak a feliratok. így Brassóban, Nagyszebenben is.
