Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-12 / 35. szám
6 KELETIUJSZG XVI. évf. s5. szám. Bepesbedelmi Hitelintézet Részaényfársaság Guj-Hoiozsuár Piaţa Unirii 30, 72,546. sz. szerencsés sorsjegye a Román Állami Osztálysorsjáték február 10-iki húzásán 1,000.000 lep nyert. A most folyó V-ik húzásra, mely márc. 16-ig tart, szerencsés sorsjegyek még kaphatók a Kereskedelmi Hitelintézet R.-T.-nál» Cluj—Kolozsvár. A kolozsvári Dorotheum nem más mint burkolt zálogház> ahol 150 százalékos késedelmi kamattal dolgoznak Egy szmoking kalandos története (Kolozsvár, február 11.) Bizonyára hallottak az olvasók a hires bécsi Dorotheumról, amely a háboruutáni időkben keletkezett s az osztrák fővárosnak ma már világszerte ismert, hires aukciós intézménye, ahol tönkremejnt arisztokraták, magas hivatalnokok árverés alá bocsátják műtárgyaikat. A bécsi és a kolozsvári Dorotheum között nemcsak erkölcsi, hanem materiális szempontból is többszáz kilométer távolság van. A bécsi Dorotheum világhírű aukciós-hely, viszont a kolozsvári 'nem más, mint zálogház, amely szegény, nyomorba jutott emberek megszorult, helyzetére ópit és burkolt módon bár, de mégis erkölcstelen uzsorakamatra dolgozik. Az alábbiakban elmondjuk egy szmoking kaJaüd06 történetét, amely ma a Dorotheum fogasán lóg s nagy komplikációkra adott alkalmat. Egy ismert kolozsvári gavallér pillanatnyilag kinos helyzetbe jutott szüksége volt néhány száz lejre és mint utolsó mentő ötlet eszébe jutott a lapok hirdetési rovataiból jól ismert kolozsvári Dorotheum. Hátha kölcsöfat lehetne szerezni a szmokingra! Megbizta a 20. számú hordárt, hogy a jókarban lévő, elegáns szmokingot vigye el a Dorotheumba. A hordár karjára akasztotta a szmokingot és megjelent a kolozsvári apró kölcsönök mű- intézetében. A tulajdonos alaposan szemügyre vette a szmokingot és a hordár kezébe leolvasott háromszáz lejt. — Magasabb kölcsönt nem lehet folyósítani! — mondotta a hordár. , — Ez vem kölcsön, mert én ezért az összegért megveszem a szmokingot. Ma 15-ike viala és na a szmokingot jövő hónap elsején a tulajdonos kiváltja, akkor a szmokingot visszaadom. — Mit kell akkor a szmokingért fizetni! — Mindössze 450 lejt. A hordár átadta a 300 lejt a szmokijng tulajdonosának s jelentette, hogy elsején a szmokingot ki lehet váltani, de 450 lejt kelíl fizetni. A szmoking tulajdonosa érthető módofa felháborodott s visszaküldötte a hordárt, hogy ne merjék eladni a szmokingot, mert ki fogja váltani. Két hét múlva a hordár megjelent a szmoking tulajdonosánál és izenetet hozott a Dorotheumból. Ha nem váltják ki a szmokingot, akkor a müintózet eladja, mert akadt már vásárló is. Az izenet még jobban felbőszítette a szmoking tulajdonosát és megkért arra, hogy együtt menjünk el a Dorotheumba. Nézzünk utána, mi történt a szmokingjával. Most már nem annyira a szmoking, mint inkább a Dorot- heumban divó üzleti morál érdekelt mindkettőnket. A Dorotheum a Főtéren, az Albina- Bank alatt egy kis szobában „működik“. Meglehetősen nagy üzleti forgalmat bonyolít le, ami érthető is, mert _ma már Kolozsváron tiagyon sok ember van pillanatnyi pénzzavarban. Tehát beléptünk a Dorotheumba. A tulajdonos feltűnő udvariassággal fogadott. Csak az tűnt fel, hogy beszéd közben nem nézett a szemünkbe. Igaz, még az is, hogy a fején köröndi taplósapka volt. Lekötelező udvariassággal bánt velünk, hogy barátomat, aki még néhány perccel előzőleg verekedni akart, valósággal leszerelte. — Hogy is állunk ezzel a szmoking-üggyel! — kérdezte a szmoking tulajdonosa kihivó hangon. A taplófejü, illetve taplósapkáju tulajdonos kitűnő szimatjával megérezte, hogy itt valami készül ellene. — Sehogy, sehogysem állunk a szmokinggal. Én uraságolat nem ismerem, most látom életemben először. Én a szmokingot a hordártól megvettem. — Megvette! — Igen, megvettem háromszáz lejét. — Tudja mit ér az szmoking! — kérdezte a| Dorotheum tulajdonosától barátom. — A mai időkben örüljön az ember, ha pénzt lát. Én eladhattam volna a szmokingot, de eppen uraságodra való tekintettel nem adtam el. Ekkor barátomból kitört a visszafojtott düh és emelt hangon fordult a Dorotheum tulajdonosa felé. — Tudja mi az, amit maga csinál! Közönséges uzsoráskodás, amit a törvények szigorúak büntetnek. Ön nem vette meg a kabátot, csak kölcsönt adott rá. Még pedig uzsorakamatra.. Nekem mar nem kell a szmoking, legyen a magáé, de fel fogom jelentefni önt a hatóságoknál! Hiábavaló volt azonban mindenféle agresszivitás, sértegetés, a tulajdonos csak udvariasan hajlongott és mosolygott, sőt a végén, hogy nagylelkűségét bebizonyítsa, illetve hogy a hatóságok kezei közé ne kerüljön, kijelentette, hogy a szmokingot a háromszáz lej ellenében is visszaadja. Lemondott a százötven lejes félhavi késedelmi kamatról. — Ha azonban két napon belül nem mél- tóztatik kifizetni a. háromszáz lejt, akkor a szmokingot mégis csak eladom, — fűzte még hozzá. A szmoking a fogason maradt, ahol összeszámoltunk legalább húsz szmokingot, harminc- negyven férfi és női télikabátot, női boát és mindenféle ruházati cikkeket. Kiszámítottuk azt is. hogy a kolozsvári Dorotheum, amikor háromszáz lej után egy fél hónapra százötven lejes kamatot szed, évi százötven percentes uzsora-kamattal dolgozik. A trükkje az, hogy mindenkinek azt mondja: nem kölcsönt folyósít, hanem a zálogtárgyat megveszi. íme. egy szmoking története, amelyből kiderül, hogy a kolozsvári Dorotheum nem más, mint burkolt zálogház, amoly_ szegény nyomorba és pillanatnyi zavarba jutott embereken «lőskódik, sőt még rosszabb annál. Meddig tűrik a Dorotheum működését a kolozsvári hatóságok? A hadbíróság ítélkezik a „Héttartomány“ zendülői felett (London, február 11.) Rartgoonból jelentik, hogy a hollandiai kormányzat a zendülő bennszülött matrózokat elkülönítette vezetőiktől s a Szunda-szoros egyik szigetére internáltatja, amig a hadbíróság Ítélkezni fog a lázadó malájok felett. A Héttaríbmány zendülés előtti időpontban volt hajóparancsnokát a kormányzat el fogja mozdítani, mert lebecsülte azokat a híreket, amelyek a legénység készülő lázadásáról szóltak. Nyugdíjaztatása annál inkább bizo nyosra vehető, mert a hollandiai flottaparancsnok is figyelmeztette a parancsnokot a készülő zendülésre. VASÁRNAP D. E. 11-KOR: SZÍNKÖR mozgó Nem kérdem, ki vagy ? Matiné. Gustav Fröhlich Liane Hald Hóivá ry Robert Stolz Rendes helyárak •• A gőzfürdő pihenőjében * Minden hely foglalt, csupán mellettem állt üresen egy heverő, puha világoskék pléddel várva gazdájára. Két fiatal leány lép á terembe. Egyik sem lehet több tizenöt-tizenhat évesnél. Körülnéznek s azután egyenesen az egyetlen szabad hely felé igyekeznek. Percekig vitatkoznak azon, hogy mellyikük feküdjék jobb- felól. Az egyik kijelenti, hogy aludni akar, a másik, hogy olvasni szándékszik. — Mici, ha te olvasol, akkor feküdj a jobb oldalra, ott több világosságot kapsz — mondja az alvó szándékú és Mlci már le is fekszik. A másik melléje. — Ka végre — gondoltam — most már csend lesz. Nagyon tévedtem és velem együtt csalódott mindenki, aki beleélte magát a pihenés hiú ábrándjaiba. Az uj vendégek ugyanis teljesen megfeledkeztek szándékukról. Annyira, hogy nemcsak ők nem olvastak és nem aludtak, de ezt a két igét senki sem gyakorolhatta a teremben. Megindították a szó kerekét és — talán éppen azért, mert a falon nagy tábla követelte a csendet — olyan hangosan tárgyalták meg szerintük nagy fontosságú, valójában pedig nevetségesen jelentéktelen dolgaikat, hogy öt perc múlva már mindenki ismerte a papájuk foglalkozását, az udvarlók nevét és számát, kedvenc színészüket, stb. Mindenki tudta már, hogy Micinek csak hat gimnáziuma van, a hetedikből igazságtalanul „eltávolították“. Mici szőke leány és Greta Garbo az ideálja. Ugyanúgy fésülködik, mint a nagy sztár, ugyanolyan vllág- íájdalommal próbál nézni, mosolyogni és beszélni. Hogy ez neki nem sikerül, arról igazán nem ö tehet. Talán inkább Garbo. A barátnője egészén barna, majdnem fekete. A nevét mi hallgatók nem tanulhattuk meg, mert Micl egyszer Picinek szólította, máskor Pufinak, Cicának, Szivinek, mindig másképpen. Szóval a fekete lány Clara Bowot utánozta. A frizurája éppen olyan borzas volt, a körmei miliméterpontosságura ugyanolyan hosz- szuak és pirosak. Es éppen olyan hegyesek. A szempillája pedig világra olyan tüskés, mint a Clara Bowé. A kezében lévő tükörben állandóan a pillantását figyelte, talán ellenőrzésképpen, hogy eléggé hasonlít-e már a filmcsillaghoz? A szemben lévő oldalon egy rózsaszín pizsamás bar na nö felemelkedett a helyéröl. Ezt a műveletet azonban valahogy olyan feltűnően végezte, hogy a közfigyelem rögtön elfordult a leányokról és reá terelődött, aki ugylátszik, észrevette a helyzetet, mert nyomban megkezdte szereplését. Egy-két +ornagyakorlat után wiwiangibsoni lépésekkel a biiffébe igyekezett és egy perc sem telt el, kezében vajaskenyérrel tért vissza, tekintettel arra, hogy a csendetkérő tábla valami olyasmit is hirdet, mely szerint a pihenőben étkezni szigorúan tilos. Általában, ugylátszik, az emberek szeretnek az „azértis" elv alapján cselekedni. A fürdőben például, ha nincsen semminemű figyelmeztetés, minden a legnagyobb rendben megy. Ha ellenben kiteszik a táblát, mely tiltja a vizbeugrást, spriccolást, akkor olyan fejeseket ugranak és úgy startolnak, hogy amellett teljesen eltörpül a japánok olimpiai igyekezete. De, hogy visszatérjek a barna hölgyhöz, miután elfogyasztotta vajaskenyerét, ugyanolyan feltűnően távozott. Alighogy elment és a személyzet kicserélte a heverő huzatát, máris uj vendégek érkeztek. Két kellemes külsejű fiatalasszony, elegáns megjelenéssel. Sajnos azonban, ahogy kinyitották a szájukat, eloszlott minden szimpátiám. , - Tudod, hogy a Magda válik? — O, ne mond. Es miért? A kérdezett először jobbra, majd balra hajtotta a fejét, titokzatosan mosolygott, majd egy félhanggal halkabban, de azért még mindig a terem másik oldalán is jól hallhatóan mondta: — Azt hiszem a Laci... De tudod, nem is csodálom. Egy olyan hercig asszony, mint a Magda! Es milyen temperamentumos! O szegény mulatni szeretne, hisz oly fiatal; még gyerek. A férje pedig csak a könyvekkel törődik. Gyorsan pergő szavakkal elparentálták közös Ismerősük házasságát, de nyomban férjhez is adták a „hercig és temperamentumos" Magdát, ahhoz a bizonyos Lacihoz, aki egy páratlan, „édes fiú.“ Aztán megkezdték a rokonokat. Az első lejelentésből megtudtam, hogy mindkettőnek igen kiterjedt rokonsága van s Így idejében elmenekültem. Szinte futottam felfelé a lépcsőkön a kabinomhoz, közben pedig azon gondolkoztam, hogy az Ilyenek miért is jönnek tulajdonképpen a pihenőbe? Bajkó Erzsébet.
