Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-11 / 34. szám
4 KSlETiUjsm XVL ÉVF. 84. SZÁM. p—„Pt jjj.jjjujiiJLiL irn in lll,IIIHIIIW l -1][ff.1TBrii..mK«wflr«^^ BOT HT~~ít*Brwnfrr?ffWffrtl^^ "ffTT"* -.^w BtRskeielRi Hitelintézet Részvénytársaság [luj-Kolozsvár Piaţa Unirii 30. 72,546. sz. szerencsés sorsjegye a Román Állami Osztálysorsjáték február 10-jki fyuzásán 1,000.000 lep overt. A most folyó V-ik húzásra, mely márc. 16-ig tart, szerencsés sorsjegyek még kaphatók a Kereskedelmi Hitelintézet R.-T.-nál, Cluj—Kolozsvár. Egy évvel ezelőtt ugyanazt ízen te Apponyí az erdélyi magyarságnak, mint halálos ágyán az egyetemes magyarságnak „Csak kitartani, bátorság!u lféletlen és utolsó találkozás Budapesten a J6zaef-tóren a nagy magyar állam fér fiukat (Nagyvárad, február 10.) Mikor a rádión keresztül meghallottam, hogy Apponyi Albert utolsó szavai ezek voltak: — Kitartás. Legyen bátor a magyar! — egyszerre belémdöbbent valami. Pontosan ezt mondta nekem is Apponyi Albert egy évvel ezelőtt. Apponyival való utolsó találkozásom a véletlen müve volt és az a mult év áprilisában, talán húszadikán, egy veröfényes szép tavaszi napon történt meg Budapesten. Először életemben 1922 február havában beszéltem vele a magyar parlament folyosóján, amikor az azóta Istenben boldogult drága öreg kollegánk, Benedek Árpád mutatott be, a magyar politikai világ legnagyobb egyéniségének. Teljes tíz esztendő telt el addig, amig újból viszontláttam. Budapesten, a József téren haladtam át, amikor egyszerre csak magam előtt látom, gyalog szemközt jón velem — gróf Apponyi Albertet. Széleskarimáju fekete kalap, fekete felöltő, csíkos nadrág rajta. Botjára támaszkodva, fejét előre szegve, kimért, nyugodt lépésekkel közeledett felém. Már alig tiz lépésnyire van tőlem a legnagyobb magyar államíérfiu, akivel interjút csinálni, minden újságíró legfőbb vágya és álma. Nem volnék újságíró, — gondoltam, — ha ezt a véletlent ki nem használnám. Talán nem veszi rossz néven tőlem, ha megmondom, ki vagyok és honnan jövök. Nem is volt már sok időm a tépelödésre, a távolság már nem volt közöttünk több öt lépésnél is — amikor látom azt a határtalan atyai jóságot és finom tisz- talelküséget sugárzó arcot — már döntöttem is és ugyan abban a pillanatban megemeltem kalapomat: — Alázatos szolgája, Kegyelmes Uram! Kalapját megemelve fogadja köszönésemet és jóságos, tiszta kék szemeiből pillanatnyi csodálkozás tükröződik vissza, amikor megállók mellette: Bocsánat... stb. stb. — mondom és amikor emlékeztetve a tiz év előtti találkozásunkra, hangsúlyozom, hogy Nagyváradról jöttem, csak ennyit mond: — Kérem, kérem, nem veszem Alkalmatlanságnak. Csakhogy mennem kell a 33-as bizottság ülésére. De jöjjön velem egy darabig, ha van ideje. .Hangjából valami csodálatos melegség áradt. Persze, hogy visszafordulok. Megkérdezi, mi járatban vagyok Budapesten és amikor közlöm vele, hogy lapomban cikksorozatot irok a magyar városokról, hangjában felejthetetlen melegséggel igy szól: — Dicséretes. Szép téma. Boldogan megyek Apponyi Albert balján, a gróf Tisza István ucca felé. Amig a József téren mentünk, talán két emberrel találkoztunk, persze mind a kettő mélyen megemelve kalapját, köszöntötte a grófot. Amikor a Tisza István uccához értünk, meg kellett álla- nunk, mert a forgalmi rendőr nem engedett bennünket keresztül az úttesten. Körülbelül egy percet álltunk a járda szélén, amig az ucca hosszában elvonultak az autók és autóbuszok. Azalatt már valóságos ember- gyürü vett körül bennünket és volt dolgunk, Apponyi- nak is, meg nekem is. Az emberek ugyanis, akik észrevették Apponyi magas, szikár alakját, még ha elmentek is mellette, visszafordultak, csakhogy köszönthessék. Es Apponyi minden köszöntésre megemelte kalapját, fejét kissé megbiccentve, és természetesen nekem is vele kellett köszöntgetnem mindenkinek. Soha annyit még nem köszöntem Pesten, mint azalatt a nehány perc alatt, amit Apponyival együtt tölthettem. — Kegyelmes uramnak — jegyeztem meg beszélgetésünk közben, amikor keresztül mentünk az úttesten — valóságos gimnasztika! gyakorlatot kell végeznie a köszönésekkel, ha kijön az uccára. (Kisenev, február 10.) Bonosíovskv, a GPU odesszai szervezetéinek egyik spiclije az elmúlt éjszaka átkelt a Dnyeszteren és Cetatea Albá- ban megjelent Dobrovolsky nevű gazdánál, aki egy időben a szovjet kémeknek szaglást adott, de később féljél etetette őket. Bogoslovsky lassan kinyitotta az ajtót és (Zsibó. február 10.) Jellemző á mai viszonyokra az a bűnügy, amelynek tegnap volt a főtárgyalása a zsibói járásbiróság előtt. A zsi- bói vasúti vendéglő bérlője állott a biróság előtt vallásháboritás vádja alatt. A vallásgya- lázást a református templomban követte el. ahol tiszteletlen viselkedésével^ megbotránkoztatta a hivők seregét. Ugylátszik ez a zsibói hatalmasság abban a hitben volt. hogy neki botrányt is szabad csinálni a magyar templomban, lóvén ő mindenható többségi, amazok pedig alárendelt kisebbségiek. Ez esetben azonban megjárta a zsibói potentát, mert a biróság, ha meglehetősen kesztyüskézzel is bánt vele, de mégis elitélte. 1932 november 26-án este az advent bűnbánati hét utolsó istentiszteletén történt, hogy — Megszoktam már — válaszol, majd pár pillanat múlva hozzáteszi: — Jói esik az emberek szere tétének megnyilvánulása. Már beszélgetésünk első pillanataiban, amikor elismételtem neki, hogy ki vagyok, a Keleti Újság nagyváradi szerkesztője, melegen érdeklődött az elszakított magyarság helyzete iránt. Aztán valahogy — már nem emlékszem pontosan, miképpen — a konferenciákra terelődött a szó és szóba került az ottawai konferencia. Majd megjegyeztem, hogy minden magyar ember boldogan látja csodálni való testi és szellemi erejét. Apponyi mosolyog — közben köszöntgetünk tovább. Apponyi, mintegy magyarázatát adva az 6 magas életkorának, ezt a kijelentést teszi: — A rendszeresség elősegíti a magas életkor elérését. Azután Apponyi különböző dolgok Iránt érdeklődik és kérdéseire válaszolva jutunk el a Mérleg ucca sarkáig. Ott egyszerre csak Így szól hozzám — és szaval most, amikor hallom, hogy drága élete utolsó perceiben is ezek a szavak kívánkoztak ki belőle, még élesebben, még felejthetetlenebbül csengenek fülemben: — Csak kitartani. Bátorság! két revolverlövéssel1 megölte volt szövetségesüket. Az állambiztonsági hivatal szigorú nyomozást indított be, de a merénylőt még nem sikerült kézrekeriteni. Hogy ki volt a tettes, azt azoknak a tanuknak előadásából állapították meg, akik a ház körül látták settenkedni a szovjet-spiclit, akire ráismertek. a zsibói református templomba beállított Dro- íjomirescu Joan vendéglős. Feltett kalappal lépett be a templomba, a hivők izgatott meglepetésére. Dragomirescu urnák nagyon megtetszhetett az istentisztelet, mert miután kényelmesen elhelyezkedett egy pariban, rágyújtott egy cigarettára és nyugodtan pöfékelt, minthogyha ez magától értetődő volna. A lelkész felhívta a kurátort arra, hogy utasítsa ki Dragomirescut, aki a templomot korcsmának nézte, ami aztán meg is történt. Némi vita után a vendéglős, miután leereszkedően rá- mosolygott a lelkészre, méltóságos léptekkel el is távozott a templomból. A vallásháboritó Dragomirescu, — aki valószínűleg azt hitte, hogy a magyar templomban szemtelenkedni hazafias hőstett — az eset ugyanis éppen az Universul kampányának idejében történt — a járásbíróságon azzal védekezett, hogy részeg volt, amit azonban a beidézett tanuk egyáltalában nem vettek észre rajta. A biróság tekrntetbevéve büntetlen előéletét és figyelembevéve részegséggel való védekezését, mindössze 600 lej :pénzbüntetésre Ítélte. A maximális büntetés hat havi fogház és 4000 lej pénzbüntetés lehetett volna- A református egyház képviselője nem fellebbezte meg az ítéletet, mert célja nem a vendéglős súlyos megbüntetése, hanem csak megfelelő leckében való részesítése volt. Kolozsvári inoz^o színházak műsorát CORSO Előadások 3,5« 7 és9-kor DACIA (Színkör) Előadások 3, 5. 7 és 9-kor és vasárnap d. e. 11-kor: EDISON Előadások 3, 3 és 9-kor ROYAL ElSadások 3. 5. 7 c% 3*!or Szombat Pénz áll a háthoz. Zenés vígjáték. Ivan Petrovich, Felix Bressart, Gretl Theimer, Theodor Loos. Nem kérdem, ki vaey ? Operetts'áger. A főszerepekben: Liane Haid, Gustav Fröhlich, Szőke Szakáll, Max Gülstorf!, Adele Sandrock, Betty Bird, L. Lorring. Rendezte Bolváry Géza, zenéjét irta Robert Stolz. Viktoria és huszárja. Főszerepben: Ivan Petrovich Verebes Ernő. Düsseldorfi gyilkos. Rendkívül izgalmas németül beszélő dráma. Rendezte Fritz Lang. Kék Express premier speciál fJm. Világsiker. Előjáték: Varózsoster 2 felvonásos operett. Vasérnao d. e. ll-kor matiné Tom Mix, A nagy leszámolás. 10, 15 leje« helvárak. Ötvös Béla. Egy odesszai szovjet-spicli Cetatea Albaban lelőtt egy egykor szovjet megbízottat, aki később elpártolt A zsibói vasúti vendéglős feltett kalapban beült cigarettázni a református templomba ut is az Universul-kampánya buzdította erre a hőstettre Büntetlen előélete és állítólagos részegsége miatt csak hatszáz lej pénzbüntetésre Ítélték a vallásháboritó vendéglőst
