Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-11 / 34. szám
XVI. ÉVF. 84. SZÁM. KeletiUjsxg s H r VELOSA./l 1 a® UfoaU, || Nyolc napos utazás az influenza lázas birodalmában LEGÚJABB ■■■——ii i raiLMagyar interpellációk a parlamentben A Magyar Párt nem szavazza meg a fizetésredukciót (Bukarest, február 10.) A kamara délutáni ülésén heves jelenetek zajlottak le, amelyeknek során a Bratianu-párti csoport került összeütközésbe Pop-Cicio István elnökkel, azért, mert az elnök nem adta meg Giurgescu képviselőnek a szót, aki Madgearu pénzügyminiszternek az ellene tett vádoló kijelentéseire akart válaszolni. Az elnök azt jelentette ki, hogy Giurescu már ebben az ügyben személyes kérdésben háromszor is felszólalt s most negyedszer nem ad neki szót. A Bratianu-pártiak követelésére az elnök szavazásra tette fel a kérdést s a többség az elnök álláspontja mellett döntött. A szavazás után hatalmas zaj keletkezett, amit az elnök nem tudott leesillapitani, ezért az ülést felfüggesztette. Jósika János a szilágymegyei adókivetésekről. A szünet után Jósika János báró, magyarpárti képviselő intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez. Elmondta, hogy a parlament plénuma előtt akarja felhívni a pénzügyminiszternek a figyelmét a szilágymegyei adókiróvá- sok visszásságaira. A mezőgazdasági kategóriákba tartozó kisembereket sújtják főképpen ezek a visszásságok, mert olyan adókat állapítanak meg. amelyek a mult évinél jóval magasabbak. Hangsúlyozza, hogy a legnagyobb abszurdum ez akkor, amikor hatvan-nyolcvan százalékkal kisebbek a jövedelmek a tavalyinál- Hiszi, hogy a pénzügyminiszter intencióinak is megfelel az az álláspont, amely revideálást követel s a fiktiv s nemlétező jövedelmek helyett a valóságnak megfelelő reális jövedelmek feltüntetését kívánja. Kérdi a pénzügyminisztert, milyen intézkedéseket szándékszik temni ezeknek az elviselhetetlen visszásságoknak a megszüntetésére. Gyárfás Elemér a régi járadék- kötvényekről. A másik magyarpárti interpelláció a szenátusban hangzott el, amit Gyárfás Elemér szenátor terjesztett elő s amit szintén a pénzügyminiszterhez intézett. Elmondotta, hogy a békeszerződés értelmében a háború előtti osztrák éa magyar járadékkötvényeket a román államnak át kellett volna vennie. A kötvénytulajdonos román állampolgárok a pénzügyigazgatóségok- nál helyezték ezeket letétbe s a szelvényeket rendesen be is váltották. 1930-ban a rendes beváltást beszüntették, annak ellenére, hogy a pénzügyminisztérium a fizetésekre az utasitást megadta. Az alapok igazgatósága elszabotálja a szelvények beváltását és súlyos károkat okoz a cimlettulajdonosoknak. A békeszerződésben lefektetett olyan kötelezettségnek a teljesitésé- ről van szó, amit a román állam a saját polgáraival szemben kellett, hogy vállaljon- Nem külföldiekről, hanem román állampolgárokról van szó s kérdezi a pénzügyminisztert, milyen intézkedéseket kiván tenni e kötelezettség teljesítése végett. Vádak a fórámon. A kamara pénteki ülésén Radovici képvvL selő kérdést intézett a belügyminiszterhez, mi igaz abból a hírből, hogy Fogarasmegyét megszüntetik. Calinescu belügyi államtitkár kijelentette, nem válaszolhat erre a kérdésre, mert csak az uj közigazgatási törvényjavaslat fog majd felvilágosítást adni, tehát mindenesetre ilyen intézkedés a parlament előzetes tudomása és hozzájárulása nélkül nem fog megtörténni. Kreuter németpárti tiltakozott az ellen, hogy a román zeneszerzők egyesülete milyen illetékeket szed és vissza is él a jogaival. Calinescu miniszter Ígéretet tesz, hogy vizsgálatot indit. Ghimbaşeaniu lupista felelősségre vonja Ghelmegeanu államtitkárt, miért mondta tegnap, hogy bünlajstroma van róla? Ha nem mutatja be ezt a lajstromot. olyan elégtételt vesz. amilyet még minisztertől nem vettek. Ghelmegeanu kijelenti, hogy majd rendelkezésére bocsátja a kért bünlistátA kisebbségi lelkészek párszáz lejes kongruájának védelmében Ezután folytatták a tisztviselők fizetés- leszállításról szóló törvényjavaslat vitáját, melynek során Laár Ferenc, magyarpárti szólal fel- A Magyar Párt tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyekkel az állam küzd és tudja azt is, milyen fájdalmas lehetett a kormányra nézye, amikor egy törvényjavaslatot kellett benyújtania az állami tisztviselők fizetésének csökkentéséről. A párt nem akar olcsó népszerűséghez jutni választói körében, mégis ki kell jelentenie, hogy a benyújtott javaslatot nem fogadja el. Teszi ezt azért, mert a törvényjavaslat igazságtalan abban a formában, ahogyan szól, létminimumot nem ismer, nem progresszív és nem bánik egyenlően az összes kategóriákkal. Ez kényszeressé teszi a redukcióval szemben a tisztviselői kar elkeseredését és fájdalmát. Beszél ezután a kisebbségi papokról, akik havonkint maximálisan 2000 lej államsegélyt kapnak és most ezt is redukálják. A különböző levonásokkal még 1400 lej sem lesz a fizetésük. Lehet ebből megélni? A kisebbségi tisztviselők sorsa is mélven aggasztja. Most is rendeletet adtak ki, hogv a postáról és a vasutakról el kell bocsátani a kisebbségi tisztviselőket, mert nem tudnak románul. Madgearu: 14 év alatt alkalmuk volt románul megtanulni. Hegedűs Nándor: Tudnak, de ez csak ürügy, hogy elbocsáthassák őketEgy kormánypárti: A rendelet idegenekről szól. nem kisebbségiekről. Hegedűs: Idegenekről szól, de miránk értik. Laár ezután ismételten kijelenti, hogy a javaslatot nem szavazza meg. Az adóiavaslatokhoz pedig a párt nevében Hegedűs Nándor fog fölszólalni. Szacharincsempész autót fogtak le Budapesten Jön az influenza: — irtam az első híradást a Keleti újság hasábjain. Úgy latszik, Vlad főorvos nyilatkozatával megindítottam az influenza-lavinát, a nátha- hullamot, mint ahogy Chantecles kakasa keltette fel a napot. .Pedig a betegséggel nem jó viccelni. Még a cikk a nyomdából ki sem került és én a jól végzett munka után javaban rómiztem, mikor: — Hapszi! — spríccoltam szembe a Jolly Jockert, amely gúnyosan vigyorgott felém. Egyelőre azonban jobban örültem a Jollynak, minthogy eszembejutott volna a nemzetközi nyavalya veszedelme. — Hand! — kiáltottam diadalittasan és még kettőt prüsszentettem. Ekkor már eszembejutott a főorvos intelme: fo a gyors védekezés. Tehát a pikolóval hozat- tan öt cukorba preparált kinint, amit a römizés alatt vígan ropogtattam, de mindhiába, a hideg mégis csak végigfutott rajtam. Ez meg jől esett, mert a kávéház- ban nagy meleg volt és arra gondoltam, hogy megspóroltam egy hideg limonádét. Tíz perc múlva azonban meleg hullám bizsergetett végig rajtam s a halántékomon szokatlan lüktetést éreztem. Ennék fele sem tréfa gondoltam é3 másnap ágyban és párnák közt vártam a fejleményeket. A láz- mérő 38.5—öt mutatott. Megkezdtem utazásomat az influenza lázas birodalmán keresztül. Az újságírónak még a betegség is élmény. Megfigyeléseimben zavart azonban az a körülmény, hogy a feleségem is lefeküdt. Arra még emlékszem, hogy sokat vitatkoztunk az ágyban afölött, ki kapta meg a betegséget először. A feleségem makacs asszony és Kötötte az ebet a karóhoz, hogy ö már egy hete rosszul van, s csak a kedvemért feküdt betegágyba. Tehát érthető, hogy nem tudtam zavartalanul élvezni a betegség különböző fázisait és lázgörbéit, mert másnap a lázam mar 39.4 fokot mutatott, de egy fokot következetesen letagadtam. Különben pompas látványt nyújtott, mikor a szemem eiött színes gömböcskék jelentek meg, amelyek buvócskát játszottak és alulról felfelé ugráltak. A színes gömböcskék tánca rendszerint a beteg lába fölött kezdődik es a plafonig tart. Onnan alágurulnak és újból felszállnak. Néha nem is gömböcskék, hanem szögletes figurák. Uyonyoru látvány, csak kissé zavarja a kilátást. Közben oldalszurások is Jelentkeznek, zúgott a fülem, fájtak a csontjaim. Az is jó, hogy amikor előbb a lábfejben erez szűrő hasítást az ember, azután úgy érzi, mintha a térdkalácsa repedt volna meg, de a csípők sem kéretik sokáig magukat és Jelt adnak a maró fájdalmakról ok is. A második nap a Jobblapocka alatt tompa és állandó jellegű fájdalom Jelentkezik. Ettől a beteg rendszerint megijed. — Baj van a tüdővel, — gondolja magában és újból megméri a lázt. Még mindig 39.3. — Hátha tüdőgyulladás ? — aggodalmaskodik, de közben megérkezik az orvos. Az arca kedélyes és kenet- teljes, mintha azért jött volna, hogy gratuláljon, mert a beteg megnyerte a főnyereményt. Megnézi a pulzust, az arca kissé elkomorodlk es porokat ir. Aztán Ismét kedélyesen mondja: — Csak mozdulatlanul kell feküdni s minden két órában pontosan szedni az orvosságot. Szedni, szedni, amíg a laz teljesen nem száll le. Még gondolni sem szabad teikeiesre. Azután egy kis csöndes beszélgetés kezdődik, mert a hivatalos munka után illik egy kis szórakozás is. — agyon sok a beteg Kolozsváron is, — mondja az orvos. Minden családban négy-öt beteg. Az anyósom is bejön a betegszobába. Élénken újságolja, hogy az egyik rokona a klinikán fekszik. Most látogatta meg, mert súlyos beteg és ott, tudniillik a klinikán hallotta, hogy a falvakból behozott betegek közül naponkint ot-hat ember hal meg... Az orvos csak csóválgatja a fejét s újból azt mondja. — ja, az influenza, ha elhanyagolják, veszedelmes betegseg. A hiba ott van, hogy az emberek nem hallgatnak az orvosra es nem maradnak az ágyban . . . — Hapszi, — prusszent nagyot a doktor is. — Mi az doktor ur, on is'.' — Négy nap óta 38 és 39 fok között táncol a lázam. Lie muszáj járni a betegekhez. Megtudtam tehát, hogy az orvosokra a fekvés nem kőtelező. Pedig az egész betegségben a legkegyetlenebb dolog az — agy. fogadni mernek, hogyha a beteg nem feküdnek. akkor nem fájna a feje, melle, a lába. a háta s nem iajnanak a csontjai. Hogy néha a beteg meghal, — nem tesz semmit. Ez az a kivétel, amely megerősíti a szabályt. A beteg azonban még az ágyba ia beletörődik. Elolvassa az összes lapokat, kiolvas tiz kötet kül- es belföldi regényt és a testi rosszullétet lassanként felváltja a lelki krízis. A nyolcadik napon a feleségemmel már „Schmoll Péter"-t játszom. Pompás szórakozás. Ajánlhatom az összes influenzás betegeknek. Kártyajáték ez gyerekek és influenzások számára. Ilyenkor jövök rá, hogy csak (Budapest, február 10) Pénteken délben a Fehérvári úti vámnál egy teherautó gyors iramban vágtatott el és a vámőrök felszólításának, hogy megálljon, a kocsi vezetője nem engedelmeskedett. Rendőri intézkedésekre az autót lefogták. A soffőrön kivíil négy ember ült még az autón, akik mikor az autó megállóit, leugrottak és elmenekültek. A teherautón 240 kg. szacharint találtak és 10 kg. tűzkövet. a gyermekeknek van igazuk. Ha van, aki nem ismeri ezt a kártyajátékot, rövidesen elmagyarázom. 31 lapból áll. A játékosok aranyosan osszák el egymás közt a kártyalapokat. Itt minden figura kétszer van meg. A szétosztás után a játékos az ikerkártyákat félrerakja. A megmaradt lapokból felváltva húznak. Végül alig marad néhány kártya a kézben. Az a vesztes, akinek Schmoll Peterke m»rad a kezében, mert a Péterke az egyetlen kartya, amelynek nincs a pakliban párja. Kimondhatatlan az öröm, ha a játékosok Schmoll Pé- terkét húzzák. Aki kihúzza, az bosszankodik, akitől kihúzzak. orui. A féleségen1 nyolcszor egymásután győzött. O osztott es mindig hozzam került a vixos pofáju Péterke. amit a vám elkerülésével akartak becsempészni a magyar fővárosba. A kihallgatott sofför azt vallja, hogv őt csak megfogadták fuvarozásra s egyáltalában nem tudott arról, hogy mit szállítanak. A szacharin csempészésért _ százezer pengő büntetés járna, a tűzkőért pedig tizezer pengő- Mindent elkövetnek, hogy az elmenekült titokzatos embereket a lehető leggyorsabban kézrekeritsékSohnsem húzta ki. Végül rájöttem, hogy az osztásnál csalt és a húzásnál Is csalt, mert a lámpafényen keresztül előre látta Péterkét. Olyan jóízűen kacagtunk ezen, nogy ez megérte az egész influenzát, amely nem komoly betegség, mert — szemcsésen átestem rajta. (A kivétel erósiti mint fent.) Ajánlom mindenkinek, hogy' a betegség idejére szerezzen magának betegpartnert. Így a fájdalmak megoszlanak. Uelict versenyt rendezni, hogy kinek magasabb a laza és Ki lát több csillagot. Készben a láztól, részbén az éhségtől. Es be kell szerezni Schmoll Péterkét. Sokkal jobb. mint a kinin, nem rontja el az ember gyomrát és nem unalmasabb, mint egy modern regény. Olajos Uomoko*
