Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-21 / 17. szám

XVL ÉVE. 17. SZÁM. KeletiUjs&g 3 tiát és bántatlan visszatérést nem hajlandó adtai számukra. Ezek beta a „magyarokban“ mi sem tudnánk többé megbízni. Mindenesetre szomorú jelenség hogy a ma­avar népnek annyi árulója van külföldön, mint talán egyetlen más nemzetnek sem és a legtöbb­ször könnyűszerrel meg lehet állapítani az öszr szefüggéseket is. Hogy egy bizonyos urnák, aki valamikor egy előkelő budapesti lapnak volt a munkatársa a cseh kormány jelentős dotációt ad a bécsi „információkért.“ Ez az ur például arra is kapott nyomdát, hogy magyar-ellenes könyvét díszes kiállításban kiadja Bécsben. Az előbb említett csehszlovákiai lap pedig - nmelv nek a szerkesztőjéről, aki magyarfalással ébredt és feküdt le, két évvel ezelőtt kiderítették, how nemcsak áldoktor, hanem büntetett előéletű szélhámos is — számlálatlan milliókat emésztett fel csehkoironában. Most köztudomásúlag bukás szélén áll és azzal akarja magát kihúzni a csá­vából, hogy még aljasabbul, veszettebbül ront neki mindannak, ami magyar. Ismételjük tehát, hogy a megvár közönség­nek disztingválni kell emigráns és emigráns között. Az enyhe ítélet és a szabadlábrahelve- zés kijárt Hock Jánosnak, de a csehszlovákiai lap igen tisztelt szerkesztője és munkatársai maradjanak csak uj „hazájukban“. Mert szá­mukra a haza és a szubvenció nyilván egyet jelent. Uccai összecsapás volt Csernovlcban (Csernovic, január 20.) Csernovic uccáin izgatott tüntetések voltak, amelyeknek rendjén a tüntetők egy nagy csoportja benyomult két németnyelvű lapnak a szerkesztőségébe is. A tiintötést diákok rendezték abból az alkalom­ból, hogy most tárgyalja a kommunista vádak­kal letartóztatott szocialistáknak a bünpörét a törvényszék. E letartóztatásokról, a rendőrség­nek az elfogotakkal való bánásmódjáról már parlamenti interpelláció is hangzott el s a la­pok többször Írtak róla. A szocialista Vorwärst és a Ccrnovúzer Tagblatt híradásai alapján kerültek ezek a hírek forgalomba s a helyi ha­tóságok is e két lapnak tulajdonították a hírek elterjedését. A tüntető diákok e lapok szerkesz­tőségeibe bevonultak és azt követelték,^ hogy az ügyben tanúsított eddigi magatartásaikat változtassák meg. A tüntető diákok az uccán összegyülteknek egy csoportjával találták ma­gukat szemben és parázs összetűzésre került a sor. Rosenberg nevű városi tanácsos békitöleg akart közbelépni és súlyosan elverték. Több diák megsebesült. A hatóságok a diáktüntetés­hez csak kevés számú rendőrt \iezényeltek ki. Mikor látták, hogy a komoly beavatkozást nem lehet halogatni, akkor rendeltek ki nagyobb karhatalmat. A rendet az esti órákban sikerült helyreállítani. Fortu tanárt nzavittéb Vacarestibe A csalódott tüntető közönség körében egyre nő az izgalom — A kormány hangoztat'a, hogy nem volt előre tudomása a letartóztatásról «ÄSd Haza és szubvenció * Hock Jánost egy esztendőre Ítélte a buda­pesti törvényszék e3 nyomban szabadlábra is helyezte a táblai tárgyalásig. Azok. akik a Hocktárgyalástól speciális szenzációkat vár­tak, bizonyára cs dédotian teszik le az újságot keveselni lógják az egy esztendőt, ami a sza- badiábrahelyezés pillanatában illuzóriu isá is válik Csalódottan, mert ebben az esetben nincs a'kalmük magyar tnrbárizmusról. engesztel­hetetlenségről dörögni. Még azt sem mondhat­ják. hogy Hock János gerinctelen volt. aki főidig hajolt birái előtt. Hock őszintén meg­mondta, hogy akkori lelkiállapotában egészen másképpen látta a dolgokat és nem szégvenli. hogv férfiasán revidiálta álláspontját. Ez a por azonban jó alkalom nekünk arra, hogy bizonyos dolgok felett elmélkedjünk. Az emigránsok lelkiállapota másfélévtizeddel ez­előtt som volt rejtély előttünk. Akkori tényke­désükből sok mindent meg tudtunk magyaráz­ni, ha helyeselni nem is tudtuk, az azonban akkor is, most is érthetetlen előttünk: hogyan tudtak annyira kivetkőzni önmagukból, hogy a külföldi hatalmak fegyveres beavatkozását sür­gették Magyarország ellen, Baranya tartós ju­goszláv megszállását követelték, spicli szerepre vállalkoztak hazájuk ellen, igazi vagy állítóla­gos titkos fegyverraktárak helyét súgták be külföldi államok követségeinek s általában olyan szerepet vállaltak magukra, amely hiva tásos kémeknek való, de amely még akkpr sem szimpatikus előttünk, hogyha ellenséges ál­lam, nem pedig saját hazája ellen folytatja valaki. Hock János ilyen szerepre sohasem vállal­kozott- Politikai cikkeket irt s amikor ezeket a cikkeket most elébe tárták, ő maga csodálko­zott a legjobban egynémely kitétele felett. Egy idő múlva aztán teljesen visszavonult minden politikai agitációtól és évek hosszú sora óta minden nyilatkozata a legyőzhetetlen nosztal­gia jegyében fogant és most útlevél nélkül, egy egyszerű határátlépési igazolvánnyal a zse­bében lépte át a magyar határt. A megtört aggastyán gesztusa, a tévedésele keresetlen sza­vakkal történt beismerése, saját cselekedetei­nek önérzetes hangú öubirálata, mindenkiben csak rokonszenvet kelthetett. És a magyar köz­vélemény nemcsak Magyarországon, hanem az utódállamokban is jóleső érzéssel vette tudo­másul az enyhe Ítéletet és utána a szabadlábra helyezést. Magyarországon sok szó esik mostanában az általános amnesztiáról. Sokan és sokszor támad­ják érte a magyar kormányt, hogy nem tud kivé tel nélkül mindenkivel szemben a megbocsájtás álláspontjára helyezkedni. Be kell vallanunk, hogy a támadásoknak ezt a tenorját mi nem tudjuk osztani. Mi igenis különbséget teszünk emigránsok és emigránsok között. Ismerünk olyan emigránsokat, akik az idegenben és itt az utódállamokban sem felejtették el. hogy akármilyen is a politikai álláspontjuk, elsősor­ban mégis csak magvarok. Igyekeztek elhelyez­kedni a polgári munka műhelyeiben, ha lehetett kivették részüket a magyarság küzdelmeiben sőt nem egyszer áldozataiban is. Van azon­ban az emigranti,e.nak egy másik kategóriája is. Olyanok, akik tizenöt év távlatában is a gyűlölködés „eszmei magaslatán“ állnak és ma is spionkodás, sőt nem egyszer magyari'alás a kenyerük. Van például egy csehországi „ma­gyar“ napilap, amelyről köztudomású, hogy a cseh kormány pénzén készül és ennek a lapnak pár nappal ezelőtt az volt a ..szenzációja“, hogy. Magyarország Ausztrián keresztül lőszereket szállított Olaszországból s a cikkíró sokkal dü­hösebben követelte a külföldi hatalmak inter­vencióját, mint a cseh lapok. Ezekben a sajtó­orgánumokban a „magyar“ szónak külön meg­bélyegző értelme van s nincs a magyar közélet­nek egyetlen területe sem. amelyet befeketíte­ni, mosiékkal leönteni ne igyekeznének. Mi, meg tudjuk érteni, hogyha ilycH embe­rek számára Magyarország nem ismer amnesz­(Bukarest, január 20.) A Fortu professzor elleni bűnügyi eljárás egyre nagyobb mérték­űén izgatja a bukaresti közönséget. Tegnap este nagyobb tömeg gyűlt össze a törvényszék épülete előtt, a tömegben nagyon sok középis: kólái tanárral s várták annak a fellebbviteli tárgyalásnak a vegét, amely a letartóztatási végzés ellen beadott fellebbezés felett kellett, hogv döntsön. A fellebbviteli tárgyaláson a védőknek egész sora vett részt s valamennyien a vádak alaptalanságát hangoztatták. A fel- iebbviteli tanács helyet is adott a fellebbezés­nek és elrendelte Fortu tanárnak a szabad­lábra helyezését. A hirt a várakozó tömeg ová­cióval vette tudomásul és nemsokára szét is oszlott abban a tudatban, hogy a professzort [szabadon bocsátják. Voltak, akik még sokáig várakoztak, várták Fortunák a megjelenését s azt hitték, hogy csak bizonyos formalitásoknak az elvégzése tartja vissza a törvényszék épüle­tében. Forint azonban nem engedték szabadon, mert a hatóságoknak a fellebbviteli tanács döntésekor már a kezében volt a főügyészség­nek egy újabb letartóztatási végzése, amely hasonló vádakkal rendeli el az elfogatásit. Ott nyomban letartóztatták, sőt vádtanács elé is ál­lították, amely helybenhagyta a letartóztatá­sát. Fortu tanárt a törvényszék épületének egy hátsó kapuján rendőrök vitték ki, csukott autóba ültették és újból Vacarestibe szállítot­ták vissza. A letartóztatott professzor hir szerint éhségsztrájkot kezdett. A Dimineaţa közli Ponovici Mihály igaz­ságügyminiszternek nyilatkozatát. A miniszter hangsúlyozza, hogy sem a kormánynak, sem neid néni volt előzetes tudomása Fortu letar­tóztatásáról. A uemzeti-parasztpárt eddigi kor­mányainak mindig az volt az álláspontja, hogy nem avatkoznak be az igazságszolgálta­tás menetébe. A kormány sohasem tartóztatta le politikai el­lenfeleit, mint az más kormányoknál megtör­tént. Most már a kormány ebben az ügyben 'lom tehet semmit. Az ilfovi főügyész saját kezdeményezésére indított eljárást Fortu ellen és tartóztatta őt le, meg kell várni a bírói fó­rumok döntését. A bukaresti ügyvédi kamara hivatalos közleményben megcáfolja azt a hirt, hogy a kamara akciót indított Fortu érdekében és til­takozott fogvatartása ellen. A kamara ilyen mozgalmat nem indított és kizárt dolog, hogy királysértés címén letartóztatottak védelmére kelljen, mint testület. Egyes ügyvédek szemé­lyes kapcsolatai alapján megindított akciójá­val a kamara nem azonosítja magát. Dr. Gerota, ismert bukaresti egyetemi ta­nár kérést nyújtott be Enescu vizsgálóbíróhoz, hangsúlyozva, hogy bármilyen összeg erejéig garanciát vál­lal a tanár szabadlábrahelyezéséért. Figyelemreméltó tényként jegyezzük meg, hogy Fortut már többizben le akarták tartóz­tatni, az egyik magaşrangu állambiztonsági tisztviselő egy alkalommal Maniu miniszter- elnökhöz fordult és hozzájárulását kérte a le­tartóztatás foganatosításához. Maniu azonban kategorikusan vissza­utasította, hangsúlyozva, hogy abból igazán senkinek semmi haszna nem lesz, ha ebből az emberből mártírt csinálnak. A nemzeti-parasztpárt körében a Popo- vici igazságügyminiszter nyilatkozatáról azt mondják, hogy Fortu letartóztatását bizonyos célzattal éppen a liberálisok készítették elő, hogy ilyen utón zavarokat idézzenek elő. A Buigária-telep gyilkos merényletével kapcsolatban tizenkét gyanúsítottat adtak át az ügyészségnek (Kolozsvár, január 20.) Tegnapi számunk­ban megírtuk hogy a rendőrség bűnügyi osz­tálya a Bulgária-telepen lejátszódott véres eseményekkel kapcsolatosan tömeges letartóz­tatásokat foganatosított. Ismeretes, hogy az elmúlt vasárnap mulat­ságot rendeztek a Bulgária-telep legényei és ez alkalommal úgy elverték Iíácz András és Vincze Ferenc iparosokat, hogy életveszélyes sérüléseikkel kórházba kellett szállítani őket. Pénteken a két szerencsétlen ember állapota válságosra fordult, ugyannyira. hogy vasár­nap óta még a mai napig sem hallgathatták ki őket. A rendőrség pénteken délelőtt tizenegy órakor fejezte be a vizsgálatot és megállapí­totta a verekedők személyazonosságát. Ezeket, névszerint Hadházi Samu. Kovács István. Ked­ves István és János, Dávid Ferenc, Teodor George. Nagy Mihály. Adó Ferenc. Diószegi Fjek. Kedve« Márton, Cuibus József és Kedves Józsefet át is adták az ügyészségnek. Síepirars Zweig: Marie Antoinette a világirodalom szenzációja. Két vaskos kötet cca 600 oldal, fűzve 19?'— lej, diszköKsben 240 — lej Lepagenál Kolozsvár, — postán utánvéttel franco.

Next

/
Oldalképek
Tartalom