Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-15 / 12. szám

e

KBUTiOjs/ca

XVL ÉVF. 12. SZÁM.

Nosztalgia a kaland után

Nem tudom, más is úgy van vele, de közbe- közbe az ember félreteszi azokat az olvasmányodat, amelyeknek tárgya valami kitalált mese és tzok után a művek után érdeklődik, amelyek szertői mondanivalóikat az élet valóságaiból merítik, [gy bevallom, mostanában rendkívül érdekelnek i legkülönbözőbb útleírások. Lám, egy olyan kiváló iró, mint Jakob Wassermann is ezen a véleményen van, sőt legújabb könyve is Stanleyről, A benszülöttek legendás Bula Határijáról szól. Stanley különös egyénisége annyira foglalkoztatta e pszihologiai problémák iránt mindig fogékony német irót, hogy most indíttatva érezte magát egy lelki portrét rajzolni meg róla, amit érdemes épen azoknak elolvasni, akik Stanley afrikai útleírásait ismerik. Stanley ugyanis újságíró is volt, kiváló megfigyelő és ha tudományos szempontból nem is adott annyit, mint egy Schweinfurth, egy Mungó Park, útleírásai sokkal színesebbek ezekénél, mert Stanley néhány odavetett szóval mesterien tudta megrajzolni a jellemeket, akár színes emberekről volt szó, akár Li- vongstoneról, vagy Emin pasáról. Bizonyos, hogy Wassermann regényes életrajza alatta van Wassermann többi nagy regényeinek, egy Kaspar Hausernek vagy egy Gensemännohennek, de mint sni generis irás, igen érdekes és újszerű.

Abban a könyvsorozatban, amely Kalandos utazások cim alatt jelenik meg magyar nyelven és amely, ismerjük el, tiszteletreméltóan olcsó árban hoz ki olyan külföldi müveket, amelyek ára eredetiben háromszorosa vagy négyszerese a magyar fordításnak, még néhány igen érdekes munkát olvastam el, — ezek elolvasását felnőtteknek is őszintén ajánlom. Ott van például egy berlini német újságírónak, Richard Katznak a Tűzföldtől Kamcsatkáig cimü munkája. Erre a könyvre nyugodtan rámondhatjuk, hogy sziporkázik a szellemességtől. Világrengető felfedezései nincsenek ugyan, de felfedezi az emberi lélek labirintusait, amelyek ép olyan izgalmasak, ha a primitiv ember lelkének a labirintusai is. E cikkek

Schulhof EmHüé

ORIENT

SMiüMzeíi Isiiül!

ORAOEJI, Strad« íp. topi# (1

már akkor tetszettek nekem, amikor Katz még

egy nagy berlini újságban helyezte el őket, de igy összefoglalva egy színes kaleidoszkópot vetít elénk, egy kontinens mesteri természetrajzát.

Mostanság olvastam el egy másik német utirajz-irónak, Johannák is útleírását a mai Oroszországról, Kínáról, Japánról, az ázsiai hollandi gyarmatokról. A könyv cime Negyvenezer kilométer, amelyet a német újságíró úgyszólván semmi pénzzel tett meg, nem egyszer regényes körülmények között. Pénz nélkül utazni, munkába állani hajón, bányában, fűrésztelepen, vendéglőkben pineéreskedni — effajta utaknak mindig van valamilyen különös charmgja s olyan tapasztalatok kisérik, amelyek a tényeket egészen más világításba helyezik, mint amilyeneknek akkor mutatkoznak, ha a Cook-iroda szemüvegén keresztül nézzük. Johannák humora van — rendkívül értékes tulajdonság utleiróknál — kissé száraz humor ugyan, amely itt-ott cinizmus fintorát veszi fel, de szatirikus megfigyelésein keresztül jobban beláthatunk például az orosz szovjet belső életébe, mint sok oldalas fontoskodó, statisztikai adatokkal agyonszaturált értekezéseken keresztül.

Bevallom azonban az összes kontinensek között leginkább Afrika érdekel. E tekintetben is

kaptam néhány uj könyvet, amely kielégített, Ohle Ismeretlen Szaharában cimü könyve például sok újat mondott a számomra. Ismerem Ossen- dovszki Szaharai könyveit, amelyeket felold holmi miszticizmusokban, de milyen sarlatán, gyönge teljesítménnyé válik, ha például Seobrok beduin könyvét vagy az emlitett Ohle útleírását olvasom. Ohle megbízatást kapott, hogy vezessen expedíciót Szahara belsejében egy transszaharai vasúti vonal sineinek kijelölése és lefektetése céljából. Ohle eltért az ismert, évszázadok óta használt karaván úttól, eddig még ki nem tapasztalt helyeken, rettenetes szenvedések között vette útját és útja Timbuktuig úgy hat, mint egy igazi hősköltemény.

Ohle Ismeretlen Szaharában cimü könyve anélkül, hogy a szerző tudatosan törekedne e cél felé, frappánsul érzékelteti Afrika titokzatos levegőjét, forró, rejtélyekkel téli világát. Rendkívül érdekes a műnek az a része, amikor az expedíció egy vulkánikus hegyvidékre kerül és e hegyvidék borzalmaival küzd meg.

De talán nem is kell Afrikába menni, hogy az olvasó az utazással járó fölfedezés gyönyörűségét élvezhesse. Fehér Géza, a Bulgáriában élő magyar tudós Kánitz Félix Fülöpről, a Balkán Koíumbusáról irt nagyon érdekes könyvet. (Franklin Társulat kiadása.) Kevesen tudják, hogy egy újpesti származású fiatal ember a mult század második felében, külföldön rajzolói pályára lép, Szerbia és Bulgária lakásainak felfedezőjévé válik s éveket töltve az Európai közvélemény előtt rejtve maradt balkáni vidékeken, felhívta könyveivel, sok száz hírlapi cikkével a

figyelmet a török uralom alatt nyögő szláv népekre, sietette e népek felszabadulását és elősegítette függetlenségüket. Kánitz Félix Fülöpnek

igen nagy érdemei vannak abban, hogy az önálló Bulgária és Szerbia megszülettek, Ez a csodálatos ideálista tudós is volt egyben, régész, etnográfus és bizantológus és az a teljesítmény, amelyet elvégzett, nemcsak politikai, de európai értelemben vett kulturális teljesítmény is volt. A régi Szerbia még nagyon is jól tudta, bogy mit köszönhet Kánitznak, a magyarnak, a világháború utáni Jugoszlávia azonban megfeledkezett arról, hogy egy magyar ember ügyszeretete nélkül talán évtizedekre visszasülyedt volna a balkáni népek felszabadulása.

Az a könyv, amelyről még be akarok hamarjában számolni, tulajdonképpen ki is esik a „kalandos“ könyvek beszámolójából. De kalandos könyv ez is —- a maga módján: modern európai lelki kaland. Szerzője, az örmény származású Michael Arien nekem kedvene iróm. Szeretem a nyelvöltögetését, stílusának angolba ojtott orientálizmusát, csípős dialektikáját, hősnőinek finom neuresztiéniáját. Magyarul eddig két könyv jelent meg tőle, A Zöld kalap, amelyet filmre is vetítettek: Az ifjú szerelmesek, amely talán nem olyan népszerű, de mint irodalmi mü jobb, talán Arién összes müvei között a legjobb Most megjelent a harmadik Arién Lily Christine (Franklin kiadás). Egy fiatal pápaszemes, angol civilizációban tultenyésztett lady, aki szerelmes urába, ez viszont egy színésznőbe szerelmes és el akar válni tőle. Mint a legtöbb angol társadalmi regényben, itt is a botrány vagy a botránytól való félelem jelentős szerepet játszik. Az a néhány gentleman, aki e hölgy körül csoportosul, udvarol, lelkesedik és belé- szövődik a hölgy sorsába, kitűnő galériája mai háború utáni angol társadalomnak. Lily Christine sorsa éppen olyan tragikus, mint a többi Arlén-hősnőké és ezért rokon, úgyszólván tejtest- vór velük, de a mü éppen ezáltal válik egy iró egységes emberlátásának hordozójává és egy uj típus kifejezésének eszközévé.

(U

DiAKMENZA

Javára

január 15-én délelőtt 11 érakor

iéié^oitycéiu matiné

a

Corso

filmszínházban

Minimálfin ©ti legyünk!!!!

Jákob és Rákhel

Irta: SURANYI MIKLÓS

I.

Jákob pedig tudvalevőleg Háránba érkezett és ott pásztorokat talált, aki juhaikat itatták. Jákob megkérdezte a pásztorokat:

— Honnan való vagytok, atyámfiaif

— Háránból valók vagyunk, — felelték azok.

— Ismeritek-e Lábántl

— Hogyne ismernék! Egészségben van és az Ő leánya: Rákhel, imhol jő a .juhokkal.

Jákob megpillantotta Rákhelt és sírva fakadt örömében. Mert Rákhel széptermetü és szóptekintetü va!a.

Rákhel elszaladt apjáért: Lábánért. Lábán megörült Jákobnak, megölelő és megcsókolá őt és bevivé a házába. És megmutató neki két leányát. A nagyobbik neve Lea, a kisebbiké Rákhel.

Jákob megkérte Rákhel kezét s Lábán, az atya, odaígérte neki azt, ha hét évig szolgál a gazdaságában.

Vig fütyürészés, boldog várakozás és szorgalmas munka közben telt el a hét’ esztendő. A gyermek Rákhel érett hajadonná lett és ő volt a legszebb leány Mezopotániában. Nénje, Lea, ellenben gyulladt szemű volt és hibás termetű. Érthető tehát, hogy a hét év leteltével még Lea is hajadon vala. Apja pedig megsajnálta őt és Rákhel helyett. Leát adta Jákobnak feleségül.

— Ha Rákhelt akarod, érte újabb hét esztendeig kell szolgálnod a gazdaságban, — vigasztalta az elszomorodott ifjút, aki kénvtelert- kelletlen, belement a rossz cserébe és Rákhelért újabb hét évig dolgozott hűségesen és szorgalmasan.

Mikor pedig a másik hét esztendő is eltelt, megkapta Rákhel kezét is és Jákob úgy érezte, hogy nem hiába szolgált Lábán udvarában tizennégy hosszú esztendeig.

n.-VA tizenharmadik század közepén Ferdinánd

spanyol király udvarában apródnak állott be az ifjú Don Jósé de Cadâlşo, ágról szakadt kurtanemes, aki szómét vetett Diana de Rodriguez kisasszonyra, Rodriguez tábornoknak, a király bizalmasának egyetlen és összehasonlíthatatlan szépségű, gazdag és müveit kisasszonyleányára. Diana szép termetű és szép tekintetű vala és a fiatal apród egészen elvesztette eszét, amikor megpillantotta őt. Szép volt az apród is; lovag- játékokban, zenében és költemények szerzésében első és utolérhetetlen; az udvarnál mindenki elismerte, hogy az apródot és a tábornagy leányát az Isten is egymásnak teremtette volna, ha történetesen nem választja el őket a rangkülönbségnek áthidalhatatlan szakadéka.

Diana azonban nem akarta látni ezt a szakadékot. Ö is halálosan szerelmes volt és kijelentette apjának, sőt a fejedelemnek is, hogy nem lesz soha másnak a felesége, hacsak nem az ifjú Cadalso lovagé.

Az apa végül úgy határozott, hogy Don Jósénak előbb érdemeket kell szereznie az arabok ellen való hadjáratban s ha megoldja a reá rótt lovagi feladatokat, újra jelentkezhetik, mint kérő, a tábornagy házánál.

Don Jósé boldogan állt az alkura. Szerelmese ablaka alatt elpengette utolsó dalát., amelyet Diana szépségéről irt Aztán táborba szállt, áthajózott a Gibraltár-szoroson és belevetette magát az arabok ellen vívott szörnyű harcokba. A hét esztendő olyan gyorsan mult el. akárcsak Jákob hét éve, amelyet Rákhelért kellett szolgálnia, Lábán 'gazdaságában. Don Jósé dicsősége napról-napra nőtt és Ferdinánd király udvarában hősi románcokat énekeltek róla a trubadúrok, mint egy uj Lancelotról. Don Jósé az arabok ostorává lett; félelmetes hős, kemény és marcona dalia. Lantját sutba dobta, szerelmes verset többé nem irt, ehelyett végigszáguldozta a harcmezőket és a király első lovagjává, hadvezérré és kormányzóvá küzdötte fel magát.

Amikor letelt a hét év, viharsebesen nyargalt vissza Barcelonába, hogy karjai közé zárhassa szerelmét, a gyönyörű Dianát,

Otthon pedig szörnyű meglepetés várt rá.1

A gyönyörű ifjú hölgy helyett elrútított arcú, fonnyadt, beteg és roskatag aggszüz várta őt, a Spanyolországot végigsöprő rettenetes betegség, a fekete himlő egyik áldozata, Don Jósé sírásra fakadt, amikor ezt a szánalmas roncsot megpillantotta. Diana is sirt.

— Tudom, hogy nem vagyok méltó a te kezedre, — suttogta könnyein keresztül és én nem is akarok a te feleséged lenni. Én zárdába vonulok, téged feloldalak ígéreted alól és kívánom, hogy Aragónia és Castilia legszebb hölgye legyen a feleséged.

Don Jósét meghatotta ez az önfeláldozás és rettenetes fájdalommal bár, de kitartott Ígérete mellett. Oltárhoz vezette Donna Dianát és megesküdött vele ő, Spanyolország legrutabb és leg- szomorubb hercegnőjével. Aztán pedig visszament a táborba, belevetette magát a legveszedelmesebb kalandokba, kereste a halált, mígnem az arabok felkoncolták őt és megváltották tragikus életét.

III.

Müller ur volt a leggazdagabb textilkereskedő a posztósok és selyemárusok negyedében. Müller urnák nemcsak roppant tárházai voltak, nemcsak övé volt a legnagyobb export-import vállalat, nemcsak korlátlan hitele volt angliai, németországi és lyoni gyárosoknál és nagykereskedőknél, nemcsak övé volt a legnagyobb palota a Cityben, hanem volt még azonkívül egy drága kincse is, a leánya, Müller Katinka kisasszony, akinek szépsége az angyalokéhoz, hozománya az amerikai milliárdoslányokéhoz és büszkesége a régi spanyol hercegkisasszonyokéhoz volt hasonlatos.

Müller ur házában egyike volt a legfiatalabb

cégjegyzőknek Kovács Ferenc textilmérnök, több külföldi kereskedlemi akadémia doktora, aki olyan finom és előkelő ur volt a magánéletben, mint egy castiliai nemes, vaşy égy ifjú angol lord. Ám koldusszegény volt és jött-ment ember, alacsony származású, egy az ezer és ezer Kovács közül, akik tekintetüket fel sem merték olyan magasra vetni, mint amilyen magasan trónolt