Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-15 / 12. szám
XVI. ÉVF. 12. SZÁM. KeletiUjsxg 1 Francia terv a lengyel korridor kérdésének megoldására Lengyelország adja vissza Németországnak a vitás területek nagyrászéf, kárpótlásul gyarmatot kap Kele afriká&an Galamb a csatornában * Csathó Kálmánnak van egy kedves regénye: „Varjú a toronyórán". Azért jut eszünkbe ez a regényeim, mert bizonyara jobb dolga volt a varjúnak a toronyórán, mint annak a szerencsétlen galambnak, amely egy vízlevezető csatornába esett s valószínűleg nem is kerül ki onnan többet. Vagy tiz-husz ember állta körül tegnap a CFB Magyar uccai igazgatósági épületének egyik vízlevezető csatornáját. A csatornából kétségbeesett vergődés hallatszott ki. — Egy galamb van benn, — mondta az egyik ácsorgó. — Megfázott a levegőben, elszédült s egyenesen a csatornába esett bele. A csatornának a földtől úgy egy méternyire hajlása vaai, itt akadt fel a galamb. Úgy látszik hamar magához tért, mert mozogni, csapdosni kezdett. Erre lettek figyelmesek az emberek. Búgott is közbe, szivbe- markoló segitségkéréssel igy állapították meg, hogy galamb került a csatornába. Az egyik ember megpróbálja kimenteni a kis állatot. Megmarkolja a csatornát, hatalmasakat ránt rajta,; a csatorna pléhrészét ki akarja szabadítani az alsó öntött vasrészből. Erős az ember, de erősebben van elkészítve a csatorna: eehogysem akar kimozdulni helyéből a felsőrész. A galamb közben halálturbékolásba kezd. Az emberek sajnálkoznak. — Szegény kis galamb. Jaj, csak ki tudnák menteni. Segélyakció tovább folytatódik. Egy jókora vasdarabot ad valaki a csatornát kiemelni igyekvő ember kezébe. Ezzel feszit: most a csatornát, amely azonban minden külső erőszakot hősiesen tűr s meg se mozdul bármilyen oldalról is akarnak beléje hatolni. Talán ha kivágnának egy darabot a pléh- ből, ki lehetne szabadítani a galambot, de ki szánja el magát arra, hogy a felelősséget elvállalja a CFR épületének rongálásáért. így nincs mentség. Az erőlködő ember letörli a verejtéket homlokáról s tanácstalanul tekint körül, ő máir nem tudja mit csináljon. Csendesen elmegy. Szomorú, hogy nem tudta kiszabadítani a galambot a csatorna sötétségéből. A többiek is tovább mennek. A galamb csak csapdos a szárnyaival. Egyszerre ezt is abbahagyja. Bizonyára rájött arra, hogy itt már nincsen segítség: meg kell halni. Egy ideig ott fog ülni étlenül s ha egy k>s olvadás indul, hamar megfullasztja a ráznduló viz. tsz. b.) Az Ipar és a tudomány szakembereihez í Minden magyar, német, francia, angol folyóirat és könyv eredeti kiadói áron Lepagenái Kvár. Lepagehoz küldje a dijat, hivatalos kurzuson lejbe. A lapot közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól Kvár. az üzleti világ felett Müller ur, a posztónagykereskedő. És mégis úgy történt, hogy Kovács ur halálosan beleszeretett Müller ur leányába és Katinka kisasszony maga is beleszédült a fiatal mérnök szerelmébe Müller ur boldogtalan volt. Leányának a legelőkelőbb arisztokraták, vagy a legelőkelőbb pénzfejedelmek akármelyik sarját meg nyerhette volna vőlegényül. Mit kezdjen ő ezzel a sehonnai, árva, földhözragadt textilmérnökkel? Katinka kisasszony azonban makacsul ragaszkodott a szerelméhez és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem adják oda Kovács mérnök urnák. Müller cégfőnök tehát magához hivatta Kovácsot és emlékeztette őt Jákob és Rákhel történetére. Az ifjú mérnök boldogan kötött szerződési Müller úrral, hogy hét évig ingyen szolgál ja a céget s ha működése a vállalatot felvirágoztatja, jutalmul megkapja Katinka kisasszony kezét. Megfeszített munkában és boldog várakozásban telt el a hét év. Közben azonban csődbe jptott világszerte a gazdasági élet, az emberek nem voltak képesek finom posztót vásárolni, Müller ur pénze elértéktelenedett, raktárait forradalmárok fosztották ki és hiába erőlködött Kovács, a teljhatalmú cégvezető, a Müller-féle vállalat összeomlott és a főnök kétségbeesésében főbelőtte magát. A hitelezők erre csődöt kértek, a csődeljárás felemésztette az összes aktívát és az árva, de szép és büszke Müller Katinka koldusszegényen, kétségbeesetten és életuntán került ki a katasztrófából. Éppen akkor telt el a hét év és Kovács urnák jelentkeznie kellett volna Katinka kezéért. Kovács ur azonban nem jelentkezett. Maga helyett levelet küldött Katinkához s megirta neki. hogy egy nagy amerikai textilvállalat meghívta őt igazgatójának és első mérnökének. Megirta, hogy ő még mindig lángoló szerelemmel szereti első és utolsó szerelmét, névleg Müller Katinka kisasszonyt. de karrierje érdekében el kell fogadnia az amerikai cég ajánlatát. í És elyitorlázatt Amerikába. (Varsó, január 14.) Lengyel politikai körökben igen nagy megrökönyödéssel fogadták, hogy Charles Braibant, a párisi „Amities Internationales" társaság vezértitkára a lengyel korridor megoldására vonatkozólag egy tervezetet közölt a francia sajtóban, amelyet a közvélemény tetszéssel fogadott. A javaslat szerint a korridor vidékét nagy részben vissza kell adni Németországnak és csak egy keskeny országutat keli a lengyei szuverénitás alatt meghagyni, amely a lengyel államnak Gdingenne! való összeköttetését biztosítja E keskeny utrészlet felé viaduktokat kell építeni, amelyen keresztül a keleti német vidék megtalálná összeköttetését a német birodalommal. A terület elvesztése fejében Lengyel(Nagyvárad, január 14.) A „becsületes megtaláló“ típusa ugylátszik még a mai anyagias viszonyok között sem veszett el. Bizonyíték erre az alábbi rendkívüli érdekes eset, amely pár nappal ezelőtt Nagyváradon történt: Pár nappal ezelőtt Krausz József, a nagyváradi Szántó-redőnygyár tisztviselője,' Nagyváradon a város szivében fekvő Ritoók Zsigmond- uccán haladt és amint a 17-es számú ház elé ért, ennek párkányán egy lezárt levélboritékot talált, amely mint ajánlott levél, kellően fel volt bélyegezve, de postai bélyegző még nem volt rajta. Első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a feladásra szánt ajánlott levelet valaki elvesztette és mivel a boríték nem volt teljesen zárt, Krausz kibontotta, hogy megnézze tartalmát. A boritokban egy levél volt, amelyet egy előkelő és az egész országban ismert nagyváradi gyárvállalat irt egy temesvári gyárnak. A nagyváradi gyár arról értesíti a temesvárit, hogy „van szerencséje számla tartozása kiegyenlítésére mellékelten a Banca Naţională által kiállított 192.000 leiről, bemutató szóra csekket megküldeni és ezzel a tartozást kiegyenlittetnek tekinti. A levélhez tényleg mellékelve volt egy szabályszerűen kiállított, Banca National a-esekk, 192.000 lej összegről, amely a csekk bemutatójának levonás nélkül azonnal kifizetendő. Krausz József pillanat alatt átlátta a helyzetet: A 192.000 lejről szóló csekket tartalmazó ajánlott levelet valaki, minden bizonnyal a gyár küldönce elvesztette és az, aki ennek a csekknek birtokába, jutott, ha lelkiismeretével nem számol, egyszeriben gazdag ember, mert a csekket bárki, bárhol beválthatja, anélkül, hogy valami melegen érdeklődnének a kiléte iránt. Krausz József azonban a levelet visszatette a borítékba, a csekket pedig külön a pénztárcájába helyezte és — ment egyenesen abba a gyárba, amely a nagyértékü ajánlott levelet Temesvárra akarta küldeni. A gyárba érkezve, annak egyik főnökét kereste, akit személyesen nem ismert: — Uram, — mondta — bizalmas ügyben szeretnék önnel beszélni. A gyár főnöke meglepődve ültette le irodájában Krausz Józsefet, aki bemutatkozás után igy szólt: — Uram! Félig üzleti, félig privát természetű ügyben jövök Önhöz, de csak oly feltétellel közlöm ezt, az Önök érdekében, ha Ön megígéri, hogy ebből az ügyből a gyár személyzetének semmiféle hátránya vagy kellemetlensége nem lesz. A gyárfőnök egyre fokozódó érdeklődéssel hallgatta a szavakat és miután ígéretet tett a felszólítás teljesítésére, Krausz József, — elővéve a talált levelet — igy folytatta: — Ezt a levelet, amelyet Önök akartak ajánlva Temesvárra küldeni, éppen most találtam a Ritoók Zsigmond-uceán. Ugyebár az Önöké? A gyár főnöke kezébe veszi a levlet, felnyitja met afrikai gyarmatok egyikére. A lengyel lapok e javaslatban a német revíziós propagandának uj elötörését látják és megütközéssel konstatálják, hogy Braibant, aki eddig Lengyelország őszinte barátja volt és aki éppen egy nagy nemzetközi összefogást célzó egyesület élén áll, egy olyan javaslattal lép a nyilvánosság elé, amely Lengyelország részére teljesen elfogadhatatlan. A Frankfurter Zeitung foglalkozik Braibant tervével és csodálkozását fejezi ki Lengyelország izgatottságán a francia jóakaru terv miatt és megjegyzi, hogy ez teljesen fölösleges, mert a korridor megoldásának kérdése igen távoli dolog. De hogy megindult Franciaországban is a vita a korridor kérdése fölött, az csak annyit igazol, hogy a békeszerződések utján megteremtett politikai helyzet az idő haladásával egyre elárulja tarthatatlanságát. és halálsápadttá vált arccal szól: — Igen, ez a levél a mienk. De a levélben csekk is volt. Hol a csekk? — Azt nem tudom. Én igy találtam. — A gyárfőnök izgalma érthetően tetőfokra hágott. A szomszéd helyiségben lévő személyzeti irodába futott át: — Adják ide azonnal a tegnapi postakönyvet! A postakönyvbe beírva tényleg ott szerepel ez a Temesvárra küldött ajánlott levél a többi között, de amíg a többiekről megvolt a postai feladó vevény, addig ennek hiányzott a recepise. Megállapítják, hogy egy kisleány vitte az előző napi levelezést a postára. Faggatni kezdték, hogy nem adta-e fel, egyszerű levél gyanánt az ajánlott levelet, de ez a feltevés első pillanatra megdőlt, mert, hiszen a levél megvan, postára nem került, de kilopták belőle a 192.000 tejes Banca Naţionalii csekket. A gyár könyvelőjének egy ötlete támadt: — Azonnal jelentést kell tenni a rendőrségnek és itt is, Temesváron is, meg mindenütt le kell tiltani a kifizetést. — Tilthatja azt már — kiáltott kétségbeesetten a gyár főnöke — biztosan felvették már a pénzt. Elképzelhető nagy volt az izgalom a gyár egész irodájában. A gyárfőnök, aki egyébként Várad egyik legvagyonosabb embere, egészen le volt sutjva és a személyzet is fühöz-fához kapkodott. Amikor azonban a kétségbeesés áradata már elérte a kulmináeiós pontját, Krausz József a legnagyobb lelkinyugalommal, a természetében levő csöndes higgadtsággal igy szólt agyár főnökéhez: — Most újból kérem önt, szíveskedjék vissza befáradni az irodájába. A gyárfőnök a még az ő számára is jelentékeny veszteség súlya alatt megtörtén követte Krauszt, A főnöki irodában azután négyszemközt igy szólt Krausz: — Kérem, Uram, előrebocsájtom, hogy nem akarok tőkét kovácsolni a dologból, csupán azért rendeztem igy a dolgot, hogy lássam, miképpen jár Ön el személyzetével és most már sietek önt megnyugtatni, hogy a levélben a csekket is megtaláltam. Tessék, itt van. És ezzel pénztárcájából elővette a vagyont érő ominózus csekket. — Uram — szólt a gyárfőnök — a másvilágról hozott vissza. Nagyon-nagyon köszönöm önnek, mert ha ezt a levelet nem egy ilyen becsületes ember találja meg, mint Ön, úgy most a 192.000 lejt megfizethetném mégegyszer. Természetes, hogy a csekk láttára azon pillanatban megváltozott a kétségbeesett hangulat a gyárban és a gyárfőnök pedig odament a Wert- heim-kasszához és jelentékeny összeggel, nobili- , san honorálta „a becsületes megtalálót". ötvös Béla. ország mandátumot kap az elvett néVannak még becsületes megtalálók ' Történet az elveszett és megtalált kétszázezer tejes csekkről Krausz József ravasz próbatétele és vidám Happyend
