Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-08 / 283. szám
Képviselőház BUDAPEST V. CIuf-KoI09SV & r, 1932. december 9, * Csmörtuu mtiWsKú 'Előfizetés belföldön: Bote» WO, félévre 400, negyedévre 300, egy hóra 30 L ■Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 508. XV. ÉVFOLYAM 283. SZÁM. Előfizetés Magyaronz&gon i Egyévre 50 Pengő, félévre 35 rengő, negyedévro 12,58 P< Egyes szám ára 29 fillér A leszerelési konferenciát ezek szerint ismét elhalasztották. Hetekig tárgyaltak megelőzőleg, hogy majd Németországot visszahozzák a tárgyaló asztalhoz és valamelyes formában meg- gyeznek vele. Németország makacskodott: mindaddig, mig el nem ismerik az ő egyenjogúságát más államokkal, addig a leszerelésről szó sem lehet. Franciaország kivételével az összes államok hajlamosak voltak a német tézis elfogadására. Egyedül Franciaország volt az, amely hangoztatta, hogy biztonság és leszerelés egyidejűleg oldandó meg, azaz Franciaországnak újabb módokat kell adni arra, hogy szövetségeseivel hadseregének fölényét továbbra is gyakorolhassa Németország fölött. Franciaország a leszereléssel kapcsolatosan egy érdekes tervezetet dolgozott ki az úgynevezett „konstruktivstervet, amelynek előadására az ötös konferencián nem is kerül sor. Bizonyára titkos örömmel vették tudomásul a nagyhatalmak, hogy már a konferencia kezdetén ilyen pompás alibivel, mint amelyen Németország „tűzött“ kivánsága, üthetik cl a továbbiakat, mert hiszen, ha meg is egyeznek az egyenjogúság elvi problémájában, még mindig összevesztek volna önmaguk között, magán a leszerelésnek a tényén. Az ötös konferencia elismeréséül legyen mondva, hogy nem sokat viaskodtak, nem sokat nagyképiisködtek. Ahány állam jelen volt, mindegyiknek meg voltak a maga külön szempontjai, sőt a maga külön leszerelési terve is, de nem vitatkoztak fölöttük, nem reménykedtek valamelyes megoldásban, nem próbálták túlságosan kapacitálni egymást, nem adtak a sajtó számára nagyjelentőségű nyilatkozatokat, egyszerűen tudomásul vették, hogy egyelőre nincs itt az ideje a leszerelésnek. A leszerelési konferenciát talán megmenthette volna az amerikai delegáció azzal, hogy egy komoly indítványt tesz. Szereljetek le, Amerika elengedi az adósságotokat! Amerikának azonban nem volt kedve ilyen nagyjelentőségű kijelentéseket megtenni és Normand Davis, a genfi tanácsokzások alatt állandóan jelentőségteljesen hallgatott. Igaz, végül is ő oldotta meg a helyzetet: küldjünk ki egy permanens bizottságot, amely tanulmányozni fogja a kérést és 1935-ben, esetleg 1936-ban üljünk újra össze. . Úgy is történt. A leszerelési kérdés három évig most nyugodni fog — elméletileg, mert a gyakorlatban „permanensen“ élni fog a fegyverkezés. Az érdekelt államok továbbra is építeni fogják hadihajóikat, átcsoportosítják hadseregeiket, kiépítik az erődítmények uj rendszerét, átfognak sandítani egymás szomszédságába, fognak prüszkölni, ha hallják, hogy odaát a másik országban „megtették a védelmet a nem- zet biztonságára“, egyszóval egy pompás nemzetközi formula mellett vigan zajlik továbbra is minden ország háborús propagandája. És az az érdekes, hogy ma már az európai sajtó nem is szisszen fel, hogyha a Genfben ősz- szeült öt hatalom tanácskozásai semmi eredményre sem vezettek. A sajtó kiábrándultán nézte, hogy összeülnek Genfben, Neurath* Bon- eour, John Simon és a többi urak és akkor lett volna meglepver ha ezek valami érdembevágót el is határoznak. Mintha a leszerelésnek tényleg megszűnt volna minden jelentősége, ma már csak úgy mellékesen kezelik e nagy problémát. Annyit emlegették az utóbbi években a leszerelés jelszavát, annyit beszéltek róla, hogy már megszűnt, kiapadt az energia a legcsekélyebb Csütörtökön az egész konverzió sorsáról dönt a semnaitőszék Bankok felefefeesése a jogszerinti konverzióról kéri az alkotmányellenesség megállapítását — Kereskedők és iparosok konverziós mozgalma (Bukarest, december 7.) Amint annak idején megírtuk, a semmitőszéki döntés a konverziós törvénynek csak bizonyos pontjaira vonatkozott s az adósoknak csak egyik kategóriájára, mert az elébe került esetben ilyen adósságról volt szó. Az úgynevezett jogszerinti konverziót ez a birói döntés nem érintette. A jogszerinti konverziónak a kérdése most került a semmitőszék elé s ha ez a döntés a múltkorihoz hasonlóan alkotmányellenességet álla pitana meg, akkor a7, egész konverziós törvény felborulna s az adósságrendezésre más alapon kellene uj törvényről gondoskodni. A konverzió a vádlottak padján. Csütörtökön, december 8-án ismét a konverziós törvény fölött fog döntést mondani a semmitőszék összesített tanácsa. A Banca Româneasca Orientului-nak és a kisenevi Banca Romana pénzintézeteknek a fellebbezései kerültek ezúttal a semmitőszék elé s e fellebbezések a jogszerinti konverzióra kérik kimondani az alkotmányellenességet. E fellebbezések szerint általában agráradósságoknak s igy a kisgazdák adósságainak a törvényszerinti rendezése a magántulajdon elvébe ütközik s ezért alkotmányellenes. A két jogi álláspont képviselői nagy felkészültséggel vesznek részt a tárgyaláson s úgy politikai, mint gazdasági körökben a legnagyobb érdeklődéssel várják a tárgyalásnak az eredményét. Ha a semmitőszéki döntés a jogszerinti konverzióról is megállapítaná, hogy alkotmányba ütközik, akkor ez súlyosan érintené a kisgazdákra vonatkozó konverziós rendelkezéseket és az egész törvényt nehéz volna fenntartani. A kormány most már bízik abban, hogy a bírói döntés nem hoz újabb meglepetést. A kereskedők és Iparosok mozgalma Az Epoca arról ad hirt, hogy az ország kereskedőinek körében mozgalom van, amely a kereskedelmi tartozásokra nézve ugyanolyan konverziót kér, mint amilyennel a jelzálog-tartozásokat rendezik. A Str. Lipiscani-n, a bukaresti kereskedelmi központban aláírásokat g.dttóenek a mozgalomhoz s az aláírási ivek szélűéinek az ország különböző irányaiban. A lap szelént a kereskedők mozgalmát gyorsan követni idgya jg iparosoké is. Karácsonyi törvények. Mania Gyula ţginiszterelnok szerdán reggel Popovici igazságüg>Bainiszter kíséretében Szinajából _ visszanézett Bukarestbe. Csütörtökön tartják minisztertanácsot, amelyen számbaveszik aiS^ßt a törvényiavaslató- kat, amelyeket a karacsmSyi szünidő előtt a parlamentben okvetlenül ' meg akar szavaztatni a kormány. A szünidő 17-én kezdődik s a kamara naponta két ülést tart, hogy soíT törvényjavaslatot tudjanak keresztülvinni. A regátí község választási borzalma. A bukaresti Curentul hajmeresztő adatokat közöl az ókirályságbeli választási kampányról. A tutovamegyei Micesti községben a csendcrprinester és a falu birája valósággal csszeroncsolíák az egyik községi lista vezetőjét. Dumitru Stamate földműves külön Lupu-párti listát adott be. A község Obreja Vasile nevű primarja éjszaka Zamfir Gheorghe csendőrőrmester és öt csendőr kíséretében megjelent tett megvalósításához. A leszerelés következőié nyéből egy utszéii jelszó lett, megunt vezércikk szólam, egy kijátszott patron, amellyel már nem érdemes lövöldözni. A leszerelés gondolata már nem árt senkinek, már nem használ senkinek, a sutba vetették. Stamate lakásán, akit megkötözve a csendőrőrsre szállítottak. Ott aztán kezdetét vette a kínzás. Levetkőztették, lábainál fogva 'Telakasztották és botokkal, puskatussal és kutyakorbáccsal addig ütlegelték, mig elájult. Hajnalban még jóformán ki sem nyitotta szemeit s máris verni kezdték. A késő esti órákban hazaengedték. Stamate orvosi bizonyítványa ösz- szesen 15 féle sérülést állapit meg. A Curentul leközli a szerencsétlen ember fényképét, testét mély vágások és sebek bontják. Franciaország és Oroszország nem kötelesek semlegesek lenni a harmadik támadó állammal szemben (Páris, december 7.) A francia lapok most tették közzé a francia-orosz egyezmény egyes részleteit, amelyből kitűnik, hogy az egyezmény sokkal nagyobb horderejű, mint amilyennek az első pillanatban látszott. Az egyezmény szerint az aláíró hatalmak felmondhatják a kereskedelmi egyezményt olyan országokkal, amelyek a szerződő felek valamelyikének érdekei ellen akcióba léptek, illetve megtámadták. A szerződés több-pontja kereskedelmileg is védi a szerződő felek érdekeit, a szerződésből az tűnik ki. hogy harmadik támadó féllel szemben egyik állam sem köteles megtartani semlegességét. Ami természetesen nem azt jelenti,'hogy a világ meg tudja majd úszni a válságot leszerelés nélkül is és hogy ezt a problémát csak úgy flegmatikusán, kölcsönösen elhatározott nemzetközi cinizmussal le lehessen venni a napirendről.
