Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-07 / 282. szám

XV. ÉVF. 282. SZÁM. KuetiUjsbg Forradalom a filmművészetben l Lányok az in tézetben CORSO j MOZGÓ Magyarigen izgalmas éjszakája A december elsejét megelőző éjszaka a község tekintélyes magyar polgárainak beverték az abla­kait és Eöry István dr« udvarára háromszor egy­másután belőttek — Bánffyhunyadon nyugodtan telt el az anfireviziós gyűlés napja Egészen ujszerüfilml Dorothea Wieck Hertha Thiele Rendezte; Carl Fröhlich (Kolozsvár, december 6.) Erdély több részé­ről futnak be hírek, amelyek sajnálatos inci­densekről számolnak be. Az ország nagyobb városaiban tartott reviziós gyűléseken tudva­levőleg a környékbeli falvak lakossága is részt- vett s mivel az erre irányuló propaganda nem válogatott eszközeiben, természetes következ­ménye a sokszor felelőtlen agitációnak, hogy a disztingválni nem tudó falusi lakosság a ma­gyarellenes jelszavak hatása alatt kisebb-no gyobb excesszusokal követett el azokkal a ma­gyarokkal szemben, akikkel mindezideig béké­sén élt együtt■ Nincs szándékunkban az esemé­nyeket felfújni és ezekben a szórványos esetek ben sem látunk pánikra okot adható következe­tességet, de a hatóságokat mégis kérnünk kell fokozott óvatosságra és arra, hogy a jövőben már eleve igyekezzenek lefékezni az olyan fele­lőtlen, de mégis veszélyes propagandát, amely egyik oldal számára sem kívánatos kilengések hez vezet. A revizióellenes gyűlésekkel kapcsolatos vi­déki zavar tkeltő tüntetések közül ugylátszik a legsúlyosabb incidens Magyarigenben adta elő magát, ahol igazán csak a véletlennek kö­szönhető, hogy emberáldozata nincs az uszitók munkájának. A magyarokat is bevonják a propagandába. A dolog ott kezdődik, hogy a december el­sejét megelőző este a községházáról körlevelet küldöztek szét a faluban, amely igy kezdődött.! „Noi, Românii Curati“ (mi, tiszta románok) és' arra szólitotta fel a lakosságot, hogy jelenjenek meg a gyulafehérvári gyűlésen. Ez ellen senki­nek sem lehetett volna kifogása, hogyha kizár:.' lag csak a község román lakosait kérik fel az aláírásra, azonban nem tudni kinek a lapintat- lanságából, a körlevéllel sorra járták Magyar­igen tekintélyes magyar polgárainak házait is. így többek között keresték Éőry István dr. ko­lozsvári ügyvédet is, aki egyébként magyar- igeni háztulajdonos és birtokos és a gyulafehér­vári református egyház főgondnoka. Eőry azonban nem tartózkodott otthon és bár több szőr visszatértek, nem beszélhettek vele. Ugy­látszik, meg is gondolták a dolgot, mert az esii órákban hazatért Eöryhez többet nem vitték a körlevelet. Többször belőttek Eőry udvarába. A magyarigeni magyarok ezen az estén ne­héz szivvel, aggodalmak között hajtották le álomra szemeiket. Csakhamar kiderült, hogy az aggodalom nem volt indokolatlan. A korai éjjeli órákban indultak el a községben románok Gyű lafehérvár felé és több környékbeli román köz­ség kiküldötteinek is erre vezetett az ütjük. Meg kell említenünk, hogy a gyülekező hely egy román ember korcsmája volt, ahol a szesztila­lom ellenére folyt a bor és a pálinka. És talán erre lehet visszavezetni az éjszakai kilengéseket. Eéltizenket tőkor a falu békés csendjét, ablak- csörömpölések zavarták fel. Mint utólag kidé rült, először Deák József szabómesternek két ablakát törték be. Eőry István háza tőszomszéd­ja a községházának. Az Eőry-liáz mellett is el­vonult egy csoport, amelynek néhány izgága résztvevője botokkal kezdte beverni az ab­lakokat, Eőry István kiugrott az ágyból s abban a hiszemben, hogy csak egy-két éretlen fiatalem­ber magánakciójáról van szó, botjával ráütött arra, aki ablakbe verésben akart kifejezést adni hazafias érzésének. Ebben a pillanatban revolver dördült el, de szerencsére senkit sem talált. Eőry dr. látva azt, hogy komolyabb következményektől is tar tani lehet, kisietett az udvarra és bezárta az uccai kaput. A válasz újabb két revolverlövés volt, az ismeretlen támadó belőtt, az udvarra s nagy szerencse, hogy a sötétben nem találta el Eöryt. Az ügyvéd továbbra is azon az állásponton volt, hogy lehetőleg kerülni kell az alkalmat az ősz- szciitközésre és visszahúzódott a tornácra. Pár perc múlva arra lett figyelmes, hogy valaki be­mászott az udvarra és . a belülről elreteszelt kaput igyekszik ki­nyitni. Eőry, aki joggal tarthatott attól, hogy a tömeg benyomul az udvaron keresztül a lakásba, ismét á kapunál termett, amelyen éppen akkor ugrott ki a megzavart tüntető. Újra elreteszelle a be­járatot s ezután a csoport el is vonult. Az ablakbe verések azonban tovább folyta­tódtak. József Jenő tekintélyes kereskedő és birtokosnak három ablakát, Szabó Károly keres­kedőnek négy ablakát ütötték be. Ugyancsak ezen az éjszakán ostromolták meg Butyka La­jos, József Leopoldina és Klein Jakab házait is, mindenütt beverve az uccai ablakokat. A helyzet annál kritikusabb volt, mert a község csendőrségét elvezényelték és a csendőr­őrsön csak egy inspekeiós csendőr maradt- A tömeg elvonulásával azonban véget is értek az excesszuşok. Másnap reggel Eőry ügyvédet a közben állomáshelyére visszatért csendőrség, őr­mestere meglátogatta és adatokat kért az éjsza­kai eseményekről. Eőry mindent lelkiismeretes pontossággal jegyzőkönyvre adott, mire az őr­mester ígéretet tett arra, hogy a nyomozást be­vezeti és igyekezni fog azt is megállapítani, hogy ki volt a lövöldöző. Hogy a nyomozás mi lyen eredménnyel végződött, azt nem lehet tud­ni, de a faluban nyíltan beszélik azoknak a ne­veit, akik az atrocitásokat elkövették. Mint érdekes mellékkörülményt említjük meg, hogy egy Popa Georghe nevű falusi em­ber, akit mint főkortest ismernek, december el­sején megállította az uccán József Jenőt, egy idős kereskedőt és súlyosan sértő kifejezésekkel halmozta el- Fenyegetőzését azzal fejezte be, hogy „kiszedi a belet és ki fogja árufitani a húsát." Ezek az események természetesen a mai napig izgalomban tartják Magyarigen magyar lakosságát annál is inkább, mert a román és magyar lakosság békéjét eddig mi sem zavarta meg. Bánffyhimyadón wbm volt rendzavarás Bánffyhunyadról jelentik: Kedden délelőtti Bánffyhunyadon is antirevizionista nagygyű­lést tartottak- A nagygyűlést megelőzőleg nagy idegesség és izgalom uralkodott a kis városká­ban, mert a falvakból riasztó hírek érkeztek. Heteken át a revizióellenes propagandisták jár­ták be a községeket és olyan hangnemben ké­szítették elő a nagygyűlést, ami sok tekintetben indokolttá tette a bánífyhunyadi kisebbségi la­kosság nyugtalanságát. A nagygyűlés azonban, amint délután négy órakor tudósítónk jelenti, a legnagyobb rendben és csendben zajlott le. A falvakból zászlók alatt vonultak be a parasztok és a primaria előtt három-négyezer főre tehecő sokaság gyűlt egybe. Tizenegy órakor megkez­dődtek a revizióellenes beszédek és csaknem fél­háromig tartottak. Az eavbegyült sokaság az egész idő alatt nagy nyugalommal hallgatta végig a beszédeket, s azután a legnagyobb rend­ben vonult haza a Bánffyhunyadot környékező községekbe. A nagygyűlés inejére a hatóságok a járás egész csendőrsévét összevonták, Kolozs­várról rendőri megerősítést kaptak, tehát min­ien hatósági intézkedés megtörtént arra az esetre, ha az egybegyült tömeg tüntetésekbe kezdett volna. Fetche alispán szemleutja a Kolozsvár körüli falvakban. Megírta a Keleti Újság, hogy Kolozskara, Kolozspata és Tordaszentlászló községekben nagy ijedelmet idézett elő, hogy a magyar la­kosság házait a többségben levő románok kő- záporral halmozták el. Ebben az ügyben a Ma­gyar Párt megbízásából Sulyok István dr. kép­viselő felkereste Fetche Victor dr. alispánt és az ügy megvizsgálását kérte. Tegnap délután Fetche alispán csakugyan kiszállt a környék­beli falvakba és megállapította, hogy csak­ugyan fordultak elő incidensek. Az alispán ki­jelentette az újságíróknak, hogy megtette a szükséges óvintézkedéseket és megerősítette a csendőrségeket. íiodor Vietor dr. közigazgatási vezérfelügyelő az üggyel kapcsolatban hangsú­lyozta az ujságirók előtt, hogy körrendeletét küldött szét a vármegyei prefektusokhoz és fel­hívta őket, hogy már csirájában fojtsanak el minden felelőtlen kilengést. Egyelőre kútba esett a leszerelés Géniben s4kerüli újabb három évre elodázni a nagyfonfosságu kérdés megoldását (Genf, december 6.) A Népszövetség politi­kusait a leszerelési konferencia előkészületei foglalkoztatták. Az ötös nagyhatalom képvise­lői: Herriot, Maodonald, Dawis, Neurath és Aloisi tárgyalták a leszerelési javaslatot, amely­nek gerincét változatlanul a német egyenjogo- sitás problémája képezte. Harriot hangoztatta, hogy ő egyidejűleg biztonságot akar és mert Herriot junktimot erőszakolt az egyenrangúság és biztonság között, a megegyezés esélye igen kétséges volt. Az öthatalmi konferencián Neurath és Aloisi. Olaszország és Németország delegátusai teljesen egy véleményen voltak és elhatározá­saikat egymástól tették függővé. Az öthatalmi konferencia végül is halasztó határozatban ál­lapodott meg és elhatározták, hogy a leszerelési konferenciát 1936-ig elhalasztják. Addig is egy állandó leszerelési bizottság fog működni, amely a három év alatt kidolgozott megoldás-tervet újból előterjeszti a konferenciának. A halasztó határozat meghozatalában kétségtelenül az egész leszerelési kérdés megoldásának kudarcát látják. Herriot ma egyébként elutazott Párisba. Macdonald is Párisba utazik, ahol Herriottal tárgyalásokat folytat gazdasági természetű kér­désekről, igy esetleg közös fellépésről a szövet­ségközi adósságok kérdésében, Amerikával szemben. Macdonald pénteken érkezik vissza Genfbe. "nr* *v* *V*' "V' <vî> "V' ' ;-F "M* ’C”' taeja!«gKaamaamroiBMM»^'t!iiMBsa8«aiBiBMOTSK8gys'a:Bi a * AZ 88j szél lőiiltet vény 1 törvény (f. é. október 17. 243. szánni IVIon. OL> magyar fordiiása kapható Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Strada Memo­randului 24. — Ára 30, vidékre 40 j ej.

Next

/
Oldalképek
Tartalom