Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-07 / 282. szám

A Ktitnüjsm XV. ÉVF. 282. SZÁM. Egész Angliát nem érdekli > mint a szerdai angol-osztrák futballmeccs Az európai futball tanórai ütköznek meg az első mesterekkel (Kolozsvár. december 6.) Napok óta tart már Londonban az izgalom, amelyet a szerdán dél­után eldöntésre kerülő angol—osztrák váloga­tott mérkőzés kevert fel a szigetország főváro­sában- Angliában, a kupadöntők százezres né* zőszámu hazájában nem volt még példa arra. hogy ennyire érdeklődjön a közönség egy fut- ball-mérkőzés iránt. Az angol lapok eddig is híresek voltak arról, hogy általában aránytala­nul többet foglalkoznak sportdolgokkal, mint akár a legfontosabb politika* kérdésekkel, de most aztán igazan egyeduralkodók a lapokban, azok a jelentések, amelyeket a mérkőzés körül­ményeiről, az egyes csapatok tagjainak hogy- létéről, a legkisebb a meccsel kapcsolatban levő dolgokról közölnek. Külföldről. Európa minden részéből egyre érkeznek a futball fanatikusok. akik nem akarnak elmaradni a kontinentális futball nagy összeütközéséről az angol labdaru gással. Egészen szokatlan már az is Angliában, hogy középeurópai országot hivtak meg londoni válogatott mérkőzésre. A háború óta ez a má sodik eset, hogy európai válogatottat lát ven­dégül Anglia. Néhány évvel ezelőtt, mikor a túrázó angol válogatott meglepetésszerü veresé­get szenvedett a spanyoloktól, engedtek a tra­díciókból s revánsra hivták a győzteseket. (A reváns sikerült.) Az osztrákok meghívását tulaj­donképpen a közvélemény vitte ki. Ausztria két éve veretlen, az Európa-Kupa győztese s csak néhány eldöntetlen eredmény jelent vesztett pon tot a csodacsapatnak. Az osztrákok nagyszerű eredményei mindenfelé elismertették azt, hogy jelenleg ők a legjobbak Középeurópában. Te­kintve. hogy Középeurópa jelenti a futball fel­legvárát. a kontinensen felvetődött az a kérdés, hogy mi lenne az eredménye egy angol—osztrák mccsnek, amely a futball tanitómestereit hozná össze a már-már tanárokká lett tanítványokkal. Az angol sportközönség annyira bizik az angol futball fölényében, hogy létrehozta a mérkőzést annak az Európában állandósult véleménynek a megcáfolására, hogy vége van már az angol tudás fölényének s legfeljebb egyenlő ellenfe­lei lehetnek a legjobb kontinentális csapatok­nak. i Az bizonyos, hogy válogatott mérkőzésre nem készült úgy még csapat, mint a szerda dél­utáni találkozóra az ellenfelek, ügy az angolok, mint az osztrákok. De inkább az osztrákok, akik már egy hónapja megkezdték előkészületeiket a hires Meisl Hugó vezetésével, aki minden per­cét annak szentelte, hogy minél több eséllyel ál­líthassa ki együttesét a londoni pályára. Az már az osztrákok pechje, hogy a csoda-csapat fó- erosségei közűképpen ebben az időben törtek ie többen is. úgy hogy már nincs meg az a biza­lom velük szemben, mint azelőtt. Már egy hete Londonban vannak az osztrákok, ahol speciális, az angol viszonyokkal tisztában levő tréner irá­nyítja gyakorlataikat s adja meg nekik azokat a tanácsokat, amelyek feltétlenül szükségesek az európai környezettől teljesen elütő londoni légkörben. Annyiba kerül ez a nagy felaészülő- dés, hogy Meisl szerint, habár hatalmas összeget kapnak a mérkőzésért, mégsem sok marad abból, legnagyobb részét felemésztik az előzetes ki­adások. Anglia titokban készült. A vezérek biztosra veszik csapatuk győzelmét s nem akarják elis­merni. hogy itt most élet-halál kérdésről van szó. ahol esetleg elbukhatik az angol futball. Előttük csak két lehetőség van: vagy az angolok nyernek, vagv az osztrákok vesztenek. Az esélyekre vonatkozólag Meisl régi takti­káját követi, amely azonban valószínű, hogy jen esetben nem fogja a sikert meghozni. Meisl az aggódás hangján nyilatkozik, nullának mondja saját csapatát, amely az angolok ke ménvségével nem fog tudni megküzdeni. így kgzdi kialakítani ő is a hangulatot, hogy a vere­séget hivei ne vegyék tragikusan s mint magá­tól értetődő dolgot fogadják. Meisllal ellentét­ben az osztrák játékosok optimisták. Annyira rózsaszínűnek látják a helyzetet, hogy készek több gólos győzelmüket is lefogadni. Hogyha már a fogadásoknál tartunk, meg­írhatjuk. hogy hatalmas összegek várnak kicse­rélődésre a mérkőzés után. Mindenki fogad. Fa­vorit az angol csapat s igy természetes, hogy aki az osztrákokat pártolja, az többszörös pénzt nyerhet, ha beüt a tippje­Az európai nagy lapok külön tudósítókat küldöttek ki a mérkőzésre. A meccs lefolyását különben mindenki meghallgathatja, mert az osztrák rádió szerdán délután körülbelül 4 órai kezdettel helyszíni közvetítést ad. IzplK séta a párisi pmántUrzái Beszélgetés a gyémánt kereskedők egyesüle­tének elnökével a gyémántpiac mai állásáról (Páris, dec- 6.) A rue Cadet olasz sikátorok­ra emlékeztető, zsivajqs ucca a forgalmas La Fayette negyedben. A 14. számú ház csak olyan rokkant, jelentéktelen és patinás, mint a többi. Amint azonban befordulok a kapualjba és men­nék tovább az udvar felé. már modern iorgóaj- tó zárja el utamat, amely egyetlen irányba kele­pelve, magas polc mögött ülő ellenőrközeg elé penderít minden látogatót. — Neve? .Jövetelének célja? Egy pádról kot tívilruhás ur (messziről lerí róluk a „titkps“ rendőr) gyanakodik felém. Sze­rencsére jövetelem jó előre be volt jelen*ve. zse­bemben az engedély s igy egyszerre íülderülnek az arcok. Az elnök ur megérkeztéig mellém ad­ják a tömzsi főtitkárt. Az ő kíséretében hatolha­tok beljebb­Milliók a papírzacskóban. íme, a párisi gyémántbörze, a világ drága- kőpiaeának egyik legjelentősebb állomása. Vas­tag kabátos, borotválatlan, íeltürt galléru em­berek ácsorognak az udvarban. Feltűnően sok a német és hollandus szó. Árfolyamok, hívek, hogy áll a világpiac-.. Némelyik ur zsebébe nyúl. ha­nyag mozdulattal kis. leragasztatlan, szürke borítékot kotor elő. kinyitja, odatartja kartár- sának orra alá... Ragyognak a kisebb-nagyobb gyémántszemek. — Ilyen nembánomsággal hordják maguk­nál a gyémántot? — csodálkozom­— 0. ez a boritékrendszer a legmegfelelőbb ■— világosit fel vezetőm. — Reggelenként hazul­ról eljövet, minden gyémántügynök magához veszi a portékáját. Csak igy. borítékosán csúsz­tatja mellényzsebébe. A kis papírzacskó odata­pad a szövethez: sokkal nehezebb volna onnét a tulajdonos tudta nélkül kihalászni, mintha vas­tag bőrtárca rejtegetné. Különben is. mi az üz­leti órák alatt nagyon egyszerűen öltözködünk: az ucca forgatagában avatatlan nem is sejtheti rólunk, hogy sokszor milliókat cipelünk ma­gunkkal... Tágas, világos terembe jutunk. Betonpadló. Kávéházi vasasztaikák mellett ülnek az ügynö­kök. az asztalkákon azonban fekete vagy pohár sör helyett, ott íeküsznek a nyitott borítékok, feltárva gyémánt- és igazgyögy-gai mafláju­kat- Néhol nagyitó kerül elő. vagy hajszálfinom mérleg...A gyémáutüzlet általában sokkal egy­szerűbben folyik le, mint a tőzsdei adás-vétel: nincsenek kétjegyűk, nincsen kJiring: ha a drá­gakő gazdát cserél, nyílik a csekkfüzet — itt. a helyszínen fizet a vevő. — A mi szakmánkban elengedhetetlen n köl­csönös bizalom ,— hangsúlyozza a íőtitkár. — Egyesületünknek mintegy ezerötszáz bejegy­zett tagja van, akik mind régi. bevált gyémánt- szakértők. Mindegyikük személyesen ismeri a másikat; anyagi teljesítőképességüket, állandó információk alapján, a vezetőség szavatolja- E rendes tagokon kivül csak a legritkább estben engedünk be magunk közé. rövid látogatásra, idegent. Ezért láthatja ezeken az asztalokon a milliókat érő árut. szabadon. Ezzel magyaráz­ató. hogy 1925 óta — ekkor költöztünk mos­tani helyiségünkbe — soha sem fordult elő sem­miféle kellemetlenség. A páncélszoba kincsei. Lemegyünk a pincehelyiségbe. Jobbról is. balról is őr ül a bejáratnál: bent pedig, az egy­más fölé sorakozó páncélrekeszek pár négyszög­méternyi kalitjában. a felelős kezelő foglal he­lyet. Visszatérünk a büffébe. Küldönc jön: az el­nök megérkezett és irodájába kéret. Az optimista elnök. Ez az egyszerű iroda az pdvar földszintjén van. Amikor bevezetnek, hajlott hátú, tüskés- bájuszu öregur áll fel Íróasztalától: eres kezet nyújtva megkér, fogjam rövidre kérdéseimet. A gyémántpiac nemzetközi helyzetén kezd­jük; B.B. 12 Ez a három jel már átment a köztudatba. Bristol Budapesti 12 P.-ért ad nagyon jó szobát elsőrangú ellátással. A vendég minden kényelmét megtalálja. Délután és este tánc. A bárban intim hangulatos esték. — A gyémánt az az értékegység. — mondja Bellecourt elnök, — amely kisebb nagyobb inga­dozásai ellenére viszonylagosan szilárdnak bizo­nyult- Hiszen a pénzügyi válságok ideién még nehezebb hozzájutni; amint pedig megkezdődik a gyógyulás folyamata, piaca azonnal meg­élénkül. mert azok, akik pénzhez jutottak, első­sorban a gyémántot keresik. Ebből a szempont­ból a mostani gyémántkereslet is jó előjel. — Melyek ma a piac legfontosabb állomásai? — Amszterdam maradt a csiszolás főfészke, a nagy műhely. Az adás-vétel gócpontja: New- york, Páris, London. — A legjelentősebb gyémántmezők? — A délafrikaiak, változatlanul. A délame­rikaiak alig jöhetnek tekintetbe, például a transAvaaliakhoz képest. — Az évi feldolgozásra kerülő nemes anyag? — Pontos számokat nem mondhatok. Több százezer karátra tehető. Elvben a termelés min­dig a kereslet után igazodik. Mi súlyt helyezünk a gazdasági egyensúlyra!-. ............... ■— Elnök ur, nemrégen szenzációs hír nárta be a világsajtót, amely szerint a transwaah gyé­mántmezők olyan gazdagok, hogyha megenged­nék az egész anyag kiaknázását!... —... akkor a gyémánt ára lezuhanna! — fe­jezte be mondatomat. — Ez a hír igaz. Csak­hogy e zuhanás senkinek sem állna érdekében- Pár év múlva nem lenne több drágakő Trans­zaiban, a gyémánt értéke ismét felszökne, ta­lán még magasabb .pontszámot“ érve el - Rá­adásul e bessz és hossz ezer meg ezer embert tenne tönkre, komoly tőkéket morzsolna fel, ami valóságos katasztrófát jelentene manap­ság­Komitácsik garázdálkodásai a román-böfgár határon (Belgrád, december 6.) A bulgáriai határnál komitácsik garázdálkodnak. A tegnapi nap folyamán három csapat is betört román területre Silistra környékén és a dobrudzsai határvonal mentén. Az egyik társa­ság, mely géppuskákkal és gránáttal felfegy­verkezett komitácsikból állott, ducii falut tá madta meg, ahol Marin Badaroff falusi em­ber házát feltörték, minden pénzét és értékes dolgait elvitték, magát pedig félboltra verten hagyták ott a földön. A kétségbeesett falusiak kiabálására és jajgatására a csendőrség is meg­jelent és üldözőbe vette a garázdálkodókat, de az üldözés folyamán csak még újabb borzasztó adatra bukkantak, ami a komitácsik embertelen ségéről tett tanúságot- Á mezőn egy isszonyuan összezúzott holtestet találtak, melyről rövide­sen megállapították, hogy az egyik szomszédos falu pásztorával azonos, akit egy másik csapat gyilkolt meg, mely Silistra mellett jött át a ha­táron. Egy másik községben Mila Bersube há­zát fosztották ki, a lakókat pedig üssze-vissza verték. A csendőrség szinte tehetetlenül áll velük szemben, mert mihelyt üldözőbe veszi őket, ezek fegyverrel támadnak rájuk és a leg­hevesebb harcot kell kivívni velük. A tegnapi fosztogatások után is heves puskatüz fejlődött ki a komitácsik és a román határőrök között, melynek folyamán a határőr-patruli vezetőjét. Moraru Iont lelőtték, úgy, hogy az nyomban holtan esett össze. Az esetről értesítették a ható­ságokat, ahonnan egy bizottság szállott ki és megindította a vizsgálatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom