Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-31 / 301. szám

XV. ÉVF. 301. SZÁM. Keletíüjsxg 3 Risajátifatt romániai birtokaiért kapta a százmilliót Raspoli herceg Tovább folyik az ellenzéki sajtó koncentrikus támadása Madgearu ellen — Az o asz kormány nincs megelégedve Madgearu és a kormány nyilatkozatával (Bukarest, december 30.) A bukaresti sajtó­ban tovább zajlik a vita az olasz kölcsön körül és Madgearu pénzügyminisztert annyira ostro­molják az ellenzéki lapok, hogy a kormány is szükségesnek látta védelmébe venni. A kormány nem dezavuálta Madgearu t. A miniszterelnökség kommünikét adott ki, amely szemben azzal a kampánnyal, amit egyes lapok Madgearu pénzügyminiszter ellen indí­tottak az 1027. évi olasz kölcsönnel kapcsolatban, megállapítja, hogy a miniszterelnökség által ebben az ügyben már kiadott hivatalos közle­mény vem hoay Madgearut dezavuálná, hanem ép ellenkaa pénzügyminiszter előzetes tud­tával és hozzájárulásával készült. Az olasz kormány tiltakozott az ellen, hogy Madgearu uzsorásnak mondja Olaszországot A Cuvântul szerint azonban Madgearu pénz­ügyminiszter sikertelenül igyekezett magát men tegetni a közvélemény és az olasz hivatalos kö­rök előtt. Madgearu azokat a részleteket kö­zölte nyilatkozatában, melyekért Prezziozi Olaszország bukaresti követe interveniált a ro­mán kormánymái. Olaszország bét kérdésre kért nyilt feleletet a román kormánytól: 1. A 200 millió lirás kölcsönt tudvalevőleg az olasz áliam és nem valami bank adta annak­idején az Averescu kormánynak. Madgearu pe­dig szószerint, gyorsíró jegyzetekkel bizonyítva, a következőket mondotta a szenátus ülésén Ma- noilescunak: „Ön 1927-ben szégyenletes kölcsönt kö­tött. melynek következtében az állam még ma is snlyosan szenved.“ Az olasz kormány ezeket a szavakat: „szé­gyenletes kölcsön“, sérelmezi a Madgearu sze­nátusi beszédében, mert Madgearu nyilatkozata uzsorásnak tün­teti fel az olasz kormányt. mely csak azért adott kölcsönt, hogy illegális hasznot húzzon belőle. A második kérdés, amelyre az olasz kormány választ vár, a következő: Manoilescu azon állítására, hogy az olasz kölcsön csak netto 7 százalékos volt, nem pedig 10 százalékos, mint amilyent Madgearu kötött, az utóbbi igy válaszolt: — Hét százalék és százmillió lej jutalék. Manoilescu tiltakozására Votarea is részt­vesz a vitában és igy szól Manoilescu felé: — Ön azt állítja, hogy a kölcsönt nem ter­helte semmiféle jutalék. Manoilescu: Ez igy is igaz! Mire Votarea közbeszólt. — Az igazság az, hogy minisztertanácsi ha­tározathói kifolyólag százmillió lei jutalékot állapitoltak meg Volpi volt olasz pénzügyminiszter veiének. Raspoli hercegnek. Manoilescu tiltakozására Votarea hozzáfűzte: — Mint volt földmivelésügyi államtitkár, én hordoztam ennek a „jelentéktelen“ előny“- nek a következményeit és hat hónapi munkám■ ba került, mig ezt az összeget összegyüjthettem. Madgearu: Ez az igazság! Madgearu tehát hivatalos minőségében a szenátus mult gyűlésén megerősítette Potárcanak azt az állítá­sát. hogy Raspoli herceg jutalékot kapott. A kérdés súlyossága abban áll, hogy Mussolini személyesen kérte annakide­jén a román kormányt, hogy Rasooli- val szemben, kinek romániai birtokait kisajátították, ugyanazon eljárást al­kalmazzák az agrár-kisaiátitás során, mint a francia és angol alattvalók ro­mániai birtokainál. Raspoli a kisajátított romániai birtokainak megváltási összesében kapta a százmil­lió leit. nem pedig az olasz kölcsön közvetítéséért. Sem Madgearu mosakodó nyilatkozata, sem a minisz­terelnökség sajtó-osztályának kommünikéje nem elégítette ki az olasz hivatalos köröket. Ebben az ügyben további bonyodalmak várhatók. Az Universul hevesen támadja Madgearut és Ma­mut felszólitotta, hogy juttassa nyugvópontra ezt a kéúyes ügyet. Lugoscanu Bukarestben informálja Maniut. Lugoşeanu szombaton este érkezik Bukarest­be, hogy informálja a miniszterelnököt külföldi tárgyalásairól. A kereskedelmi miniszter a jövő héten ismét visszautazik Genfbe teljes felhatal­mazással a Népszövetséggel kötendő egyezmény aláírására. Az Epoca szerint Lugoşeanunak máris sike­rült a Népszövetségi egyezményen a Maniu ál­tal kívánt módosításokat elfogadtatni. Elbocsátják a napidljasokat és a íörvényfelcnüt kinevezett tisztviselőket Maniu elnökletével megtartotta a gazdasági tanács ülését. Madgearu pénzügyminiszter kérte az összes minisztériumokat, hogy állítsák össze az elbocsátandó tisztviselők kimutatását. Elbo csájtják az összes napidijasokat és az 1926 óta törvénytelenül kinevezetteket. Ez.ek a tisztvise lök nemcsak az állami költségvetés egyensúlyát auHBaaaaaaaayaaaaa a a □ a 3 3 B a a a a a a 1 a Corso Mozgó 1932• Szilveszter 1932. Szilveszter! Ama hercege Rendező: Mari Marti Főszereplők: Willi Forst ILystime Maid Zenéje: R. STOLZ INGYENES TOMBOLA. Minden sorsjegy nyer. — Minden látogató sorsjegyet kap. Állami osztálysorsjegyünkkel B900©.#©0 leit nyerhet Sorsolások 5, 7 és 9 órás előadások keretében. Hozza magával jókedvét és szerencséjét. — Folytatás a „REGAL“ kávéházban.-UBGYÉT ELŐRE VÁLTSA MEG ! Jazz és confetti a a a a a a a 1 a a 3 a S aaaaaaaaaaaaaaaaaa veszélyeztetik, de elbocsátásukat maguk a kül­földi szekértők is követelik. Megvitatták az el­bocsátandó tisztviselők végkielégítésének kérdé­sét is és ezzel kapcsolatosan a kormány hangsú­lyozta, hogy nem is gondol a megmaradt tiszt­viselők fizetésének leszállítására­Kormánybuktató kampányt indítanak a liberálisok. A liberális párt elhatározta, hogy a parla­ment megnyitásával egyidejűleg heves kam­pányt indit a Maniu-kormány eltávolítására. A kampányt a parlamentben és az ország nagyobb városaiban rendezendő népgyülésekkel, kon­gresszusokkal vezeti be. A liberális párt vezetői és a gazdasági szakértők memorandumot dol­goznak ki, amelyet Duca kihallgatáson fog át­adni az uralkodónak. Vlad a gyulafehérvári határozatokról Vlad Aurel intervjut adott az Adeverul munkatársának. Többek között a kisebbségi kér­désről is nyilatkozott és az alábbi érdekes kije­lentést tette: — A gyulafehérvári nemzetgyűlésre Goldis az általa már kinyomtatott kiáltványokkal jött. Ebben a nyomtatott kiáltványban Goldis auto­nómiát adott a románokkal egy területen élő összes népeknek. Én élesen elleneztem ezt a meg­oldást, mert lehetetlen annyi autonómiát adni, ahány féle nép él a román területen. Éppen ezért módosították is ezt és a kiáltványban auto­nómia szó helyett „nemzeti szabadság“ szavait Írták be. Fenntartottam mindig és most is fenn­tartom, hogy a kisebbségi kérdés Erdélyben meg oldható a vallás keretein belül, megadva a szá­szoknak és a székelyeknek a jogot, hogy templo­mi vagy egyházi szervezeteiknek keretében sza­badon fejlődjenek. — Az albérlő agyonütötte a házigazdát. Bukarestből jelentik: Niculescu Alexandru bu­karesti pincér tartozott Coneliu Joan kereske­dőnek a házbérével. A pincér mára Ígérte, hogyha az egészet nem is tudja kifizetni, de mindenesetre törleszteni fog tartozásából leg­alább 500 leit. A pincér nem tudott Ígéretének eleget tenni, mire a háztulajdonos között és kö­zötte heves szóváltás támadt, melynek az lett a következménye, hogy Niculescu két öklével olyan súlyos ütést mért a kereskedő arcába, hogy az a földre esett és sulyosz agy- és belső vérzés következtében meghalt. A pincért azon­nal letartóztatták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom