Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-31 / 301. szám
KEIETI'HJSXG XV. fiVP. 301. SZÁM. ifié a * érdamf Adófizetők tolonganak az adópénztárak előtt, hogy élhessenek Madgearu kedvezményével Tiz millióval több ffolyt be 1932 utolsó három hónapjában, mint 1931-ben Egy óra az adófősiök hivatali szobáiéban (Kolozsvár, december 30.) Tegnap árverezni akartak nálam. A régi időkben nagy szégyen volt, ha valaki ellen árverést vezettek, ma bizony megszokott dolog. Az utam tehát az adóhivatalba vitt, ahol ilyenkor haladékot kér az ember. Egyenesen a Ionok szobájába tartottam, de ott nagy meglepetésemre az Íróasztal nál nem a főnököt, hanem egy kolozsvári szenátort üdvözölhettem. — Hol a főnök ur? — szólitom meg a szenátor urat, mert mindjárt láttam és éreztem, hogy a szenátor ur, aki legalább harminc negyvenmillió lej ura, Kolozsváron több háza is van, szintén adóügyben jár itt. Amiben nem is csalódtam. Amig a főnökre várunk, szenátorismerősöm elmondja a maga adóbaját: — Több házam és birtokom van. Csak pénzem nincs. A birtokaimat úgy próbáltam bérbeadni, hogy a falusiak csak az adót fizessék. Nem mentek bele. Azt ajánlották, hogy egy hold föld után egy mázsa búzát, esetleg, ha r°ssz lesz a termés, egy mázsa kukoricát adnak. JJusga_zdag_ ember létemre ötéves ruháimban járok és alig van annyi pénzem, hogy n mindennapi cigarettát meg tudjam vásárolni. A mindennapi kenyerem még meg van. mert a bérlők búzával és kukoricával fizetnek. Az adómat ellenben nem tudom fizetni. Higyjék el az urak, —^mondotta és gondterhesen szorongatta a fejét, most a legrosszabbul a gazdag embereknek megy... . Erre megszólal a fiatal ügyvéd, aki közben szinten beérkezett a főnök szobájába: . 77 öt övvel ezelőtt egyik rokonomnak, aki szinten íoldbirtokos. egy bérleti szerződést csináltam. Azt ajánlottam, hogy a bér-összeget búzában kössük ki. Eokonom ebbe bele is roeot* de a szerződésbe csak éppen, hogy ügyvéd^ leleményességemet fitogtassam, bevettem azt is. hogy a buza árának a lemorzsolódása esetén, a bérösszeg svájci frankban fizetendő, tía őzt az utóbbi kikötést nem ironi be vélet- lenül a szerződésbe, ma a rokonom egész életemre átkozna és azt mondaná, hogy a világ legostobább ügyvédje vagyok. Pedig ki hitte v0 * ^kkor, hogy a buza-valuta leromlik. A beszélgetés, mint általában a mindenféle beszelgetes az adó főnök szobájában csakhamar odaért, hogy ha_ a mai viszonyok továbbra is tartanak, mi lesz holnap? Mit hoz a iövő es, FI1-™ ?z e,syöltalában ezzel a cudar világgal?! Ekkor hirtelen a szenátor ur a fiatal iigy- v-d felé fordul, kinek közvetlen rokoni kapcsolatai vannak Maniu miniszterelnökkel. T Mondd meg öccsém, mit mondott Maniu? Javulm fog az általános helyzet? Tudni kell ugyanis, hogy Maniu az ünnepek alatt, Kolozsváron tartózkodott, tehát nem volt teljesen indokolatlan a szenátor ur kérdése A fiatal ügyvéd kissé habozik. Látszik rajta, hogy nem szívesen avatkozik bele a politikába, de az adófőnök szobájában olyan barátságos, meghitt hangulat uralkodik, hogy bizonyos kijelentéseket mégis megkockáztatott. — A miniszterelnök ur (s itt szerényen nem használta az atyafiságos megszólítást) családi körben többször hangsúlyozta, hogv Románia pénzügyi helyzete az utolsó hónapokban némi javulást mutat. A szenátor egészséges kacagással válaszolt erre a kijelentésre. Csökönyösen rázta a fejét és határozottan kijelentette, hogy ő ebben a javulásban nem hisz. Magam is kételkedő arcot vágtam. Az ügyvéd kissé zavarba jött, elpirult és magyarázni kezdte Maniu miniszterelnök kijelentéseit: — Nem azt mondotta, hogy máról-holnapra jaAUijjrieg^a helyzct. De vannak bizonyos sziruptornák, amikből a pénzügyi helyzet javulására lehet következtetni. — Halljuk, halljuk az indokolást! — mondottuk egyszerre a tamáskodó szenátor úrral. — Iiát azt is elárulom. Madgearu pénzügy- miniszter nagyon ravasz ember, Rendkívül ügyes trükköket használ, hogy az adófizetők zsebéből kiszedje az adóhátralékokat. Rendeletét adott ki. amelynek értelmében mindenkinek, aki december 21-ig — és ezt a dátumot éppen most hosszabbította meg december 31-ig, — adótartozását befizeti, elengedik a késedelmi kamatot, sőt még a tőkéből is 10 százalékot. Maniu miniszterelnök részben ennek tudja be, hogy az utolsó három hónapban a kincstár havonkint egymilliárd hétszázmillió lejt inkasszált, ami a költségvetésben előirányzott összegnek pontosan megfelel. A baj ott van. hogy nagyon sok a mult évekről visszamaradt hátralék és ezért küzködik még ma is a kincstár nagy nehézségekkel. Egyet azonban ne felejtsenek el az urak, — mondotta tovább Maniu miniszterelnök rokona. — amióta a nemzeti parasztpárt uralomra került, a; tisztviselőket és a nyugdíjasokat még minden. hónapban kifizették. — És mi lesz a régi hátralékokkal? — kockáztattuk meg a kérdést. Erre már a fiatal ügyvéd nem tudott válaszolni. Közben megérkezett az adófőnök s az ügyvéd, hogy az állításait igazolja, mintha újságíró volna, valósággal meginterjúvolta az adó- főneköt. — Mondja főnök ur, az utolsó három hónapban. hogyan fizetik az adókat? Az adófőnök kategórikus rövidséggel válaszol: Én meg vagyok elégedve,. Ezt a választ érteni kell. Az adófőnök meg van elégedve. Az adófizetőkből, amit csak lehetett, kisajtolt s maguk az adófizetők is a mult évi viszonyokhoz mérten, több adót fizettek be aránylag. De Madgearu. a pénzügyminiszter még most sincs megelégedve. . . — Tény az. hogy Madgearu pénzügyminiszter. engedménye az adófizetőknél szokatlanul jó hatást keltett, — folytatja az adófőnök. Az ajtót kinyitja cs széles gesztussal mutat a pénztár felé: . ... ,-- Láthat ják az urak. mennyi ember_ all és szorong az adópenztár előtt. Még a mai nehéz viszonyok között is valósággal versenyeznek, hogy december ol-ig. a meghosszabbított határidőig mindenki befizethesse az adóját. Legokosabb. ha megmutatom a mult év és a folyó év három ntoiso hónapjának a befizetési statisztikáját- ' ,. , . Egy tisztviselőt hív, be es előttem adja ki a rendelkezést, hogv a kivánt statisztikát elkészítse. Egy félóra alatt kész a statisztika, amelyhez az adölőnök még az alábbiakat fűzi. A mult esztendőben íartia adminisztrátor engedélye alapján a mandat de piaiakat is bevételekben, illatve adókban számoltuk el. A múlt év utolsó három hónapjában ilyen elmen körülbelül húszmillió leit vételeztünk be. Ezalatt azt kell érteni, hogy a pénz nem folyt be. az adóhivatal kasszájába, csak mandat de piaiakat helyeztük el. Ennek a figyelembevételével ime igy fest a sta- tisztik cl * Í931-ben befizettek az I. kerületi adópénztárba: októberben 12,514.719, novemberben 11 millió 792.246. decemberben 6.805.224 lejt. 1932-ben befizettek: októberben 8,604.582, novemberben 8,199.052, decemberben 5,969.348 lejt. Az itteni számadatok szerint a mult év há- rom utolsó hónapjában egyenes állami és közvetett adókban befolyt 31.Í12.189 lej. 1932- év három utolsó hónapjában pedig 22,772.982 lej. Ha hozzávesszük, hogy a múlt év három utolsó hónapjában mandat de plata alapján 20 millió tejes befizetés történt, akkor könnyű megállapítani, hogy a folyó év három utolsó hónapjában, több mint 10 millió lejjel többet_ fizettek be adóban a kolozsvári L kerületi adóhivatalhoz. A fiatal ügyvéd csillogó szemmel és ragyogó arccal mondja ki a végső szentenciát. — íme, a nemzeti-parasztpárti _ kormány diadala, ügye, hogy igaza volt Maniu miniszterelnöknek? Az adófőnök pedig szerényen megjegyezte: — Nekem is van ebben valami érdemem. Vájjon a szegény adófizetők nem kérhetnek részt masniknak az érdemből? A francia grófkisasszony szerelmi regénye egy több milliós örökösödési per hátterében ötvenezer holdat akar visszaperelni a magyar államtól a debeljacsai és hódmezővásárhelyi Fejes-nemzetség (Debeljacs, december 30.) Regénybe illik az az érdekes örökösödési ügy, amely a közeljövőben a szolnoki törvényszéket foglalkoztatni fogja. A hódmezővásárhelyi Fejes-nemzetség, amelynek több tagja De- beljacsán él, a magyar államkincstártól vissza akar perelni egy ötvenezer holdas birtokot, amely állítólag örökösök hiányában szállt át a magyar állam tulajdonába. A szóban forgó bírtok Szolnok környékén terül el és olyan regényes története van, amely egyenesen operett-librettónak kívánkozik. Szájhagyományok és egykori feljegyzések szerint a Fejes-nemzetség őse, Fejes Mihály hódmezővásárhelyi huszárkapitány a napoleoni időkben szolgált. Egy Ízben csapatával éjnek idején egy erdő mellett ütött tábort, majd egy szakasz huszárral felderítő útra indult, hogy megállapítsa,-nincs-e a közelben ellenség. Alig haladt néhány száz lépést, amikor egy kastélyhoz ért. Elhatározta, hogy a kastélyt átkutatja és a falakat behálózó repkényen felkuszott az egyik emeleti ablakig, amelyen keresztül világosság szivárgott ki. Azt hitte, hogy a kastélyban ellenség tanyázik és ezért nagyon meglepődött, amikor az ablakon betekintve az emeleti szobában egy gyönyörű szép nőt látott, akit éppen rablók kínoztak. A huszártiszt pillanatig sem tétovázott, hanem beugrott a szobába és szétcsapott a rablók között, néhányat megölt, a többi pedig elmenekült. A megmentett hölgy egy francia grófkisasszony volt, aki utóbb megmentő je felesége lett. Fejes huszárkapitány a házasság révén hatalmas vagyonba csöppent, feleségével egyideig Franciaországban élt, majd eladták a franciaországi birtokot és Magyarországba költöztek, .ahol Szolnok környékén vásároltak ötvenezer hold földet. Házasságukból egy fiú született, ennek a leszármazottja, a Fejes-család utolsó sarja ezelőtt huszonöt évvel halt meg. Miután örökös nem volt, a hatalmas vagyon a magyar államra szállt és csak most derült ki, hogy a Fejes-nemzetségnek ro~ Konai is vannak, többnyire szegény emberek, akik igényt tartanak az örökségre. Ezek a rokonok Hódmezővásárhelyen és Debelja- csán élnek. Nemrégen összeült a családi tanács és elhatározta, hogy az örökségért pert indit a magyar kincstár ellen. Az egyik érdekeit Tóth Ferenc debeljacsai községi biró, aki nagyanyja révén tartozik a Fejes-családhoz. Debeljacsán most nagy érdeklődéssel várják a per kimenetelét, noha ők is erősen kétlik, hogy az ötvenezer hold valóban ötvenezer hold. A Fejes-örökösök azonban szerények s kevesebbel is megelégednek. * A román-magyar kliring-egyezmény hiteles szövegének preciz magyar fordítása kapható dr, Mandel Fordító Irodában Cluj, Str. Memorandului 24. Ara 30, vidékre 40 lej. (Postabélyegben is beküldhető.) Január else]én még jelentHeti a Keleti Újság kiadóhivatalánál? a Minerva R.-T, könyvesboltjában (Sir. Reg, Maria \) és az Ellenzék könyvesboltjában V • W 1 J F a gyibostói sport- ffs turist Részvételi dij * 134LO lej, vasúti jegy nélkül SSO lej. Hl
