Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-29 / 299. szám
SV. ÉVF. 299. SZÁM. KíletiUjsjíg 5 OS A béke tragikomédiája Irla: Emil Ludwig Tizennégy esztendővel a versaillesi békekötés után az emberiség azt kérdezi, hogy mit nyert tulajdonképpen. Minden nemzet túl van terhelve, a legyőzőitek lázadoznak és a győzők kátyúba jutottak. A kis államférfiak és a nagy államférfiak mind ezzel a problémával kínlódnak, de a megoldás még messzebb van. mint valaha. Engem azzal vádoltak meg. hogy Versailles eimíi darabomban azt az államférfit, aki a békét megcsinálta, pellengérre állítottam. Én nem csináltam semmi ilyesfélét, csak az volt a célom, hegy mint historikus megvilágítsam annak a koalíciós békének a tragikomédiáját, amely a koalíciók háborújára következett. Láttuk azt a nagy színjátékot, amikor huszonhat háborús nemzet képviselői leültek a zöld asztal- Jioz. hogy megcsinálják a békét. A háborúban már harcoltak egymás ellen, de most még keményebb harcot folytattak, mert minden államférfi, aki ennél az asztalnál ült, a maga népé- nek kívánságait és kifogásait tekintette csak. Ezerféle kívánságot kellett kielégiteniök és arra kellett gondolniok, hogy ha úgy térnek vissza hazájukba, hogy valamilyen csoport követeléseit nem tudják érvényesíteni, akkor odahaza vihar várna őket és ez a vihar végül elsöpri majd okét. Nehéz arra felelni ma, hogy miképpen járnának el most az államférfiak. Versailles nav- iaiban is voltak demapópok és tehetsépes embe- rek és ma is vannak demapópok és tehetséoesek- Mindig voltak hatalmas idióták, amint ezt a történelem eléggé bizonyítja. Mégis csodálkozom azon, hogy a békekötés idején nem akadt egyetlen államférfi sem, aki másként cselekedett volna, mint azok, akik megcsinálták a békét. Hiszen valamennyit elérte az a sors, amelytől lelt. Lloyd Georgenak ma alig vannak Angliádbanhívei és Clemenceaut Franciaországban majdnem ugyanez a sors érte. Azok közül, akik tizennégy évvel ezelőtt megcsinálták a versaillesi békét, ma már csak két államférfi van a illataimon és mind a kettő a béke érdekében Idolgozik, ez a kettő Benes és Venizelos. Mit akartak a versaillesi mü megteremtői? ,Az volt a kiindulási pontjuk, hogy a nagy háború az utolsó háború legyen, az. amelv örökre lehetetlenné teszi a háborút. De az a béke, amely a nagy háború után következett, borzalmas küz- ködéseiben uj háború csiráját veti el. Wilson nagy experimentuma az volt. hogy olyan sző vétségét teremtsen, amely lehetetlenné tegye a háborút, de ma már tudjuk, hogy a nemzeteknek ez a ligája teljesen tehetetlen. _n Versailles a maga korának visszatükrezése 1919-ben a vágyak, a követelések és a gyűlölet állottak az előtérben és ebben az atmoszférában az önzésnek és az irigységnek a levegőjében szu letett meg a béke. Ez volt a koaliciós bábon keserű gyümöbr-e. Ma egészen valószínűtlennek látszik, hogy olyan hábo-u keletkezhetnék, amelyben csak három-négy állam állna egymással szemben- Minden állam beleavatkoznék egy ui háborúba és ez a háború még borzalmasabb volna, mint a vi'ágháboru. az egész világ minden népét egymás ellen indítaná a harcban. A v'űápháboru kilenc és félmillió ember éleiébe került és a béke olyan helyzetet teremtett, amelyben még ennél a szörnyű tömegnél is nagyobb ember tömeg került rettenetes nyomorúságba. Újra csak azt kell kérdeznünk, hogy mit nyertünk a háborúval- A győzők és a legyőzőitek egyformán szenvednek és minden nemzet a versaillesi békekötésben keresi a maga bajainak indító okait. Nem is gondolok arra, hogy valamilyen csodaszert ajánljanak, amely meggyógyítaná azokat a sebeket, amelyeket a háború és a béke ütött. Mint historikus csak arról beszélhetek amit látok ég én a béke tragédiáját látom. Azt nem tudom, hogy mit fognak szólni a versaillesi békéhez a jövő historikusai, én csak a ma nevében beszélhetek. Legutóbb Mussolini vei beszélgettem a versaillesi bekéről és habár elfogadta azt, amit mondtam, nem tudta elitélni Olaszország magatartását a versaillesi tárgyaláson. „Nem tudom Orlaudot hibáztatni“ mondotta Olaszország bó- lcedelegátusál említve. „Olaszország helyzete valóban borzalmas volt.“ A többi állam helyzete is ilyen volt és igy nehéz ma megoldani, hogy mit is kellett volna a békedelegátusoknak tenniök. A béke nem volt józanul gondolkozó férfiak józan véleményeinek eredménye. A delegátusok mögött huszonhat nemzet kérlelhetetlen akarata állott. Sok kérdésben még a szövetségesek érdekei is összeütköztek. Ahoi nagyon kellett, ott engedtek, de minden delegátusnak az volt a célja, hogy a maga nemzete részére minél többet szerezzen meg. A békeszerződés aláírásával a jövő háborús magvait vetették el. s azt hiszem, hogy soha az emberi történelemben olyan különös lehetetlen szituáció nem volt, mint amilyenben az a béke megszületett, amelyet versaillesnek nevezünk. Hindenburg karácsonyi üzenete a német ifjúság megmentésére (Berlin, december 28.) Hindenburg a karácsonyi ünnepek alkalmával kiáltványt adott ki, amelyben a német munkanélküli ifjúság jövőjének biztosítására hívta fel a figyelmet. Sem munka-teremtés, sem pedig munkakötelezettség nem tudja megakadályozni — mondja Hindenburg, — hogy a tél beköszöntővel száz és százezer fiatal német ifjúnak ne kelljen megküzdenie a munkanélküliség rettenetes sorsával. A német társadalomnak meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a német ifjúság szellemi és erkölcsi foglalkoztatása lehetővé tétessék és hogy az éhező német ifjak naponta meleg ételhez jussanak. A kormány a maga részéről mindent el fog követni, hogy e kérdést megoldja és a munkaügyi miniszternek idevonatkozólag már kész tervezetei is vannak. A német sajtó szerint kilencmiliiárd márka összeget hasítottak ki a költségvetésből a német ifjúság segélyezésére. A terv szerint 25 éven aluli ifjakat naponta legalább négy óráig együtt tartanak, kosztot adnak nekik és szellemileg foglalkoztatják. E négy órából egyórai időt étkezésre szánnak, ; a további órákon szellemi és sport továbbfejlesztésben részesítik őket. Minden e kategóriába eső német ifjú naponta a helyi viszonyoknak megfelelően 15—25 pfenning segélyben részesül. Minden közigazgatási hivatalnál megszervezik a munkaközösségeket, amelyek soraiba inkadrállák a segélyre szoruló ifjakat. ’ A „párductesiü angyal“ ördögi tervei Letartóztatták az utóbbi évek legelvetemültebb démonát (Paris, december 28.) A párisi esküdtbirőság előtt nemrégiben borzalmas bűnügy epilógusa játszódott le, melynek minden részlete élénk fényt vet a párisi alvilág sötét rejtelmeire. Kettős gyilkssságról van szó, melyet egy asszony felbujtására követtek el. Az első tárgyalás alkalmával az asszony büntetlenül került ki az Igazságszolgáltatás alól. Újabb esete azonban rávilágított az e3küdtbiróság tévedésére és az asszony ismét a vádlottak padjára került. A női kékszakáll, Marcelle DruiHe, egy feltűnően csinos nő, akit a párisi alvilág „párductestü angyalnak becézett. A démon első szeretője egy Saillar nevű elektromechanikus volt, akivel a szép Marcelle két évig folytatott intim szerelmi viszonyt. Később untatni kezdte Saillar egyhangú szerelme, mindenáron el akarta távolítani utjából. A szerelmes férfi azonban nem tágított és egymásután rendezte szeretőjének a botrányos jeleneteket. Marcelle IDruille látta, hogy Saillart szépszerivel nem távolithatja el utjából és ördögi terv fogant meg agyaban. Elhatározta, hagy férjét használja fel terve eszközéül. Druille megörülésig féltékenyke- dett szép feleségére, miközben észre sem vette, hogy a 3zép Marcelle évek óta megcsalja. Erre épitett a démon. Elhatározta, hogy tettenéreti magát férje által. DruiHe éppen a leghevesebb szerelmi ostrom közben törte rá az ajtót nejére és Saillarra. Ml sem természetesebb, hogy rávetette magát a mechanikusra és agyba- főbe verte. Saillar véres fővel menekült a férj jogos haragja elöl és megfogadta, hogy bosszút áll megcsufol- tatásáért. Az ördögi nő ekkor rábeszélte férjét, előzze meg Saillart és álljon bosszút felszarvazásáért olyképpen, hogy revolverlövéssel csúfítsa el a csábítót. Úgy számított, hogy Saillar, akinek szintén van revolvere, erre lelövi a férjet és Így egyszerre mindkettőjüktől megszabadult. Druille halott lesz, Saillart gyilkosság miatt több évre elitélik, ő meg nyugodtan élheti tovább világát. a dolog másként ütött ki. Egy éjszakai lokálban találkozott a két vetélytárs. A férj a csábítóra lőtt. A lövés halálos volt. Véres tette után Druillet letartőz- , tatták. Az esküdtbirösági tárgyalás azonban kellemetlen meglepetést hozott a szép Marcellenek. Férjét ugyanis felmentették, i mivel a tárgyalás során bebizonyosodott, hogy a gyil- ( kosságot jogos felháborodásában követte el. Ezután az asszonyt állították az esküdtszék elé, a I biróság azenban itt is felmentő Ítéletet hozott. A bot- ; rányos lefolyású büaper után a démon Nantesba köl- j tözött, ahol viszonyt kezdett egy Singeot nevű kokain- j csempésszel. Mikor megunta ezt a viszonyát, egy Vi- , gier nevű csempésszel állott össze. Három hónapig ! tartott a második nantesi kaland, azonban ennyi is j elég volt Marcellenek. Vigiert nehéz volt lerázni. Gör- ! esősen ragaszkodott az asszonyhoz, amellett nevetsége- ) sen féltékeny is volt. A nöí kékszakáll pedig ezt szörnyen unta. Felkereste előző kedvesét, Singeot-t, akinek elmondotta, hogy Vigier összeesküvést sző ellene a csempészbandában és meg akarja gyilkolni, a csempész tétovázott, mire Marcelle azzal biztatta, ha elteszi Vigiert láb alól, újra a szeretője lesz. Ez hatott. Két nappal később Vigiert holtan találták a vár- j ros egyik piszkos, sötét sikátorában. Melléből markolatig beledöföfct tőr nyelő ágaskodott ki. A gyilkosság 24 óra alatt kiderült. A gyilkos Singeot lelkiismerete visszavezette áldozata ravatalához, ahol remegve beismerte tettét. A szép Marcelle azt remélte, hogy Singeot lovagiasságból nem árulja el, de a megtört, bűnbánó gyilkos mindennel kirukkolt. Marcelle Druille csak akkor értesült Singeot árulásáról, , mikor lakásán megjelentek a detektívek és letartóz-: tatták. !
