Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-29 / 299. szám
KeletiUjsjüg XV. ÉVF. 299. SZÁM. Si-ruhd LesoMbb áriban gSsSMIE Rnhafizletében CLUJ-KOLOZSTiB, P. Unirii 14. Magyar diák a román egyetemeken Itt élnek közöttünk a magyar egyetemi és főiskolai itiak. Mindennap találkozunk velük. Látjuk, amikor öt lejért veszik meg többfogásos ebédjüket, (3 lei szalonna. 1 lej paprika és 1 lej kenyér), patefeunal adnak éjjeli zenét, a korzón szép lányoknak bókolnak, bálokon tangót énekel nek és rumiról járnak, de azért még sem ismerjük igazi arcukat. Pedig izgató kérdés: hogy élnek a magyar diákok az egyetemen? Hogyan viaskodnak a nyelvi nehézségekkel és végül hogyan tudnak mégis komoly eredményeket felmutatni olyan soviniszta tanároknál, mint amilyenek Cătu- neanu, vagy Ghibu professzorok? A kérdések egész tömkelegé bukkan fel. amelyekre egv rövid közleményben csak hézagosán lehet választ adni: Romániában mintegy ezerhatszáz a magyar egyetemi és főiskolai ifjak száma. Ezerkétszáz tanul közülük Kolozsváron, a többiek Bukarestben, elenyésző részük pedig Temesváron. Nagyváradon, Jasiban és Csernovicban oszlanak meg. Az első magyar „góSyák“ az egyetemen. Emlékezzünk csak vissza az impériumválto- zás utáni időkre. Amikor százával dobták ki a lakásdiktátorok lakásaikból, de az országból is a magyarokat. Amikor a nacionalizmus örömtü- zei elhomályosították még azoknak is a tisztánlátását. akik tárgyilagosak igyekeztek lenni. A bizonytalanság homályában tűnődő szülő aggódva nézett gyermekének jövője elé. Hová. melyik főiskoláin Írassa be? A román egyetemen elbukik, a magyarországira nincs pénz, de há volna is, az ott szerzett diplomával valóságos kálváriát járna. 1920-ban tűnnek fel az első magyar gólyák a kolozsvári egyetemen. — Jaj. mi lesz velünk? — sóhajtoztak. A tanárok megbuktatnak és román kollégáink kinéz nek. — Borzasztó — suttogták egymás között. — hiszen a román nyelvből csak a köszönési formákat ismerj űí:. De ezt is rossz hangsúlyozással. Beköszöntött az ősz és a Farkas uccai egyetemnek megnyíltak a kapui. Kitűzték az előadások időpontját és a magyar diákság félrevonulva hallgatta a kurzusokat. Nagyrészük semmit sem értett az előadások ból. Este hazamentek, de az éjszakát korántsem áldozták a pihenésnek. Jótékony álom helyett nyelvtankönyveket és szótárakat böngésztek. Másnap aztán már értettek egy-két szót. S igy ment ez napokon, heteken, hónapokon és éveken át. Talán egyedül a jogászoknak volt előnyösebb a helyzetük. 1924-ig magyar előadásokat is hallgathattak. A magyar vizsgázás lehetősége természetesen elmaradt, de később nem is vették igénybe a magyar egyetemi hallgatók. Mindenki megtanult románu:. Bukarestben. Bukarestben is megjavult az atmoszféra. Gusti egyetemi tanár, a jelenlegi közoktatás- ügyi miniszter több ízben adta tanuielét annak, hogy a magyar diákság őszinte pártfogója, néhányszor meg is jelent a bukaresti magyar diákbálon. A bukaresti közigazgatási főiskolán történt. A vizsgáztató professzor. Jón Petrovici, Áverésen volt közoktatásügyi minisztere, öt diákot szélit ki. Négy románt és egy magyart. Kérdések hangzanak el. — Köszönöm, elég volt — int a professzor. Én jó román és jó hazafi vagyok. De azért ki kell jelentenem, hogy a kisebbségi diák a tudást illetőleg többségben van önökkel szemben... A román ifjúság az első időkben alig érintkezett a magyar diákokkal, de az idő itt is megtette a hatását. A legutóbbi diáksztrájk alkalmával a sztrájkőrségben számos magyar diák vett részt és az egyik gyűlésen a többségi szónok köszönetét mondott a magyar ifjak kifogástalan viselkedéséért. Persze akadnak olyan többségi diákok is. akik — néha talán akaratlanul. — az uszító jelszavak hatása alá kerülnek s akik türelmetlenségüknek kifejezést is szoktak adni. szerencse, hogy ezek az elszórt jelenségek nem tudnak általánossá lenni. „ „ , Kenyérkereso diakok. Tévedés azt képzelni, mintha a magyar diák összes pioblémáit az egyetem, vagy a főiskola padjaiban oldhatja meg. Mert nemcsak tanulnak. de egv ben kenyérkeresők is. Hányán vannak. akiknek elő kell teremteniük a ceruzától kezdve a kapupénzéig, — az összes kiadásokat. Kolozsváron a református és unitárius kollégiumok internátusai. továbbá a Báthori-Apor szeminárium támogatják a magyar diákságot. Mérsékelt díjazás mellett számos diák teljes ellátásban részesül itt. Igen. csakhogy többségük a városban lakik. Ezek az Országos Magyar Párt, diáksegélyző bizottságától várják a segítséget- Ä bizottság lelkes és fáradhatatlan vezetősége minden lehetőt elkövet, de a magyar társadalom megértő segítsége nélkül semmit sem tehet. ‘ Különösen a fővárosi magyar diákság sínylődik végtelen nyomorban. Magam láttam, hogy egyik terem nyolc lakója közül csak kettőnek volt biztosítva a napi szerény háromszori étkezése. Vannak diákok, akik éjjelenként dolgoznak. mint gépírók, másolók és fogalmazók. — 30 lejekért. Az utóbbi időben egyre több tanulmány boncolgatja az ifjúsági kérdést s ha már távol állanak a segités lehetőségeitől. — vádolnak. Tény az, hogv a diákság felismerte á problémák időszerűségét és jelentőségét. Már az iskola padjaiban arra törekszik, hogy megismerkedjék azokkal a kérdésekkel, amelyeknek megoldása feladataik közé tartoznak. Csakhogy... A kenj árharc felőrli a diák idegeit. Mire végez és keretet rendel diplomájának, nem talál elhelyezkedést. Azok a toliforgatók, akik az ifjúságnak csak a hibáit veszik észre, erre a katasztrofális kérdőjelre próbáljanak választ fogalmazni. !- - ' ' Demeter Béla. A hetvenéves Goldis, aki a gyulaSetóvári pontok jenek vallja magját, uj evangéliumnak mondja a hires deklarációt, de kije« lenti, hogy végrehajtása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik (Arád. december 28.) A karácsonyi számok tömkelegében érdeklődésre tarthat számot az a nyilatkozat, amelyet az Erdélyi Hirlap közöl, melyben Goldis László mond kritikát a gyula- fehérvári nyilatkozatok végrehajtásáról- Goldis most töltötte be hetvenedik évét s ezt az évfordulót csendesen, ünnepi külsőségek nélkül ülte meg otthonában. Az újságíró azért intézett kérdést éppen a gyulafehérvári határozatokról Gol- dishoz, mert Goldis László magának vindikálja az annyira emlegetett december elsejei deklaráció szerzőségét, mit ugyan más román politikusok elvitatnak tőle. Más az elmélet és más a valóság. — Nem igy gondoltam, de ugylátszik. ennek igy kellett történnie — mondotta csendesen Goldis. Én azokat az elveket, amiket Gyulafehérváron hirdettem, nem árultam el. ma is vallom: minden népet a maga nyelvén kell kormányozni és ez vonatkozik a közigazgatásra, bíróságra, iskolára és templomra egyaránt. Azonban ezeknek az, elveknek a megvalósítása a román államban nehéz kérdés. Sőt mondha tóm, hogy a legnehezebb probléma, amelynek megoldása szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A különféle érdekellentétek egész tömegét nyitja meg a gyulafehérvári határozatok elgondo lásszerinti végrehajtása, olyan érdekellentétek tömegét, amelyek nemcsak a mai állam struktúrájából. hanem a környezet alacsony civilizációjából is származnak. Ezeknek az érdekellentéteknek hz elsimítása és az összeütközési felületek összhang? «hozása nemcsak a politika tökéletes művészét kívánják, de megkívánják az érdekelt társadalomban uralkodó ideológiának megváltoztatását is. amely ismét a tényezők egész sorozatától függ. Kis időre elhallgat, azután élesen, szenvedélyesen mondja, mintha nem a kényelmes karosszékben pihenne, hanem a szószékről beszélne: imiiiiimiummiiimniiniiiiiinumiimiiiiuimmiimniiimmiiiaiiHüiiiii: « í" JA m» m» I Ft~ * ■ — - » JL ■ ß — A probléma megoldása nem annyira a románoktól, mint a magyaroktól függ, akiknek kötelességük megtalálni a módozatokat, amelyek kel liozzásimuihatuak az uj államban a reális élet követelményeihez. A kisebbségeknek segédkezet kell nyujtaniok a többségnek, hogy ezt a szabadságot megadhassák nekik. „Uj világ alapkövét rakta le.“ Azután ismét visszatér a halk. monoton tónusba: — Mindez nem kisebbíti a román államférfiaknak azt a kötelességét, hogy keressék és találták meg a probléma helyes és igazságos megoldását. Gyulafehérvár nem politikai program, hanem az emberi civilizáció uj evangéliumának hirdetése. Egy uj világ alapkövét raktam le 1918 deecmber 1-ón és ezen az alapkő vön építeni kell. Sajnos, az épités nehéz, mert amit a jószándék esetleg nappal épít. azt a rosszhiszeműség éjjel lerombolja. Én miniszter koromban néhány téglával magasítottam a fundamentumot, adtam az evangélikusoknak és reformátusoknak uj püspökséget, támogattam a kisebbségi iskolákat. igyekeztem a magam hatáskörében valóra váltani a nagy ígéretet, de természetesen én csak egy ember vagyok és mint ilyen, erőtlen. Ismétlem: a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozatának hiressé vált harmadik szakasza uj evangélium, azonban... — itt kényszeredetten mosolyog — ugylátszik más az evangélium hirdetése és más a követése. — Hogy oldaná meg miniszter ur a kisebbségi kérdést? — kérdezem. — Csak Gyulafehérvár szellemében — válaszolja e’gondolkozva. Ez az a recept, amit az élét adott, nem pedig az orvosi tudomány. És az élet gyógyszere csalhatatlan. Azonban a milliók segítsége nélkül ez a biztosan ható recept is hatástalan. Jöjjenek a magyarok, németek, zsidók, meg a többi kisebbségek, keressék n közeledés, a megértés útját és a románoknál bizonyára meg is találják. És közös akarással eljutnak a csodaforráshoz: Gyulafehérvárhoz.
