Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-28 / 298. szám
D V i S 6 ’ 1 öVl & Z 3TJ D A ? £2 Î V . C1uf-Kolox9vár. 1932. december 28, Elő, D, íélévre 400, Egyes szám ra 70 L. ORSZÁGOS MAGY ARP ARII LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telelőn: 608. XV. ÉVFOLYAM 298. SZÁM. Előfizetés Magyarországon 4 Egyővre 50 Pengő, félévre 25 Pengd, negyedévre UUS8F« Egyes szám ára 20 filláe Brassóban véres összetűzés volt hétfőn kommunisták és szocialisták között A kommunisták megtámadták a szocialisták párthelyiságét — A rendőrség fegyverét használta — A letartóztatottak között van Kahána Ernő brassói orvos is (Brassó, december 27.) Karácsony másodnapján Brassóban nagy kommunistatüntetés volt. Ünnep másodnapján az uccákon röpcédulákat osztogattak, amelyen népgyülésre hívták meg a kommunistákat. Az egységes szindikátus helyiségében mintegy háromszáz munkás gyűlt össze délelőtt féltiz órakor. A gyűlést nem tudták megtartani, mert nem volt hatósági engedélyük. A rendőrség szétoszlatta a gyülekezőket, kik azonban u.iból összecsoportosultak és az uccákon tüntető felvonulást rendeztek. Amikor a Kapu uccába érkeztek, a rendőrség útjukat állotta és igyekezett rábírni a vezetőket a békés szétosztásra. A rendőrségnek sikerült is meggyőznie a munkásság egyrészét. mert a primária és a prefektura előtt tervezett tüntetések elmaradtak. Ezzel szemben egy másik csoport megtámadta a szociáldemokraták otthonát, kövekkel betörték a párthelyiség ablakait, a berendezést összerombolták és a harc mintegy félóráig tartott. A szociáldemokraták kérték a rendőrség közbelépését. A rendőrség ki is vonult, dé aikertek»wi4-kísérelték meg a tüntetők eltávolítását. A karhatalom és a rendőrség végül fegyverét használta. Számos revolverlövést adtak le és hosszú harc után, csak a legnagyobb nehézségekkel sikerült kiverni a kommunistákat' a szociáldemokraták helyiségéből. Több letartóztatás történt, köztük dr. Kahána Ernő brassói orvost, Basa Károly, Pikéti Mihály, Tudós József, Gáldi József, Balázs Antal, Löwinger Dávid és Szabó Ferenc kommunista munkásokat. A rendőrség folytatja a vizsgálatot. A letartóztatottakat átkisórték az ügyészségre. Még nem állapították meg, hogy a revolverhasználat következtében nem történt-e baleset, de az kétségtelen, hogy a heves kézi tusában több könnyebb sebesülés történt. B liormánp hivatalos nyilatkozata cáfolja Madgearu miniszternél! az olasz kölcsönről mondott szenátusi kijelentésül Románia köszönettel és hálával tartozik Mussolininak és Olaszországnak — A nyilatkozat hátterében A tízéves Magyar Párt A román imperium alá jutott erdélyi magyarságnak másfél évtizedes múltjában kevés örvendetes dátumot találunk. Tizenöt év alatt inkább a veszteséglistánk gyarapodott és. alig mult el olyan nap. hogy értékállományunkból le ne tördesett volna egy-egy darabot a hatalom. Az a nagygyűlés azonban, amely tiz évvel ezelőtt, 1922 december 28-án folyt le Kolozsvárt, a pozitív alkotó munka szilárd alapja maradt mindmáig. Ami Erdélyben azóta történt, mindaz elválaszthatatlanul összeforrott a Magyar Párt nevével. Ennek a nehány sornak nem az a feladata, hogy történelmet írjon és pontosan, naplósze- rüen jegyezze föl, mit végzett első deeenniuma alatt az Országos Magyar Párt, mit sikerült megmentenie a magyarság számára, mit hódított vissza abból, amit már elveszettnek lehetett tekinteni. Kétségtelen azonban, hogy a romániai magyarság egyetlen politikai szervezete a jól végzett munka öntudatával tekinthet vissza a tízéves fordulón, küzdelmes múltjára. Tiz évvel ezelőtt a román politikai közvélemény még mint kisebbségi nemzetet sem akarta elismerni a ma- gyarságot. A Bratianu-féle ideológia szerint Romániában csak románok élhetnek és ha mégis megemlítettek bennünket, „idegenek“ voltunk, akiknek egész léte problematikus és csak arra való, hogy az elnemzetlenitő és beolvasztó tendenciáknak hangtalan eszközei legyünk. Ma már egyetlen román várt sincs, amely legalább papiros forma szerint ne ismerné el a kisebbségeket, a kisebbségi jogokat, sőt még a legreakciósabb. retrográdabb pártok is igyekeznek, ha korcsszülött formájában is. salát mentalitásuknak megfelelő „kisebbségi program“-ot összekovácsolni. Bizonyos, hogy ebben az ál- lásvontváltozásban a Magyar Pártnak óriási szereve van, sőt nem tulzunk akkor sem. amikor megállapítjuk, hogy mindez kizárólag a Magyar Pártnak köszönhető. A Magyar Pártnak sikerült kivinnie azt is. hogy a román parlamentben stabil helye van immár a magyar nép képviseletének. Ezen a téren is olyan ellenáramlatot kellett legyőznie, amely hallani sem akart magyar parlamenti csoport megalakításáról. A liberálisok hírhedt urna lopásainak elsősorban mindig a magyar szavazatok estek áldozataiul s első időkben a váltakozó kormányok azt hitték, hogy éppen elegendő lesz, hogyha a magyarságot egy-két renegát képviseli a román parlament két házában. A választások alkalmával most is szembe kell néznünk a terrornak és más hatalmi fegyvereknek legkülönbözőbb módjaival, de ma már csak arról lehet szó. hogy hány mandátumtól üssenek el bennünket. Az elv maga. a magyar név variamenti kevviseletének elve éppúgy bekerült a románság köztudatába, mint a sokáig száműzött kisebbségi elv. A politika napi harcaiban a Magyar Párt mindig szem előtt tartotta a magyarság generális érdekeit. Sohasem alacsony itatta le magát odáig, hogy kicsinyes volitikai játékoknak áldozza fel a magyar igazságot. De alkalmat talált arra is, hogy amikor nagy kérdéseiben a bukaresti parlamentben nem talált meghallgatásra, nemzetközi fórumok elé vigye a békeszerződések és más nemzetközi jogforrásokra támaszkodva életbevágó problémáit. De objektiven el kell ismernünk azt is. hogy a Magyar Pártnak alakuló ülésén felállított követelései közül akadt olyan is. amelyet a józan belátás itthon teljesített- Ilyen volt például az esküt nem tett magyar tisztviselők ügye, amelyet az első Maniu-kormány a Magyar Párt soha nein lankadó szorgalmazására iktatott a törvények sorába. Lesz alkalmunk történelmi megvilágításban is foglalkozni ezzel a nevezetes évfordulóval, de addig is állapítsuk meg nyugodt önérzettel: az a generáció, amely átélte a nagy tragédiát, az első évek aléltsága után aránylag gyorsan szedte össze magát és fogott hozzá várakozás nélkül feladatának elvégzéséhez. Nem állítjuk, hogy a legnehezebbén túl vagyunk, de a kezdés dicsőségét talán joggal vindikálhatjuk magunknak. (Bukarest, december 27.) A Keleti Újság ismertette azt a szócsatát, ami a szenátusban Madgearu pénzügyminiszter és Manoilescu volt miniszter között zajlott le a szenátus legutolsó ülésén s amelynek rendjén Madgearu miniszter Manóilescut vádolta azzal, hogy „szégyenteljes“ kölcsönszerződést kötött Olaszországgal. Madgearunak a segítségére sietett a kormánypártból Potarca volt miniszter is és együttesen teregették ki azt a vádjukat és gyanúsításukat, ami miatt most a kormány adott ki szépitő és cáfoló közleményt. A kormány hivatalos kommünikében cáfolja saját pénzügyminiszterének az állításait és a kormánypárt egy másik vezetőemberének a vádjait. Nem Manoilescu miatt jelent meg a kormány cáfolata, hanem Olaszország miatt. Madgea- ruék állitása szerint az olasz kölcsönt úgy sikerült megszerezni, hogy Volpi olasz pénzügyminiszter veiének. Ruspoli herceg párisi olasz követnek százmillió lejes közvetítési dijat fizettek. Kétségtelenül súlyos vád az olasz kormány férfiak ellen, ami nem maradt volna következmények nélkül. A kormány cáfol. A miniszterelnökség sajtóosztálya a következő hivatalos kommünikét adta ki: A szenátus december 22-én megtartott ülésén az Averescu-kormány által 1926-ban Olaszországtól felvett kölcsön ügyében elhangzott beszédekkel kapcsolatosan a kormány megállapítja, hogy a Romániának adott olasz kölcsön és Ruspoli herceg üzlete között nem volt semmi összefüggés. Ruspo,linak a követelése a román állammal szemben törvényes és reális volt. Az még 1919. évből származott és ezt az összeget a minisztertanács határozta meg. teljesen függetlenül az olaszországi kölcsöntől. Ennek következtében a román kormány sajnálja, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatosan Volpi olasz pénzügyminiszter és Ruspoli nevei ebbe a vitába belekeveredtek, akiknek személye és neve minden vitán felül áll. — Ami a kölcsönt illeti, a kormány és a- roman közvélemény kellemesen emlékszik vissza arra a jóindulatra, amely Mussolini és egész Olaszország részéről Romániával szemben megnyilatkozott. A két torpedó-romboló nedig, amit az olasz hajó-gyárak szállítottak Romániának, minden tekintetben kielégitőek és megfelelőek voltak, melyek úgy a román kormány, mint a román tengerészet köszönetét érdemelték ki. Egy kommentár. Eddig szól a hivatalos kommüniké, melyhez az Universul a következő kommentárt fűzi: Ha a kormányban olyan emberek volná-
