Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-25 / 297. szám
to KfletiUjsäg XV. ÉVF. 297. SZÁM, Aki nem érti, gúnyos kézlegyintéssel megy el mellette: „világörület“, aki belekezd, csodálkozva kérdi, mit beszélnek nehézségekről, problémákról, mikor minden olyan könnyen megy, aki pedig már valameny- nyire konyit hozzá, az azt is tudja, hogy mi minden van, amire még csak azután kell rájönnie, amit meg kell tanulnia. Ez a bridge. A bridge, amely az utóbbi években kilépett arisztokratikus zárkózottságából és mindinkább a tömegeké lesz. Régi társadalmi regények Íróit talán kidobták volna a kiadók, ha nem írnak a regénybe egy részletet, amikor is a márki, vagy a vicomte, az öszhaju lady és a nyugdíjas ezredes leülnek a bridgeasztal mellé és néhány órát csendes játékkal töltenek, miközben a fiatalok boldogan közük titkaikat egymással a szoba homályos sarkában. Ma már a regényíró, akinek hőse gonosztevő, olyan jelenetet iktathat történetébe, amelyben a rendőrség éppen akkor tartóztatja le a főszereplőt, amikor társaival bridgezik s a kassza- feltörések helyett hat pikk bemondásán töri a fejét. Es hogy pointje 13 legyen ennek az elképzelésnek, a detektív megmutathatja a gonosztevőnek, hogy ha kárót hiv az asztalról ős leaduzik, úgy megy a hat pikk, mint a legszebben kigondolt bankrablás. Ezzel csak éppen érzékeltetni akartuk, hogy menynyire elterjedt a bridge mostanában. Egy, nemrégen Kolozsvárra került fiatalember most beszélt el egy érdekes történetet, amely még jobban bizonyítja ezt a tételt. Hogy melyik szerepkörben, azt szerénységünk tiltja elárulni.) A kolozsvári bridgezök föfészke a KAC klubhelyisége. Csütörtökön és vasárnap , vannak a bridge-dél- utánok, amelyeknek délutáni jellege sokszor ' a hajnali órákig tolódik ki. Hat-hét asztalnál küzdenek ilyenkor egymással a legjobb kolozsvári játékosok. Ha valaki ismeretlen lép be ide ilyenkor, az t'zo- nyára megijed a levegőben sűrűn szállingó három kör, öt treff, kontra, rekontra, stb. bemondásoktól. Vannak azután jobb bemondások is. Például az egyik régi játékos a káró szint, amely az a bizonyos négyszögletű, homorú oldalú figura, következetesen csak igy ejti ki: — Carilla, die blonde Tänzerin. En nem ismerek ilyen nevű szőke művésznőt és annak a kártyával való kapcsolatait, de ha mondják, bizonyára léteznie kell. Azonkívül vannak itt olyan játékosok is, akik szeretik a gyors játékot. Ezek azt az elvet vallják, hogy lehetőleg minél rövidebben kell mindent bemondani. Ha tehát három káróról van szó, azt egyszerűen igy fejezik ki: — Háká. Ez még szépen hangzik, de ha például két kört’ kell mondani a „kékö“ rövidítés már nem ennyire kellemes a fülnek. Az „öpi" (öt pikk) meg már egyenesen rosszul hat. De azért a találmánynak vannak hívei és például egy fiatal bridgezö sokszor’ valósággal ráije3Zt Ezek állandóan zsebükben hordják a hires „Blue Book“-ot, a kék könyvet, a bridgezök mindent tudó kincses kalendáriumát és bármely percben készek arra, hogy ebből a kékkönyvből -fejedre olvassák az igét. Van egy igen kis csoport azután (talán kéttagú az egész), amely Culbertson kék könyvét egyszerűen zöldségnek tartja és nem is rejti ka'aP a'a ezt a véleményét, ami mindenfelé általános megütközést kelt. Az egyik ilyen formájú megütközés színhelye az Auto Club volt néhány nappal ezelőtt, amikor két „kékség- hivö“ állt ki, két „zöldség"-párti ellen a nagy kérdés eldöntésére. Az igazság az, hogy a zöldek győztek. Igaz, hogy olyan lapjárásuk volt, amellyel a Cullbert- son-iskola képviselői szerint akár külföldi túrára is elmehetnének a biztos siker reményében. Jól meg kell nézni a lapokat. Különben mindenki áttér Culbertsonhoz. Ennek az áttérésnek legszembeötlőbb megnyilatkozásai, azok a feltűnő kézmozdulatok, amellyel az illetők lapjukban az ütéseket számolják. Culbertson szerint ugyanis a legpontosabban meg kell számolni az ütéseket s <ssak eunţsk ivégrehajtása után. határozhatja el magáftia játékos Valamire. Ezzel szemben a régi iskola iityfei azt állítják, hogy ők maguktól is számoltak, nem” kellett nekik ehhez ez a szélhámos amerikai. Különben ez még a legkevésbé beesületsértö jelző Culbertsomról, akinek, ha csak a Kolozsváron személyével foglalkozó viPárlsból Németországba utazott. Strassburgban valamilyen pályazavar következtében leállították a vonatot és kilenc órát kellett várnia. A fiatalember fogta magát, bement a városba s az egyik szálloda portásától megkérdezte, hol bridgezhetik. . — Tessék, kérem befáradni a játéktermünkbe. Ott állandóan lehet partnert találni — mutatja az utat a hotelier. A fiatalember bement, leült játszani és ötezer lejnek megfelelő frankot nyert. Maga is csodálkozott rajta, hogy mikép történhetett meg, mert ami a tudást illeti, a bridge-játék terén, meglehetősen gyengén állt. Nem sokáig csodálkozott azonban, hanem ^.yors elhatározással és vonattal visszautazott a nyert pénzen Párisba, csináltatott magának egy ruhát és mikor elfogyott a nyereség, elutazott Németországba. Na, de itt történteket mesélünk, mikor tulajdonképpen az a célunk, hogy a kolozsvári brldge-élet intimitásaiba nyújtsunk bepillantást. Kolozsvárt a brid- gezés fokozatos fejlődésben van. Játszani elég sokan játszanak, de a legtöbb játékos a kezdők köréből kerül ki. A kezdőknek, mint már említettem, az a fő Ismertető jelük, hogy egyszerűnek, kompllkáltság nélkülinek látják a játékot s megsértődnek, ha valaki arra figyelmezteti őket, hogy bizony nagyon messze állanak attól, hogy csak haladó játékosoknak is lehessen tekinteni őket. A MÉRGES JÁTÉKOSi dicker szórakozzon mással. a mit sem sejtő partnerre „nétre“ (négy treff) és „hápl“ (három pikk) csatakiáltásaiva!. Egy másik asztalnál egy ur panaszkodik: — Egész este egy ászom se volt. Ez a mondás annyira átment a köztudatba, hogy már nemcsak a bridgezök, hanem a többi kártyajátékosok is ezzel a kijelentéssel jellemzik rossz lapjárásukat. Ugyanez az ur, aki ezt az aranyköpést elhullatta, azt is elhatározta egyszer, mikor néhányszor egymásután nem sikerült az impassza, (ami a bridge-játék legnagyobb „körültekintést“ igénylő mozzanata, Culbertson szerint ilyenkor nagyon helyes az ellenfél lapjába kacsintani) hogy ö nem ad több impasszt, feküdjön már a király a legjobb helyen, ő igazán nem izgatja magát a sikertelenséggel. Hát hogyha már kiejtettem a Culbertson nevét, akkor Írok valamit arról a lázról, amely az amerikai koronázatlan bridge-király tanításai nyomán erre miná- lunk támadt. Nagyjában mindenki behódolt Kolozsváron Gulbertsonnak. Vannak százszázalékos behódolók. tatkozásokat vesszük tekintetbe, igen sokat kell csuk- lani. Szoktak még bridgeznl a City-kávéházban, ahol a tudományos játék kedvelői meglehetős szép alapon folytatják a játékot, úgyhogy néhány ezer lejt köny- nyen leadhat a vesztő. A legérdekesebb az, hogy sokszor megesik az a hihetetlen dolog, hogy a jó játékos vészit és a kevésbé értékelt tudásu vágja zsebre a pénzt. Befejezésül meg kell magyaráznom a cikkünket ékesítő egyik rajzot. A rajzon egy hosszúlábú fiatalember látható, aki a kezében egy furcsa eszközt tart. Ez a bizonyos dolog egy cifra nagyítóüveg, amelyet az illető játékos B. legutóbbi bridge-verseny alkalmával nyert. A nagyitóüveg érdem-rendjének ráosztása célzatosan történt és pedig azzal a rejtett gondolattal, hogy ennek segítségével jobban megláthassa az any- nyira fontos impassz-lehetőségeket. A kolozsvári bridge-intimitások közlését ezzel be is fejeztük. Szász Béla. Mindennél többel ér egy pillantás az ellenfél lapjába. A kezdők közös tulajdonsága ezenkívül, hogy jó játékosokkal akarnak játszani és el is várják tőlük, hogy leüljenek velük, mert hát a jobbaknak tanítani kell őket. A jobbak erre, mint mondják, „feláldozzák“ magukat — a bridgeben tudniillik nagy izgalmakra kell elkészülnie annak, aki egy kezdőt kap partnerül — és elkezdik a játékot a kezdőkkel. A kezdő egyszer csak valami baklövést csinál. A jó játékos méltatlankodik, hogy miért hívják öt tanítani, ha nem akarnak tanulni. A kezdő erre kijelenti, hogy 6 csak szórakozásból játssza a bridget és nem csinál kázust némi csekély elnézésből. A jó játékosnak nem marad más hátra, mint azt hangoztatni erre, hogy ő neki ezzel szemben egyáltalában nem szórakozás a kezdővel játszani. Mindezek után a legközelebbi alkalommal a kezdő megint csak tanítani hívja a jó játékost s a történet megismétlődik a nem éppen happy-nek nevezhető enddel. (Akik netalán azt hinnék, hogy ez csak véletlen eset, azok számára közlöm, hogy ez úgyszólván naponta megismétlődő bridge-intimitás, amelynek volt szerencsénk jómagunknak is szereplője lenni nem egyszer. Sí-ruhák Legolcsóbb árban ffüliasizleíéiheia CI.I .I-KOI.OZSVIR. P. Unirii 11.
