Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-23 / 295. szám

XV. ÉVF. 295. SZÁM. KUETlDjS&G 3 ■ & FLANELMARADEK divatáruház ^VJiwu Claj-Kolozsvár, Reg. Ferdinand 9­OLCSÓN Dési nyugdíjasok és tisztviselők éhségtüntetése a pénzügyigazgatóság előtt Háromszáz éhező ember demonstrált a kincstár szűkmarkúsága ellen — Karácsonyi rendelet, amelyet elfelejtettek végrehajtani Kulturális ösztöndíj a Hantos Gyula emlékének megörökítésére Az Országos Magyar Párt kolozsvári tagozata f. hó 19-iki intézőbizottsagi gyűlése keretében tartota meg a tragikusan elhunyt főtitkára, Hantos Gyula gyász­emlék ülését. A tagozat elnöke. Vásárhelyi János, meg­indító szavakkal méltatta az elhunyt és rendkívüli mó­don hiányzó főtitkár munkásságának érdemeit. Ezt ki egészité a legtökéletesebb élethüséggel megrajzolt em- lékbeszéd-nekrolog, amelyet Zágoni István dr. alelnök irt meg és felolvasott, tanúságot szolgáltatva az egy- évtized óta szakadatlan együttműködésük tapasztala­tairól. P ontosan tiz éve annak, hogy a feloszlatott „Ma­gyar Nemzeti Szövetség" keretében életre hivott két magyar párt — a „Magyar Néppárt" és a „Magyar Nemzeti Párt“ egyesítéséből megalakult az „Országos Magyar Párt“, amelynek legelső tagozataként nyomban utána a kolozsvári tagozat is megalakittatott. Ennek főtitkárává a közbizalom Hantos Gyulát választotta meg. A tagozat létrehozásával és megszervezésével járó úttörő munkát ő végezte az ő határozott, törhetetlen és megingathatatlan akaratával és az ő, kezdetben lel­kes munkatársai tudják és bizonyíthatják, hogy neki semennyi munka és személyes fáradság nem volt sok városunk magyarságának összefogása, megszervezése céljából. A Kert ueca tetejétől a Külkajántói útig, a Külmagyar ucca végétől a Külmonostori ut végéig megtartott szervező összejöveteleken, az óriási távol­ságok megjárásával járó személyes fáradságokat nem sokalva, mindenüvé elment és legnagyobb elégtétele volt, amikor irodája zöldasztalánál számon szedhette ebbeli fáradozásai eredményeit. Évtizedes munkásságának jubileumát kellett volna most megünnepelni, de a végzet már csak a halotti to­rához ültette a sokáig — nagyon sokáig öt el nem fe­ledő polgártársait. Mert városunk polgárságának min­den rétege, vallási különbség nélkül, a legteljesebb bi­zalommal fordult őhozzá mindenféle ügyes-bajos dol­gaival. Es az ö végtelen nyugodt és higgadt kedélyé­vel, természetével, mindenkit meghallgatott, mindenki­vel foglalkozott, mindenkiért kész volt fáradságot nem ismerő módon cselekedni, interveniálni hatóságoknál, bíróságoknál, a pénzügynél és bármily másrendü hiva­talnál, de magánosoknál is eljárni, ha azt hivatása ke­retébe tartozónak elismerte. De mennyit teljesített pusztán emberi érzésből kifolyólag hatáskörénkivüli ügyekben is a bizalommal hozzája forduló kérők érde­kében, felekezetre tekintet nélkül. A rajongó magyár szereteten kivül a tiszta felebaráti szeretet ösztökélte a mindenkinek jóttenni akarásra. Ezért érdemelte meg ez a teli sziv-lelkiismeret és kötelcsségtudás embere az úttörő és példaadó tízéves munkásságáért, hogy arcképe megfestessék és a ko­lozsvári tagozat hivatali helyiségében ünnepies keretek között elhelyeztessék, hogy ott az ő folytonos jelenléte serkentse és egyben intse úgy az utódját, mint a párt minden funkcionáriusát és minden tagját a magyar­ság szent ügyének legalábbis oly lelkes szolgálatára, miként azt ő — a nem törzsökösen magyar születésű — lelke minden érzésével cselekedte. Az a nagy szeretet, — amellyel tiz éven át váro­sunk minden rendű magyar polgárságát a legkisebb viskóból épugy, mint a fényes palotából, — a legszegé­nyebbtől a gazdagokig, — a polgári foglalkozásúakat, a tisztviselőket, a nyugdíjasokat, az állás- és munka- nélkülieket, — a minden rendű tanulókat és a főisko­lásokat a polgári élet minden irányú követélményei és szükségletei tekintetében kiszolgálni törekedett — ér­demessé tette öt arra, hogy az ö emléke a viskókban épugy, mint a palotákban mindenütt megörökittessék és e célból a Zágoni István dr. alelnök által mesterien megírt nekrológja városunk minden magyar családja által megvétessék. Az ebből befolyó összeg Hantos Gyulának emlékét mindennél maradandóbban biztositó „Hantos Gyula ösztöndíj alapra“ fog fordittatni, hogy annak kama­tából a magyar kultúra művelésében kiválóan érdemes ifjak — nemre és felekezetre tekintet nélkül — to­vábbi fejlődésre ösztökélő segélyt kapjanak. Hantos Gyula — aki mint jeles pedagógus — a luteránus iskola igazgatójaként is közkedvelt volt és el nem műié érdemeket szerzett, annál is inkább méltó arra, hogy a nevét megörökitő nemes cél érdekében a magyar polgárság a körében terjesztendő füzetet mindenki, a maga tehetsége szerint, tetszése szerinti összeggel megváltsa. Minél nagyobb összeg fog össze­gyűlni, annál több ifjú fog ebből az ösztöndíj-segélyben részesittetni. Gombos Benő. ('Dés, december 22.) Megirta a Keleti Újság is, hogy a pénzügyigazgatóságok rendeletet kap­tak, amely szerint a tisztviselőket és nyugdíjasokat még karácsony előtt ki kell fizetni. Úgy látszik azonban, hogy Bukarestben csak a rendelet megszövegezéséről gondoskodtak, de megfelelő pénzalapról nem. Désen mindezideig még semmiféle intézkedés nem történt abban az irányban, hogy az agyongyötört tisztviselők és nyugdíjasok esedékes járandóságaikhoz hozzá­jussanak. Ma reggel 8 órakor a dési pénzügyigazgatóság épülete előtt mintegy háromszáz nyugdíjas gyűlt össze s egész délelőtt ott várakoztak. Igazi éhségfelvonulás jellege volt ennek a csendes demonstrációnak. A szerencsétlen emberek kipanaszkodták magu­kat egymásnak: , — Nincs egy falat kenyér a hazamnal! (Kolozsvár, december 22.) Kicsi eset. de nel- lemzo. Nagy Ferenc erdőfülei református lel­készt denunciállák. hogy nem tartotta meg az istentiszteletet a király születésnapján. A vád ugyan, ha egyáltalában annak nevezhető, ha­zugság, de ez nem jelenti azt. hogy Nagy Fe­renc tiszteletes ur a legsúlyosabb kellemetlensé­gek elé ne nézne. Falujában és környékén máris úgy kezelik mint veszedelmes irredentát s ta­lán még azzal is számolnia kell. hogy amugyis nagy késedelmekkel kapott államsegélyét visz- szatartják. Mindez azért, mert valaki gyűlölkö­désből vagy személyes ellenségeskedésből iel- jelentette■ Nagy Ferenc most kérvényt intézett az erdélyi református egyházkerület igazgató­tanácsához. amelyet arra kért. hogy ügyében interveniáljon a kormányhatóságoknál. Ezt a Keleti Újságnak is megküldötte közlés végett. Közöljük Nagy Ferenc sorait annak illusztrálá­sául, hogy milyen kis dolgok válhatnak egzisz­tenciális csapássá nálunk és milyen gyűlölködő atmoszférában élnek a vidéki magyarok: A minisztérium előtt Őfelsége, a király szü­letésnapi ünnepének meg nem tartásával va­gyok vádolva. A váddal szemben Isten és embe­rek előtt kijelentem, hogy 1932. évi október lö-án délelőtt 10 órakor II. Károly király Őfel­ségének születésnapi ünnepét rendes istentisz­— Nekem meg fám nincs, attól kell félnem, hogy karácsonyra kis gyermekem megfagy a hideg szobában. Ilyen és ezekhez hasonló felkiáltások hang­zottak el, de a nyugdíjasok legnagyobb része arról panaszakodott, hogy éppen karácsonyra fogják kilakoltatni. Hogyha ennek a nyomorult páriákból ólló tömegnek hallotta volna valamelyik miniszter a jajgatását, talán akkor mégis megesett volna a szive rajtuk s gondoskodott volna arról, hogy ne csak papiroson, hanem a valóságban is meg­valósuljanak a kormányrendeletek. Désen még az a speciális helyzet is előállott, hogy ez alkalommal nemcsak a nyugdíjasok ré­szesültek ilyen mostoha elbánásban, hanem az aktiv tisztviselők is. Nemhiába hangoztatják a désiek, hogy talán még sohasem volt ilyen szo­morú karácsonyuk, mert a kincstár szűkmarkú­sága miatt a kereskedők és iparosok üzletei is panganak az ürességtől, nincs aki vásároljon. telettél megtartottam. De nemcsak akárhogy! Hanem lévén az a nap vasárnap, azzal emeltem ki a rendes vasárnapok sorából, hogy 25 éven át vezetett nyilvántartásom szerint királyi textus (Zsolt. 84:10.) alapján elmondám az 1617-ik dél­előtti beszédemet „a király öröméről“, melyet a jelenlevők igazán királyi prédikációnak vélemé­nyeztek. Igazolásomra tisztelettel mellékelem néhány jelenvolt egyénnek nyilatkozatát és em­lített nyilvántartásom kivonatát■ Maior Vladi­mir állami tanító ur is ott volt összes növendé­keivel a kérdéses istentiszteleten. Ellenben köz­ségi elöljáró, egyetlenegy sem volt a templom­ban. Ezek alapján bátor vagyok kijelenteni, hogy vakmerő rágalmazó az, aki engem vádolni mert. Ha névtelenül rejtőzködnék, keresse meg és Ítélje meg a Mindenható Isten, ha pedig ne­vét a vád alá oda merte írni. akkor alkalmat ke­resek arra, hogy leszámoljak vele. Mivel pedig — és ez a legfontosabb — az ilyen alávaló jelentgetéssel a minisztérium előtti be vagyok vádolva. ott majd úgy kezelnek engem, mint egy rebbélis, irredenta magyar papot. ezért kénytelen vagyok ez ügyet hírlapi szár­nyakon a nagv nyilvánosság elé bocsátani s az Igazgatótanácsot arra kérni, hogy igazságomat fogadja védelmébe s a kormánynál járjon közbe, hogy egy alapos vizsgálat bevezetésével az én beszennyezett papi becsületem mossattassék tisz­tára, az álnok áruló pedig vegye el megérdemelt büntetését. Hallomásom szerint. vidékünkön több paptársamat érte ugyanezen gálád meréhiylet. Ha igy van, kérem a méltóságos Igazgatótaná­csot, szíveskedjék felhivni őket, hogy csatlakoz­zanak a megtorló akcióhoz. Erdőfüle, 1932. december 20. Mély tisztelettel: Nagy Ferenc, ref. lelkész. Ezekből a sorokból azt látjuk, hogy a ma­gyar papság ellen tendenciózus hajsza folyik, tehát bizonyára nem fog késni az igazgatóta­nács megfelelő akciója. Hogy készülnek az irredenta vádak ? Több református lelkészt feljelentettek, hogy nem tartottak istentisz­teletet a király születésnapján Nagy Ferenc erdőftilei lelkész közös akcióra hívja Sei megvádolt lelkésztársait

Next

/
Oldalképek
Tartalom