Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-29 / 275. szám

XV. ÉVF. 275. SZÁM.

■trataşi, n I II ■■—II———

Keleti-Újság

3

Külpolitikai figyelő

Olasz- francia barátság Jugoszlávia ellen Készül az uj orosz-francia gazdasági szerződés — Hogy akarlák a francia szocialisták megakadályozni a Herriot- kormány jobboldalra tolódását ?

Franciaország mindig mestere volt a külpolitikai sakkhuzásoknak. Diplomáciájának évszázados begyakorlottságánál és rugalmasságánál fogva azonnal megérzi, liogy mikor milyen irányban kell tartania- Bizonyára meg volt most is Herriotnak az oka, hogy hizelgő szavakat intézzen Olaszország címére. Olaszország és Franciaország között hosszú idő óta újra a közeledés szálai szövődnek, amely igen sok államot megnyugtat, csak egy államot kerget pánik- hangulatba és ez: Jugoszlávia. Belgrádban mindig megkísérelték, hogy az olasz-jugoszláv ellentetek enyhüljenek és 1924-ben Pasics és Nincsics azon fáradoztak, hogy olasz-jugoszláv barátsági egyezményt hozzanak létre. Ezt az egyezményt alá is Írták, de csak pár hónapig tartott, mert amikor Olaszország és Albánia megegyeztek. Jugoszlávia ezt a megegyezést ellenséges aktusnak tekintette s 1927-ben most már Franciaor szaggal _ kötött újabb egyezményt, ez az egyezmény viszont Olaszországban váltott ki leliaii- golást. Ez az az időpont, amikor Olaszország üldözni kezdte az istriai délszláv lakosságot és Magyarországgal, Bulgáriával. Ausztriával és Görögországgal együtt egy bekeritési politikát indított el Jugoszlávia ellen. Jugoszlávia és Olaszország között az ellentét teljesen kiélesedett és most, hogy Olaszország és Franciaország között is fegyverbarátság készül. Jugoszlávia rettenetes erőlködéssel próbálja a Franciaországgal kapcsolatos vonatkozásait feleleveníteni. Kérdéses azonban, hogy Franciaország, amely a kisantantnak mindig a mentora volt. az-e ma is? A jelek szerint, aligha*

Franciaország a kisantant államainak, Jugoszláviának és különösen Romániának ellenére forszírozza a francia-orosz vonatkozások kiépítését és hogy mennyire előrehaladott stádiumban van ez a szövetség, mutatja, hogy a minisztertanács a megegyezést már előkészítette ratifikálásra is és megindultak a kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások. A két utolsó esztendőben Oroszország teljes bojkottot vezetett a francia árukra- A külkereskedelmi mérleg az utóbbi időkben javult, amennyiben Franciaország 385 millió frankra vásárolt árut Oroszországban, Oroszország pedig 32 millió frankra. Természetesen Franciaországnak érdeke is, hogy rábírja Oroszországot nagyobb vásárlásokra és valamelyes módon kiegyenlítse a kereskedelmi mérleget. Legutóbbi jelentések szerint arról van szó, hogy Oroszország igen nagyszámú árut vásárolt Franciaországban és hogy Franciaország is a petróleumot fokozottabb mértékben vásárolja Oroszországtól, amely elhatározás nyilvánvalóan erősen befolyásolja a romániai petróleumnak Franciaországban való elhelyezését.

Franciaország ügyeiről lévén szó, meg kell említeni azt a hatalmas botránypört. amely a napokban zajlott le a kamarában. Röviden jelentettük is, hogy a francia szocialisták vezére Renaudel heves támadásban részesítette Flan- din minisztert, akit belekevert az Airo Postale botrányába. A támadás több irányban is kinos feltűnést keltett- Nem csupán azért, mert egy volt minisztert kevert be — indokoltan vagy indokolatlanul, ez későbben válik el, — a korrupció botrányába, nem csupán azért, mert ve szélyezteti a francia légügyek biztonságát, de mert ez akció mögött komoly politikai célok is lappanganak. A francia kormány ugyanis terv bevette, hogy jobboldali koncentrációt hoz létre és a jobboldali koncentráció esetén jelentős szerepet szán Flandinnak. A szocialisták ellene vannak a jobboldali koncentrációnak és ezért azzal a taktikai fogással éltek, hogy kompromittálták az ellenfelet- A kompromittálás azonban csak részben sikerült, amennyiben Flandin tényleg belátható időn belül aligha vehet részt az uj kormány megalakításában- De hogy Herriot elnöklésével egy nemzeti koncentrációs kormány van kilátásban és hogy ez a nemzeti kormány meg is alakul, külpolitikai szempontból is figyelemre méltó, mert egy jobb oldali támogatás rendkívüli mértékben elő fogja segíteni Franciaország biztos fellépését éppen most, a nagy nemzetközi konferenciák küszöbén.

IWW>AAAAAAA/WVWWWWVWW^Wf

Ügyvédi határidőnapló

1933, Lepage “nál, Kolozsvár,

__________B

______rendelve 360 lel, kéÍImOÍPÖHÍI sőbb 400 lei utánvéttel wll3M&cla vagy előr efizetve frankó

Az Universul három kolozsvári akasztófája

(Kolozsvár, november 28.) Az Universul jónak látta egy borzalmas képet közölni, amelyen három magas fekete akasztófán. három kivégzett szerencsétlen embernek a holtteste függ. Ezt a képet nemcsak a lapban közölte le, hanem egy röpiratának a cimképéül is felhasználta s e röpiratban háromféle változatban is szerepel. E kép aláírásai szerint: igy akasztották fel a románokat Kolozsváron, a Fellegvár északi oldalán, 1914 szeptemberében.

Ha van értelme és lehet a józan észre apellálni, akkor száraz rövidséggel álljon itt néhány megjegyzés arról, hogy egy ilyen kép láttára milyen kérdések vetődnek fel az erdélyi magyar ember előtt.

1. Lehetsége-e az, hogy 1914. év szeptemberében Kolozsváron akárhol kivégzéseket hajtottak volna végre, mondhatni tömegesen, úgy, hogy erről Kolozsváron senki, mind a mostani napokig nem tudhatott semmit?

2. Lehetsége-e az, hogy 1914 szeptemberében, amikor Románia és az osztrák-magyar monarchia között semminemű konfliktus nem volt, itt élő románokat „árulókéként ilyen elbánásban részesítettek volna? Hol, mit, hogyan árulhattak volna el?

3. Ha tényleg kivégeztek volna minden had- birósági eljárás nélkül valakit, az román emher leheteít-e, vagy nem lehetett-e éppen úgy más nemzetiségű, esetleg magyar is? Mert 1914 szeptemberében az osztrák-magyar hadsereg bizonyos fővezetői nem tartották-e az erdélyi román katonát megbizhatóbbnak, mint a rebellisnek gondolt magyarokat? S az akasztófánál álló egyenruhás emberek nem lehettek-e éppen úgy román nemzetiségű katonák, mint ahogyan lehettek magyarok? S a tisztikarban nem voltak-e éppen úgy benne az erdélyi románok, mint ahogyan a legénységi állományba is egyformán vonultak be?

4. Ha románokat végeztek volna ki, hogyan lehetséges, hogy arról egyetlen egy erdélyi román ne tudott volna, csak az Universul, amikor bizonyára voltak a kivégzetteknek családjaik, rokonaik, ismerőseik, kollegáik?

Mi régi kolozsváriak, akik abban az időben úgy a katonaságnál, mini a magánéletben a legjobb viszonyban, a lehető legjobb és legbizalmasabb barátságban éltünk a kolozsvári románokkal, bizonyára együtt tárgyaltuk és beszéltük volna meg, ha ilyen kivégzés hiréről tudomásunk lett volna. E sorok írója például, amikor a harctérre indították, számolva azzal, hogy visszatérni nem fog, halála esetére legbizalmasabb családi ügyeinek baráti rendezését, meghitt magán titkait, mint egyik legbensőbb barátjára, kolozsvári román férfiúra bizta, Amikor ilyen viszonyban éltünk, lehetséges-e, hogy a Fellegvár-ban kioltsanak emberi életet ugv. hogy arról ne tudjunk? Mi arról tudunk és úgy tudjuk, hogy a háború alatt egyetlen kivégzés volt Kolozsváron, az utolsó esztendőben. Nem a Fellegvárban, hanem a nagy kaszárnya udvarán. Nem bitófával, hanem puskagolyóval. Nem titokban, hanem nyilvános hadbirósági tárgyalás ítélete után. Nem volt román hangzású neve a kivégzettnek, mert Ferencz Majlát Miklósnak hívták. S nem tekinti senki magyar mártírnak, mert mint katonaszökevény, többszörös rablógyilkosság bebizonyitott bűne terhelte a kioltott emberi lelkét s az ő esetében leg- fennehb a halálbüntetés büntetőjogi és elvi kérdését lehetne felvetni.

Megengedhető, hogy a kép tényleg fotografia s valahonnan a háború barbarizmusának harctereiről került haza. Hol volt olyan harctér abban az időben, ahol románokat nézhettek volna „árulókénak? Az erdélyi magyar embernek lehet-e több felelőssége az osztrák-magyar hadseregről szóló ilyen képért, mint az erdélyi románnak. .

E képnek a felhasználásával a nosikafalvi emlékezetes véres eseményt eleveníti _ fel az Universul. A forradalom borzalmai közé tartozott ez, az erdélyi magyaroknak semmi részük nem volt ebben. Tudomásuk sem volt róla, csak annyi, hogy ott nem szerepeltek nemzeti szempontok, sem az előzményekben, sem a borzalmasságokban. A következményekben igen, mert Erdély sürgős megszállásának indokolásánál szerepe volt ennek a forradalmi napnak. ^ ,,

A béke testvéri együttérzésének az ápolását ma sem zavarta meg egyetlen erdélyi magyar szó.

sm

Ma premier a

SELECT MOZGÓBAN &

MARLENE DIETRICH

„9 szőke Vénusz“-!*

Partnere: Egy édes gyermek és egy fess gavallér. A legnagyobb európai és amerikai sikerű film.

A betörő és a „károsult“ együtt kerültek dutyiba

Kalandos tolvaffogás szökéssel kombinálva és harcias károsulttal, aki megl ámadja a detektsveket

(Kolozsvár, november 28.) Először egyszerű rendőrségi hírnek indult, melynek valami olyan címet lehetett volna adni, mint: „veszedelmes rablókat fogott el a kolozsvári rendőrség“, vagy pedig: „elfogták a kolozsvári üzletek fosztogatóit“, később azonban a dolgok olyan fordulatot vettek, hogy nem lehet rövidebben és egyszerűbben összegezni a címet, mint: „elfogták a betörőt, de elfogták a meglopott kereskedőt is“, mert ugyanakkor kiderült, hogy ö is bűnrészese a tolvajnak. Az eset tehát nem is olyan egyszerű, amint az alábbiakból kiderül.

Az este a kolozsvári rendőrség két ismert és körözött tolvajt fogott el Gere Lajos és Berki Dezső személyében, akik a bűnügyi osztály nyilvántartása szerint több lopást és betörést követtek el Kolozsváron. Berkinél a letartóztatáskor meg is találtak egy készüléket, amit pár nappal ezelőtt vitt el az egyik kolozsvári üzletből.

Ennyi volna az egyszerű híradás, most azonban következik az eset romantikusabb oldala. Berki Dezsőt két rendőr felügyelete alá helyezték, hogy ilyen fedezet mellett bekísérjék az ügyészségre. Az ügyes betörő útközben kihasználta Diósán és Uncu rendőrök figyelmetlenségét és egy kedvező pillanatban meglógott előlük. Szökését csak akkor vették észre, mikor már száz méter távolságra haladt, amikor is utána vetették magukat a rendőrök és sikerült másodszor is el- togni.

Ekkor aztán már engedékenyebbnek bizonyult. Rö vid vallatás után beismerte, hogy nemrég lopott el Kertész Emil Bukovina ucca 34. szám alatti üzletéből négy transzmissziós szíjat.

E vallomás után természetesen a két rendőr, Uncu és Diósán megjelentek' a fenntnevezett kereskedőnél, hogy a betörő elleni eljárásnál szükséges corpus delictiket megszerezzék tőle. Ekkor azonban szenzációs fordulat állott be a nyomozás menetében, melynek az lett a vége, hogy Kertész kereskedőt is letartóztatták.

Történt ugyanis, hogy mikor a rendőrök megjelentek az üzletében és érdeklődni kezdtek a Berki által bevallott szijlopás felöl, Kertész feltűnően barátságtalanul fogadta és kitérő válaszokkal próbálkozott kielégíteni őket. A rendőrök azonban nem tágítottak és követelték a bizonyos szíjak megmutatását. Eles szóváltás fejlődött ki közöttük, aminek az lett a vége, hogy a „károsult“ kereskedő felkapott egy hámot és az egyik rendőrhöz, Diosanhoz vágta. Erre természetesen nagy kavarodás támadt, aminek csak az vetett véget, hogy telefonon kihívták Marpozan segédkomiszárt, aki éppen ekkor teljesített szolgálatot a harmadik kerületi rendőrségen.

Marpozan segédkomiszár aztán helyreállította a rendet, személyes megjelenésével lecsillapította a kereskedő felháborodását s megállapította, hogy Kertész bűnrészese a lopásért letartóztatott Berki Dezsőnek.

Mindezeknek az eredménye az lett, hogy úgy a betörő, mint a kereskedő a rendőrségen van letartóztatva és várja az ügyészség intézkedéseit Berki lopásért, Kertész kereskedő pedig bünrészességért, bűntény eltitkolásért és hatósági személyek ellen elkövetett ellenszegülés miatt.

A

lEsmegbizIiatúbb